adozona.hu
BH 1990.2.77
BH 1990.2.77
I. A költségvetési szervnél kapusi, házfelügyelői, valamint telepfelügyelői munkakört ellátó dolgozó a szolgálati lakás fűtéséért és világításáért 1984. február 1-jét követően sem köteles térítési díjat fizetni, ha erre korábban nem volt köteles, még az esetben sem, ha vele e munkák elvégzésére írásban nem kötöttek munkaszerződést [7/1984. (II. 1.) PM r. 2. §]. II. Besorolási vita esetén csak a tényállás teljes felderítése esetén lehet megalapozottan dönteni [13/1984. (VIII. 22.) ÁBMH rek. 12. § 4. sz. mell
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1976. szeptember 1-jétől másodállásban fűtő volt az alperesnél, a felesége pedig házfelügyelő. Az 1981. augusztus 15-én megkötött munkaszerződés szerint fűtő munkáját havi 48 órában látta el, munkabére 1750 forint volt.
A peres felek 1984. május 10-én munkaszerződést kötöttek az öregségi nyugdíjas felperes fűtő, kertész, házfelügyelő munkakörben való alkalmazására 3500 forint munkabérrel. A szerződést visszamenőleges hatállyal, 1984. március l-jével hozták létre.
A felperes 1987....
BH 1990.2.77 I. A költségvetési szervnél kapusi, házfelügyelői, valamint telepfelügyelői munkakört ellátó dolgozó a szolgálati lakás fűtéséért és világításáért 1984. február 1-jét követően sem köteles térítési díjat fizetni, ha erre korábban nem volt köteles, még az esetben sem, ha vele e munkák elvégzésére írásban nem kötöttek munkaszerződést [7/1984. (II. 1.) PM r. 2. §].
II. Besorolási vita esetén csak a tényállás teljes felderítése esetén lehet megalapozottan dönteni [13/1984. (VIII. 22.) ÁBMH rek. 12. § 4. sz. mell.].
A felperes 1976. szeptember 1-jétől másodállásban fűtő volt az alperesnél, a felesége pedig házfelügyelő. Az 1981. augusztus 15-én megkötött munkaszerződés szerint fűtő munkáját havi 48 órában látta el, munkabére 1750 forint volt.A peres felek 1984. május 10-én munkaszerződést kötöttek az öregségi nyugdíjas felperes fűtő, kertész, házfelügyelő munkakörben való alkalmazására 3500 forint munkabérrel. A szerződést visszamenőleges hatállyal, 1984. március l-jével hozták létre.
A felperes 1987. január 27-én a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében sérelmezte, hogy a szolgálati lakásába 1984. januárjában villanyórát szereltek fel, és kérte az áramhasználati díj visszatérítését. 1984. március l-jétől havi 5000 forint munkabérre, műszakpótlékra, túlóraátalányra és munkaruhára is terjesztett elő igényt.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperes kérelmeit. Az indokolásból kitűnik, hogy az alperes jogszerűen szereltetett fel villanyórát a szolgálati lakásába, a felperes felesége azonban - aki az 1981. év végén meghalt - mentesült volna a villanyáram térítési díjának kötelezettsége alól. A felperes csak 1984. május 10-én kötött munkaszerződést napi 4 órás foglalkozásra, ezért nem jogosult a kedvezményre. Bérbesorolási igénye sem alapos, mert az alperes 1986. január 30-án. emelte fel a munkabérét 4810 forintra, a gázkazán félautomatikus, ezért csak időszakos felügyeletet igényel. Egyébként a dolgozó és a munkáltató az 1987. március 17-én megtartott tárgyaláson szóban egyezséget kötött az 1986. szeptember l-jétől járó munkabér különbözetre. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy ezen a címen 11 300 forintot fizet ki. Ezt meghaladóan felhívta az alperest a munkaköri leírás elkészítésére és a munkaruha juttatás biztosítására.
A felperes a keresetlevelében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a 7/1984. (II. 1.) PM rendelet 2. §-a értelmében a szolgálati lakás használójának közüzemi díjat kell fizetni. A felperes 1984. március l-jétől látja el a gondnoki munkát, új munkaviszonyt létesített az alperessel, a felesége halálával megszűnt az elektromos áram térítésmentes használata.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szolgálati elhelyezéshez kapcsolódó egyes térítési díjakról szóló 7/1984. (II. 1.) PM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgálati lakásban a fűtésért, melegvízszolgáltatásért, elektromos áram- és gázfogyasztásért - a (6) bekezdés kivételével - térítési díjat kell fizetni. A (6) bekezdés rendelkezése előírja, hogy mindazok a kapusi, házfelügyelői, valamint telepfelügyelői feladatokkal megbízott dolgozók, akik a szolgálati lakás fűtéséért, világításáért az e rendelet hatályba lépésekor térítési díjat nem voltak kötelesek fizetni, ezt a kedvezményt változatlanul megőrzik. A térítésmentesség a főzéshez felhasznált energiára továbbra sem vonatkozik.
A felperes a jogszabály alapján sérelmezte a melegvízszolgáltatás és világítás áramhasználatára mérőóra felszerelését, mert az 1981. év végén meghalt felesége házfelügyelői munkakörét és egyéb teendőit külön díjazás nélkül, a fűtő munkaköre mellett a munkáltatóval történt megegyezés alapján ellátta. Tette ezt külön munkaszerződés megkötése nélkül is.
Elmaradt a perben annak a vizsgálata, hogy a felperes feleségének halála után ki látta el a házfelügyelői munkakört. Amennyiben a felperes állítása valós, a felhívott jogszabályhely alapján nem köteles a szolgálati lakás fűtéséért és világításáért díjat fizetni még akkor sem, ha vele erre a munkára írásbeli munkaszerződést nem kötöttek. Ezt a feladatot ebben az esetben megbízottként látta el. Ehhez képest a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felperes milyen összegű térítési díj visszatérítésére tarthat igényt.
A felperes ezen túl munkabérigényt is támasztott az alperessel szemben. Az 1984. március l-jétől 1987. január 27-ig tartó időszakra havi 5000 forint munkabért, műszakpótlékot és túlóraátalányt követelt.
A munkaügyi döntőbizottság határozata szerint az alperes 11 300 forint megfizetésére vállalt kötelezettséget, ami feltehetően az 1986. szeptember l-jétől járó munkabérnek a különbözete. Az 1984. március 1-jétől 1986. szeptember 1-jéig tartó időszakra a keresetében terjesztett elő munkabérkövetelést.
A munkaügyi bíróság e körben nem vizsgálta, hogy az alperes a munkaügyi vitában milyen jogcímen vállalt kötelezettséget a 11 300 forint megfizetésére, ez az összeg a kapcsolt munkakörök ellátásáért illette-e meg a felperes vagy más okból.
Az alsó- és középfokú nevelési-oktatási intézmények dolgozói munkabéréről szóló 13/1984. (VIII. 22.) ÁBMH rendelkezés 12. §-a rendelkezik a fűtő munkát ellátó dolgozó túlmunkájának ellenértékéről és fűtési pótlékáról. A rendelkezés 4. számú melléklete, ahogy erre a munkaügyi bíróság helytállóan utalt, a besorolási feltételekről rendelkezik. Az 1984. május 10-én megkötött munkaszerződés a felperest a 3161 kulcsszámú szakmunkás I. kategóriába sorolta napi 4 órás munkaidővel 3500 forint munkabérrel. 1985. január l-jén átsorolták a 3163-as kulcsszámba, amely a betanított munkás I. kategóriának felel meg. Munkabére ekkor 100 forinttal emelkedett.
Az alperes ellenkérelmében állította, hogy a felperes betanított munkás I. bérkategóriába tartozik. Ez az állítása azonban ellentmond az 1984. május 10-i munkaszerződés adatainak.
A bíróság ugyan a felperest személyesen hallgatta meg, a tárgyalási jegyzőkönyvből azonban nem állapítható meg, hogy milyen címen kéri a munkabére kiegészítését vagy annak felemelését. Adatok hiányában csak valószínűsíteni lehet a felperes napi 4 órás munkavégzését és ehhez arányosítva a részére folyósított munkabért.
Csak a tényállás teljes feltárása után kerülhet a bíróság abba a helyzetbe, hogy a felperes által elvégzett munkák után, az ahhoz kapcsolódó munkabérigény kérdésében jogszerűen döntsön.
(M. törv. II. 10 107/1989. sz.)