adozona.hu
BH 1989.8.327
BH 1989.8.327
I. Megrovás (szigorú megrovás) fegyelmi büntetés más fegyelmi büntetéssel együtt nem szabható ki [Mt. 55. § (2) bek.]. II. Olyan magatartást, amelyet a munkáltató nem értékelt fegyelmi vétségként, a fegyelmi határozat elbírálása során a munkaügyi bíróság sem tekinthet vétkes kötelezettségszegésnek [Mt. 55. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes alkalmazottja, testnevelő tanár. Az alperes igazgatója fegyelmi eljárás mellőzésével hozott fegyelmi határozatával megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és az 1988. évi prémiumának 100 %-át megvonta. Azt rótta a terhére, hogy figyelmeztette a helyettesítéssel kapcsolatos feladataira, amit nem tartott helyénvalónak. Igazgatóhelyettes munkatársát pedagógushoz méltatlan módon sértette meg.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a fegyelmi h...
BH 1989.8.327 I. Megrovás (szigorú megrovás) fegyelmi büntetés más fegyelmi büntetéssel együtt nem szabható ki [Mt. 55. § (2) bek.].
II. Olyan magatartást, amelyet a munkáltató nem értékelt fegyelmi vétségként, a fegyelmi határozat elbírálása során a munkaügyi bíróság sem tekinthet vétkes kötelezettségszegésnek [Mt. 55. § (1) bek.].
A felperes az alperes alkalmazottja, testnevelő tanár. Az alperes igazgatója fegyelmi eljárás mellőzésével hozott fegyelmi határozatával megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és az 1988. évi prémiumának 100 %-át megvonta. Azt rótta a terhére, hogy figyelmeztette a helyettesítéssel kapcsolatos feladataira, amit nem tartott helyénvalónak. Igazgatóhelyettes munkatársát pedagógushoz méltatlan módon sértette meg.A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelmét, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette, mert 1988. február 24-én a kiírással ellentétben nem helyettesítette a távollévő munkatársnőjét a tanítási órán, és a szóban történt felelősségrevonásakor sértő kifejezést használt az igazgatóhelyettesre.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes fegyelmi eljárás mellőzésével szabott ki fegyelmi büntetést a felperessel szemben. Megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, egyúttal megvonta az 1988. évi prémiumát. A két fegyelmi büntetés együttes alkalmazását az Mt. 55. §-ának (2) bekezdése nem teszi lehetővé. Erre tekintettel a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a felperes terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette-e, és azzal arányban áll-e az éves prémium megvonását kiszabó fegyelmi büntetés.
A bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás után arra következtetésre jutott, hogy a felperes 1988. február 23-án délután a tanári szobában elhelyezett táblán a helyettesítő nevét nem nézte meg, a másnapi helyettesítést elmulasztotta, ezzel fegyelmi vétséget valósított meg. A mulasztásért történt szóbeli felelősségrevonás után a két igazgatóhelyettest felkereste, akikkel szemben nem pedagógushoz méltó magatartást tanúsított.
A fegyelmi határozatból megállapítható, hogy az alperes a helyettesítés elmulasztását nem értékelte fegyelmi vétségként, ezért a bíróság e körben tényállást vagy vétkes kötelezettségszegést sem állapíthat meg.
A pedagógushoz nem méltó magatartás tanúsítását az igazgatóhelyettesekkel szemben vizsgálta ugyan, elmulasztotta azonban K. L. és Cs. L-né tanúkénti kihallgatását. Ez azért elengedhetetlen, mert a felperes állítása szerint csak azt mondta a helyettesítésekről gondoskodó igazgatóhelyettesnek, hogy "van ugyan két igazgatóhelyettesünk, de minek". Ezt egyébként a helyettesítésre történő figyelmeztetés elmulasztására alapította. A tanúk hallották a kijelentést. Ezzel szemben G. A-né és Sch. L-né igazgatóhelyettesek tanúvallomásukban azt állították, hogy a felperes a szobájukba benyitva, "aljas szemeteknek" nevezte őket.
Ha ez a sértő kifejezés valóban elhangzott, a felperes megsértette a feletteseit, és vele szemben a fegyelmi büntetés alkalmazása jogszerű.
(M. törv. II. 10 277/1988. sz.)