adozona.hu
BH 2013.6.162
BH 2013.6.162
Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató a munkaviszonyra vonatkozó adatok tekintetében az elsőfokú adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségét valamennyi munkavállalóra naptári naponként köteles teljesíteni akkor is, ha az adott munkavégzés már előző napon elkezdődött [2010. évi LXXV. törvény 11. § (1) bekezdés d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei kormányhivatal munkaügyi és munkavédelmi szakigazgatási szervének munkaügyi felügyelősége helyszíni munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes munkahelyén, majd az ezt követően lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a következő jogsértéseket állapította meg:
1. A felperesi munkáltató nem tartotta be a munkaviszony létrejöttének bejelentésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket;
2. Nem tartotta be a kötelező legkisebb munkabér megfizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket;
...
BH 2013.6.162 Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató a munkaviszonyra vonatkozó adatok tekintetében az elsőfokú adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségét valamennyi munkavállalóra naptári naponként köteles teljesíteni akkor is, ha az adott munkavégzés már előző napon elkezdődött [2010. évi LXXV. törvény 11. § (1) bekezdés d) pont].
A megyei kormányhivatal munkaügyi és munkavédelmi szakigazgatási szervének munkaügyi felügyelősége helyszíni munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes munkahelyén, majd az ezt követően lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a következő jogsértéseket állapította meg:1. A felperesi munkáltató nem tartotta be a munkaviszony létrejöttének bejelentésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket;
2. Nem tartotta be a kötelező legkisebb munkabér megfizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket;
3. Nem tartotta be az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalók esetében a rendkívüli munkavégzés megfizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
Határozatával kötelezte a felperest a szabálytalanságok megszüntetésére, valamint 2 000 000 Ft munkaügyi bírság megfizetésére. Határozatában az 1. pont vonatkozásában megállapította, hogy 5 főt úgy alkalmazott egyszerűsített foglalkoztatás keretében, hogy a munkavégzés 2 naptári napot érintett, a munkavállalók bejelentése az APEH felé azonban csak a munkavégzés megkezdésének napjára történt meg. A munkáltató ezzel megsértette az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényt (továbbiakban: Efo.tv.) 11. § (1) bekezdésében előírtakat, amely szerint a munkáltató köteles az egyszerűsített foglalkoztatásra létrejött munkaviszony adatait, ezek között "a munkaviszony napjainak számát" az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak bejelenteni. A második jogsértés tekintetében rögzítette, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott 262 munkavállaló részére a felperes 2800 Ft/nap munkabért fizetett, amely nem érte el a 2010. évben hatályos kötelező legkisebb munkabért. E kötelezettségszegésre 688 alkalommal került sor. A harmadik jogsértés tekintetében megállapította, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalókat érintően napi 8 órai munkaidőn felül ledolgozott 4 óra munkaidőt (rendkívüli munkaidő) a jogszabályi előírásnak megfelelően nem fizette ki. A vizsgált időszakban 205 munkavállaló összesen 1133 alkalommal dolgozott 1-1 műszakban 12 órát, s részükre a kifizetett munkabér 4600 Ft/fő volt. A munkáltató ezzel megsértette az Efo.tv. 4. §-ában, 8. §-ában, valamint a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 147. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyben anyagi- és eljárásjogi szabálysértésekre hivatkozva az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra kiterjedően. Álláspontja szerint jogellenes az alperes azon jogértelmezése, hogy amennyiben ugyanazon munkavégzés az egyik naptári napon kezdődik és a másik napon fejeződik be, akkor mindez kettő bejelentéshez kötött. Éjszakai munkavégzés esetén csak a kezdő napot kell lejelenteni. Továbbá a munkavállalóknak kifizetett nettó munkabér megfelelt a törvény előírásainak.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, megalapozottnak minősítette a közigazgatási határozatot.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az eredeti álláspontját fenntartva az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a közigazgatási eljárás során lényeges eljárásjogi szabálysértésekre került sor. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a munkaügyi hatóság eljárására általánosságban a Ket. rendelkezései az irányadók, ehhez képest tartalmaz speciális eljárási és anyagi szabályokat a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) A munkaügyi ellenőrzést a Met. 2. § (1) bekezdése alapján a munkaügyi hatóság munkaügyi felügyelői látják el, akik eljárásuk során elsőfokú hatóságként végzik tevékenységüket. Mivel a Ket. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a hatósági eljárás megindítására annak vezetője lenne jogosult, jogszerűen rendelkezett a munkaügyi felügyelő a közigazgatási hatósági eljárás megindításáról. Az eljárást a felügyelő nem saját nevében, hanem elsőfokú hatóságként indította meg, a határozaton feltüntetve nevét és hivatali beosztását is.
Helytállóan hivatkozott a munkaügyi bíróság ítéletében arra is, hogy az eljárást megindító végzésnek, illetve idézésnek nem kötelező tartalmi eleme a jogsértés megállapítása, hiszen erre csak a bizonyítási eljárás befejezését követően nyílik lehetőség. Az eljárás célja annak megvizsgálása, hogy az ellenőrzés alá vont munkáltató követett-e el jogszabálysértést, vagy sem. Amennyiben a helyszíni ellenőrzés, vagy azt követően foganatosított eljárási cselekmények annak gyanúját vetik fel, hogy az ellenőrzés alá vont munkaügyi szabályszegést követett el, az elsőfokú hatóság a jogsértés gyanúja miatt megindítja a hatósági eljárást. Erre nem szükségképpen a helyszíni ellenőrzést követő 5. napon van lehetőség. Alap nélkül kifogásolta a felperes, hogy az elsőfokú hatóság az ügyintézési határidőn túl hozott döntést az ügyben. A Met. 8/A. § (1) bekezdés c) pontja szerint a munkaügyi eljárás határideje az eljárás megindításától számított 45 munkanap a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt folytatott eljárásokban. A Ket. 33. § (3) bekezdése c) pontja szerint az ügyintézési határidőbe nem számít be a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2010. (II. 18.) Közigazgatási jogegységi határozata szerint az ügyintézési határidő túllépése akkor minősülhet az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek és akkor szolgálhat alapul a határozat hatályon kívül helyezéséhez, ha a döntés érdemére is kihat és a bírósági eljárásban nem orvosolható. A Ket. 4. § (1) bekezdésében meghatározott tisztességes ügyintézéshez és a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jogot sértheti, ha a hatóság a határozat hozatalára megállapított határidőt túllépi és ezzel az ügyfél részére a jogszerű magatartás fennálltának, vagy vele szemben szankció alkalmazása törvényi akadályának biztosítását elnehezíti, vagy lehetetlenné teszi.
A perbeli esetben a hatóság számára irányadó ügyintézési határidő 2011. április 20-án járt le, melyhez képest a hatóság döntését korábban, 2011. április 11-én hozta meg. A munkáltató az eljárás során ügyféli jogaival élhetett, jegyzőkönyvben, illetve levélben írásban tett észrevételt. A meghozott határozat elsőként valóban a felperesi munkáltató részére került 2011. április 13-án postázásra, s a felperesi jogi képviselő csak ezt követően vette át a határozatot, a felperest azonban ebből adódóan sérelem nem érte, hiszen az elsőfokú hatóság a jogorvoslat lehetőségétől nem zárta el a munkáltatót.
Mivel az ügyben az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt a Kúria érdemben vizsgálta a felülvizsgálati kérelem folytán a jogerős ítéletet. Helytállóan indult ki abból az eljárt bíróság, hogy a munkaviszony bejelentésére vonatkozóan az Efo.tv. 11. § (3) bekezdés d) pontja naptári napot határoz meg, ami 0 órától 24 óráig tart. Ebből következően, ha a munkáltató úgy alkalmaz munkavállalót, hogy a munkavégzés időtartama átnyúlik a másik napra, akkor az értelemszerűen két naptári napot érint és ebben az esetben a munkáltatónak két naptári napra kell megtenni a bejelentést a NAV felé. Helyesen állapította meg ennek megfelelően a hatóság, hogy a felperes e tekintetben megszegte bejelentési kötelezettségét 5 fő vonatkozásában.
Ugyancsak megalapozott a közigazgatási határozat azon megállapítása, hogy az eljárás keretén belül vizsgált időszakban az egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül foglalkoztatott és napi 8 órai munkaidőt teljesítő munkavállalók közül 262 fő vonatkozásában 688 alkalommal nem tett eleget a felperes a minimálbér-fizetési kötelezettségének. A 295/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint 2010. január 1-jétől december 31-ig tartó időszakban ennek összege napi 3380 Ft volt, ezzel szemben a felperes a munkavállalóknak napi 2800 Ft-ot fizetett.
Helytállóan állapította meg az eljárt bíróság azt is, hogy a felperes megszegte a túlmunka díjazására vonatkozó Mt.</a> rendelkezéseket is. A vizsgált időszakban 1133 alkalommal 1-1 műszakban 12 órán keresztül foglalkoztatott a felperes munkavállalókat, a munkavégzésért azonban 4600 Ft-ot fizetett, amely nem felelt meg a 12 órára járó munkabér és a 4 órára járó túlmunkadíj összegének.
Mivel a munkaügyi bíróság határozata jogszerű volt, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Kúria Mfv. II. 10.355/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Tatabányai Munkaügyi Bíróság 6.M.610/2011/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 6.M.610/2011/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg felhívásra a Magyar Államnak 70.000,- Ft (Hetvenezer forint) felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi és Munkavédelmi Szakigazgatási Szervének Munkaügyi Felügyelősége 2010. november 24-én helyszíni munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes K., N. út 1. szám alatti munkahelyén, majd az ezt követően lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a következő jogsértéseket állapította meg:1. A felperesi munkáltató nem tartotta be a munkaviszony létrejöttének bejelentésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket;
2. Nem tartotta be a kötelező legkisebb munkabér megfizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket;
3. Nem tartotta be az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalók esetében a rendkívüli munkavégzés megfizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
Határozatával kötelezte a felperest a szabálytalanságok megszüntetésére, valamint 2.000.000,- Ft munkaügyi bírság megfizetésére. Határozatában az 1. pont vonatkozásában megállapította, hogy 5 főt úgy alkalmazott egyszerűsített foglalkoztatás keretében, hogy a munkavégzés 2 naptári napot érintett, a munkavállalók bejelentésére az APEH felé azonban csak a munkavégzés megkezdésének napjára történt meg. A munkáltató ezzel megsértette az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi XLV. törvényt (Efo.tv.) 11. § (1) bekezdésében előírtakat. A második jogsértés tekintetében rögzítette, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott 262 munkavállaló részére a felperes 2.800,- Ft/nap munkabért fizetett, amely nem érte el a 2010. évben hatályos kötelező legkisebb munkabért. E kötelezettségszegésre 688 alkalommal került sor. A harmadik jogsértés tekintetében az indokolás megállapította, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalókat érintően napi 8 órai munkaidőn felül ledolgozott 4 óra munkaidőt (rendkívüli munkaidő) a jogszabályi előírásnak megfelelően nem fizette ki. A vizsgált időszakban 205 munkavállaló összesen 1133 alkalommal dolgozott 1-1 műszakban 12 órát, s részükre a kifizetett nettó munkabér 4.600,- Ft/fő volt. A munkáltató ezzel megsértette az Efo.tv. 4. §-ában, 8. §-ában, valamint a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 147. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, melyben anyagi- és eljárásjogi szabálysértésekre hivatkozva az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra kiterjedően. Kifogásolta, hogy az elsőfokú hatóság ellenőrei minden jogi előzmény nélkül jelentek meg a helyszínen, a vizsgálat során tanúkat hallgattak meg és az iratokról másolatokat készítettek, amely jogsértő. Kifogásolta, hogy a munkaügyi felügyelő a helyszíni ellenőrzés után, 2010. november 30-án saját nevében adott ki végzést, melynek tartalma szerint ő, mint munkaügyi felügyelő közigazgatási eljárást indított a felperessel szemben. Álláspontja szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXV. törvény (Ket.) 4.§ illetve 4/A. §-a szerint a felügyelőnek nem lett volna joga a közigazgatási eljárás megindítására. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felügyelő megsértette a Ket. 29. §-ában foglaltakat is, mivel a november 24-én tartott helyszíni ellenőrzés után csak 2010. november 30-án indította meg az eljárást, azaz 1 naptári nappal megsértette a Ket., illetve a Met. szabályait. Az anyagi jogsértés vonatkozásában előadta, hogy életszerűtlen és jogellenes az alperes azon jogértelmezése, hogy amennyiben ugyanazon munkavégzés az egyik naptári napon kezdődik és a másik napon fejeződik be, akkor mindez 2 bejelentéshez kötött. Az alperes jogértelmezése esetén jogellenes megkülönböztetés lenne megállapítható a nappali és az éjszakai műszakban foglalkoztatottak vonatkozásában. Hivatkozott arra is, hogy folyamatos munkavégzés esetén a jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy éjfélkor újabb bejelentési kötelezettsége lenne a munkáltatónak a NAV felé. Éjszakai munkavégzés esetén csak a kezdő napot kell lejelenteni. Álláspontja szerint a munkavállalóknak kifizetett nettó munkabér megfelelt a törvény előírásainak.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte arra figyelemmel, hogy jogszerű határozatot hozott.
A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 6.M.610/2011/10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és 15.000,- Ft + áfa perköltség, valamint 30.000,- Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes eljárási szabálysértésekre történő hivatkozása alaptalan, mivel a munkaügyi hatóság eljárására általánosságban a Ket. rendelkezései az irányadók, ehhez képest tartalmaz speciális rendelkezéseket a Met. A munkaügyi hatóság hatósági ellenőrzési tevékenységet végez, amelynek fő szabályait a Ket. 87-94. §-ai állapítják meg. Az ellenőrzést a munkaügyi felügyelők látják el, akik a hatósági eljárás során elsőfokú hatóságként végzik tevékenységüket. Mivel a Ket. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az eljárás megindítására a hatóság vezetője lenne jogosult, a munkaügyi felügyelő jogszerűen indította meg az eljárást. Az elsőfokú határozatot a hatóság az ügyintézési határidőn belül fejezte be, annak számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyek alatt az ügyintézési határidő nyugodott. A munkáltató az eljárás során ügyféli jogaival élhetett, az nem csorbult. Az anyagi jogsértés tekintetében megállapította, hogy a Efo.tv. 11. § (3) bekezdése d) pontja naptári napot említ, s mivel az 0 órától 24 óráig tart, ha a munkáltató úgy alkalmaz munkavállalót, hogy a munkavégzés időtartama átnyúlik a másik naptári napra, akkor az értelemszerűen két naptári napot érint, tehát két napra kellett volna a bejelentést megtennie. Ugyancsak megalapozottnak tartotta az elsőfokú határozat azon megállapítását, hogy a felperes nem tett eleget minimálbér-fizetési és túlmunkadíj-fizetési kötelezettségének sem. Mivel az alperes helyesen alkalmazta a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) bírság kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítélet "megváltoztatását", s az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte azok anyagi- és eljárásjogi szabálysértő volta miatt. Kérte, hogy a bíróság a 2012. február 3-án kelt előkészítő iratában kifejtett álláspontját vegye figyelembe. Felülvizsgálati kérelmében megismételte azt az álláspontját, hogy az alperes nem tudta megjelölni azt, hogy mely jogszabályra alapította helyszíni eljárása során a tanúk meghallgatását, illetve az iratok bekérését, álláspontja szerint erre a Met. hatályos szabályai alapján a felügyelőnek nem volt jogköre. A Met. 4. §-ának az ellenőrzéskor hatályos szövege ilyen felhatalmazást nem adott a felügyelőnek, s a speciális rendelkezésekre tekintettel a Ket. általános szabályai nem voltak alkalmazhatók. Fenntartotta, hogy a munkaügyi felügyelő által hozott végzésben nem került megjelölésre, hogy a munkaügyi felügyelő milyen jogszabályi alapon indított közigazgatási eljárást a saját nevében saját aláírásával, mivel csak a munkaügyi ellenőrzést végezhette volna el, s az eljárás megindítására nem volt jogosultsága. Változatlanul állította, hogy az eljárás megindítására egy nap késedelemmel került sor, s a hatóság megsértette a Met. 8/A. § (1) bekezdését is, mikor egy nappal túllépte a munkaügyi eljárás lefolytatására előírt 45 napos határidőt. Kifogásolta, hogy észrevételeiket a megindított eljárással kapcsolatban nem tudták megtenni, az eljárás megindítására vonatkozó határozat nem tartalmazta az arra vonatkozó konkrét tényeket, hogy milyen szabálytalanságokkal kapcsolatban került megindításra az eljárás. Álláspontja szerint a hatóság 1. pontban kifejtett álláspontja helytállósága esetén sérülnének a munkavállalói jogok, ugyanis az állandó éjszakás műszakban foglalkoztatott munkavállaló legfeljebb 4 műszakot dolgozhatna le a kétszeres bejelentési kötelezettség miatt. Hivatkozott arra, hogy a bejelentésre vonatkozó rendelkezések között nem szerepel olyan, hogy a munkavégzés során éjfélkor újabb bejelentési kötelezettsége lenne a munkáltatónak a NAV felé. Álláspontja szerint az Efo.tv-ben meghatározott összegek bruttó összegek, ehhez képest a felperes eleget tett minimálbér-fizetési kötelezettségének, amikor ezen bruttó összegek nettó megfelelőjét fizette ki a munkavállalóknak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a közigazgatási eljárás során lényeges eljárásjogi szabálysértésekre került sor. Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a munkaügyi hatóság eljárására általánosságban a Ket. rendelkezései az irányadók, ehhez képest tartalmaz speciális eljárási és anyagi szabályokat a Met. A munkaügyi ellenőrzést a Met. 2. § (1) bekezdése alapján a munkaügyi hatóság munkaügyi felügyelői látják el, akik eljárásuk során elsőfokú hatóságként végzik tevékenységüket. Mivel a Ket. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a hatósági eljárás megindítására annak vezetője lenne jogosult, jogszerűen rendelkezett a munkaügyi felügyelő a közigazgatási hatósági eljárás megindításáról. Az eljárást a felügyelő nem saját nevében, hanem az elsőfokú hatóságként indította meg, a határozaton feltüntetve nevét és hivatali beosztását is.
Helytállóan hivatkozott a munkaügyi bíróság ítéletében arra is, hogy az eljárást megindító végzésnek, illetve idézésnek nem kötelező tartalmi eleme a jogsértés megállapítása, hiszen erre csak a bizonyítási eljárás befejezését követően nyílik lehetőség. Az eljárás célja annak megvizsgálása, hogy az ellenőrzés alá vont munkáltató követett-e el jogszabálysértést, vagy sem.
Jogszerű volt az eljárt hatóság álláspontja a vonatkozásban is, hogy amennyiben a helyszíni ellenőrzés, vagy azt követően foganatosított eljárási cselekmények annak gyanúját vetik fel, hogy az ellenőrzés alá vont munkaügyi szabályszegést követett el, az eljáró elsőfokú hatóság a jogsértés gyanúja miatt megindítja a hatósági eljárást. Erre nem szükségképpen a helyszíni ellenőrzést követő 5. napon van lehetőség. Ugyancsak alap nélkül kifogásolta a felperes, hogy az elsőfokú hatóság az ügyintézési határidőn túl hozott döntést az ügyben. A Met. 8/A. § (1) bekezdés c) pontja szerint a munkaügyi eljárás határideje az eljárás megindításától számított 45 munkanap a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt folytatott eljárásokban. A Ket. 33. § (3) bekezdése c) pontja szerint az ügyintézési határidőbe nem számít be a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2010.(II.18.) Közigazgatási jogegységi határozata szerint az ügyintézési határidő túllépése akkor minősülhet az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek és akkor szolgálhat alapul a határozat hatályon kívül helyezéséhez, ha a döntés érdemére is kihat és a bírósági eljárásban nem orvosolható. A Ket. 4. § (1) bekezdésében meghatározott tisztességes ügyintézéshez és a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jogot sértheti, ha a hatóság a határozat hozatalára megállapított határidőt túllépi és ezzel az ügyfél részére a jogszerű magatartás fennálltának, vagy vele szemben szankció alkalmazása törvényi akadályának biztosítását elnehezíti, vagy lehetetlenné teszi.
A perbeli esetben a hatóság számára irányadó ügyintézési határidő 2011. április 20-án járt le, melyhez képest a hatóság döntését korábban, 2011. április 11-én hozta meg. A munkáltató az eljárás során ügyféli jogaival élhetett, jegyzőkönyvben, illetve levélben írásban tett észrevételt. A meghozott határozat elsőként valóban a munkáltató részére került 2011. április 13-án postázásra, s a felperesi képviselő csak ezt követően vette át a határozatot, a felperest azonban ebből adódóan sérelem nem érte, hiszen az elsőfokú hatóság a jogorvoslat lehetőségétől nem zárta el a munkáltatót.
Mivel az ügyben az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt a Kúria érdemben vizsgálta a felülvizsgálati kérelem folytán a jogerős ítéletet. Helytállóan állapította meg az eljárt bíróság, hogy mivel az Efo.tv. 11. § (3) bekezdés d) pontja naptári napot említ, s az 0 órától 24 óráig tart. Ezért ha a munkáltató úgy alkalmaz munkavállalót, hogy a munkavégzés időtartama átnyúlik a másik napra, akkor az értelemszerűen két naptári napot érint és ebben az esetben a munkáltatónak két naptári napra kell megtenni a bejelentést. Helyesen állapította meg ennek megfelelően az elsőfokú hatóság, hogy a felperes e tekintetben megszegte bejelentési kötelezettségét 5 fő vonatkozásában.
Ugyancsak megalapozott a közigazgatási határozat azon megállapítása, hogy az eljárás keretén belül vizsgált időszakban az egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül foglalkoztatott és napi 8 órai munkaidőt teljesítő munkavállalók közül 262 fő vonatkozásában 688 alkalommal nem tett eleget a felperes a minimálbér-fizetési kötelezettségének. A 295/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint 2010. január 1-jétől december 31-ig tartó időszakban ennek összege napi 3.380,- Ft volt, ezzel szemben a felperes a munkavállalóknak napi 2.800,- Ft-ot fizetett.
Ugyancsak helytállóan állapította meg az eljárt bíróság, hogy a felperes megszegte a túlmunka díjazására vonatkozó Mt.</a> rendelkezéseket is. A vizsgált időszakban 1133 alkalommal 1-1 műszakban 12 órán keresztül foglalkoztatott a felperes munkavállalókat, a munkavégzésért azonban 4.600,- Ft-ot fizetett, amely nem felel meg a 12 órára járó munkabér és a 4 órára járó túlmunkadíj összegének.
Mivel a munkaügyi bíróság határozata jogszerű volt, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban bizonyított költsége nem merült fel, ezért e körben a határozathozatalt a Pp.78. § (2) bekezdése szerint a Kúria mellőzte.
Budapest, 2013. április 3.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv.II.10.355/2012.)