adozona.hu
BH 1990.3.120
BH 1990.3.120
Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltése nem olyan körülmény, amely alapul szolgálhat az üzemi balesetre tekintettel megállapított kártérítési járadék megszüntetésének. A korhatár betöltése után a járadék csak kivételesen, a jogszabályban meghatározott feltétel fennállása esetén emelhető fel [12/1977. (III. 12.) MÉM r. 99. §, 26/1980. (XII. 20.] MüM r. 10. §, MK 111. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél tagsági viszonyban fogatosi munkát végzett, és 1969. április 25-én üzemi balesetet szenvedett. A balesetet követően csak könnyű munkát tudott végezni. Az ezzel kapcsolatos kártérítési ügyében legutóbb a járásbíróság hozott ítéletet, és az alperest arra kötelezte, hogy 1979. január 1. napjától kezdődően havi 881 forint kártérítési járadékot fizessen a felperesnek.
Az alperes 1986. december 19-én kezdeményezte a nála szervezett szövetkezeti döntőbizottságnál a járadékf...
BH 1990.3.120 Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltése nem olyan körülmény, amely alapul szolgálhat az üzemi balesetre tekintettel megállapított kártérítési járadék megszüntetésének. A korhatár betöltése után a járadék csak kivételesen, a jogszabályban meghatározott feltétel fennállása esetén emelhető fel [12/1977. (III. 12.) MÉM r. 99. §, 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 10. §, MK 111. sz.].
A felperes az alperesnél tagsági viszonyban fogatosi munkát végzett, és 1969. április 25-én üzemi balesetet szenvedett. A balesetet követően csak könnyű munkát tudott végezni. Az ezzel kapcsolatos kártérítési ügyében legutóbb a járásbíróság hozott ítéletet, és az alperest arra kötelezte, hogy 1979. január 1. napjától kezdődően havi 881 forint kártérítési járadékot fizessen a felperesnek.Az alperes 1986. december 19-én kezdeményezte a nála szervezett szövetkezeti döntőbizottságnál a járadékfizetési kötelezettség megszüntetését, minthogy a felperes 1984. évtől nyugdíjas, és nyugdíja eléri a hasonló munkakörű társainak nyugdíját. A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával az alperes járadékfizetési kötelezettségét 1987. január 1. napjával megszüntette.
A felperes e határozat ellen keresettel élt. Kérte a határozat megváltoztatását és az alperesnek a korábbinál magasabb összegű járadék megfizetésére való kötelezését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperesnek a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése 30 %-os. A felperes 1984. évben betöltötte a 60. életévét, ezért a balesete hiányában is öregségi nyugdíjkorú lenne. A munkaügyi bíróság számítása szerint a felperes havi 3421 forint nyugdíjban részesülne akkor, ha nem érte volna üzemi baleset. Ezzel szemben a társadalombiztosítástól 3327 forint nyugdíjban részesül. A kettő különbözete havi 94 forint, ez kevesebb, mint a részére bírói ítélettel megállapított havi 881 forint járadék, ezért a keresete alaptalan.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte a járadékának felemelését.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság - a munkaügyi bírósággal egyezően - abból indult ki, hogy a felperesnek a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése 30%. A korábbi ítéletek szerint a felperes hasonló munkakörű társainak az alperesnél 1977-1978-ban elért átlagkeresete havi 2800 forint volt. Ennek az alperesnél megvalósult bérfejlesztéssel növelt összege 1984-ben havi 3959 forint, 1985-ben havi 4157 forint, 1986-ban pedig havi 4739 forint lett volna. Ezen összegeknek 30 %-a (1188 forint, 1247 forint, illetve 1421 forint) kevesebb, mint az ugyanezen időben a felperes által kézhez vett legalább 2100 forint összegű nyugdíj. Ezért a felperes keresete nem megalapozott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A termelőszövetkezeti tagot ért sérelemmel okozott kár megtérítésének a termelőszövetkezeti jogszabályokban nem szabályozott kérdéseiben a munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni [12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 99. §]. E rendelkezések szerint az elmaradt jövedelem miatt a dolgozó javára megállapított kártérítési járadék összege az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után csak akkor emelhető fel, ha az összes körülmények gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a dolgozó a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna, egyébként a korhatár betöltését követő évtől a kártérítési járadék összege jövedelemnövekedés címén nem emelhető [26/ 1980. (XII. 20.) MÜM rendelet 10. § (4) és (6) bekezdés]. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése tehát a már megállapított kártérítési járadékhoz való jogot nem érinti, de a járadék emelése csak kivételesen lehetséges. E jogszabályok figyelembevételét és alkalmazását az eljárt bíróságok törvénysértéssel mellőzték.
A törvénynek megfelelően a jogerős ítéletnek ezért hatálytalanítani kellett volna a szövetkezeti döntőbizottságnak az alperes járadékfizetési kötelezettségét megszüntető határozatát. Ezen túlmenően vizsgálni kellett volna, hogy a baleset hiányában tovább dolgozott volna-e a felperes a sérelem előtti munkakörben. Nemleges esetben a felperes felemelés iránti keresetét el kell utasítani. Igenlő esetben pedig a feltételezett helyzetben a balesetből eredő kárnak az általános szabályok szerinti megtérítésképpen a kártérítési járadék felemelése felől kell dönteni (Legfelsőbb Bíróság MK 111. számú állásfoglalása).
(M. törv. I. 10 101/1989. sz.)