adozona.hu
BH 1989.7.288
BH 1989.7.288
A raktári dolgozó nem tehető felelőssé a raktári készletben keletkezett hiányért, ha az anyagokat nem elhatárolt, zárható területen, hanem olyan helyen tárolták, ahol azokhoz bárki hozzáférhetett [18/1970. (VI. 4.) Korm. r. 2. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes élelmiszer és műszaki raktárának különböző beosztásban levő dolgozói, az esetleges leltárhiányért 3 havi átlagkeresetük erejéig vállaltak anyagi felelősséget. Az 1986. január 21-től 1987. október 31-ig tartó leltáridőszakban 119 820 forint összegű leltárhiány keletkezett, amelyre tekintettel az alperes igazgatója az 1987. december 30-án hozott határozatával a felpereseket másfél havi átlagbérüknek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte.
A felperesek a leltárhiány me...
BH 1989.7.288 A raktári dolgozó nem tehető felelőssé a raktári készletben keletkezett hiányért, ha az anyagokat nem elhatárolt, zárható területen, hanem olyan helyen tárolták, ahol azokhoz bárki hozzáférhetett [18/1970. (VI. 4.) Korm. r. 2. § (2) bek.].
A felperesek az alperes élelmiszer és műszaki raktárának különböző beosztásban levő dolgozói, az esetleges leltárhiányért 3 havi átlagkeresetük erejéig vállaltak anyagi felelősséget. Az 1986. január 21-től 1987. október 31-ig tartó leltáridőszakban 119 820 forint összegű leltárhiány keletkezett, amelyre tekintettel az alperes igazgatója az 1987. december 30-án hozott határozatával a felpereseket másfél havi átlagbérüknek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte.A felperesek a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól való mentesülésre irányuló kérelmet terjesztettek elő.
A munkaügyi döntőbizottság a fizetendő hiány mértékét személyenként 50 %-kal csökkentette.
A felperesek keresete a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a teljes mentesülésükre irányult. Állították, hogy az előző évi leltározás óta a tárolási és őrzési feltételek nem javultak. Az általuk kezelt raktár zárható épületből és udvarból áll. A kerítéssel körülkerített és portaszolgálattal őrzött udvaron a felügyeletükön kívül levő raktárak is vannak. A felügyeletük alatt levő zárható raktár túlzsúfolt, ezért az alperes tudtával az udvaron tárolják - fóliával letakarva - a H. I. gyár nagyértékű termékeit, a mosóporokat, a fogkrémet, a fagyérzékeny árukat, az olajoshalat, a pezsgőt. Az udvarról nyíló másik raktárba történő szállításnál a munkát nem tudják ellenőrizni, ezért a letakart árukat megdézsmálhatják. Bemutató terem hiányában a vevők az udvarra bejárnak, tőlük nem tudják megőrizni az ott levő árut. Ez vonatkozik a szerelőkre is, akik az ő munkaidejük lejártával a telepen dolgoznak. A leltáridőszakban megbontották a kerítést, az udvarra ismeretlen személyek behatoltak, a rendőrségi feljelentés elmaradt. A portaszolgálat kellő felkészültség hiányában nem ellenőrzi a kimenő gépjárműveket. Létszámhiány miatt a raktárosok kocsikísérőként is dolgoznak, az áru átvételét, átadását nem tudják megfelelően megoldani. Ez vonatkozik a belföldi és import áruk "lökésszerű" beérkezésére is, amely túlzsúfoltságot eredményez. A kiadott áru mennyiségét a szállítólevélen tételesen feltüntetik, így is adják át, amennyiben abból útközben hiány keletkezik, azt az alperes az átvevő jelzésére, kivizsgálás és egyeztetés nélkül a raktárra terheli.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az I. rendű felperest mentesítette a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen vissza az I. rendű felperesnek 3675 forintot. A többi felperes keresetét pedig elutasította.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az I. rendű felperes MIL-lap-jára az alperes a leltárhiánnyal kapcsolatos tartozást feltüntette, és annak összegét az új munkáltató a munkabérből levonta. Emiatt az I. rendű felperes a leltárhiány összegét nem köteles megfizetni, és jogosult a már levont 3675 forintra is.
A többi felperes keresete azért alaptalan, mert a korábbi időszakra vonatkozó leltárper adatai alapján megállapított vagyonvédelmi helyzet nem változott a felperesek által kezelt raktárban, az továbbra sem kielégítő.
A fellebbezések folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az I. rendű felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az I. rendű felperes vonatkozásában téves az elsőfokú ítélet, mert a munkabérből való levonás a leltárhiányért való anyagi felelősséget nem érinti. Érdemben hivatkozott az előző leltárperben kifejtett, a vagyonvédelemmel kapcsolatos álláspontjára, amelynek alapján a jelen esetben a munkaügyi döntőbizottság az anyagi felelősség mértékét 50 %-ra mérsékelte.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperesekkel szemben az alperes jogszerűen érvényesítette-e a leltárhiányért való anyagi felelősséget.
Az anyagi felelősség körén kívül esik, ha a munkáltató jogerős határozat nélkül levonást eszközöl a munkabérből leltározás címén.
A raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló 18/1970. (VI. 4.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint a raktár az anyagok (raktári készletek) tárolására használt elhatárolt zárható terület. A jogszabálynak ez a megállapítása döntő fontosságú, mert a leltárfelelősség intézménye a vétkesség nélküli felelősségi rendszer sajátos formája, és csak akkor jöhet szóba, ha az anyagokat a dolgozók kezelésre szabályszerűen átveszik, és azok őrzése biztosított.
A perben nem volt vitás, hogy a felperesek által kezelt raktár a jogszabály követelményének nem felelt meg, mert az árukészlet jelentős részét az udvaron tárolták, aminek következtében a raktári készletekhez bárki hozzáférhetett. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy az udvari kapunál portás volt.
Az eljárt bíróságok akkor jártak volna el megfelelően, ha a perben feltárt tényekre és a szakértőnek a raktári körülményekre tett megállapításaira is tekintettel a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatva a felpereseket mentesítik a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól.
(M. törv. II. 10 339/1988. sz.)