adozona.hu
BH 1989.7.286
BH 1989.7.286
I. A gazdálkodó szerv mérlegeredményének meghamisítása tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül, amely után gazdasági bírság-szankció alkalmazható [1984. évi IV. tv 1. §, 22. § (1) bek.]. II. Ha a megrendelő a vállalkozó tisztességtelen gazdasági tevékenységének nála keletkező kárkövetkezményeit a tőle elvárható magatartással elháríthatta volna, a keletkezett kár a gazdasági bírságalap számításánál nem vehető figyelembe [1984. évi IV. tv. 9. §, 22. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az eljárás alá vont vállalat egy tröszttel szerződést kötött 2 db autódaru gyártására és szállítására. Az eljárás alá vont a 2 db autódarut 1985. december 18-ig mindössze 75 %-os készültségi foknak megfelelően készítette el, de ennek ellenére azt készre jelentette. A készre jelentés alapján a 2 db autódaru átadás-átvételét a szerződő felek jegyzőkönyvben rögzítették, és az eljárás alá vont ezek ellenértékét 9 210 600 Ft-ban leszámlázta, s ezt az összeget a megrendelő kifizette. A valóságban a...
BH 1989.7.286 I. A gazdálkodó szerv mérlegeredményének meghamisítása tisztességtelen gazdasági tevékenységnek minősül, amely után gazdasági bírság-szankció alkalmazható [1984. évi IV. tv 1. §, 22. § (1) bek.].
II. Ha a megrendelő a vállalkozó tisztességtelen gazdasági tevékenységének nála keletkező kárkövetkezményeit a tőle elvárható magatartással elháríthatta volna, a keletkezett kár a gazdasági bírságalap számításánál nem vehető figyelembe [1984. évi IV. tv. 9. §, 22. § (1) bek. b) pont].
Az eljárás alá vont vállalat egy tröszttel szerződést kötött 2 db autódaru gyártására és szállítására. Az eljárás alá vont a 2 db autódarut 1985. december 18-ig mindössze 75 %-os készültségi foknak megfelelően készítette el, de ennek ellenére azt készre jelentette. A készre jelentés alapján a 2 db autódaru átadás-átvételét a szerződő felek jegyzőkönyvben rögzítették, és az eljárás alá vont ezek ellenértékét 9 210 600 Ft-ban leszámlázta, s ezt az összeget a megrendelő kifizette. A valóságban azonban a 2 db autódaru átadás-átvétele nem történt meg, azok csak 1986 év közepén készültek el 100 %-os mértékben, s a tényleges átadás is ekkor történt meg.Az indítványozó 3 012 625 Ft bírságalap után, az 1984. évi IV. tv. (a továbbiakban: tv.) 1. §-a és 22. §-ának (1) bekezdése figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta. Arra hivatkozott, hogy a fiktív átadással az eljárás alá vont az 1985. évi mérlegét meghamisította, és azáltal, hogy a megrendelő a számlát kiegyenlítette, az eljárás alá vont a bírságalapként jelölt összegű jogtalan anyagi előnyre tett szert.
Az eljárás alá vont elsősorban az indítvány elutasítását, másodsorban a gazdasági bírság kiszabásának a mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy a megrendelővel tulajdonképpen tudományos-együttműködési szerződést kötött, bár az írásbeli szerződésben ez nem szerepel. A megrendelő előlegként fizette ki a számla összegét. Álláspontja szerint a perbeli fiktív átadással és a számla idő előtti kiállításával és kiegyenlítésével az eljárás alá vont nem jutott anyagi előnyhöz, a megrendelőt pedig nem érte anyagi hátrány. Egymagában a mérleg meghamisítása nem szolgálhat alapul a gazdasági bírság kiszabásának. Vitatta az indítványban megjelölt bírságalapot is.
Az elsőfokú bíróság az Igazságügyi Könyvszakértői Intézettől szakvéleményt szerzett be. A kiegészített szakvélemény és a kihallgatott tanúk vallomása alapján tényként állapította meg, hogy az eljárás alá vont olyan darukat jelentett készre, amelyek a készre jelentés időpontjában 75 %-os mértékben voltak elkészítve, s ténylegesen a megrendelő a perbeli darukat csak fél évvel később, 1986. július elején vehette használatba. Így az 1985. decemberi számlázással és a számla kiegyenlítésével az eljárás alá vont 1 400 000 Ft jogtalan anyagi előnyre tett szert, míg a megrendelőnél átmenetileg 2 300 000 Ft hátrány keletkezett abból, hogy a daruk ellenértékét fél évvel korábban kifizette.
Nem fogadta el az elsőfokú bíróság azt az érvelést sem, hogy a felek tudományos-műszaki együttműködési szerződést kötöttek, mert a perbeli szerződés a vállalkozási szerződés követelményeinek felel meg, s mivel előleg a szerződésben nincs kikötve, így a számla idő előtti kiegyenlítése előlegnek nem minősíthető.
Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróság az 1987. december 30-án elkészült kiegészítő szakvéleményt fogadta el. Ennek figyelembevételével a gazdasági bírság összegének a megállapításánál az eljárás alá vontnál jelentkező 1 400 000 Ft-ot - a 32/1984. (X. 31.) MT r. 5. §-ának (1) bekezdése alapján - 30 %-kal megemelte, és a megrendelőnél átmenetileg jelentkezett 2 300 000 Ft hátránynak a 30 %-át vette figyelembe. Ennek megfelelően összesen 2 500 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte az eljárás alá vont vállalatot.
Ezen ítélet ellen az eljárás alá vont fellebbezett, és az indítvány elutasítását vagy a bírság összegének az elengedését, illetőleg a mérséklését kérte. A fellebbezésében lényegében megismételte az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését. Hangsúlyozta, hogy a perbeli magatartás nem ütközik a tv 1. §-ába, mert a mérlegkészítés nem polgári jogi, hanem tipikusan államigazgatási jogviszonyt fejez ki. Így egymagában a jogszabálysértéssel összeállított mérleg nem vonhatja maga után a gazdasági bírság kiszabását. Az összegszerűséget illetően sérelmezte, hogy a 20 %-os mértékű kamatból indult ki a számítás, s így jött ki az 1 400 000 Ft-os bírságalap. Álláspontja szerint ebből a szempontból az lehet az irányadó, hogy a bank 14 %-os kamatot számol fel, s bankhitel esetén ez lenne az irányadó kamat. A jogosulatlan pénzhasználatot pedig külön nem lehet felszámolni, így 2 300 000 Ft után a kamat figyelembevétele azt jelenti, hogy a kamat kétszeresen kerül értékelésre. A bírság elengedését pedig arra figyelemmel kérte, hogy időközben elrendelték a vállalat szanálását, s egy esetleges gazdasági bírság nagymértékben nehezítené a vállalat gazdasági stabilizálódását. A fellebbezéséhez csatolta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által végzett vizsgálat eredményéről felvett jegyzőkönyv-kivonatot, e szerint az eljárás alá vont vállalatnak az 1985-ös évben az árbevételt csökkenteni kellett.
A fellebbezés részben alapos.
Az eljárás alá vont vállalat fellebbezése alapján az indítvány jogi megalapozottságát és a bírságalap összegszerűségét kellett vizsgálni.
Az indítvány jogi megalapozottsága kérdése vizsgálatánál a tv. 1. §-ában foglaltak az irányadók. E szerint tilos a gazdasági tevékenységet tisztességtelenül folytatni. A jogszabály ezen rendelkezése egy általános tilalom, alkalmazni lehet minden olyan - például más jogszabályba ütköző s ezáltal tisztességtelen - esetre, amelyre a törvény külön tiltó rendelkezést nem tartalmaz. A perbeli esetben az eljárás alá vont magatartása - a mérleg meghamisítása [60/1987. (XII. 7.) PM r. 6. § (1) bek.] - olyan népgazdasági érdeksérelemmel járó tisztességtelen gazdasági tevékenység, amely - egyéb következmények, például büntetőjogi felelősségrevonás [60/1987. (XII. 7.) PM r. 11. § (2) bek.] mellett - gazdasági bírsággal is szankcionálható. Ezért alaptalan az a fellebbezési érvelés, hogy a perbeli magatartás nem ütközik a tv. 1. §-ába.
A bírságalap vonatkozásában a fellebbezés annyiban alapos, hogy a Trösztnél feltételezetten keletkezett 2 300 000 Ft kár a tv. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a bírságalap megállapításánál nem vehető figyelembe. A perbeli esetben ugyanis a tv. 9. §-ában írt feltételek nem állanak fenn, mert az eljárás alá vont a megrendelőt nem tévesztette meg. A fiktív átadás-átvételnél a megrendelő képviselője jelen volt, így nem volt akadálya annak, sőt kötelessége lett volna, hogy az átvétel előtt a perbeli darukat megtekintse. Szakember számára pedig rátekintéssel megállapítható volt a daruk készültségi foka. Amennyiben a megrendelő olyan személyt küldött az átvételhez, aki nem rendelkezik kellő szakismerettel, ennek a következményeit nem lehet az eljárás alá vont terhére értékelni. Ha pedig a megrendelő 1985. év végén a daruk tényleges átadása elmaradását nem sérelmezte, nem kifogásolta, hogy év végén a darukat nem lehetett kipróbálni, ennek ellenére 1986. január 16-án a teljes vételárat kifizette, akkor ez olyan kár, amelyet a megrendelő maga okozott saját kifogásolható magatartásával, ezért ennek összegét a Legfelsőbb Bíróság a bírságalap számításánál figyelmen kívül hagyta.
Az eljárás alá vont vállalatnál keletkezett jogtalan anyagi előny összegét azonban az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg 1 400 000 Ft összegben. E vonatkozásban a szakvélemény megalapozott, ezért azt ítélkezése alapjául a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta, az elsőfokú bíróságtól eltérően a bírságalapot csak 1 400 000 Ft összegben vette figyelembe, s s ebből kiindulva a 32/1984. (X. 31.) MT rendelet 5. §-ának (1) bekezdése alapján a gazdasági bírság összegét 1 820 000 Ft-ban (1 400 000 + 30 %) állapította meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta.
(Legf, Bír. Gf. I. 30 910/1988. sz.)