adozona.hu
BH 1989.3.126
BH 1989.3.126
Az a termelőszövetkezeti tag, akinek a belátási képessége hiányzik vagy csökkent (vétőképtelen), fegyelmi úton nem vonható felelősségre (1967. évi III. tv. 73. §, 75. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elnöke határozatával az 1967. évi III. törvény 75. §-a (1) bek. f) pontja alapján kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta a termelőszövetkezeti tag felperest. Azt rótta a terhére, hogy 1986. szeptember 17. és október 21. között munkavégzésre nem jelentkezett, távolmaradását felhívás ellenére nem mentette ki, de az 1987. április 13-i felhívásra sem jelentkezett munkára, és ugyancsak nem mentette ki a távolmaradását.
A határozat ellen a felperes kérelmet nyújtott be a szövetkezeti dön...
BH 1989.3.126 Az a termelőszövetkezeti tag, akinek a belátási képessége hiányzik vagy csökkent (vétőképtelen), fegyelmi úton nem vonható felelősségre [1967. évi III. tv. 73. §, 75. §].
Az alperes elnöke határozatával az 1967. évi III. törvény 75. §-a (1) bek. f) pontja alapján kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta a termelőszövetkezeti tag felperest. Azt rótta a terhére, hogy 1986. szeptember 17. és október 21. között munkavégzésre nem jelentkezett, távolmaradását felhívás ellenére nem mentette ki, de az 1987. április 13-i felhívásra sem jelentkezett munkára, és ugyancsak nem mentette ki a távolmaradását.A határozat ellen a felperes kérelmet nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz, és annak hatályon kívül helyezését kérte.
A kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság elutasította azzal az indokkal, hogy azt a felperes határidőn túl terjesztette elő, és a késedelmét nem tudta kimenteni.
A határozat ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és annak megváltoztatását kérte.
A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint az alperes 1987. május 28-án adta postára ajánlott küldeményként a fegyelmi határozatot, így az 1987. július 4-én postára adott kérelme elkésett, és késedelmét nem tudta kimenteni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletének indokolása szerint a felperes késedelmét folyamatos betegsége és kórházi ápolása miatt kimentettnek tekintette, de a keresetét érdemben alaptalannak találta, mert álláspontja szerint az 1986. szeptember 17. és október 24-e közötti időben a munkából való távolmaradását nem tudta kimenteni. Ezzel a legalapvetőbb kötelezettségét szegte meg, amellyel a kizárás fegyelmi büntetés áll arányban.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróságnak az igazolási kérelem tekintetében elfoglalt álláspontja helytálló.
A felperes a munkaügyi vita, illetve a per során kórházi kezelés alatt állt 1987. május 26-tól. Így a fegyelmi határozat meghozatala és postára adása időpontjában is kórházban volt, és 1987. január l-jétől kezdődően rokkantsági nyugdíjas állományba helyezték.
Az alperes birtokában levő, 1987. május 8-án kiállított orvosi igazolás szerint, amelyre a fegyelmi határozat is utalt, a felperes "tekintettel a jelenleg is meglevő szervi-idegrendszeri és kóros lelki elváltozásokra is, jelenleg nem munkaképes". Ügyei megfelelő intézésében tehát tartósan akadályozva volt, amelyről az alperes is tudott.
A munkaügyi bíróság elfoglalt jogi álláspontja folytán érdemben nem bírálta el a jogvitát, de a másodfokú bíróság is csupán az alperes egyoldalú nyilatkozatát fogadta el érdemi döntése alapjául, és a felperes védekezését nem vizsgálta. Figyelmen kívül hagyta a következőket.
A felperes már 1986. október 17-ét megelőzően tartósan beteg volt, kórházi kezelés alatt állt szervi-idegrendszeri megbetegedése és kóros lelki elváltozása miatt. E megbetegedésekkel 1987. január l-jétől rokkantsági nyugdíjas állományba is helyezték.
A betegségi segélyezésével kapcsolatos iratok az alperes birtokában vannak, állapota tehát az alperes előtt ismert volt.
A felperes meghatalmazottjaként eljárt apja mind a kérelmében, mind a keresetlevelében előadta, hogy a fiával együtt kereste fel az alperes G. nevű megbízottját azért, mert a felperes - bár 1986. szeptember 17-től az orvos szerint keresőképes, de - gyenge, és munkát végezni nem tud. Hozzájárulást kapott, hogy a ki nem vett szabadsága és szabadnapjai terhére távol maradhasson.
A felperesnek a kimentés körében előterjesztett védekezésére nézve sem a fegyelmi jogkör gyakorlója, sem az eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítást annak ellenére, hogy a perben arra is merült fel adat, hogy a felperest az üzemorvos - keresőképessége ellenére - eredeti munkaköre ellátásra betegsége miatt alkalmatlannak találta.
E körben szükséges annak vizsgálata is, hogy a felperes idegrendszeri átváltozására és kóros lelkiállapotára figyelemmel nemcsak hogy az eredeti munkaköre ellátására képes-e az adott időszakban, hanem az is, hogy fegyelmileg egyáltalán vétőképes-e.
E perdöntő tényeket az eljárt bíróságok egyáltalán nem tisztázták, a jogvita elbírálásához a tényállást nem derítették fel, bizonyítást nem folytattak le. Ezért az ügyben hozott döntéseik érdemben megalapozatlanok.
(M. törv. I. 10 183/1988. sz.)