adozona.hu
BH 1989.7.290
BH 1989.7.290
I. Ha az egyik dolgozó felvette a másik dolgozó munkabérét, de azt nem adta át neki, az érintett dolgozók között ebből eredően keletkezett vita nem munkaügyi vita, eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Mt. 63. § (1) bek., Pp. 45. § (2) bek.]. II. Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörének hiányát már megállapította, a munkaügyi döntőbizottság nem rendelheti el az ügynek ehhez a bírósághoz való áttételét [1972. évi IV. tv. 5. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 12 278 forint tartozás és ennek 1986. november 1. napjától a kifizetés napjáig járó 8 %-os kamata, 370 forint illetékköltség és 500 forint ügyvédi költség erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte a felperes ellen a városi bíróságtól. Ezt azzal indokolta, hogy a P. Élelmiszeripari Kisszövetkezettől a részére járó munkabért a felperes felvette, és azt a megállapodás ellenére nem adta át.
A felperes a kibocsátott fizetési meghagyást ellentmondással támadta meg.
A városi bíróság...
BH 1989.7.290 I. Ha az egyik dolgozó felvette a másik dolgozó munkabérét, de azt nem adta át neki, az érintett dolgozók között ebből eredően keletkezett vita nem munkaügyi vita, eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Mt. 63. § (1) bek., Pp. 45. § (2) bek.].
II. Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörének hiányát már megállapította, a munkaügyi döntőbizottság nem rendelheti el az ügynek ehhez a bírósághoz való áttételét [1972. évi IV. tv. 5. § (1) bek.].
Az alperes 12 278 forint tartozás és ennek 1986. november 1. napjától a kifizetés napjáig járó 8 %-os kamata, 370 forint illetékköltség és 500 forint ügyvédi költség erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte a felperes ellen a városi bíróságtól. Ezt azzal indokolta, hogy a P. Élelmiszeripari Kisszövetkezettől a részére járó munkabért a felperes felvette, és azt a megállapodás ellenére nem adta át.A felperes a kibocsátott fizetési meghagyást ellentmondással támadta meg.
A városi bíróság a végzésével hatáskörének hiányát állapította meg. A pert megszüntette, és az ügy iratait a városi tanács mellett működő munkaügyi döntőbizottsághoz áttette. Indokolása szerint az alperes követelése munkabér megfizetésére irányul, ennek elbírálása pedig mindenekelőtt a döntőbizottság hatáskörébe tartozik.
A városi tanács mellett működő munkaügyi döntőbizottság a határozataival ugyancsak hatáskörének hiányát állapította meg. Az eljárást megszüntette, és elrendelte az ügy iratainak áttételét a városi bírósághoz. Álláspontja szerint az alperes nem volt a felperes alkalmazottja, és követelése nem munkabér fizetésére, hanem áru értékesítésből származó díjazás megosztására vonatkozik.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes élt keresettel. Álláspontja szerint a döntőbizottságnak a jogvita tárgyában érdemben kellett volna döntenie, és nem rendelhette volna el az ügy iratainak a városi bírósághoz való visszaküldését, mert az már egy esetben a hatáskörének hiányát megállapította.
A munkaügyi bíróság annyiban változtatta meg a döntőbizottság határozatát, hogy mellőzte az ügy iratainak áttételét a városi bírósághoz, mivel az egy esetben már hatáskörének hiányát megállapította. Egyúttal az ügy iratait az eljáró bíróság kijelölése céljából a Legfelsőbb Bírósághoz felterjesztette. Egyetértett a döntőbizottságnak azzal az állásfoglalásával, hogy a felek közötti jogvita nem munkaügyi vita, és az alperes igénye nem munkabér megfizetésére irányul.
A munkaügyi bíróság álláspontja indokai alapján helytálló.
Az ügy irataiból megállapítható, hogy a felek között munkaviszony nem jött létre, s az alperes sem munkabér fizetése iránti igényt terjesztett elő. Munkaügyi vita hiányában pedig az alperes kereseti kérelmének elbírálása - a felperes ellentmondása folytán - az általános hatáskörű városi bíróság hatáskörébe tartozik. Az ezzel ellentétes álláspont téves.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság és a munkaügyi bíróság között felmerült nemleges hatásköri összeütközést - a Pp. 45. §-ának (2) bekezdése alapján - a városi bíróságnak eljáró bíróságul való kijelölésével szüntette meg.
A Legfelsőbb Bíróság végül utal arra, hogy az eljárt munkaügyi döntőbizottság nemcsak azáltal tévedett, hogy az ügy iratait a városi bírósághoz visszaküldeni rendelte - amit a munkaügyi bíróság helyesen észlelt -, de azért is, mert figyelmen kívül hagyta a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 5. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat is. E szerint "ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát megállapítja, vagy az ügy érdemében határoz, ez a döntés minden más szervre kötelező".
(Mpk. I. 10 302/1988. sz.)