adozona.hu
BH 1989.4.169
BH 1989.4.169
A lakásépítés támogatására a munkáltatóval 1983. január 1-je után kötött szerződés megszegéséből eredő jogvita eldöntése nem tartozik a munkaügyi vitákat eldöntő szervek hatáskörébe. Ha azonban a munkáltató e tárgyban a dolgozó ellen fizetési felszólítást bocsátott ki, azt a munkaügyi vitában eljáró szerv helyezi hatályon kívül [Pp. 357. § (2) bek., Mt. V. 67. § (2) bek., 26/1971. (VI.24.) PM-ÉVM-MüM r. 18. § (5) bek., 48/1982. (X.7.) PM-ÉVM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1970-ben lépett az alperes alkalmazásába öntvénytisztító munkakörben. Vibrációs ártalomban és szilikózisban történt megbetegedésére tekintettel 1972-től rehabilitációs jellegű munkakörben foglalkoztatták. Az utolsó munkakörében minőségi ellenőri volt.
A felperes 1984. március havában a lakásépítésének támogatására 50 000 forint kölcsönt kapott az alperestől. Megállapodtak, hogy a kölcsönt havi 300 forintos részletekben fizeti vissza. A felperes ennek ellenében vállalta, hogy a mun...
BH 1989.4.169 A lakásépítés támogatására a munkáltatóval 1983. január 1-je után kötött szerződés megszegéséből eredő jogvita eldöntése nem tartozik a munkaügyi vitákat eldöntő szervek hatáskörébe. Ha azonban a munkáltató e tárgyban a dolgozó ellen fizetési felszólítást bocsátott ki, azt a munkaügyi vitában eljáró szerv helyezi hatályon kívül [Pp. 357. § (2) bek., Mt.</a> V. 67. § (2) bek., 26/1971. (VI.24.) PM-ÉVM-MüM r. 18. § (5) bek., 48/1982. (X.7.) PM-ÉVM r.].
A felperes 1970-ben lépett az alperes alkalmazásába öntvénytisztító munkakörben. Vibrációs ártalomban és szilikózisban történt megbetegedésére tekintettel 1972-től rehabilitációs jellegű munkakörben foglalkoztatták. Az utolsó munkakörében minőségi ellenőri volt.A felperes 1984. március havában a lakásépítésének támogatására 50 000 forint kölcsönt kapott az alperestől. Megállapodtak, hogy a kölcsönt havi 300 forintos részletekben fizeti vissza. A felperes ennek ellenében vállalta, hogy a munkaviszonyát meghatározott ideig nem szünteti meg. A felperes azonban 1984. december havában felmondással megszüntette a munkaviszonyát, aminek megtörténte után az alperes egy-összegben követelte vissza a kölcsöntartozás összegét.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében annak engedélyezését kérte, hogy a tartozását továbbra is a kölcsönszerződésben megállapított részletekben fizethesse vissza.
Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatában a felperes kérelmében részben helyt adott. A felperes összjövedelmét alapul véve annak 33 %-ának megfelelő 4191 forintban állapította meg a felperes által fizetendő havi törlesztés összegét.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz, fenntartva azt a kérelmét, hogy továbbra is az eredetileg megállapított mértékben fizethesse vissza a tartozásának összegét. Arra hivatkozott, hogy azért kényszerült a munkaviszonyát felmondani, mert az alperes nem tudott az egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani a részére.
A munkaügyi bíróság az ítéletében a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatva, a felperest arra kötelezte, hogy "az eredeti szerződésben foglaltak szerint fizesse meg a lakásépítési kölcsön havi törlesztési részleteit". Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem követett el szerződésszegést, mert egészségügyi okok miatt kényszerült a munkaviszonyát felmondani, s ennélfogva "az eredeti kölcsönszerződésben megállapított havi 300 forintos törlesztési összegek érvényesek". A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek a felperes lakásépítésének támogatására kölcsönszerződést kötöttek.
A munkaügyi bíróság abban a kérdésben, hogy a felperes részéről történt-e szerződésszegés, és hogy annak mik a következményei, anélkül döntött, hogy beszerezte volna a felek szerződését. Annyi azonban a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható, hogy a felek a kölcsönszerződésüket az 1984. évben kötötték.
A lakásépítés munkáltatói támogatását a felek szerződése megkötésének időpontjában a 48/1982. (X.7.) PM-ÉVM számú együttes rendelet szabályozta. E jogszabály a lakásépítés munkáltatói támogatásával kapcsolatban létrejött jogviszonyokból eredő viták eldöntését nem utalta a munkaügyi vitákat eldöntő szervek hatáskörébe, mint ahogy azt a korábbi jogszabály, a 26/1971. (VI.24.) PM-ÉVM-MüM számú együttes rendelet 18. §-ának (5) bekezdése tette. Ebből következik, hogy a felek jogvitájában a munkaügyi döntőbizottság, valamint a munkaügyi bíróság érdemi döntést nem hozhatott volna.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az alperes közölte a felperessel, hogy a részére kifizetett lakásépítési kölcsönt egyösszegben fizesse vissza. Az e közlést tartalmazó iratot azonban a munkaügyi bíróság szintén nem szerezte be, így az sem állapítható meg, hogy a szóban levő közlés az Mt.</a> V. 67. §-ának (2) bekezdése szerinti fizetési felszólításnak tekinthető-e. Ha igen, azt a munkaügyi bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie, minthogy a kifejtettek értelmében az alperes a szóban levő követelését nem érvényesítette volna a munkaviszony alapján keletkezett tartozások behajtására megállapított módon.
Amennyiben az alperes nem az Mt.</a> V. 67. §-ának (2) bekezdése szerinti fizetési felszólítás kibocsátásával, hanem egyéb módon kezdeményezte a felperessel szemben fennálló követelésének érvényesítését, és a felperes emiatt kezdeményezett munkaügyi vitát, a munkaügyi bíróságnak a pert - a munkaügyi döntőbizottság hatásköre túllépésével hozott határozatának hatályon kívül helyezése mellett - a Pp. 357. §-ának (2) bekezdése értelmében meg kellett volna szüntetnie.
(M. törv. I. 10 200/1988. sz.)