adozona.hu
BH 1989.10.421
BH 1989.10.421
Ha a munkáltató a lakásépítésének támogatására kölcsönt nyújt a dolgozójának, és az e tárgyban kötött szerződésben a dolgozó vállalja, hogy meghatározott ideig a munkáltatónál a munkaviszonyát fenntartja, a szerződés e rendelkezésének megszegése esetén a dolgozót a szerződésben ehhez fűzött következmények terhelik. A vállalt kötelezettségének a dolgozó abban az esetben is köteles eleget tenni, ha egészségi állapota folytán a szerződésben megjelölt munkahelyen nem alkalmas a munkavégzésre, a munkáltató más m
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1980. január l-jétől állt földalatti műszerész munkakörben az alperes alkalmazásában. 1980. március 5-én a peres felek munkaszerződés-kiegészítésnek nevezett - valójában lakásépítési kölcsönszerződés - megállapodást kötöttek. A szerződés alapján az alperes 85 590 forint kölcsönt adott a felperesnek, annak visszafizetési kötelezettségét azonban 10 évre felfüggesztette. A felperes a megállapodásban vállalta, hogy "10 éven keresztül, megszakítás nélkül a munkáltatónál földalatti munka...
BH 1989.10.421 Ha a munkáltató a lakásépítésének támogatására kölcsönt nyújt a dolgozójának, és az e tárgyban kötött szerződésben a dolgozó vállalja, hogy meghatározott ideig a munkáltatónál a munkaviszonyát fenntartja, a szerződés e rendelkezésének megszegése esetén a dolgozót a szerződésben ehhez fűzött következmények terhelik. A vállalt kötelezettségének a dolgozó abban az esetben is köteles eleget tenni, ha egészségi állapota folytán a szerződésben megjelölt munkahelyen nem alkalmas a munkavégzésre, a munkáltató más munkahelyén azonban nincs akadálya a munkavégzésnek [26/1971. (VI. 24.) PM-EVM-MüM rendelet].
A felperes 1980. január l-jétől állt földalatti műszerész munkakörben az alperes alkalmazásában. 1980. március 5-én a peres felek munkaszerződés-kiegészítésnek nevezett - valójában lakásépítési kölcsönszerződés - megállapodást kötöttek. A szerződés alapján az alperes 85 590 forint kölcsönt adott a felperesnek, annak visszafizetési kötelezettségét azonban 10 évre felfüggesztette. A felperes a megállapodásban vállalta, hogy "10 éven keresztül, megszakítás nélkül a munkáltatónál földalatti munkakörben munkát végez". Szerződésszegése esetén vagy ha a munkaviszonya fegyelmi elbocsátás büntetés kiszabásával szűnik meg, köteles a kölcsönt és kamatait 30 napon belül egyösszegben visszafizetni.A felperes 1983. július hótól hosszabb időre táppénzes betegállományba került, majd - egészségi állapotára tekintettel - 1983. december 16-tól a földalatti munkakörből külszíni munkakörbe helyezték. A felperes 1987. március 13-án megszüntette az alperessel fennálló munkaviszonyát. Az alperes ezért fizetési felszólításban kötelezte a felperest a 85 590 forint visszafizetésére.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a visszafizetés kötelezettsége alól való mentesülésre irányuló kérelmét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével mentesítette a felperest a kölcsön visszafizetésének kötelezettsége alól. Az ítélet indokolása szerint a felperes természetes okú megbetegedése folytán került külszíni munkakörbe. A munkaviszonyát neki fel nem róható okból szüntette meg, miután az új munkáltatónál magasabb jövedelemre tett szert, mint a rehabilitáció keretében biztosított munkakörben.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A lakásépítési kölcsönszerződésben a felperes vállalta, hogy a munkaviszonyát az alperesnél 10 évig fenntartja.
A földalatti vagy külszíni munkakörök kikötése életszerűtlen, miután a munkakör megváltoztatására számtalan esetben - objektív körülmények miatt is - sor kerülhet.
Az alperes szándéka is arra irányult, hogy a felperest a munkaviszony fenntartására késztesse. Erre utal az a körülmény is, hogy a külszíni munkakörbe történt áthelyezést nem tekintette szerződésszegő magatartásnak.
Tévedett azonban a munkaügyi bíróság, amikor a felperes munkaviszonyának 1987. március 13-án történt megszüntetését neki fel nem róható magatartásnak minősítette.
Az alperes a megbetegedését követően - rehabilitáció keretében - megfelelő munkakört biztosított a felperesnek, aki ebben a munkakörben 1984-től a munkaviszony megszüntetéséig dolgozott. Önmagában az a körülmény, hogy az új munkáltatónál magasabb bérre tehetett szert, nem tette lehetővé a munkaviszony megszüntetését. E magatartása szerződésszegésnek minősül.
(M. törv. II. 10 024/1989. sz.)