adozona.hu
BH 1989.5.207
BH 1989.5.207
A szövetkezet a részlegének átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetésére a részleg dolgozóival csak írásban köthet megállapodást. A csupán szóban kötött megállapodás alapján átalánydíj nem követelhető [26/1981 (IX. 29.) PM-MüM r. 2. § (1) bek., 4. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek, akik az alperes alkalmazottai voltak, 1986. július 30-án abban állapodtak meg az alperessel, hogy az alperes a méretes részleget átalányelszámolásos rendszerben üzemelteti. A megállapodás 1986. július 10-től 1986. december 31-ig szólt, a részleg vezetője az I. rendű felperes volt, aki bérbevette a K. Kossuth u. 23. szám alatti ingatlant, megállapodott annak átalakításáról és bővítéséről. A megrendelést a kisszövetkezet írta alá, "a megbeszéltek szerint kell végrehajtani" megjegy...
Az alperes 1987. június 22-én a 150/1987. számú határozatában a felvett bér arányában kötelezte a felpereseket az átalánydíj megfizetésére, valamint az átalakítással kapcsolatos építési költség visszatérítésére. A felpereseket különböző összegben kötelezte átalánydíj, valamint az építkezéssel kapcsolatos költségek megfizetésére. Ezek együttes összegét jelölte meg névre szólóan a kiadott határozatban.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesek mentesülésére irányuló kérelmét, ami ellen a felperesek keresetlevelet terjesztettek elő. Arra hivatkoztak, hogy az 1987. évre nem kötöttek az átalányelszámolásra megállapodást, ezért átalánydíj fizetésére sem kötelesek. Az építkezést a szövetkezet rendelte meg, ezért annak költségei nem terhelik a dolgozókat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, azt és az alperes határozatát az építkezés kapcsán megállapított tartozás megfizetésére kötelező részében hatályon kívül helyezte. E körben a pert megszüntette. Ezt meghaladóan elutasította a felperesek keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesek munkahelye 1986. december 31-ét követően is - változatlan feltételekkel - átalányelszámolásos részlegeként működött, bérüket is az átalányelszámolás alapján vették fel. Az, hogy írásbeli megállapodás erre az időszakra nem volt, nem jelenti azt, hogy az átalánydíj befizetése alól mentesülnek.
A bíróság ítéletének az átalánydíj tekintetében hozott rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szövetkezetek egyes részlegeinek átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetéséről szóló 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM számú együttes rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint az átalányelszámolásos részlegben csak a szövetkezettel tagsági viszonyban, illetve munkaviszonyban álló az a dolgozó foglalkoztatható, aki az átalányelszámolásos rendszerben történő foglalkoztatásáról külön megállapodást köt.
A bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kisszövetkezet az 1987. évre nem kötött újabb megállapodást a részleggel. A megállapodás 1986. július 10-től 1986. december 31-ig szólt.
A jogszabály nem teszi lehetővé, hogy a szövetkezet és a részleg, illetve a szövetkezet és a dolgozók között szóbeli formában jöjjön létre átalányelszámolásra irányuló megállapodás.
A felhívott rendelet 4. §-ának (2) bekezdése külön is kiemeli, hogy ha a külön megállapodást a részlegben dolgozókkal együttesen kötik meg, azt minden dolgozónak alá kell írnia.
Mindez azt jelenti, hogy a részleget az 1987. évre nem terheli átalánydíj befizetési kötelezettség, a felperesek munkabérben részesültek, és azt nem lehet tőlük visszakövetelni.
A bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha mentesíti a felpereseket a fizetési felhívásban személyenként feltüntetett átalánydíj tartozás megfizetésének kötelezettsége alól. Az ezzel ellentétes álláspontja téves.
(M. törv. II. 10 220/1988. sz.)