adozona.hu
BH 1989.8.332
BH 1989.8.332
A szövetkezet átalányelszámolásos rendszerben üzemeltetett részlegében foglalkoztatott dolgozója terhére kikötött átalányösszeg mérséklésére csak nyomós indok fennállása esetén kerülhet sor. A módosítás lehetőségének vizsgálatánál azt kell szem előtt tartani, hogy e jogviszonyban a dolgozó oldalán jelentkező kockázati elemnek kiemelkedő szerepe van [26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 1. § (2) bek., 3. § (1) bek., 4. § (1) bek., 8. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes munkáltatónál villanyszerelőként állt alkalmazásban 1986. áprilisától. A felek 1986. november 1. napján - majd azonos tartalommal 1987. január 1. napján - megállapodást kötöttek az alperes villanyszerelő részlegének átalányelszámolásos rendszerben történő üzemeltetésére. A megállapodás szerint a részleg éves tervezett árbevétele 720 000 forint volt, melynek alapján a felperes által fizetendő havi átalányt 12 080 forintban, a felperes munkabérét 8000 forintban határozták ...
BH 1989.8.332 A szövetkezet átalányelszámolásos rendszerben üzemeltetett részlegében foglalkoztatott dolgozója terhére kikötött átalányösszeg mérséklésére csak nyomós indok fennállása esetén kerülhet sor. A módosítás lehetőségének vizsgálatánál azt kell szem előtt tartani, hogy e jogviszonyban a dolgozó oldalán jelentkező kockázati elemnek kiemelkedő szerepe van [26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 1. § (2) bek., 3. § (1) bek., 4. § (1) bek., 8. § (3) bek.].
A felperes az alperes munkáltatónál villanyszerelőként állt alkalmazásban 1986. áprilisától. A felek 1986. november 1. napján - majd azonos tartalommal 1987. január 1. napján - megállapodást kötöttek az alperes villanyszerelő részlegének átalányelszámolásos rendszerben történő üzemeltetésére. A megállapodás szerint a részleg éves tervezett árbevétele 720 000 forint volt, melynek alapján a felperes által fizetendő havi átalányt 12 080 forintban, a felperes munkabérét 8000 forintban határozták meg. A felperesnek az alperes munkáltatónál fennállott munkaviszonya 1987. október 31. napján megszűnt. Az alperes az 1987. november 10-én kelt felszólításában közölte a felperessel, hogy az átalányelszámolásos üzemeltetésből eredően 90 270 forint tartozása áll fenn, amelynek megfizetésére is felhívta.A felperes kérelemmel fordult a kisszövetkezet döntőbizottságához. Ebben a tartozását - mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében - elismerte, csupán részletfizetési kedvezmény megadását kérte. A felperes 10 000 forintot 1987. november 27-én meg is fizetett.
A döntőbizottság a határozatával a felperes kérelmét elutasította, és kötelezte 80 270 forint megfizetésére.
A felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, amelyben már tartozása jogalapját is vitatta. Előadása szerint az 1987. évben a tervezett árbevételt nem tudta elérni, csak lakossági szolgáltatásokat tudott végezni, amelyből az árbevétele lényegesen kevesebb volt, mint a közületi szolgáltatásokból. Hivatkozott arra is, hogy 1986. november l-jétől számítva 1987. október 31-ig csupán 250 000 forint bruttó árbevétele volt, szemben a tervezett 720 000 forinttal. Kifogásolta azt is, hogy az alperes a szövetkezetek egyes részlegeinek átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetéséről szóló 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet (R.) 8. §-ának (3) bekezdésében előírt rendszeres ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta, s így elmaradt az átalány összegének felülvizsgálata is. Minderre figyelemmel a felperes a 80 270 forint megfizetése alóli mentesítését kérte.
A bíróság a perben a tényállás tisztázása érdekében szakértőt vezetett be, aki a szakvéleményében összehasonlítási alapként a KIOSZ helyi alapszervezetében ténykedő főfoglalkozású és egyedül dolgozó villanyszerelő kisiparosok egyedileg és átlagértékek szerint is vizsgált bruttó árbevételi és jövedelmi adatait tekintette.
A szakértő álláspontja szerint a felperes a rendszeres fizikai munkavégzésen kívül éppúgy önállóan szervezte a munkáját vállalkozói jelleggel, mint a kisiparosok. Ennek ellenére éves árbevételi kötelezettségét a kisipari átlagnak megfelelő egy főre jutó árbevétel 173 %-ában eltúlzottan szabták meg. Az elvárt többletteljesítmény eléréséhez szükséges segítséget (munkaszerződés, piackutatás) a kisszövetkezet a munkavállaló részére nem adta meg. A szakértő szerint a reális éves árbevétel 400-500 000 forint között határozható meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, a felperest 42 810 forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az éves árbevétel összegét túlzott mértékben állapították meg, a 720 000 forint évi árbevétel elérésére a felperesnek - mint egyszemélyes részlegnek - nem volt reális lehetősége. A bíróság az éves elérhető bevételt 500 000 forintban állapította meg. Ennek megfelelően módosította a havi átalány összegét 8388 forintra. A perben nem volt vitás, hogy a felperesnek az 1986. évről 28 654 forint tartozása állt fenn. Ehhez hozzászámítva a 10 hónapra járó havi átalány összegét - 83 880 forintot -, a felperest terhelő fizetési kötelezettség 129 970 forint. Ebből le kell vonni a felperes által teljesített befizetéseket, így a hátralék 42 810 forint, melynek megfizetésére kötelezte a bíróság a felperest.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 1. §-ának (2) bekezdése szerint az átalányelszámolásos részleg a szövetkezet önelszámoló egysége, amely - a rendelet szabályai szerint - a szövetkezet által meghatározott keretek szerint működik. A 3. § (1) bekezdése szerint az átalányelszámolásos részleg dolgozóinak munkabérét, illetve munkadíját az azonos vagy hasonló munkakörben dolgozóknak járó munkabér figyelembevételével kell megállapítani. A 4. § (1) bekezdése részletesen tartalmazza a felek által kötendő külön megállapodás tartalmát. E szerint: a kiindulási alap az előző évek tényszámai, illetve a hasonló tevékenységet folytató dolgozók egy főre jutó termelési értéke.
Annak eldöntésénél tehát, hogy mennyi az éves reálisan várható árbevétel - amely a fizetendő átalány alapja -, az adott szövetkezet adatai a meghatározók, és nem lehet döntő - de még csak irányadó sem - a hasonló foglalkozást űző kisiparos által elérhető árbevétel.
Tévedett tehát a bíróság akkor, amikor az eseti szakértő véleményét
- az alperesi kisszövetkezet adatainak ismerete nélkül - elfogadta ítélkezése alapjául. A konkrét számadatokon túl vizsgálni kell azt is, hogy milyen objektív okok gátolták, illetve gátolhatták meg a felperest abban, hogy a megállapodás megkötésekor általa sem kifogásolt árbevételt nem tudta elérni.
A felperes hivatkozott arra is, hogy zömmel lakossági szolgáltatásokat végzett, a jelentős árbevételt eredményező közületi megrendelések elmaradtak. A bíróság nem vizsgálta, hogy ez a körülmény mennyire volt objektív, és mennyire a felperes munkavégzésében, munkaszervezésében keresendő annak oka.
Nem ismert az sem, hogy a felperes milyen körülményekre, ismeretekre alapozva fogadta el az átalányösszeget és az éves árbevétel mértékét a megállapodás megkötésekor. Ezen adatok ismeretében dönthető csak el, hogy helye van-e az átalány összege csökkentésének.
Az átalányelszámolásos üzemeltetés rendszere ugyanis magában hordoz olyan kockázati elemeket, amelyek elsősorban a dolgozói oldalon jelentkeznek. Az önálló elszámolás önálló kockázatviselést is jelent.
Nem rontja az előbbieket az R. 8. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a szabály, amely szerint a szövetkezet a részleg működését folyamatosan ellenőrzi, ennek során az átalány összegét felülvizsgálja. Az átalányösszeg módosítására azonban nyilvánvalóan nyomós indok fennállása esetén kerülhet sor.
Az átalányelszámolásos rendszer esetén a dolgozó önállóan végzi és egyben irányítja is a munkáját, amelynek legfontosabb célja a költségeket meghaladó többletnyereség elérése.
Ez a vállalkozói elem jelent sajátosságot a felek viszonyában, amely túlmutat a munkaviszony hagyományos elvein. A jogviszonyban tehát a kockázati elem a domináns, ami elsődlegesen a dolgozói oldalon jelenik meg. Körültekintően kell tehát vizsgálni az átalánymódosítás lehetőségét.
(M. törv. 1. 10 278/1988. sz.)