adozona.hu
BH 1989.5.205
BH 1989.5.205
A munkáltató az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, huszonöt évet meghaladó szolgálati idővel rendelkező dolgozó munkaviszonyát - e körülményekre utalva - abban az esetben is felmondhatja, ha a dolgozó a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgozott a munkáltatónál [Mt. 26. § (2) bek., 29. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1950 július l-jétől állt az alperes alkalmazásában, utoljára mérnök főtanácsos rangban gépészeti megbízott osztályvezető-helyettes volt. 1986. február 16-án betöltötte a hatvanadik életévét, 35 év 350 nap szolgálati idővel rendelkezett.
Az alperes 1987. november 5-én - 1987. november 24-től 1988. január 4-ig terjedő 6 heti felmondási idővel - felmondta a munkaviszonyát, 1987. december 6-tól a munkavégzés alól felmentette. A felmondás indoka, hogy a felperes jogosult az öregségi te...
BH 1989.5.205 A munkáltató az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, huszonöt évet meghaladó szolgálati idővel rendelkező dolgozó munkaviszonyát - e körülményekre utalva - abban az esetben is felmondhatja, ha a dolgozó a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgozott a munkáltatónál [Mt. 26. § (2) bek., 29. §].
A felperes 1950 július l-jétől állt az alperes alkalmazásában, utoljára mérnök főtanácsos rangban gépészeti megbízott osztályvezető-helyettes volt. 1986. február 16-án betöltötte a hatvanadik életévét, 35 év 350 nap szolgálati idővel rendelkezett.Az alperes 1987. november 5-én - 1987. november 24-től 1988. január 4-ig terjedő 6 heti felmondási idővel - felmondta a munkaviszonyát, 1987. december 6-tól a munkavégzés alól felmentette. A felmondás indoka, hogy a felperes jogosult az öregségi teljes nyugdíjra.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét. A felperes ennek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és ebben fenntartotta a kérelmében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és hatályon kívül helyezte a felmondást. Kötelezte az alperest a munkabérkülönbözet megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a perben a felperes a felmondási ok jogszerűségét tette vitássá. Az igazgató ugyanis szóban engedélyezte, hogy a felperes a hatvanadik életévének betöltése után is tovább dolgozzon. Amikor az alperes később mégis felmondott, nem indokolta meg, hogy miért nem tartanak tovább igényt a munkájára. A hatvanadik életéve betöltését követően továbbdolgozó személynek is jogos érdeke, hogy a felmondásból a munkaviszony megszűnésének valós oka kitűnjön. Joggal való visszaélést jelentene, ha a "nyugdíjjogosultság ténye az idő múlása ellenére is érvényesíthető okként minősülne".
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 29. §-a szerint a dolgozó kérelmére a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt.
A bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes felmondása megfelelt az Mt. 26. §-ának (2) bekezdésében megjelölt követelményeknek. A felmondás nem ütközött jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba, és a felmondás oka is megfelel a valóságnak. Tévedett azonban, amikor a valóságnak megfelelő felmondási okot nem találta elegendőnek, és a további indokok hiányát a joggal való visszaélésnek tekintette.
A felperes 1986. április 16-án töltötte be a hatvanadik életévét, ekkor vált a valóságnak megfelelő okká az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsága. Ez a körülmény azonban az idő múlásával, a felperes tovább-dolgozásával nem vált valótlan okká, és az idő múlása az indokolás okszerűségét sem szüntette meg. A munkáltató a későbbiekben is alapozhatja a munkaviszony megszüntetését arra, hogy a dolgozója már jogosult az öregségi teljes nyugdíjra. Ilyen esetben nem szükséges további indokok megjelölése, ezt a jogszabály sem írja elő.
Nem lehet joggal való visszaélésnek minősíteni a munkáltató magatartását, ha nem a nyugdíjjogosultság megnyílásának időpontjában, hanem azt követően mondja fel a dolgozó munkaviszonyát a megszerzett nyugdíjjogosultságra hivatkozással.
Ezért a bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja.
(M. törv. II. 10 187/1988. sz.)