adozona.hu
BH 1990.1.32
BH 1990.1.32
I. Nem kell a munkakönyvbe bejegyezni a munkaviszony harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság miatti szünetelését, ha a szabadság engedélyezése azért történt, mert a dolgozó a tartós külföldi szolgálatot teljesítő házastársával külföldre utazott [36/1974. (IX. 29.) MT r. 2. § (1) bek., 12/1967. (X. 20.) MüM r. 19. §]. II. A házastársa külföldi szolgálatának letelte után újból munkába álló dolgozó munkabérét az időközben történt bérfejlesztésekre figyelemmel kell megállapítani. A munkáltató e kötele
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1981. február 16-tól 1983. július 31-ig oktatási-személyzeti vezető munkakörben dolgozott az alperesnél. 1983. augusztus l-jétől 5 évi időtartamra fizetésnélküli szabadságot kapott a férje külföldi kiküldetésére tekintettel. Ekkor 6100 forint személyi alapbére és prémiuma volt, ez havi 8834 forint átlagkeresetet jelentett.
A fizetésnélküli szabadság lejárta előtt munkára jelentkezett, majd 1988. június 20-án közös megegyezéssel módosították a munkaszerződését, és áruforgalmi előad...
BH 1990.1.32 I. Nem kell a munkakönyvbe bejegyezni a munkaviszony harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság miatti szünetelését, ha a szabadság engedélyezése azért történt, mert a dolgozó a tartós külföldi szolgálatot teljesítő házastársával külföldre utazott [36/1974. (IX. 29.) MT r. 2. § (1) bek., 12/1967. (X. 20.) MüM r. 19. §].
II. A házastársa külföldi szolgálatának letelte után újból munkába álló dolgozó munkabérét az időközben történt bérfejlesztésekre figyelemmel kell megállapítani. A munkáltató e kötelezettségének önmagában a korábbi személyi alapbér bruttósításával nem tesz eleget [Mt. 2. §, 36/1974. (IX. 29.) MT r. 2. § (2) bek.].
A felperes 1981. február 16-tól 1983. július 31-ig oktatási-személyzeti vezető munkakörben dolgozott az alperesnél. 1983. augusztus l-jétől 5 évi időtartamra fizetésnélküli szabadságot kapott a férje külföldi kiküldetésére tekintettel. Ekkor 6100 forint személyi alapbére és prémiuma volt, ez havi 8834 forint átlagkeresetet jelentett.A fizetésnélküli szabadság lejárta előtt munkára jelentkezett, majd 1988. június 20-án közös megegyezéssel módosították a munkaszerződését, és áruforgalmi előadó munkakörbe került, havi 9400 forint bruttó bérrel.
A felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ebben sérelmezte, hogy a vállalat nem biztosította eredeti munkakörét, munkakönyvébe tévesen jegyezte be a fizetésnélküli szabadság időtartamára a munkaviszony szünetelését. A fizetésnélküli szabadság alatt nem rendezték a munkabérét. Az új munkabére a korábbi 6100 forint brut-tósított összege, és figyelmen kívül hagyták a prémiumát is.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes kérelmét, aki emiatt keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Keresetlevelében fenntartotta a kérelmében előterjesztett igényeit, vitatta továbbá, hogy a munkakönyvébe bejegyzett "munkaviszonya szünetel" megjegyzés helytálló lenne.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint a peres felek közös megegyezéssel módosították a munkaszerződést, a felperes munkabére megfelel az új munkakörének. Jogszerű volt a "munkaviszonya szünetel" munkakönyvi bejegyzés is. Miután a munkaviszonya az alperesnél már megszűnt, nem érvényesítheti azt az igényét, hogy ismét vezető munkakörbe kerüljön.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó házastársának belföldi munkaviszonyáról szóló 36/1974. (IX. 29.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a házastárs tartós külföldi szolgálata címén igénybe vett fizetés nélküli szabadság munkaviszonyban töltött időnek számít.
A munkakönyvek kiállításáról, kezeléséről, nyilvántartásairól, a munkakönyvbe történő bejegyzésről szóló többször módosított 12/1967. (X. 20.) MüM rendelet 19. §-át - a 30 napot meghaladó fizetésnélküli szabadság ellenére - nem kell alkalmazni, miután e szakasz kivételként jelöli meg, hogy "ha egyébként jogszabály nem rendeli ezt az időt munkaviszonyban töltött időnek". A szóban lévő esetben a felperes által igénybe vett fizetésnélküli szabadság jogcíme miatt az alperes munkakönyvi bejegyzése téves.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor elutasította a felperesnek a munkaügyi bejegyzés módosítására irányuló keresetét.
Megalapozatlan a bíróság ítélete a munkabér tekintetében.
A már említett 36/1974. (IX. 29.) MT rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint a fizetésnélküli szabadság után a munkába álló dolgozó munkabérét az azonos vagy hasonló munkakörben bekövetkezett bérrendezésekre (bérfejlesztésekre) figyelemmel kell megállapítani.
A felperes 1983. augusztustól 1988. júniusig volt fizetésnélküli szabadságon. Távozásakor korábbi munkakörében 6100 forint bért kapott. Ismételt munkábaállása idején az alperes egyáltalán nem közölte, hogy ez a bér 1988. június haváig milyen mértékben emelkedett volna.
A munkaszerződés módosítás keretében felajánlott 9400 forint bért az áruforgalmi előadó munkakörnek megfelelően állapították meg.
A bíróság egyáltalán nem tisztázta, hogy a személyzeti-oktatásve-zető munkakörben a jogszabálynak megfelelően milyen összegű bért kellett volna fizetni. Be kellett volna szereznie a felperes személyzetioktatási vezető munkakörébe került dolgozó keresetére vonatkozó adatokat. Ez azért lényeges, mert ezt is figyelembe véve lehet csak megállapítani, hogy a munkaszerződés-módosítás felajánlása - legalábbis a bér tekintetében - az Mt. 2. §-ában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe nem ütközik-e.
A bíróság azzal sem foglalkozott, hogy a felajánlott 9400 forint áruforgalmi előadói munkabér megfelel-e annak a bérszintnek, ami az 1983-tól végrehajtott bérrendezések alapján alakult ki, feltételezve, hogy a felperes már 1983-ban áruforgalmi előadó munkakört töltött volna be.
Ha ugyanis az alperes az 1983. évi 6100 forint munkabért csak bruttósította, és így alakult ki a 9400 forint munkabér, nem tett eleget a 36/1974. (IX. 29.) MT rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírásnak.
(M. törv. II. 10 063/1989. sz.)