adozona.hu
BH 1989.6.249
BH 1989.6.249
A nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevővel kötött tanulnia nyi szerződés megszegéséből eredő jogvita eldöntése az általános hatás körű bíróság hatáskörébe tartozik. Ha a tanulmányi támogatást (ösztön díjat) folyósító szerv a képzésben résztvevőt a szerződés alapján nyújtott támogatás megtérítésére kötelezte, az annak tárgyában kibocsátott fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése kérdésében a munkaügyi vitákat eldöntő szervek határoznak [Mt. 4. §, 7/1972. (IX. 5.) MM r. 19. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1985. július 31-től fejlesztő mérnök munkakörben dolgozott az alperesnél. A peres felek 1985. július 29-én szerződést kötöttek, amelyben az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézet Atomfizikai Tanszékén munkacentrikus műszaki-fizikus posztgraduális képzésben részesüljön 1985. augusztus l-jétől 1987. július 31-ig. Vállalta, hogy a két éves képzés időtartama alatt munkabért fizet. A felperes ezzel szemben arra vállalt kötelezettséget, hog...
BH 1989.6.249 A nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevővel kötött tanulnia nyi szerződés megszegéséből eredő jogvita eldöntése az általános hatás körű bíróság hatáskörébe tartozik. Ha a tanulmányi támogatást (ösztön díjat) folyósító szerv a képzésben résztvevőt a szerződés alapján nyújtott támogatás megtérítésére kötelezte, az annak tárgyában kibocsátott fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése kérdésében a munkaügyi vitákat eldöntő szervek határoznak [Mt. 4. §, 7/1972. (IX. 5.) MM r. 19. §].
A felperes 1985. július 31-től fejlesztő mérnök munkakörben dolgozott az alperesnél. A peres felek 1985. július 29-én szerződést kötöttek, amelyben az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézet Atomfizikai Tanszékén munkacentrikus műszaki-fizikus posztgraduális képzésben részesüljön 1985. augusztus l-jétől 1987. július 31-ig. Vállalta, hogy a két éves képzés időtartama alatt munkabért fizet. A felperes ezzel szemben arra vállalt kötelezettséget, hogy a tanfolyamot elvégzi, egy idegen nyelvből középfokú állami nyelvvizsgát tesz, munkaterve szerint, munkaideje egy részében a kijelölt helyen dolgozik, és a munkaviszonyát a képzés befejezését követő 2 éven belül nem szünteti meg. A peres felek kikötötték, hogy a képzés időtartama munkaviszonyban töltött időnek minősül. A felperes a munkaviszonyát felmondta, és az 1986. november 30-án szűnt meg. Az alperes 1986. november 28-án 148 500 forint fizetésére szólitotta fel, de havi 1500 forintos részletfizetési kedvezményt adott.A felperes kérte a tanulmányi támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesítését, kérelmét azonban a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította. Annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság a végzésével hatályon kívül helyezte a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a keresetlevelet érdemi elbírálás végett a kerületi bírósághoz tette át. A végzés indokolásának lényege szerint a peres felek között nem volt munkaviszony, a nappal tagozatos tanulmányok folytatására vonatkozó szerződésből eredő jogvita az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik.
A kerületi bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Megállapította, hogy az alperes határozata nem szolgálhat polgári jogvita alapjául, ezért nincs olyan kötelezettség, amely alól a felperest mentesíteni kellene.
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevőkkel köthető tanulmányi szerződésekről a 7/1972. (IX. 15.) MM sz. r. rendelkezik. A jogszabály 19. §-a szerint a szerződésekkel kapcsolatos jogviták eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. Bíróságon az általános hatáskörű bíróságot kell érteni.
Ebből következik, hogy az alperesnek a per tárgyául szolgáló követelése - ahogy azt a munkaügyi bíróság is helytállóan állapította meg - polgári jogi igény, azt tehát a munkaviszonyra vonatkozó követelésekre meghatározott módon nem érvényesíthette volna.
Minthogy ezt mégis megtette, a felperes nem zárható el attól a jogától, hogy a reá nézve sérelmes intézkedés ellen munkaügyi vitát indítson (Mt. 4. §).
Ez a jogvita - eljárásjogi értelemben - eltérő szabályozás hiányában akkor is munkaügyi vitának minősül, ha a felek egymás közötti jogviszonyára egyébként nem a munkajog, hanem a polgári jog szabályai az irányadók. Ellenkező esetben nem volna olyan bírósági fórum, amely az esetleges polgári jogi igény érvényesítése tárgyában kiadott munkáltatói intézkedés (határozat, fizetési felszólítás), illetőleg az ügyben hozott döntőbizottsági határozat ellen megfelelő jogorvoslatot nyújtana.
Az alperes a jelen esetben az igényét fizetési felszólítással érvényesítette, s miután ezt nem tehette meg, a munkaügyi bíróság akkor járt volna el megfelelően, ha a döntőbizottság határozatát megváltoztatja, és az alperes fizetési felszólítását hatálytalanítja.
(M. törv. II. 10 260/1988. sz.)