adozona.hu
BH 1990.3.116
BH 1990.3.116
I. A megváltozott munkaképességű dolgozó további foglalkoztatása annak a munkáltatónak a feladata, amelyiknél a dolgozó a megváltozott munkaképességének megállapítása idején munkaviszonyban állt [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 1. § (2)-(3) bek., 2. § (2) bek.]. II. A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az a dolgozó, akinek a munkaviszonyát jogellenesen megszüntették, az elhelyezkedési kötelezettségének hol és milyen munkakörben tehetett volna eleget [Mt. 31. § (1) bek., MK 15. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1985-től áll az alperes alkalmazásában kocsitakarító munkakörben. 1987. június 15-én és június 22-én különböző egészségügyi problémákkal jelentkezett az üzemorvosnál. A munkaköri alkalmassági vizsgálat munkakör változtatást javasolt. A felperes nem dolgozhat magasban, nem közlekedhet a vágányok között. Az alperes 1987. július 1-jén július 15-re felmondta a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a munkaköre ellátására alkalmatlanná vált.
Az alperes munkaügyi döntőbizottság...
BH 1990.3.116 I. A megváltozott munkaképességű dolgozó további foglalkoztatása annak a munkáltatónak a feladata, amelyiknél a dolgozó a megváltozott munkaképességének megállapítása idején munkaviszonyban állt [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 1. § (2)-(3) bek., 2. § (2) bek.].
II. A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az a dolgozó, akinek a munkaviszonyát jogellenesen megszüntették, az elhelyezkedési kötelezettségének hol és milyen munkakörben tehetett volna eleget [Mt. 31. § (1) bek., MK 15. sz.].
A felperes 1985-től áll az alperes alkalmazásában kocsitakarító munkakörben. 1987. június 15-én és június 22-én különböző egészségügyi problémákkal jelentkezett az üzemorvosnál. A munkaköri alkalmassági vizsgálat munkakör változtatást javasolt. A felperes nem dolgozhat magasban, nem közlekedhet a vágányok között. Az alperes 1987. július 1-jén július 15-re felmondta a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a munkaköre ellátására alkalmatlanná vált.Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával elutasította a felperes kérelmét, aki keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérte a felmondás hatálytalanítását és az elmaradt munkabérek megtérítését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével hatálytalanította a felmondást, de a felperes elmaradt munkabér iránt előterjesztett igényét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes elmulasztotta a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendeletben előírt rehabilitációs kötelezettségeit, ezért a felperes munkaviszonyát - a valóságnak megfelelő felmondási ok ellenére - nem mondhatta fel. Az elmaradt munkabér azért nem illeti meg a felperest, mert az elhelyezkedést meg sem kísérelte, ezáltal kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
A munkaügyi bíróság ítéletének az elmaradt munkabér iránti igényt elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes rehabilitációra szorult. Az orvosszakértői intézet véleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenése 20 %, csak balesetveszély-mentes munkakörben foglalkoztatható, magasban és a vágányok között nem dolgozhat.
Mindez a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében azt jelenti, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának biztosítása annak a munkáltatónak a feladata, ahol a dolgozó a megváltozott munkaképességének megállapítása idején munkaviszonyban állt. Ezt a feladatát a munkáltató megfelelő munkakör biztosításával, szükség esetén betanítás vagy szakképzés segítségével látja el. A (3) bekezdés értelmében, ha a munkáltató működési körén belül a megváltozott munkaképességű dolgozót igazolható körülmény miatt foglalkoztatni nem tudja, illetőleg nem köteles [2. § (2) bekezdés], a foglalkoztatást a tanácsi szervek segítik elő.
Helytálló az a perbeli következtetés is, hogy az alperes a felmondással egyáltalán nem tett eleget ennek a kötelezettségének.
Azt azonban, hogy a felperes az elmaradt munkabérre igényt tarthat-e és milyen mértékben, a következők szerint kell elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság MK 15. számú állásfoglalása többek között kifejti, hogy "kiemelkedően jelentős annak a vizsgálata, van-e munkaalkalom, annak elvállalása az összes körülményre tekintettel a dolgozótól elvárható-e, illetőleg a dolgozó megtett-e mindent a lehetséges és számára alkalmas munkahelyen történő elhelyezkedése érdekében".
Miután a jogellenes állapotot a rehabilitáció elmulasztásával és a jogellenes felmondással a munkáltató idézte elő, őt terheli annak a bizonyítása, hogy volt-e megfelelő munkaalkalom.
A bíróság téves jogi álláspontja miatt e körben nem derítette fel a tényállást, ezért ítélete ebben a vonatkozásban megalapozatlan. Akkor járt volna el helytállóan, ha kötelezi az alperest; konkrét munkahelyek megjelölésével bizonyítsa, hogy a dolgozó - az egészségügyi körülményeit is figyelembe véve - hol helyezkedhetett volna el kárainak enyhítése érdekében.
(M. törv. II. 10 062/1989. sz.)