adozona.hu
BH 1989.2.80
BH 1989.2.80
Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó járadékának felemelése iránti igény elbírálásánál a ténylegesen megvalósult bérfejlesztés figyelembevétele nem tartozik a munkáltató mérlegelési jogkörébe, és az a dolgozó fegyelmi büntetésére tekintettel sem mellőzhető [26/1980. (XII. 20.) számú MüM r. 3. § (1) bek., 8. § (1) bek., 9. §, 10. § (3) bek., 14. § (1) bek., 8/1983. (VI. 29.) számú EüM-PM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél gépkocsivezetőként dolgozott. 1983. február 18-án a vállalat húsüzemének udvarán megbotlott, elesett, és térdtörést szenvedett. A balesetéből eredő 26 %-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel a társadalombiztosítási szerv baleseti járadékot állapított meg a részére. A munkaképesség-csökkenést véleményező orvosi bizottság az összmunkaképesség-csökkenését 50 %-ban állapította meg.
Az alperes mindezekre tekintettel a felperest 1983. szeptember 26-tól TMK kisegítő, ma...
BH 1989.2.80 Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó járadékának felemelése iránti igény elbírálásánál a ténylegesen megvalósult bérfejlesztés figyelembevétele nem tartozik a munkáltató mérlegelési jogkörébe, és az a dolgozó fegyelmi büntetésére tekintettel sem mellőzhető [26/1980. (XII. 20.) számú MüM r. 3. § (1) bek., 8. § (1) bek., 9. §, 10. § (3) bek., 14. § (1) bek., 8/1983. (VI. 29.) számú EüM-PM r.].
A felperes az alperesnél gépkocsivezetőként dolgozott. 1983. február 18-án a vállalat húsüzemének udvarán megbotlott, elesett, és térdtörést szenvedett. A balesetéből eredő 26 %-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel a társadalombiztosítási szerv baleseti járadékot állapított meg a részére. A munkaképesség-csökkenést véleményező orvosi bizottság az összmunkaképesség-csökkenését 50 %-ban állapította meg.Az alperes mindezekre tekintettel a felperest 1983. szeptember 26-tól TMK kisegítő, majd 1985. december l-jétől portás munkakörbe helyezte át. Az alperes az ebből adódó keresetvesztesége megtérítéséül a felperesnek "keresetkiegészítés"-t folyósít. Ennek összegét a felperes által az eredeti munkakörében elérhető átlagkereset alapulvételével határozta meg. 1987. április l-jén arról értesítette a felperest, hogy a "jelenlegi átlagkeresete" 6039 forint volt, a húsüzemben megvalósult 3,67 %-os bérfejlesztésre tekintettel az "új bére" 6261 forint, amely a nyugdíjjárulék levonása után 5760 forint nettó keresetnek felel meg.
A felperes ezt az értesítést sérelmezve a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, majd annak elutasító határozata ellen keresetet nyújtott be a bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert álláspontja szerint a felperes a neki járó kártérítési összeget megkapta.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kérte jövedelmének a vállalatnál dolgozó és hasonló szakmai gyakorlatú gépkocsivezetők átlagjavadalmazására való felemelését.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokai szerint az alperes a balesetet követő években a felperes részére olyan összegű "keresetkiegészítés"-t nyújtott, amely a felperesnek a portás munkakörben elért tényleges munkabérével, valamint a társadalombiztosítási szerv által folyósított baleseti járadék összegével együttesen eléri azt az átlagkeresetet, ami a baleset előtti munkakörére irányadó. Az alperes a felperes elmaradt jövedelmét a jogszabályi rendelkezések maradéktalan magatartásával számította ki, és folyósítja jelenleg is. Az a körülmény, hogy az aktív gépkocsivezetők keresete a felperes jelenlegi jövedelmének összegét meghaladja, részben azzal a körülménnyel is magyarázható, hogy a felperes fegyelmi vétségek miatt két éven keresztül nem részesült bérfejlesztésben.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes jelenleg portásként dolgozik. A munkabére - az az összeg, amelyet ebben a munkakörében elér - az 1987. április 1-jei adatok szerint bruttó 3281, nettó (nyugdíjjárulék levonása után) 3117 forint. Elmaradt jövedelme pedig - a 26/1980. (XII. 20.) számú MüM rendelet (R.) 3. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében - az a kár, amely az által éri, hogy az üzemi baleset következtében a munkabére a baleset előtti munkabérét nem éri el.
Az alperes havonta olyan összegű kártérítést fizet a felperesnek, amely a munkabérét kiegészíti a baleset előtti munkakörében elérhető keresetre. E folyamatosan, időről-időre fizetett kártérítésnek a helyes megjelölése: járadék [R. 8. §. (1) bek.. A "keresetkiegészítés" megjelölése - bár a tartalmát tekintve valóban arra szolgál, hogy a felperes jelenlegi keresetét a baleset előtti munkakörben elérhető keresetre egészítse ki - azért nem helytálló, mert keresetkiegészítést a megváltozott munkaképességű és a rehabilitálása érdekében áthelyezett dolgozó részére a társadalombiztosítási szerv állapíthat meg a 8/1983. (VI. 29.) számú EüM-PM együttes rendelet alapján, az adott esetben azonban nem erről van szó.
Az eljárt bíróságok az ítéleteikben helytállóan utaltak arra, hogy a kártérítés összegének kiszámításánál az elérhető, de a baleset folytán elmaradt keresetből kell kiindulni, s abból le kell vonni az elmaradt keresetre eső nyugdíjjárulékot, a társadalombiztosítás keretében folyósított ellátást (baleseti járadékot), valamint a tényleges keresetet, tehát a portás munkakörben kapott munkabért (R. 9. § a), b) és d) pont).
A munkáltató által folyósított járadék felemelésénél pedig az ennek alapjául szolgáló bérnövekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés mértéke az irányadó [R. 10. § (3) bek.].
Az alperes által készített, 1987. szeptember 21-én kelt "keresetkimutatás" megjelölésű irat szerint a felperes az 1984. évben fegyelmi büntetést kapott, emiatt az 1985. évi bérfejlesztést nem kapta meg. Úgyszintén fegyelmi büntetés miatt az 1986. évi bérfejlesztést sem kapta meg.
Az R. 10. §-ának (3) bekezdése a járadék folyósításánál kötelező erővel írja elő a ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés figyelembevételét. A munkáltató nem mérlegelheti, hogy a dolgozó érdemes-e e jogszabály alkalmazására. Annak fegyelmi büntetésre való hivatkozással történt mellőzése azt jelenti, hogy a munkáltató a fegyelmi vétsége miatt a dolgozót a fegyelmi határozatban kiszabott büntetésen felül olyan további joghátránnyal sújtja, amelynek alkalmazására a jogszabályok sem a fegyelmi eljárás keretében, sem azon kívül nem adnak lehetőséget, s valójában az üzemi balesetet szenvedett dolgozó járadékának csökkentését jelenti.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok helytállóan akkor jártak volna el, ha az R. 14. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak és a felperes keresetként is fenntartott kérelmének megfelelően három évre visszamenően megállapították volna, hogy a felperesnek a baleset előtti tehergépkocsivezetői munkakörében milyen összegre emelkedett volna az időközben megvalósult bérfejlesztések folytán a keresete, és ehhez viszonyítva határozzák meg, hogy a felperest milyen összegű járadék illette volna meg, az alperest pedig kötelezik a különbözet megfizetésére, s egyben ennek megfelelően megállapítják az alperes által a jövőben fizetendő járadék összegét. Az ezzel ellentétes álláspont téves.
(M. törv. I. 10 119/1988. sz.)