adozona.hu
BH 1989.9.376
BH 1989.9.376
Helyettesítési díj iránti perben, ha a munkáltató belső átcsoportosítást, munkakörök összevonását állítva a helyettesítés szükségességét vitatja, a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kell, hogy történt-e olyan szervezeti, személyi változás, amelynek során a munkafeladatok újraelosztására került sor [17/1979. (XII. 1.) MüM r. 51. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1983. május l-jétől 1986. május 20-ig állott a felperes szövetkezet alkalmazásában csoportvezető munkakörben. Az 1984. március l-jétől 1986. április 30-ig terjedő időszakra helyettesítési díjat igényelt, de ezt a kérelmet a szövetkezet nem teljesítette. A kerületi tanács mellett működő közös munkaügyi döntőbizottság a határozatában kötelezte a szövetkezetet 50 000 forint helyettesítési díj megfizetésére.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a munkaügyi döntőbiz...
BH 1989.9.376 Helyettesítési díj iránti perben, ha a munkáltató belső átcsoportosítást, munkakörök összevonását állítva a helyettesítés szükségességét vitatja, a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kell, hogy történt-e olyan szervezeti, személyi változás, amelynek során a munkafeladatok újraelosztására került sor [17/1979. (XII. 1.) MüM r. 51. § (2) bek.].
Az alperes 1983. május l-jétől 1986. május 20-ig állott a felperes szövetkezet alkalmazásában csoportvezető munkakörben. Az 1984. március l-jétől 1986. április 30-ig terjedő időszakra helyettesítési díjat igényelt, de ezt a kérelmet a szövetkezet nem teljesítette. A kerületi tanács mellett működő közös munkaügyi döntőbizottság a határozatában kötelezte a szövetkezetet 50 000 forint helyettesítési díj megfizetésére.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A bírósági tárgyaláson előadta, hogy a szövetkezetnek csak egy gépészeti üzemfenntartási vezetője volt, erre a munkakörre csak egy létszám állott rendelkezésre. Az alperest 1983-ban azért alkalmazták, mert az 1984-ben nyugállományba készülő J. Gy. utánpótlását úgy kívánták biztosítani, hogy az alperes addig elsajátíthassa a munkaköri feladatait. Erre vonatkozóan becsatolta a szövetkezet annak idején volt személyzeti vezetőjének, B. P-nének a jegyzőkönyvi nyilatkozatát. Utalt a felperes a szövetkezet 1985-ben kezdődött anyagi nehézségeire, amely miatt létszámleépítést határoztak el. Ezt úgy valósították meg, hogy a kilépett dolgozók helyébe nem vettek fel újakat, hanem az egyre csökkenő feladatokat a meglevő dolgozók között osztották szét. Végül is a szövetkezet 1985. december 12-i közgyűlése kimondotta az önfelszámolást.
A felperes tehát azt állította, hogy az alperes nem végzett a munkaköri feladatait meghaladó jelentős többletmunkát, a szövetkezet vezetőitől pedig nem kapott helyettesítésre vonatkozó megbízást.
Az alperes a bírósági eljárás során a helyettesítési díj iránti igényét 85 500 forintra emelte fel.
A munkaügyi bíróság a perben tanúbizonyítást foganatosított. Ennek során szövetkezeti dolgozókat, köztük a volt két főmérnököt hallgatta meg. Az így rendelkezésre álló adatok alapján az ítéletben azt állapította meg, hogy az alperes a helyettesítési díjra jogosult volt, s ezért a felperes szövetkezet kereseti kérelmét elutasította.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes az 1984. március l-jével nyugállományba vonult J. Gy. üzemfenntartási vezető munkakörét, majd pedig a szövetkezettől 1985. június 1-jével kilépett P. S. fejlesztő mérnök munkakörét is ellátta a saját munkaköri feladatai mellett 1986. április 30-ig. Jóllehet helyettesítésre megbízást nem kapott, de ténylegesen olyan jelentős többletmunkát látott el, amelyért őt a helyettesítési díj megilleti.
A per során azt a tényt, hogy az alperes J. Gy. és P. S. volt munkakörét, illetve annak egy részét átvette, a felperes sem vitatta. Mindvégig tagadta azonban a helyettesítés szükségességét, mert - a szövetkezet csökkenő feladataira tekintettel - munkakörök összevonására, belső átcsoportosítás végrehajtására hivatkozott.
Az ítélkezési gyakorlat szerint ilyen munkáltatói állítás esetén a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy ténylegesen nem történt-e szervezeti, személyi változás, amelynek során a munkafeladatok újraelosztására került sor. Ebben az esetben ugyanis nem lehet szó helyettesítésről.
A munkaügyi bíróság által foganatosított tanúbizonyítás erre a kérdésre is kiterjedt. A bíróság azonban a rendelkezésre álló peranyagból okszerűtlen következtetést vont le, amikor a belső átszervezés tényét nem állapította meg. Teljesen figyelmen kívül hagyta a volt személyzeti vezető jegyzőkönyvi nyilatkozatát, amelyből világosan kitűnik, hogy az alperest kifejezetten azért alkalmazták, mert számoltak azzal, hogy J. Gy. a közeljövőben nyugdíjba megy. A szövetkezetnek két üzemfenntartási vezetőre nem volt szüksége, s ezért szóba sem jöhetett, hogy J. Gy. nyugállományba vonulása után újabb személyt vegyenek fel. Erre a munkakörre alkalmazták - már jóelőre - az alperest. Ezért közölték félre nem érthető módon vele, hogy nincs szó helyettesítésről. A kihallgatott Sz. K. volt szövetkezeti főmérnök is úgy nyilatkozott, hogy az alperes az ő utasítására végezte a korábban J. Gy. által ellátott feladatokat, de ezt ő nem tekintette helyettesítésnek.
Figyelmen kívül hagyta a munkaügyi bíróság a szövetkezeti főmérnök munkakörét 1985. szeptember l-jétől ellátott K. J. tanúvallomását is, aki előadta, hogy elődjétől, Sz. K-tól nem kapott olyan információt, hogy az alperes helyettesítési feladatokat látna el. Erre egyébként azért sem volt szükség, mert a szövetkezetnek csökkentek a feladatai, és az alperes ellenőrzése alá tartozó gépek közül többet értékesítettek.
Nem vitás tény, hogy a szövetkezet 1985. december 12-én kimondotta az önfelszámolását.
A helyettesítés - a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 51. §-ának (2) bekezdése szerint - átmeneti időre szóló munkavégzés, amelyet a dolgozó a saját munkaköri feladatai mellett is elláthat. Életszerűtlen azonban tényként elfogadni, hogy ez az átmeneti időszak két éven át fennáll. Méginkább kizárt, hogy egy adott munkakör mellé még egy harmadikat is rábízzanak a dolgozóra. Az alperes ugyanis ezt állította. Mivel az alperesi állítás teljes mértékben elfogadhatatlan, tényként azt a - tanúvallomásokkal is alátámasztott - felperesi nyilatkozatot kellett volna a munkaügyi bíróságnak elfogadnia, hogy az alperes feladatai belső átszervezés folytán változtak, ezért helyettesítést nem végzett. Annál is inkább, mert azt maga az alperes sem vitatta, hogy - kilépésük után - mind J. Gy-től, mind P. S-től az övével azonos munkaköri feladatok kerültek át hozzá.
Az a körülmény, hogy a szövetkezet egyes dolgozói részére megállapítottak helyettesítési díjat, az alperes esetében pedig nem, éppen azt igazolja, hogy ahol ténylegesen szükség volt a távollevő dolgozó helyettesítésére, ott ki is fizették a helyettesítési díjat.
(M. törv. I. 10 283/1988. sz.)