adozona.hu
BH 1989.2.58
BH 1989.2.58
A szolgálati találmányért járó díj megállapításánál irányadó szempontok [11/1983. (V. 12.) számú MT r. 1. § (3) bek., 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a feltalálói az "Oszcillátor kapcsolási elrendezés kis-torzítású frekvenciamodulált nagyfrekvenciás jel előállítására" című szolgálati találmánynak, amelynek szabadalmasa az alperes. A találmányi megoldás az alperes (korábban a jogelődje) által gyártott és értékesített 3 kW-os és 10 kW-os URH FM adóberendezésekben, valamint az ún. modulátorberendezésekben kerül felhasználásra. Találmányi díjszerződés nem jött létre. A feltalálóknak a találmány hasznosításáért járó díj egyes részl...
BH 1989.2.58 A szolgálati találmányért járó díj megállapításánál irányadó szempontok [11/1983. (V. 12.) számú MT r. 1. § (3) bek., 3. §].
A felperesek a feltalálói az "Oszcillátor kapcsolási elrendezés kis-torzítású frekvenciamodulált nagyfrekvenciás jel előállítására" című szolgálati találmánynak, amelynek szabadalmasa az alperes. A találmányi megoldás az alperes (korábban a jogelődje) által gyártott és értékesített 3 kW-os és 10 kW-os URH FM adóberendezésekben, valamint az ún. modulátorberendezésekben kerül felhasználásra. Találmányi díjszerződés nem jött létre. A feltalálóknak a találmány hasznosításáért járó díj egyes részleteit a bíróság állapította meg, és kötelezte az alperest teljesítésre. A találmány hasznosítása után járó díjnak azt a részletét, amely az 1980. évtől 1986. évig terjedő hasznosítási időszakban elért eredménnyel arányos, a felperesek a jelen perben érvényesítették. Megállapítható, hogy ebben az időszakban előállított és értékesített összesen 30 db adóberendezésben és 10 db FM modulátorban megvalósult találmányi megoldás az alperesnek összesen 1 442 626 Ft értékben kimutatható hasznos eredményt biztosított.Módosított keresetükben a felperesek - együttesen - 292 500 Ft találmányi díj megállapítását és az alperes ennek megfizetésére való kötelezést kérték. Álláspontjuk szerint az alperesnél a mérleg szerint kimutatott nyereség nem fejezi ki azt a hasznos eredményt, amelyet a találmány hasznosítása hozott a számára; ehhez képest a korábbi és ugyanezen berendezéssel kapcsolatos más perekben szerzett tapasztalatok és adatok figyelembevételével, az egyes berendezésekre becsléssel megállapított hasznos eredményt alapul véve, az adóberendezések után értékesített darabonként 7500 Ft, az FM modulátor után pedig darabon-, ként 4500 Ft a felpereseket megillető találmányi díj.
Az alperes a védekezésében a kereset jogalapját elismerte. Álláspontja szerint azonban hasznos eredményként az előállított berendezéseken keletkező és a mérleg szerint kimutatott nyereséget lehet a díj alapjául összegezni, és ennek a megfelelő fedési hányad arányában számított része a díj alapja: 668 629 Ft. Ennek 13,3 %-os díjkulccsal számított része, 88 928 Ft a felperesek jogos követelése. A kereset ezt meghaladó részének az elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 191 869 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Az alperes által elismert összeg erejéig az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította, és a felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az érvényesített időszakban, akárcsak a korábbi időszakban is, rendkívül eltérő volt az egyes berendezéseken kimutatott nyereség mérve. Ugyanezekben a berendezésekben megvalósult más szolgálati találmány díjazásánál - egy másik perben - az alperes érdekkörében felmerülő szervezési okokra visszavezethetően rendkívül alacsonymérvű nyereség volt megállapítható, és a bíróság hasznos eredményként a kimutatott mérleg szerinti nyereségen túl ugyanannyi eszmei úton megállapítható hasznos eredményt vett díjalapul. Ugyanezt a módszert követve a jelen eljárásban is az alperes által kimutatott nyereség kétszerese vehető hasznos eredményként díjalapul, azzal a korrekcióval, hogy az 1984. évben értékesített két darab - könyvelési úton - veszteségesnek kimutatott 10 kW-os berendezés tekintetében a hasonló berendezések 1982. évi nyereségét vette kiinduló alapul.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a marasztalás összegének az általa elismert összegre való mérséklése végett. A felperesek a csatlakozó fellebbezésükben a marasztalás módosított keresetüknek megfelelő felemelését kérték.
A perorvoslatok nem helytállóak.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást és állásfoglalást a felek nem vitatták az érvényesített időszakban előállított berendezések mennyisége, az azokon könyvelési úton kimutatott nyereség összege, a díjalap számításánál figyelembe veendő igazságügyi mérnökszakértői véleményen alapuló ún. fedési hányad és a díj megállapításánál alkalmazandó díjkulcs tekintetében.
A díj számításának alapjául meghatározandó hasznos eredményben volt vita a másodfokú eljárásban. Az alperes indokolatlannak találta a mérleg szerinti nyereség összegétől való eltérést, rámutatva arra, hogy a kis számú, nagyértékű berendezések gyártása változékony gazdasági környezetben és feltételek között történt, ez fejeződik ki a nyereségben. A felperesek érvelése szerint a mérleg szerint kimutatott nyereség az évek során az egyes berendezéseken olyan mérvben mutat eltérést, hogy ezért is alkalmatlan a hasznos eredmény közvetlen meghatározására. Helyette az egyes darabokon számítással meghatározható eszmei nyereség a helyes módszer.
A Legfelsőbb Bíróság sem a felperesek, sem az alperes által indítványozott eredménymeghatározási módszert nem látta helyénvalónak.
A perben megvizsgált adatok arra engednek következtetni, hogy a rendkívül nagymérvű szóródás, ami ugyanazon terméken képződő nyereségben, viszonylag rövid mérési időszakok alatt fennáll, alkalmatlanná teszi a hasznos eredmény megállapítása szempontjából a vállalat által könyvelési úton kimutatott nyereség közvetlen és kizárólagos figyelembevételét. Indokolt tehát azoknak a vállalati előnyöknek a számbavétele, amelyeket a találmány alkalmazása a vállalat számára biztosít, és amelyek nem a kimutatott gazdasági eredményekben, hanem részben pénzben nem is mérhetően, de a körülményekből mérlegelhetően értékelhetők.
A szolgálati találmányért járó díjazásról szóló 11/1983. (V. 12.) számú MT rendelet (Tr.) 1. § (3) bekezdése szerint hasznos eredménnyel jár a találmány, ha a munkáltatónak pénzben mérhető vagy pénzben nem mérhető előnyt biztosít.
A Tr. 3.§-a szerint a pénzben nem mérhető előnyt biztosító találmánynál a hasznos eredményt minden körülmény alapos mérlegelésével kell megállapítani.
Nincs jogi akadálya annak, hogy a körülmények által indokolt esetben a hasznos eredmény a két módszer együttes alkalmazásával legyen megállapítható.
Az elsőfokú bíróság - lényegét tekintve - ezt a módszert követte, midőn a hasznos eredmény megállapításánál a pénzben mérhető és kimutatott gazdasági eredményen túl - ezzel megegyező összegben - eszmei úton meghatározott eredményt is számított. A perben kirendelt igazságügyi mérnök-szakértő a véleményében, igen alapos és részletes vizsgálat után, arra is kitért, hogy a hasznos eredmény számításánál - a körülményekre tekintettel - csak kis részben használhatók fel a számviteli adatok, a vállalati előnyök nagyobbrészt becsléssel számíthatók.
Mindezekre a körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban sem volt abban a helyzetben, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelésétől eltérő módon más összeget állapítson meg hasznos eredményként. Nem találta helyénvalónak a felperes által indítványozott számítási módszert sem. Éppen a kimutatható gazdasági eredmények rendkívül nagy szóródása és az előállított berendezések viszonylag kis száma és nagy értéke miatt nem lehet a nyilvánvalóan változó gazdasági körülményektől függetlenítve az egyes berendezésekre vetített eszmei hasznos eredményt megalapozottan meghatározni. Az elsőfokú bíróság által választott módszer, amelyben a változó körülmények is érvényre jutnak, megnyugtatóbb közelítési alapot ad a hasznos eredmény mérlegeléssel való megállapításához.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indokbeli kiegészítésekkel helyben hagyta
[Pp. 253. § (2) bekezdés].
(Pf. IV. 20 565/1988. szám).