adozona.hu
BH 1989.3.125
BH 1989.3.125
Ha a dolgozó a munkaviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, a magatartása abban az esetben is fegyelmi vétségnek minősül, ha a vétkességének foka alacsony, és az összes körülmények figyelembevétele mellett még a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása sem indokolt (Mt. 55. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ideg-elme szakápoló végzettségű alperes a felperes alkalmazottja gondozónő munkakörben.
A felperes az 1987. december 29-én hozott határozatával megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Azt rótta a terhére, hogy 1987. december 17-én a munkaideje alatt tettleg bántalmazta H. N. gondozottat. A büntetés kiszabásánál enyhítőként értékelte a korábbi kifogástalan magatartását, a gondozottak megfelelő ápolását.
Az alperes kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság hatálytalanította a fegyelmi hatá...
BH 1989.3.125 Ha a dolgozó a munkaviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, a magatartása abban az esetben is fegyelmi vétségnek minősül, ha a vétkességének foka alacsony, és az összes körülmények figyelembevétele mellett még a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása sem indokolt (Mt. 55. §).
Az ideg-elme szakápoló végzettségű alperes a felperes alkalmazottja gondozónő munkakörben.A felperes az 1987. december 29-én hozott határozatával megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Azt rótta a terhére, hogy 1987. december 17-én a munkaideje alatt tettleg bántalmazta H. N. gondozottat. A büntetés kiszabásánál enyhítőként értékelte a korábbi kifogástalan magatartását, a gondozottak megfelelő ápolását.
Az alperes kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság hatálytalanította a fegyelmi határozatot, amelynek megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint 1987. december 17-én H. N. 17 éves ápolt a teremben maszturbált. Enyhe fokú szellemi leépülésben szenved, de mint ilyen teljes tudatában van a cselekedetének, elsősorban mozgáskorlátozott. Az alperes a gondozott magatartását látva, rászólt, hogy ezt ne csinálja a többiek előtt, majd a tolókocsit megfordította, hogy kitolja a teremből. Ekkor az ápolt az alperes felé rúgott, és piszkos kurvának nevezte. A kijelentésre az alperes az ápolt felső testére csapott. Ez - az ápolt magatartására és kijelentésére figyelemmel - ösztönös reagálásként fogható fel. Az ápolt felső testét ért ütés nem jelentett tettleges bántalmazást. Magatartása megegyezett egy általános szülői reagálással.
A munkaügyi bíróság ítéletének a fegyelmi vétség megállapítását mellőző indokolása ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkafegyelem mint jogi fogalom azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését kívánja meg, amelyek a dolgozót a munkaviszony alapján terhelik. A kötelezettségek egyrészt a tényleges munkavégzéshez kapcsolódnak, másrészt a jogszabály rendelkezésén és a munkáltató utasításain alapulnak.
A felperes feladatkörébe testi és szellemi fogyatékos gyerekek ápolása, gondozása tartozik, aminek ellátása fokozott fegyelmet és türelmet kíván meg azoktól, akik munkakörük ellátását ennek tudatában vállalják.
A felperes intézeti házirendje egyértelműen tiltja a gondozott gyermekek testi fenyítését, ilyen cselekmény esetére a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását helyezi kilátásba. Ez a rendelkezés összhangban van a felperes munkakörének jellegével és azzal, hogy ezt a munkát csak hivatástudattal lehet teljesíteni.
Mindezekhez képest a felperes magatartása - annak ellenére, hogy az ápolt szellemi képességeire is figyelemmel meg nem engedhetően viselkedett - fegyelmi vétségnek minősül. A bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja tehát téves. Ezzel összefüggésben alaptalan az a megállapítás is, hogy az alperes úgy járt el, ahogy egy szülő-gyermek kapcsolatában szokásos. Az ugyanis, ami egy szülő-gyermek viszonylatában, a családi körülmények között megengedett és elfogadható, nem alkalmazható a munkaviszonyában hivatását gyakorló dolgozóra, annál kevésbé, mert a reá irányadó munkáltatói rendelkezéseknek és elvárásoknak is eleget kell tennie.
Az adott esetben azonban a munkaügyi bíróság mégis helytállóan döntött, amikor az összes enyhítő körülmény figyelembevételével elutasította a felperes keresetét. Az ugyanis, hogy az alperes 10 éves munkaviszonya alatt hivatástudattal végezte a munkáját, a gondozottakat kifogástlanul ellátta, az esetet megelőzően heti két pihenőnapját sem tudta kivenni, és cselekedetét azonnal jelentette a felettesének, olyan fokú enyhítő körülmény, ami a vétkes magatartása ellenére sem indokolta fegyelmi büntetés kiszabását.
(M. törv. II. 10 163/1988. sz.)