adozona.hu
BH 1989.8.329
BH 1989.8.329
I. Ha az üzemi baleset következtében csökkent munkaképességűvé vált dolgozó a baleset előtt teheneket tartott, a balesetért felelős munkáltató az ebből származó, de a baleset folytán elmaradt jövedelmét is köteles megtéríteni (Mt. 62. §). II. Ha az üzemi baleseti sérült a baleset előtt más személy gondozását is ellátta, s ennek elvégzésére a baleset után kénytelen más személyt felfogadni, a balesetért felelős munkáltató a gondozásért járó díjat is köteles megtéríteni. Ennek összegét a betegség jellege és a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint termelőszövetkezeti tag az alperesnél 1984. október 11-én üzemi balesetet szenvedett. 1985. augusztus l-jétől szociális járadékban részesül, munkaképesség-csökkenése 50 %.
A felperesnek az üzemi balesettel kapcsolatban felmerült többfajta kártérítési igénye érvényesítése érdekében benyújtott kérelmét az alperes szövetkezeti döntőbizottsága a határozatával elutasította.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében - t...
BH 1989.8.329 I. Ha az üzemi baleset következtében csökkent munkaképességűvé vált dolgozó a baleset előtt teheneket tartott, a balesetért felelős munkáltató az ebből származó, de a baleset folytán elmaradt jövedelmét is köteles megtéríteni (Mt. 62. §).
II. Ha az üzemi baleseti sérült a baleset előtt más személy gondozását is ellátta, s ennek elvégzésére a baleset után kénytelen más személyt felfogadni, a balesetért felelős munkáltató a gondozásért járó díjat is köteles megtéríteni. Ennek összegét a betegség jellege és a gondozásra fordított idő alapulvételével kell meghatározni [Mt. 62. §, Pp. 221. § (1) bek.].
III. Ha a bíróság a tárgyalást a bíróság épületén belül, de nem abban a helyiségben tartja meg, amely az idézésben meg van jelölve, s a tárgyalás helyéről a megjelenteket megfelelően nem tájékoztatja, a tárgyalásról távolmaradó fél idézése nem tekinthető szabályszerűnek [Pp. 96. § (2) bek.].
A felperes mint termelőszövetkezeti tag az alperesnél 1984. október 11-én üzemi balesetet szenvedett. 1985. augusztus l-jétől szociális járadékban részesül, munkaképesség-csökkenése 50 %.A felperesnek az üzemi balesettel kapcsolatban felmerült többfajta kártérítési igénye érvényesítése érdekében benyújtott kérelmét az alperes szövetkezeti döntőbizottsága a határozatával elutasította.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében - többek között - a két tehén tartásából származó elmaradt jövedelmének megtérítését, valamint 1984. novemberétől 1985. februárjáig édesanyja gondozásával felmerült 7500 forint költsége megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta, az alperest elmaradt jövedelem címén 18 075 forint, valamint 1987. évtől kezdődően minden év december 31. napjáig esedékes évi 6750 forint, ápolási költség címén pedig 600 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladó részében a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes tulajdonában 2 db szarvasmarha volt. 1984. novemberében azonban a szarvasmarhákat az alperesi termelőszövetkezet közreműködésével 40 000 forintért értékesítette. A munkaügyi bíróság azért nem látta megalapozottnak a felperesnek a két tehén tartásából származó elmaradt jövedelme iránt előterjesztett kártérítési igényét, mert a felperes a szarvasmarhádat értékesítette, ezt megelőzően 1984. májusában, illetve júniusában a borjúszaporulatot értékesítette, illetve öt hónapon belül a szarvasmarhát nem fedeztette. Elfogadta azt az alperesi védekezést, hogy a felperes szándéka az üzemi balesettől függetlenül a szarvasmarhák értékesítése volt, mivel a marhatartás ráfizetéses, azok értékesítése nem a bekövetkezett üzemi balesettel van összefüggésben. Nem tartotta a munkaügyi bíróság megalapozottnak a felperesnek az édesanyja gondozásával felmerült 7500 forint kártérítési igényét sem. Álláspontja szerint "az általános bírói gyakorlatra figyelemmel, napi 40 forint gondozási díj alapulvételével 3600 forint megfizetésére kötelezte az alperesi termelőszövetkezetet 1984. november 14. napjától 1985. február 12. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan".
A peres felek fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, hogy a tehenek tartása, gondozása napi elfoglaltsággal jár, "így a tehéntartásban csak úgy mutatható ki jövedelem, amennyiben a munkát nem számolják fel. Egyéni állattartóknál a bruttó jövedelemmel kell számolni, amely pedig magában foglalja a ráfordított saját munka értékét és a hasznot is. A felperes 1984. májusában a borjúszaporulatot értékesítette, ezt követően nem gondoskodott az állatok ismételt vemhesítéséről, számára a jövedelmezőséget pedig ez biztosította volna. Így utóbb a tehenek tartásával kapcsolatosan elmaradt jövedelem címén igényt sem támaszthat az alperessel szemben".
A mindkét bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság jegyzőkönyve szerint a tárgyalás megnyitása után a tanács elnöke megállapította, hogy a felperes és képviselője, továbbá több tanú - szabályszerű idézés ellenére - nem jelentek meg. E megállapítást követően a bíróság tanúként meghallgatta F. I-t, az alperes főkönyvelőjét és K. Z. főágazatvezetőt. A már felvett tanúbizonyítást követően jelent meg a tárgyaláson személyesen a felperes és képviseletében dr. U. S. ügyvéd, továbbá a korábban meg nem jelent tanúk. A felperes jogi képviselője bejelentette, hogy azért késtek el a tárgyalásról, mert az idézés egy másik tárgyalóterembe szólt.
A Pp. 96. §-ának (1) bekezdése szerint az idézésben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot, a felek nevét, perbeli állását és a per tárgyát, valamint a kitűzött tárgyalás (meghallgatás) idejét és helyét. Ebből következik, hogy a megidézettnek tudnia kell róla, hogy hol kell megjelennie. Az idézésben közelebbről azt is meg kell jelölni, hogy a bíróság hivatalos helyiségén belül melyik szobában, melyik tárgyalóteremben kell az idézettnek megjelennie. Ha bármi ok miatt abban a helyiségben nem tartható meg a tárgyalás vagy meghallgatás, ahová az idézéssel a felet, tanút stb. megjelenésre kötelezte, az idézetteket megfelelően tájékoztatni kell, hogy az eljárási cselekményt hol, melyik másik szobában, teremben foganatosítja a bíróság. Ha ezt elmulasztja, a távolmaradás nem róható a megidézett terhére, az idézés szabálytalanná válik.
A munkaügyi bíróság a tárgyalást nem abban a teremben tartotta, melyet az idézésben megjelölt. Ilyen körülmények között pedig tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a tárgyalás megnyitásakor meg nem jelent felperes, annak képviselője, továbbá az ott megjelölt tanúk idézéséről azt állapította meg, hogy szabályszerű volt.
A munkaügyi bíróságnak ezt az eljárási szabálysértését nem teszi jogszerűvé az sem, hogy utóbb a tanács elnöke ismertette F. L, illetőleg K. Z. tanúk vallomását, mivel a bíróság mulasztása folytán nem érvényesült a tárgyalás egy részében a szóbeliség elve.
Ennek azért van fokozott jelentősége, mert a munkaügyi bíróság ítéletének a tehéntartásból származó elmaradt jövedelemre vonatkozó - a keresetet elutasító - rendelkezését F. I. tanú vallomására alapította. Jogszabályt sértett a másodfokú bíróság is, amikor ezt az eljárási szabálysértést nem észlelte.
Azzal is jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, hogy nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Nem indokolta meg, hogy miért hagyta helyben az elsőfokú ítéletnek az ápolási költségre vonatkozó részét. A Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában - többek között - utalni kell azokra az okokra is, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talál bizonyítottnak. A felperes fellebbezése arra irányult, hogy a bíróság a kereseti kérelmeinek teljes egészében adjon helyt. A jogerős ítélet nem indokolta meg, miért tartotta megalapozottnak az elsőfokú ítéletben megállapított, csökkentett mértékű ápolási költségre kötelezést.
A felperes az üzemi balesetét követő három hónapban értékesítette a két tehenet, előadása szerint kizárólag betegsége miatt. Ezt a felperesi előadást V. J. érdektelen tanú vallomása is alátámasztotta, aki előadta, hogy a felperes a teheneket azért adta el, mivel nem tudta őket az állapotára figyelemmel etetni, illetőleg a tejet a csarnokba leadni. A munkaügyi bíróság is azt állapította meg ítéletében, hogy a felperes az üzemi baleset eredményeként fizikai munka végzésére alkalmatlan, hiszen a föld megművelésével kapcsolatos elmaradt jövedelem iránti és egyéb kárigényét megalapozottnak tartotta. A szarvasmarhatartás szintén nehéz fizikai munka (takarmányhordás, almolás, fejés, tejbegyűjtés, szállítás stb.), ennek ellenére a munkaügyi bíróság nem tartotta elfogadhatónak a felperesnek azt a tanúvallomással alátámasztott előadását, amely szerint betegsége miatt volt kénytelen a marhákat értékesíteni. E kereseti kérelmet elutasító ítéleti rendelkezését a mezőgazdasági szakértői véleményre és F. I. tanúvallomására alapította. A szakértő írásban előterjesztett véleménye szerint a felperes tehéntartásból származó bruttó jövedelme 900 forint lehetett havonként, a 15 havonként számítható borjú árából származó havi jövedelme 300 forint, két tehén után 600 forint. A szakértő véleményének az a megállapítása, hogy "a tehenek tartása, gondozása napi elfoglaltsággal jár de nem adna reális eredményt, ha a napi gondozást napszámbérrel számolnánk, ugyanis a tehéntartásban gyakran csak úgy mutatható ki jövedelem, ha a munkát nem számolják fel", nem szolgálhat alapul a keresetet elutasító ítéleti rendelkezéshez. Tény, hogy a felperes üzemi balesetét megelőzően teheneket tartott, azokat az üzemi balesetét követő hónapban értékesítette, az üzemi baleset következményeként nehéz fizikai munkát nem tud végezni, vele együttélő édesanyja ebben az időben magatehetetlen beteg volt, tehát a tehenek tartásában nem segíthetett a felperesnek. Ilyen peradatok mellett megalapozatlanul állapította meg a bíróság az alperes főkönyvelőjének tanúvallomására is alapítottan, hogy a felperes e kereseti kérelme alaptalan.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor azért nem tartotta megalapozottnak a felperes igényét, mert a tehéntartásban csak úgy mutatható ki jövedelem, ha a munkát nem számolják fel, továbbá mivel a felperes elmulasztotta az állatok ismételt vemhesítését, a jövedelme nem volt biztosított.
A perbe bevont szakértőnek azt kellett volna megállapítania, hogy a két tehén tartásából a felperest milyen összegű jövedelem illette volna meg. A tehéntartásból származó jövedelem ugyanis nem kizárólag a borjúszaporulatból származó jövedelmet jelenti.
Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor az ápolási költség címén igényelt összeget arra hivatkozva csökkentette, hogy "az általános bírói gyakorlatra figyelemmel" a gondozási díj napi 40 forint. A gondozási díj összegének megállapításánál a betegség jellegéből, a gondozottra fordított időből kell kiindulni. Életszerűtlen, hogy az idős, magatehetetlen beteg gondozása napi 40 forintból megoldható. E körben a bíróság bizonyítást nem folytatott le, és indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
(M. törv. I. 10 238/1988. sz.)