adozona.hu
BH 1989.5.206
BH 1989.5.206
A munkafegyelem megtartásának ellenőrzésére köteles dolgozó e körben terhére rótt mulasztásának fegyelmi vétségként értékelése különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző gondatlan közveszélyokozás esetén [Mt. 55. §, 18. sz. Irányelv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1972-től volt az alperes alkalmazottja különböző beosztásokban, 1984. június 30-ig telepvezető, ezt követően főmolnár munkakörben.
1986. január 25-én 18 órakor Sz. A. műszakvezető lépett szolgálatba a beosztottaival, többek között L. A. koptatóval és V. V. lisztleszedővel. R. M. hengerőr igazolatlanul távolmaradt. A felperes, aki ekkor nem volt szolgálatban, üzenet útján úgy intézkedett, hogy Cs. E. 20 órakor hengerőrként álljon szolgálatba. Sz. A. ideiglenesen L. A-t bízta meg a ...
BH 1989.5.206 A munkafegyelem megtartásának ellenőrzésére köteles dolgozó e körben terhére rótt mulasztásának fegyelmi vétségként értékelése különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző gondatlan közveszélyokozás esetén [Mt. 55. §, 18. sz. Irányelv.].
A felperes 1972-től volt az alperes alkalmazottja különböző beosztásokban, 1984. június 30-ig telepvezető, ezt követően főmolnár munkakörben.1986. január 25-én 18 órakor Sz. A. műszakvezető lépett szolgálatba a beosztottaival, többek között L. A. koptatóval és V. V. lisztleszedővel. R. M. hengerőr igazolatlanul távolmaradt. A felperes, aki ekkor nem volt szolgálatban, üzenet útján úgy intézkedett, hogy Cs. E. 20 órakor hengerőrként álljon szolgálatba. Sz. A. ideiglenesen L. A-t bízta meg a hengerőri feladattal, és miután Cs. E. sem jelentkezett, az egész műszakban kettős munkakört kellett ellátnia. A műszak megkezdését követően két esetben keletkezett üzemzavar - dugulás - a törethengernél, amelyet L. A. észlelt, és Sz. A. segítségével hárított el.
A felperes az esti órákban önszorgalomból ellenőrzést végzett. Valamennyi dolgozót az öltözőben találta, ahol teáztak, ezért mindenkit visszaküldött a munkahelyére, Sz. A-t pedig figyelmeztette a munkahelyen való tartózkodásra és a fegyelem megtartására. Sz. A. ittasságát ekkor nem észlelte. A műszakvezető már korábban elhatározta, hogy a műszak alatt megünnepli a születésnapját és V. V. névnapját. Az ünneplésre V. V. hozott az üzembe szeszes italt. A felperes távozása után a műszak dolgozói 22.30, illetve 23 óráig dolgoztak, majd L. A. kivételével elhagyták a munkahelyüket, és az öltözőben italozni kezdtek és magnóztak.
L. A. a másik öltözőbe ment, és vacsorát készített magának. Ebben az időben a malomüzem teljesen felügyelet nélkül maradt. Sz. A. műszakvezető éjfélre annyira leittasodott, hogy a kapcsolóteremben egy asztal alá feküdt, és elaludt. Beosztottai továbbra is az öltözőben maradtak. L. A. vacsora után visszament az üzembe, ott különböző munkákat végzett a felső szinten, de a hengerpadot felügyelet nélkül hagyta. Az őrlőhengerek forogtak, a törethengernél a liszt elakadása után dugulás következett be. A megkeményedett anyag az őrlőhengerek forgását lefékezte, majd meg is állította, az őrlőhengert meghajtó villanymotor ékszíja a tárcsán megcsúszva továbbpörgött, súrlódási hőt termelt. Az üzemi hő és az ékszíj pörgése folytán az ékszíj a tárcsán izzani, majd füstölni kezdett, és meggyulladt. Az alsó szinten keletkezett láng felkúszott, és meggyújtotta a padozatot. L. A. észlelte a tüzet, értesítette a társait is, miután azonban a tűzoltó készülékek nem működtek megfelelően, a tűzoltás nem járt sikerrel. A tűzoltókat későn értesítették, megérkezésük után igyekeztek a tüzet eloltani vagy lokalizálni, ennek ellenére a malom leégett, és közel 29 millió forint kár keletkezett.
A városi bíróság az ítéletével bűnösnek mondta ki Sz. A-t és L. A-t egyrendbeli különösen nagy vagyoni hátrányt okozó gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében, ezért Sz. A-t 3 év és 6 hónap, L. A-t 2 év és 4 hónap fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet azzal hagyta helyben, hogy a bűncselekmény megnevezése különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége.
Az alperes a műszak minden dolgozóját elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A megyei rendőrfőkapitányság megkeresése alapján az alperes fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, amelynek eredményeként határozatlan időtartamú áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta, és a k-i telepre helyezte molnár munkakörbe.
A felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes 1986. január 14-én szondavizsgálatnak vetette alá Sz. A-t, amely pozitív eredményt mutatott. Ennek ellenére nem tiltotta el a munkától, elnéző volt vele, ennélfogva a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. Egyébként a felperes felettesei révén sem tett meg mindent annak érdekében, hogy a munkahelyi italozás megszűnjön. Ezt bizonyítja a L. A-val szembeni magatartása is. A felperesnek az Sz. A. italozásával kapcsolatos eltusoló magatartása közvetve hozzájárult a nem kívánatos gyakorlat kialakításához és az abból fakadó eredmény bekövetkezéséhez.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes lényegében három fegyelmi vétséget rótt a felperes terhére :
1. Sz. A. a felperes tudtával és hallgatólagos beleegyezésével rendszeresen italozott;
2. több esetben meggyőződött ittas állapotáról, mégsem kezdeményezett ellene fegyelmi eljárást, és
3. a tűzesetet megelőző este észlelnie kellett Sz. A. ittasságát.
A munkaügyi bíróság a fegyelmi vétségek megállapíthatóságára széleskörű bizonyítási eljárást folytatott, azokat azonban nem különítette el, és nem határozta meg, hogy melyeket találta bizonyítottnak.
A peres eljárásban az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes a fegyelmi határozat 1. és 3. pontjában foglaltakat elkövette. Nincs adat arra, hogy Sz. A. a felperes hallgatólagos beleegyezésével és tudtával ittasan jelent meg a munkahelyen vagy ott italozott. A fegyelmi határozat 3. pontja feltételezésén alapul, arra nincs bizonyíték.
Tény viszont, hogy a felperes saját állítása szerint is két esetben szondáztatta Sz. A-t a tűzesetet megelőzően. A szondáztatás utolsó időpontját V. P-né adminisztratív csoportvezető 1986. január 14-ében jelölte meg. Ekkor a szonda kék színűre változott, tehát ittasságot jelzett. A felperes ezt nem jelentette a felettesének, és nem kezdeményezett Sz. A-val szemben fegyelmi felelősségre vonást. Fegyelmi vétsége e körben megállapítható.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes nem rendelkezett fegyelmi jogkörrel. Az üzem területén fegyelmi jogköre K. K. telepvezetőnek volt.
Nem vitás az sem, hogy a felperes L. A. újabb szeszes ital fogyasztását 1985. november 20-án a portanaplóba bejegyezte, és ismételt fegyelmi felelősségre vonást javasolt, de attól a felettese eltekintett.
Tény az is, hogy Sz. A. 1985. december 14-én az igazgató jelenlétében erősen ittas állapotban volt. K. K. ezt is tapasztalta, fegyelmi eljárást azonban nem indított ellene, csak szóban figyelmeztette.
Az üzem munkafegyelmi helyzetére vonatkozóan a felperes 1987. október 27-én nyújtotta be előkészítő iratát, amelynek tartalmát az alperes nem cáfolta meg. Ebből megállapítható, hogy a telepvezető nemcsak eltekintett Sz. A. és L. A. fegyelmi felelősségre vonásától, hanem az utóbbi dolgozót 1985. novemberében 1000 forint mozgóbérben részesítette.
V. V-t a tűzeset előtti napokban alkalmazta, akinek a munkaviszonyát előzőleg a felperes lopás miatt megszüntette. A nevezett vitte be a tűzeset estéjén a szeszes italt a malomba.
H. I. lisztleszedőt K. K. alkalmazta annak ellenére, hogy igazolatlan mulasztásai miatt munkaviszonya megszűnt.
Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az üzem területén a munkafegyelem meglazult, az alperes telepvezetője a veszélyes üzemnek minősülő malom megfelelő és biztonságos működtetését nem megfelelően látta el. Ezzel összefüggésben kell értékelni a fegyelmi jogkörrel nem rendelkező felperes mulasztását.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a tűzeset előtti órákban szabadidejében felkereste a malmot, a hanyag, nemtörődöm, munkahelyüket elhagyó beosztottakat azonnal munkájuk végzésére küldte. Ezt megelőzően is már intézkedett a műszakból hiányzó dolgozó pótlásáról a rendes munkamenet biztosítása érdekében.
A fegyelmi vétséggel arányban álló fegyelmi büntetés alkalmazásánál a Legfelsőbb Bíróság 18. számú Irányelvének 10. pontjában foglaltakból kell kiindulni. Eszerint a fegyelmi büntetés célja olyan tudatformáló hatás kiváltása, amely alkalmas mind a fegyelmi vétséget elkövető dolgozó, mind a munkatársak esetleges további fegyelmezetlen magatartásának, fegyelmi vétségeinek megelőzésére. Ehhez nemcsak magát az elkövetett fegyelmi vétséget, hanem az összes - enyhítő, illetve súlyosító - körülményt is mérlegelni kell. Lényeges a büntetés kiszabása előtt a dolgozó korábbi magatartásának vizsgálata.
Mindezekre az elvekre figyelemmel, tekintettel a korábbi és az adott esetben is elvárható magatartásra, a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a felperes csak az 1986. január 14-i szondázás eredményéről nem tájékoztatta a fegyelmi jogkör gyakorlóját.
Ezzel arányban álló a szigorú megrovás fegyelmi büntetés kiszabása, arra is figyelemmel, hogy a bizonyítási eljárás adatai egyértelműen arra utalnak: a munkafegyelem meglazulása a telepvezető magatartására volt visszavezethő.
(M. törv. II. 10 221/1988. sz.)