adozona.hu
BH 1989.8.328
BH 1989.8.328
Gondatlan károkozás esetében nemcsak a magasabb vezető állású dolgozó, hanem a vállalati igazgatóhelyettes is a hathavi átlagkeresetével felel [Mt. V 79. § (1) bek. a) és b) pont, 94. § (3)-(4) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1983. szeptemberétől 1986. április 1-jéig állt az alperes alkalmazásában főkönyvelő, majd 1984. március 30-tól gazdasági igazgatóhelyettes munkakörben.
Az alperes az 1986. november 28-án kelt határozatával az Mt. V 79. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 60 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte, annak teljesítésére azonban 12 havi részletfizetési kedvezményt adott. A határozat szerint a felperes úgy rendelkezett, hogy a vállalat termékeinek egy részét az alperes által ü...
Az alperes az 1986. november 28-án kelt határozatával az Mt.</a> V 79. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 60 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte, annak teljesítésére azonban 12 havi részletfizetési kedvezményt adott. A határozat szerint a felperes úgy rendelkezett, hogy a vállalat termékeinek egy részét az alperes által üzemeltetett műszaki bolton keresztül fogyasztói áron kell értékesíteni. Ennek szabálytalanságára az üzemgazdasági és az értékesítési osztályvezető is figyelmeztette, de nem változtatott e rendelkezésén.
A PM Ellenőrzési Főigazgatóság megyei igazgatósága megállapította, hogy a közvetlen felhasználó és gazdálkodó szervezetek által megrendelt eszközök egy részét kiskereskedelmi áron igazolta vissza. A termelői és fogyasztói ár közötti 13,5 % kereskedelmi árrés 1984-ben 666 469 forint, 1985-ben 876 174 forint volt.
Mindezek miatt a megyei bíróság 1 600 000 forint gazdasági bírsággal sújtotta az alperest.
A felperes magatartása azért volt kirívóan gondatlan, mert gazdasági igazgatóhelyettesként munkaköri feladata volt az árképzési munkák irányítása, az üzemgazdasági, a számviteli és a pénzügyi tevékenység irányítása, koordinálása és ellenőrzése.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól való mentesülésre irányuló kérelmét, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és ebben fenntartotta a kérelmében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert megállapította, hogy az adott területek a felperes irányítása alá tartoztak, ezért a munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegte, ezáltal nagy összegű kárt okozott az alperesnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét és 22 450 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes kártérítési felelősségének mértéke nem éri el a kirívóan súlyos gondatlanság fokát. A munkaügyi bírósággal azonosan megállapított tényállás mellett az Mt.</a> V 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti fokozott anyagi felelősség fennállását alapul véve kifejtette, hogy a felelős beosztású felperes a gazdálkodás és ellenőrzés körében mulasztott.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes főkönyvelő, majd gazdasági igazgatóhelyettes munkakörben dolgozott az alperesnél. A kártérítésre kötelezés alapjául szolgáló magatartását igazgatóhelyettesként követte el.
Az Mt.</a> V. 94. §-ának (3) bekezdése szerint a magasabb vezető állású dolgozó gondatlan károkozás esetében hat havi átlagkeresetével felel. A (4) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a 88. § (3) bekezdésében, a 92. § (5) és (7) bekezdésében és az e § (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a vállalati igazgatóhelyettes tekintetében is alkalmazni kell.
Mindez azt jelenti, hogy a gazdasági igazgatóhelyettes felperest még az Mt.</a> V 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazása esetén is hat havi átlagkeresete erejéig lehet kártérítésre kötelezni. Ennélfogva, ha el is fogadható, hogy felelőssége nem valósítja meg a kirívóan súlyos gondatlanság alakzatát, felelősségének mértéke elérheti a hat havi átlagbér mértékét.
A megyei bíróság a törvényi maximum mértékének enyhítésére nem talált okot, csak a felelősség formáját változtatta meg. Ez azonban nem ad lehetőséget a kártérítés összegének mérséklésére, ezzel ellentétes álláspontja téves.
(M. törv. II. 10 258/1988. sz.)