adozona.hu
BH 1989.9.378
BH 1989.9.378
Az áru kiadásával megbízott dolgozó fegyelmi vétséget követ el, ha az áru kiadása, előtt a vevőtől, illetve annak megbízottjától anyagi juttatást fogad el (Mt. 55. §, 18. sz. Irányelv).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes árukiadó brigádvezető munkakörben dolgozott az alperes vállalatánál. A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi határozatával áthelyezés és személyi alapbércsökkentési fegyelmi büntetéssel sújtotta, cementüzemi malomtöltő munkakörbe helyezte 25,52 Ft/óra bruttó bérrel. A fegyelmi határozat a következőket rótta a terhére:
1. Művi (gyári) áron cementet vásárolt és értékesített, ezért figyelmeztetésben részesült.
2. Egy alkalommal másfél mázsa cementtel többet adott ki a vevőnek a kapo...
BH 1989.9.378 Az áru kiadásával megbízott dolgozó fegyelmi vétséget követ el, ha az áru kiadása, előtt a vevőtől, illetve annak megbízottjától anyagi juttatást fogad el (Mt. 55. §, 18. sz. Irányelv).
A felperes árukiadó brigádvezető munkakörben dolgozott az alperes vállalatánál. A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi határozatával áthelyezés és személyi alapbércsökkentési fegyelmi büntetéssel sújtotta, cementüzemi malomtöltő munkakörbe helyezte 25,52 Ft/óra bruttó bérrel. A fegyelmi határozat a következőket rótta a terhére:1. Művi (gyári) áron cementet vásárolt és értékesített, ezért figyelmeztetésben részesült.
2. Egy alkalommal másfél mázsa cementtel többet adott ki a vevőnek a kapott előnyért.
3. Munkaköri kötelezettsége teljesítéséért a megrendelőktől, illetve a szállítást végző képkocsivezetőktől 16 esetben anyagi előnyt kért. illetve fogadott el.
A felperesnek a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Állította, hogy az alperesnél művi áron az adott időszakban nemcsak ő, hanem bárki más is vásárolhatott cementet, ezért ebben a vonatkozásban nem követett el fegyelmi vétséget. A fegyelmi határozat 2. pontjával kapcsolatban elismerte a felelősségét. A 3. ponttal összefüggésben azt adta elő, hogy egyszer-egyszer barátságból borravalóként kapott a rakodóktól, szállítóktól 50-60 forintot, amit elfogadott.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és az áthelyezés fegyelmi büntetést 3 hónapi időtartamú 10 %-os mértékű személyi alapbércsökkentés büntetésre mérsékelte.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a fegyelmi határozat 1. pontjában írt fegyelmi vétséget a felperes nem követte el. A 2. pontban foglalt fegyelmi vétséget a felperes másfél mázsa többletcement kiszolgálásával elkövette. A fegyelmi határozat 3. pontjával kapcsolatban, amely szerint a felperes pénzt fogadott el az alperes megrendelőitől és szállítóitól, a bíróságnak az volt az álláspontja, hogy ez nem fegyelmi vétség. Kifejtette, hogy a borravaló adása és annak elfogadása egyre jobban elszaporodó jelenség, amellyel ugyan nem ért egyet, a borravaló elfogadása azonban nem minősül sem bűncselekménynek, sem fegyelmi vétségnek. Amennyiben az alperes intézkedése a borravaló elfogadását megtiltotta volna, a felperesnek ezt a magatartását fegyelmi vétségként kellett volna értékelni. Ezek alapján csak a másfél mázsa többletcement kiszolgálásával elkövetett fegyelmi vétség maradt a felperes terhén, és a bíróság ezzel arányban álló enyhébb fegyelmi büntetés kiszabását tartotta indokoltnak.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárás során kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a felperes, aki árukiadó és rakodó is, munkájának elvégzéséért az alperes megrendelőitől, szállítóitól pénzt kapott. A pénzt a szállítóktól esetenként - változóan - a munka végzése előtt, közben vagy utána kapta. A munka végzése, illetve a szolgáltatás megkezdése előtt kapott pénz aligha tekinthető borravalónak.
Ezen túl a felperesnek munkaköri kötelessége az áruk kiadása és rakodása. Ezért a megrendelőktől pénzt elfogadni fegyelmi vétségnek minősül, különös tekintettel arra is, hogy a felperesnek a pénz elfogadásával kapcsolatos magatartása már bevett szokás volt. Ez ugyanis a vásárlók, a szállítók körében annak a meggyőződésnek a kialakulására vezetett, hogy aki nem ad borravalót, hátrányos helyzetbe kerül azzal szemben, aki ad. Ez pedig alkalmas volt az alperes jó hírnevének rontására. Az a dolgozó pedig, aki árt a munkáltatója üzleti hírnevének, fegyelmi vétséget követ el.
Ismeretes az építőanyagok iránt mutatkozó fokozott kereslet, és az ennek kapcsán kialakult negatív társadalmi jelenség, az áruért csúszópénz adása, elvárása és kérése. Ez az egyre növekvő társadalmi jelenség rombolja azt a hitet, hogy mindenki, aki a hiánycikkek vásárlója, mindaddig hozzájuthat azokhoz, amíg az eladó-telepen a készlet nem fogy ki. Ez pedig a kereskedelem tisztaságát kérdőjelezi meg, erkölcsileg tehát nagy mértékben el kell ítélni.
A bíróság döntése egyébként ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 18. számú Irányelvében foglaltakkal is.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el megfelelően, ha a felperes keresetét elutasítja. Ezzel ellentétes álláspontja téves.
(M. törv. II. 10 246/ 1988. sz.)