adozona.hu
BH 1989.7.289
BH 1989.7.289
A termelőszövetkezetben munkát végző nyugdíjas tagot is megilleti fizetett szabadság. A szabadság mértékét és annak feltételét a taggal kötött munkamegállapodásban kell meghatározni. Ha a nyugdíjas taggal nem kötöttek munkamegállapodást, illetve a munkamegállapodásban a szabadságról nem rendelkeztek, a tagnak évi 1500, nőnél 1000 munkaóra teljesítése esetén jár a végzett munkaidővel arányos fizetett szabadság [7/1977. (III. 12.) MT r. 77. § (1) bek., 78. § (3) - (4) bek., 70/1982. (XII. 10.) MT r. 25. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes nyugdíjas termelőszövetkezeti tag, 1982 január 1-jétől szóbeli munkamegállapodás alapján minden évben munkát végzett a felperesnél. 1988-ban kérte, hogy a felperes 3 évre visszamenőleg fizesse ki a részére járó szabadság ellenértékét.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával a teljesített munkaórák arányában kötelezte a felperest, hogy az 1985. évre 17 nap, az 1986. évre 19 nap és az 1987. évre 17 nap, összesen 53 nap szabadság kiadásáról gondoskodjék, illetve azt váltsa meg....
BH 1989.7.289 A termelőszövetkezetben munkát végző nyugdíjas tagot is megilleti fizetett szabadság. A szabadság mértékét és annak feltételét a taggal kötött munkamegállapodásban kell meghatározni. Ha a nyugdíjas taggal nem kötöttek munkamegállapodást, illetve a munkamegállapodásban a szabadságról nem rendelkeztek, a tagnak évi 1500, nőnél 1000 munkaóra teljesítése esetén jár a végzett munkaidővel arányos fizetett szabadság [7/1977. (III. 12.) MT r. 77. § (1) bek., 78. § (3) - (4) bek., 70/1982. (XII. 10.) MT r. 25. §].
Az alperes nyugdíjas termelőszövetkezeti tag, 1982 január 1-jétől szóbeli munkamegállapodás alapján minden évben munkát végzett a felperesnél. 1988-ban kérte, hogy a felperes 3 évre visszamenőleg fizesse ki a részére járó szabadság ellenértékét.A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával a teljesített munkaórák arányában kötelezte a felperest, hogy az 1985. évre 17 nap, az 1986. évre 19 nap és az 1987. évre 17 nap, összesen 53 nap szabadság kiadásáról gondoskodjék, illetve azt váltsa meg. A határozat indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes az alperessel nem kötött munkamegállapodást, ennek ellenére minden évben foglalkoztatta. Munkamegállapodás hiányában évi 1260 óra figyelembe vételével állapította meg a szabadság mértékét a 2180 órára járó 24 nap szabadság arányában.
A felperes keresete a szövetkezeti döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányult. Állította, hogy az alperes követelése az alapszabály és a munkaügyi szabályzat rendelkezése értelmében alaptalan.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, és megállapította, hogy az alperes munkateljesítménye alapján az 1985-87 évekre nem jogosult fizetett szabadságra. Az ítélet indokolása szerint a 7/1977. (III. 12.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 78. §-ának (1) bekezdése alapján fizetett szabadság szempontjából egész éven át folyamatosan dolgozó tagnak azt kell tekinteni, aki a termelőszövetkezetben az előző évben túlmunka nélkül 2180 munkaórát teljesített.
Az 1967. évi III. törvény 62. §-ának (2) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a termelőszövetkezet az alapszabályban meghatározott feltételekkel és mértékben más tagok részére is biztosítson fizetett szabadságot. Minthogy a termelőszövetkezet alapszabálya ilyen előírást nem tartalmaz, az alperes az 1985, 1986. és 1987. évi munkateljesítése alapján nem jogosult szabadságra.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény végrehajtására kiadott 7/1977. (III. 12.) MT rendelet (R.) módosításáról szóló 70/1982. (XII. 10.) MT rendelet 25. §-a az R. 78. §-ának rendelkezéseit megváltoztatta. Eszerint a termelőszövetkezetben munkát végző nyugdíjas tagot a munkamegállapodásban meghatározott munkamennyiség arányában illeti meg fizetett szabadság, feltéve, hogy a termelőszövetkezet által részére megállapított munkamennyiséget teljesítette.
A felperes a keresetében a következőket állította: "a hivatkozott belső szabályzatok összhangban vannak a termelőszövetkezeti törvénnyel és végrehajtási rendeletével, kimondják, hogy a termelőszövetkezetben munkát végző nyugdíjas tagokat a munkamegállapodásban meghatározott munkamennyiség arányában illeti meg fizetett szabadság".
Ezzel a felperes maga is elismerte, hogy az alperes fizetett szabadságra való igényét a munkamegállapodás alapján kell elbírálni. Tény viszont, hogy a felperes a nyugdíjas tagjával egyik évre sem kötött írásban munkamegállapodást, tehát annak tartalmát csak tanúvallomásokkal lehet tisztázni. Ez a perben annak ellenére maradt el, hogy a felperes állította: az alperes évente csak 1260 órát dolgozhatott, ezzel szemben az 1985. évben 1579 órát, az 1986. évben 1447 órát és az 1987. évben 1506 órát teljesített.
A munkaidő tartamára az R. 77. és 78. §-ai adnak eligazítást. Az R. 77. §-ának (1) bekezdése szerint a megállapított munkaidő tagonként évi 1500, nőknél 1000 munkaóránál kevesebb nem lehet. Az R. 78. §-a (3) bekezdésének rendelkezése értelmében az évi 1000, 1500, illetve 2180 munkaóra teljesítményhatárok közötti munkavégzés esetén a fizetett szabadság mértékét a végzett munkaidővel arányosan kell megállapítani.
Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjas tagot a munkavégzés arányában illeti meg a fizetett szabadság, és ezt a munkamegállapodásban kellett volna a felperesnek írásban rögzítenie. Mulasztásának következményeit nem háríthatja át a folyamatosan munkát végző nyugdíjas tagjára.
(M. törv. II. 10 350/1988. sz.)