adozona.hu
BH 1989.10.420
BH 1989.10.420
A gazdasági feltételrendszerre (jövedelemszabályozásra) vonatkozó rendelkezések megváltozása nem hat ki a prémiumfeltételekre [12/1977. (III. 12.) MÉM r. 64. §, 39/1984. (XI. 6.) PM r. 20/A. §, 29/1985. (X. 31.) PM r. 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes belső ellenőr, a II. rendű felperes csoportvezető munkakörben dolgozott az alperesnél, mindketten premizálásra jogosultak voltak az alperes 1986. évi prémiumszabályzata szerint.
Az I. rendű felperes 1986. szeptember 26. napjától, a II. rendű felperes 1986. június 20. napjától rokkant nyugdíjazásáig táppénzes állományban volt.
Az 1987. február 5. napján tartott zárszámadás alapján - 1986. évi prémium címén - az I. rendű felperes 14 607 forintot, a II. rendű felperes 13 4...
BH 1989.10.420 A gazdasági feltételrendszerre (jövedelemszabályozásra) vonatkozó rendelkezések megváltozása nem hat ki a prémiumfeltételekre [12/1977. (III. 12.) MÉM r. 64. §, 39/1984. (XI. 6.) PM r. 20/A. §, 29/1985. (X. 31.) PM r. 5. §].
Az I. rendű felperes belső ellenőr, a II. rendű felperes csoportvezető munkakörben dolgozott az alperesnél, mindketten premizálásra jogosultak voltak az alperes 1986. évi prémiumszabályzata szerint.Az I. rendű felperes 1986. szeptember 26. napjától, a II. rendű felperes 1986. június 20. napjától rokkant nyugdíjazásáig táppénzes állományban volt.
Az 1987. február 5. napján tartott zárszámadás alapján - 1986. évi prémium címén - az I. rendű felperes 14 607 forintot, a II. rendű felperes 13 410 forintot kapott. Ugyanakkor az alperes jutalom címén az I. rendű felperes részére 14 607 forintot, a II. rendű felperes részére 13 410 forintot fizetett ki. A felperesek a jutalom átvételét követően szereztek tudomást az alperes vezetőségének 1987. január 30. napján hozott határozatáról, amely szerint: "A termelőszövetkezet vezetősége a premizált munkakörökben dolgozók részére az 1986. évi teljesítések után engedélyezi a prémium kifizetését úgy, hogy a kifizetendő összeg 50 %-a az 1986. évi prémium címén, 50 %-a pedig az 1987. évi munkadíjtömeg terhére jutalom címén kerüljön kifizetésre."
A szövetkezet küldöttgyűlésének 1987. február 4-én hozott határozata pedig előírta, hogy: "A küldöttgyűlés és a prémiumban nem részesülő dolgozók részére átlag 15 % kiegészítő részesedés kifizetését engedélyezi, differenciáltan 0 és 25 % között, a kollektívák döntésének megfelelően.
A felperesek a szövetkezeti döntőbizottsághoz előterjesztett kérelmükben igényelték az őket megillető időarányos teljes összegnek prémium jogcímén való, továbbá a kiegészítő részesedés arányos részének kifizetését.
Az alperes szövetkezeti döntőbizottsága a határozatával a II. rendű felperes panaszát elutasította, az I. rendű felperes panaszának a prémium összegszerűsége vonatkozásában részben helyt adott, egyébként a kérelmet elutasította. A szövetkezeti döntőbizottság a határozatát az alperesnek arra az előadására alapította, hogy az 1986. évi prémiumfeladatok kitűzésekor az érvényben levő jogszabályok szerint a kifizethető munkadíj nagyságának csak a nyereségtömeg nagysága szabott gátat. A prémium mértékét tehát csak a nyereség mértéke határozta meg. A prémiumfeladatok kitűzése után azonban a jövedelemszabályozásban jogszabályváltozás következett be, ami a munkabérszínvonal emelkedését évi 8 %-ban maximálta, és a 8 % felett mutatkozó növekmény után az alperes 400 % adót lett volna köteles kifizetni.
A felperesek keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen. Kereseti kérelmük megegyezett a döntőbizottsághoz benyújtott kérelmükkel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy az I. rendű alperesnek 1987. évi jutalom jogcímén kifizetett 14 607 forintot, a II. rendű felperesnek ugyanilyen jogcímen kifizetett 13 410 forintot 1986. évi prémiumnak minősítette. Kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek további 5954 forintot, a II. rendű felperesnek pedig 2749 forintot és annak kamatát fizesse meg prémium címén. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felperesek keresetét elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 64. §-a a vezetőség hatáskörébe utalja a prémiumfeltételek meghatározását azoknak a vezetőknek a vonatkozásában, ahová a felperesek is tartoznak. A prémiumfeltételek meghatározását követően olyan jogszabálymódosítás-következett be, ami újabb vezetőségi döntéssel szükségessé tette a kifizetés jogcímének megváltoztatását.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A periratok között található "Prémiumszabályzat 1986. évre" 1986. március 12. napján kelt. A szabályzat utolsó bekezdése szerint "a jelen prémiumszabályzatot ... egyéb vezetők vonatkozásában a vezetőség 1986. február 14-én a vezetőség határozatával jóváhagyta".
Ebből következően a felperesekre vonatkozó prémiumszabályzat az alperes vezetőségének 1986. február 14-én kelt határozatával lépett hatályba.
Az agrár- és élelmiszertermelő ágazatok jövedelemszabályozásáról szóló 39/1984. (XI. 6.) PM rendeletet módosító 29/1985. (X. 31.) PM rendelet 5. §-a szerint a mezőgazdasági nagyüzem, az agráripari egyesülés és a vízgazdálkodási társulat, ha az egy főre jutó keresetet az előző évihez viszonyítva 8 %-ot meghaladó mértékben növeli, a 8 % feletti növekmény után a 45/1984. (XI. 6.) MT rendelet 18. §-ában meghatározott forrásból 400 % adót köteles fizetni. A felhívott PM rendelet 1986. január 1. napján lépett hatályba.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor ítéletében arra hivatkozott, hogy a prémiumfeltételek megállapítását követően történt jogszabálymódosítás indokolta a kifizetés jogcímének megváltoztatását.
A hivatkozott PM rendelet tartalmára utalva az alperes vezetősége - anélkül, hogy erről a felpereseket értesítette volna - a 400 %-os adózás elkerülése érdekében csak 1987. január 30. napján változtatta meg a prémiumszabályzat előírását. Ez a felperesekre nézve azt eredményezte az iratoknál levő igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint, hogy "amennyiben a felpereseknek a jutalom címén kifizetett összeget is, továbbá a következő pontban kimutatott még járó összeget is prémiumként fizette volna ki az alperes, az I. rendű felperes nyugdíjának számítási alapja 19 249 forinttal nőne, mely havi átlagban 1604 forintnak felel meg, míg a II. rendű felperesé 13 535 forinttal nőne, mely havi átlagban 1128 forintot tesz ki."
Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet (Vhr) 64. §-ára, amely szerint a tagok és alkalmazottak premizálásának rendszerét, továbbá a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók prémiumfeltételeit - a jogszabályok keretei között - a közgyűlés, illetve a küldöttgyűlés, a többi vezetőét pedig a vezetőség az éves terv megállapításával egyidejűleg határozza meg. A felperesek prémiumának meghatározása e jogszabály előírásának alapulvételével történt.
A perben az alperes nem vitatta, hogy a felpereseket a prémium időarányos része megilleti, hiszen annak 50 %-át prémium jogcímén önként kifizette.
Jogszabályt sértett viszont a másodfokú bíróság, amikor a felperesek keresetének elutasítása indokaként arra hivatkozott, hogy a prémiumfeltételek meghatározása után bekövetkezett jogszabálymódosítás indokolta a Vhr alapján történt prémiumkifizetés módosítását. A felhívott PM rendelet a prémiumra vonatkozó ilyen rendelkezést nem tartalmazott, gazdasági feltételrendszert szabályoz, és nem konkrét jogviszonyokat rendez.
(M. törv. 11. 10 364/1988. sz.)