adozona.hu
BH 1989.9.377
BH 1989.9.377
Felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanuló dolgozót a foglalkozásokon való részvételre tekintettel adott szabadnapokra, továbbá a tanulmányi szabadság idejére az átlagkeresete csak abban az esetben illeti meg, ha a munkáltató a felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére kötelezte vagy a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött [6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés. 7., 10. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1978. augusztusától 1986. október 5-ig volt az alperes alkalmazottja, az irányítástechnikai főosztályon műszerészként dolgozott.
A peres felek 1981. szeptember 17-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán a műszer- és irányítástechnikai szakon - levelező tagozaton - 6 éves képzésben vesz részt, vizsgakötelezettségének eleget tesz, és a támogatás időtartamával megegyező ideig nem mondj...
BH 1989.9.377 Felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanuló dolgozót a foglalkozásokon való részvételre tekintettel adott szabadnapokra, továbbá a tanulmányi szabadság idejére az átlagkeresete csak abban az esetben illeti meg, ha a munkáltató a felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére kötelezte vagy a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött [6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés. 7., 10. §].
A felperes 1978. augusztusától 1986. október 5-ig volt az alperes alkalmazottja, az irányítástechnikai főosztályon műszerészként dolgozott.A peres felek 1981. szeptember 17-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán a műszer- és irányítástechnikai szakon - levelező tagozaton - 6 éves képzésben vesz részt, vizsgakötelezettségének eleget tesz, és a támogatás időtartamával megegyező ideig nem mondja fel a munkaviszonyát.
Az alperes ezzel szemben arra vállalkozott, hogy megfizeti a tandíjat, tanévenként 27 nap tanulmányi szabadságot, 30 nap szabadságot biztosít, és ezekre a napokra a felperesnek átlagbért fizet, továbbá - a képzettség megszerzése után 30 napon belül - megfelelő munkakörbe helyezi.
A felperes 1986. október 5-én megszüntette a munkaviszonyát, az alperes ezért felszólította a tanulmányi támogatás időarányos részének, 25 214 forintnak a megfizetésére.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperes megtérítés alóli mentesítés iránti kérelmét, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a felperes által visszatérítendő összeget 1570 forintra szállította le. Kötelezte egyúttal az alperest 4370 forint perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes tanulmányi szabadság címén 13 489 forintot, munkaidőkedvezmény ellenértékeként 19 433 forintot, továbbá 1570 forint tandíjat igényelt a felperestől, és jóváírt 9278 forint követelést. Ennek végösszege 25 214 forint.
A felperest a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 7. §-ának (2) bekezdése szerint megillette tanévenként a 18 nap tanulmányi szabadság, ennél többet nem vett igénybe, és a jogszabály által előírt munkaidőkedvezmény időtartamát sem lépte túl. Az alperes tehát a tandíjon kívül semmiféle többletkedvezményt nem nyújtott, szerződésszegésen alapuló visszatérítési igénye alaptalan.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1982. január l-jén hatályba lépett 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 7. §-a határozza meg a felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanulók számára a szabadnap és tanulmányi szabadság idejét 25, illetve 18 napban.
A 10. § rendelkezése értelmében a 6-9. §-okban foglalt tanulmányi kedvezmények tartamára a dolgozót átlagkeresete illeti meg, ha a munkáltató kötelezte a felsőfokú iskolai végzettség megszerzésére vagy a munkáltató vele tanulmányi szerződést kötött. Tény, hogy a munkáltató a felperest nem kötelezte a villamosmérnöki képesítés megszerzésére.
A felperes tehát a tanulmányi kedvezmények idejére járó alapkeresetre azáltal szerzett jogot, hogy az alperessel tanulmányi szerződést kötött. Tévedett ezért a munkaügyi bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes csak a jogszabály által előírt kedvezményeket vette igénybe. Akkor járt volna el megfelelően, ha a felperes keresetét elutasítja.
(M. törv. II. 10 276/1988. sz7)