adozona.hu
BH 1990.1.37
BH 1990.1.37
Az adóelőleg levonása tekintetében a dolgozó és a munkáltató között felmerült vita eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [1987: VI. tv. 21., 22., 30. §, Pp. 157. § a) pont, 357. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rokkantsági nyugdíjas alperes határozatlan időtartamú szerződéssel áll munkaviszonyban a felperessel. Évente 3 hónapot (januártól-márciusig) dolgozik karbantartó lakatosként a felperesnél 23,50 forint órabérrel, egyéb jövedelme - a nyugdíjon kívül - nincs.
Az alperes 1988. január 1-jétől havi 5879 forint rokkantsági nyugdíjat kap, a három havi keresete 14 176 forint volt.
A felperes személyi jövedelemadó-előleget vont le az alperestől, aki ezt sérelmezte, és ennek visszafizetése iránt kér...
Az alperes 1988. január 1-jétől havi 5879 forint rokkantsági nyugdíjat kap, a három havi keresete 14 176 forint volt.
A felperes személyi jövedelemadó-előleget vont le az alperestől, aki ezt sérelmezte, és ennek visszafizetése iránt kérelmet terjesztett elő a munkaügyi döntőbizottságnál.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával megállapította, hogy az alperes évi összjövedelme nem éri el a 96 000 forintot, ezért jogszerűtlen az adóelőleg levonása.
A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és kötelezte az 1663 forint adóelőleg visszafizetésére.
Az ítélet indokolásában az 1987. évi VI. tv. 19. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, amely szerint nem kell adót fizetni a nyugdíj mellett szerzett egyéb jövedelem után, amennyiben az az évi 96 000 forintot nem haladja meg.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az adóelőleg levonására a felperest a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény (továbbiakban: Tv.) 21. és 22. §-a kötelezi.
A Tv. 21. §-ának (3) bekezdése és a Tv 30. §-a az irányadó, ha az adózás a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja.
A Tv. 21. §-ának (3) bekezdése a (2) bekezdés szerinti "nyilatkozatot" adóbevallásnak minősíti, és akként rendelkezik, hogy "ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, az adóhatósághoz fordulhat".
A Tv. 30. §-a pedig kimondja, hogy az adót megállapító másodfokú határozat bíróság által felülvizsgálható és megváltoztatható.
Mindezekre tekintettel az adóelőleg levonása tekintetében is az adóhatóságnak és az általános hatáskörű bíróságnak kell elbírálnia a jogvitát.
A munkaügyi bíróság és a munkaügyi döntőbizottság tehát nem rendelkezett hatáskörrel az alperes adóelőleg levonása miatt keletkezett sérelmének elbírálására.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a Pp. 357. §-ának (2) bekezdése alapján hatálytalanítja a munkaügyi döntőbizottság hatáskörén kívül hozott határozatát, és a Pp. 157. §-ának a) pontja szerint megszünteti a pert.
(M. törv. II. 10 307/1988. sz.)