adozona.hu
BH 1990.2.54
BH 1990.2.54
Munkavállalókkal készített riporttal kapcsolatban a munkáltató által érvényesített sajtóhelyreigazítási igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 79. §, PK 12. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi hírlapban sajtóközlemény jelent meg, amelyet F. T. írt, "Képtelenség?" címmel. A cikk riport formájában a felperesi alkotóközösség tevékenységével foglalkozik. A bevezetőben arra utal, hogy kérdéseire pontos választ nem kapott, egyértelmű megállapítást nem tud tenni, mert az arra illetékesek egyelőre nem foglalnak állást az ügyben. A továbbiakban Cs. M-né bejelentése alapján azzal foglalkozik: a nevezettet jogszerűen mozdíthatták-e el állásából vagy sem. Először Cs. M-né, a felper...
BH 1990.2.54 Munkavállalókkal készített riporttal kapcsolatban a munkáltató által érvényesített sajtóhelyreigazítási igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 79. §, PK 12. sz.].
Az alperesi hírlapban sajtóközlemény jelent meg, amelyet F. T. írt, "Képtelenség?" címmel. A cikk riport formájában a felperesi alkotóközösség tevékenységével foglalkozik. A bevezetőben arra utal, hogy kérdéseire pontos választ nem kapott, egyértelmű megállapítást nem tud tenni, mert az arra illetékesek egyelőre nem foglalnak állást az ügyben. A továbbiakban Cs. M-né bejelentése alapján azzal foglalkozik: a nevezettet jogszerűen mozdíthatták-e el állásából vagy sem. Először Cs. M-né, a felperes volt főkönyvelője nyilatkozatát közli arról, hogy az alkotóközösség igazgatója fegyelmivel bocsátotta el. A munkaügyi döntőbizottság azonban állásába visszahelyezte, azt azonban nem tudta elfoglalni, mert már új főkönyvelőt alkalmazott a felperes. Egyebek között nyilatkozatában utal arra is, hogy rajta kívül további 7-8 embert küldtek el az alkotóközösségből, és hogy 8 hónapja nem kapott fizetést. Az alkotóközösség ugyancsak megszólaltatott jogtanácsosa tesz említést arról, hogy a felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatát keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt.Ezután F. E. nyilatkozatát közli a cikk, akinek munkaviszonyát a felperes igazgatója szüntette meg, és aki az alkotóközösségnél kereskedelmi igazgató volt. A cikk a nevezettet mint Cs. M-né elődjét szólaltatja meg. F. E. nyilatkozatában olyan kijelentést tesz, hogy ha valaki zárlatot rendelne el a felperesnél, legalább negyvenmillió forint hiány lenne megállapítható, továbbá hogy nem volt hajlandó statisztálni a sikkasztáshoz, fejetlenséghez.
Ezt követően a felperes igazgatója tesz nyilatkozatot, amely - egyebek között - a két előbbi személy munkaviszonya megszűnésével kapcsolatos, továbbá az alkotóközösségnél alkalmazott árképzés módszeréről és a kereseti lehetőségekről szól. Kitér arra is, hogy véleménye szerint az alkotóközösségnél nincs hiány, és tagadja, hogy ott fejetlenség uralkodik, illetve hogy sikkasztás történt volna. Nyilatkozik még a riportban a felperes jelenlegi főkönyvelője is.
Ezt követően a cikk arról tájékoztat, hogy a felperes tevékenységét vizsgálja a népi ellenőrzési bizottság, és közli a népi ellenőrzés vizsgálati vezetőjének és gazdasági szakértőjének a megállapításait, akik véleménye szerint pontos értékítéletet nem lehet alkotni, olyan nagy a fejetlenség, sok a számviteli mulasztás, szinte vizsgáihatatlan a helyzet. A gazdasági szakértő szól arról is, hogy az igazgató is tett feljelentést, amelyet azonban alaptalannak találtak, továbbá hogy a Cs. M-nén és F. E~en kívül mások is tettek bejelentést, köztük H. A-né, akit szintén fegyelmivel távolítottak el. A cikk befejező részében a Képzőművészeti Alap igazgatója és osztályvezetője tesz nyilatkozatot, akik szerint a felperesnél valóban vannak hiányosságok, a legfontosabb azonban az, hogy 250 művésznek és 150 alkalmazottnak ad munkát; továbbá, hogy határidőket szabtak arra, mikorra kell rendbehozni az alkotóközösség számviteli ügyeit.
A felperes helyreigazítási kérelmet terjesztett elő, amelyben az alperestől válaszlevél közlését kérte.
Az alperes a helyreigazítási igénybejelentésre nem válaszolt. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság helyreigazításként kötelezze az alperest válaszlevél közlésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a cikk megállapításai valósak, erre lehet következtetni a lefolytatott népi ellenőrzési vizsgálat megállapításaiból. Előadta az alperes azt is, hogy az 1989. május 3-án kelt levélből nem állapítható meg pontosan, hogy a helyreigazítást ki kéri, így az nem minősíthető sajtó-helyreigazítási igény bejelentésének.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 400 Ft perköltség fizetésére.
A bíróság az ítélet indokolásában elsősorban azzal foglalkozott, hogy az igénybejelentés kitől származik, és úgy foglalt állást, hogy azt a felperes mint jogi személy terjesztette elő, így az igénybejelentés kellő időben, megfelelően megtörtént.
Az ügy érdemét tekintve az indokolásban a bíróság részletesen foglalkozik a népi ellenőrzési bizottság vizsgálatával, vizsgálati jegyzőkönyvek és adatok részletes tartalmával, és azokat összegezve arra a következtetésre jut, hogy a cikk megállapításai nem valótlanok, tehát a felperes helyreigazítási igénye alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a válaszlevél közlését kérte. Fellebbezésében lényegében két kitételt sérelmez, egyrészt a Cs. M-né elbocsátásával kapcsolatos nyilatkozatokat, másrészt pedig F. E-nek azt az előadását, hogy nem volt hajlandó "statisztálni a sikkasztáshoz, a fejetlenséghez". Egyebekben a fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását tartja sérelmesnek, nevezetesen azt, hogy a népi ellenőrzési bizottság vizsgálati jelentéseiből, jegyzőkönyveiből a bíróság téves következtetésre jutott, és tévesen értékelte a bizonyítékokat.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és érdemben helyes döntést hozott.
Helytállóan jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a válaszlevél közlése iránti kérelmet a. felperes sajtóhelyreigazítás iránti igénye bejelentésének kell tekinteni, és hogy az kellő időben megtörtént. E tárgyban a Legfelsőbb Bíróság csak az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokra utal.
Az ügy érdemét tekintve a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy miként azt már a PK 12. számú állásfoglalásában is kifejtette: a sajtó--helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A perbeli sajtóközlemény ilyen átfogó vizsgálata pedig azt eredményezi, hogy nem lehet a vizsgálódás köréből kirekeszteni azt a tényt, amely szerint a cikk a felperes által kifogásolt nyilatkozatok mellett, ugyanezen riport keretében lehetőséget adott a felperes vezetőinek, jogtanácsosának, jelenlegi főkönyvelőjének és mindenekelőtt a felperes képviseletére jogosult igazgatójának is a nyilatkozattételre.
A cikk tehát a maga egészében, valóságos tartalma szerint a felperes volt dolgozói és jelenlegi vezetői, elsősorban a volt dolgozók és az igazgató vitáját teszi közzé, lehetőséget adva az álláspontok megfelelő kifejtésére. Így közlései nem minősíthetők olyan valótlan tény közlésének vagy híresztelésének, illetőleg való tények hamis színben történő feltüntetésének, amellyel kapcsolatban a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján sajtóhelyreigazításnak lenne helye. A felperes keresete tehát ez okból alaptalan. (Ez nem zárja ki, hogy a nyilatkozók - az erre vonatkozó törvényi feltételek fennforgása esetén - egymással szemben a személyiségvédelem egyéb jogi eszközeivel éljenek.)
A felperes válaszlevelének egy részében a saját igazgatója által tett nyilatkozatot (árképzésre vonatkozó kitételek) kívánta helyreigazítani. Erre azonban nincsen lehetőség. A felperes maga sem állítja, hogy igazgatója a közleményben nyilvánosságra hozott nyilatkozatot nem tette meg, vagy annak közzététele ellen tiltakozott, illetve hogy az igazgató a felperes képviseletére nem volt jogosult.
A népi ellenőrzési bizottság és más szervek vizsgálatával kapcsolatosan pedig a helyreigazításra azért nem kerülhet sor, mert ebben a közben a cikk a vizsgálatok tényét és a népi ellenőrzési bizottság jogszabályban biztosított hatáskörében tett megállapításait és intézkedését (jelentéseinek megküldését az illetékes szerveknek) közli valósághűen, e közlés tehát nem minősíthető olyan valótlan tényállításnak, amely a helyreigazítás okául szolgálhatna.
Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, az előbbi indokbeli módosítással helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20 753/1989. sz.)