ÍH 2019.84

NYILVÁNOS KÖZSZEREPLÉS, SÉRELEMDÍJ I. A képmáshoz fűződő személyiségi jog sérelmét jelenti, ha a sajtó egy korábbi tüntetésen készült egyediesített arcképet egy másik tüntetésről írt cikk illusztrációjaként olyan cikkhez használ fel, amelyben fő eseményeként több személlyel szembeni lincselési kísérletről tudósít. II. A képmással, illetve személyes adattal összefüggő jogsértés jellegére figyelemmel az önrendelkezés lehetőségétől megfosztás önmagában olyan sérelem, amely megalapozza a sérelemdíj fizetési köt

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2018. május 11-én az alperes által üzemben tartott hírportál "Lincselt volna a csőcselék" című cikket hozott nyilvánosságra, amely mellett szerepeltette a felperes képmását ábrázoló, korábbi - 2017 áprilisában zajló tüntetésen készült - fényképet, a cím és a lead alatt, a szöveg kezdete mellett. A cikk a 2018. május 8. napján az Országgyűlés alakuló ülésével párhuzamosan tartott tüntetésről számolt be, ennek részeként arról is, hogy a ...

ÍH 2019.84 NYILVÁNOS KÖZSZEREPLÉS, SÉRELEMDÍJ
I. A képmáshoz fűződő személyiségi jog sérelmét jelenti, ha a sajtó egy korábbi tüntetésen készült egyediesített arcképet egy másik tüntetésről írt cikk illusztrációjaként olyan cikkhez használ fel, amelyben fő eseményeként több személlyel szembeni lincselési kísérletről tudósít.
II. A képmással, illetve személyes adattal összefüggő jogsértés jellegére figyelemmel az önrendelkezés lehetőségétől megfosztás önmagában olyan sérelem, amely megalapozza a sérelemdíj fizetési kötelezettséget. A hasonló jellegű, sajtóban megjelenő tartalom miatti jóhírnév, illetve becsület sérelménél köztudomásúnak tekinthető, hogy a felperes ismerősei körében magyarázkodásra szorulhatott, kérdéseket kaphatott.
[a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:48. § (1), (2) bekezdés, Ptk. 2:52. § (1), (3) bekezdés; PK 12. számú állásfoglalás; 2011. évi CXII. tv. (Info tv.) 4. § (1) bekezdés, 6. § (5), (7) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2018. május 11-én az alperes által üzemben tartott hírportál "Lincselt volna a csőcselék" című cikket hozott nyilvánosságra, amely mellett szerepeltette a felperes képmását ábrázoló, korábbi - 2017 áprilisában zajló tüntetésen készült - fényképet, a cím és a lead alatt, a szöveg kezdete mellett. A cikk a 2018. május 8. napján az Országgyűlés alakuló ülésével párhuzamosan tartott tüntetésről számolt be, ennek részeként arról is, hogy a tüntetők közül néhányan (a csőcselék) rátámadtak az Országházból kilépő református egyházi vezetőkre. A felperes a tüntetésen rövid ideig ott volt, azonban az egyházi méltóságokkal kapcsolatos inzultusnál nem volt jelen, abban nem vett részt, még nézőként sem kapcsolódott be.
A felperes kérte, hogy az alperes távolítsa el képmását a cikkből, illetve a címlapon szereplő összefoglaló mellől is. Az alperes 2018. június 4. napján eleget tett a felperes kérelmének.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a képmáshoz való jog, valamint a személyes adatok védelmére tekintettel jogtalanul használta fel a képmását az általa kiadott magyaridok.hu online hírportálon 2018. május 11. napján közzétett "Lincselt volna a csőcselék" című írás illusztrációjaként, továbbá, hogy a cikk címével a felperest ábrázoló képi illusztráció felhasználására tekintettel megsértette a becsületét a "Lincselt volna a csőcselék" címmel a képi illusztráció felhasználására tekintettel; valamint megsértette a jóhírnevét azzal, hogy a "nos ez a csőcselék támadt rá három az Országházból kilépő református egyházi vezetőkre, akikről azt hitte, kormánypárti politikusok, pedig meghívott vendégei voltak az időközben már lezajlott ünnepi fogadalomtételnek" közléssel valós tényt abban a hamis színben tüntetett fel, miszerint a felperes részt vett az egyházi személyek inzultálásában. Kérte az alperes 300 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését is.
Előadta, hogy az alperesi sajtótermék címlapján, és a sérelmezett cikk mellett bemutatott, a felperest azonosíthatóan láttató fényképfelvétel felhasználásához az alperes nem kérte az érintett felperes hozzájárulását. A felvétel nem 2018. május 8-án készült, hanem vélhetően korábban, 2017 áprilisában. A képfelhasználás sértette a célhoz kötöttséget, nem tekinthető továbbá tömegfelvételnek sem. A fényképfelvétel közzétételével és az ahhoz kapcsolt szöveg egységével a csőcselék részének titulálta az alperes, amely kifejezés lealacsonyító, megszégyenítő, az emberi méltóságot durván sértő kifejezés. A jóhírnév sérelme körében arra hivatkozott, hogy az egyházi vezetők inzultálása a képpel összefüggésben rá vonatkoztatható, miközben ehhez az eseményhez semmilyen köze nem volt.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. A képmáshoz és a személyes adatok védelméhez fűződő jog tekintetében arra hivatkozott, hogy a felperes képmása nem jelenik meg a felvételen, mivel az tömegfelvétel, tárgya pedig a tüntetés kapcsán egymással szemben álló tüntetők és rendőrök jelenete, a felperes a képről nem azonosítható. Álláspontja szerint a korábbi demonstráción történő részvételével belenyugodott abba, ráutaló magatartással hozzájárult, hogy ott tömegfelvétel keretében fénykép készüljön róla és azt később felhasználják. A képfelvétel felhasználása pedig nem volt öncélú. A becsület megsértése körében kérte figyelembe venni, hogy a cikk a református egyházi személyeket ért inzultusról adott hírt, hangneme ugyan kissé túlzó volt, azonban a cikk írója okkal és megalapozottan használta a csőcselék, illetve lincselt volna kifejezéseket, ezek azonban nem a felperes személyére vonatkoztak. A jóhírnév megsértése kapcsán arra hivatkozott, hogy maga a fényképfelvétel nem a felperest jeleníti meg, hanem a demonstráción jellemző képet, a rendőrök és a tüntetők szembenállását, emiatt a kép és a cikk érintettje nem a felperes. A sérelemdíj körében arra hivatkozott, hogy annak összege eltúlzott, a felperes semmilyen módon nem támasztotta alá az őt ért nem vagyoni sérelem tényét és volumenét.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogait, a felperes becsülethez fűződő jogát, a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 300 000 forint sérelemdíjat, és az államnak külön felhívásra 18 000 forint feljegyzett kereseti illetéket.
Az elsőfokú bíróság ítéletét az egyes személyiségi jogsértéseket vizsgálva indokolta.
A képmáshoz jog megsértése kapcsán ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:48. § (1), (2) bekezdéseit. Abból indult ki, hogy a felperes engedélyére volt szükség a korábban, ugyancsak a Kossuth téren zajló másik tüntetésen készült fényképfelvétel keresettel érintett cikkbeli felhasználásához. Kifejtette, hogy a kép nem minősült tömegfelvételnek, azon a felperest egyedileg mutatták be. Más személyek nem feltétlenül azonosíthatók, vagy azonosíthatóságuk elenyésző jelentőségű a kép fő témáját adó felperesi képmás hátterében. A felperes és a képen szereplő személy azonosságáról a per tárgyalásán az elsőfokú bíróság személyesen is meggyőződött.
Rámutatott, hogy önmagában az, hogy a kép a felperest közszereplés alkalmával mutatta be nem vonatkoztatható egy teljesen más közéleti eseményhez kapcsolódó nyilvánosságra hozatalhoz. Utalt arra is, hogy a felperes nyilvános közéleti szereplése a 2018. május 8-i tüntetésen nem volt az alperes által igazolható. Annak, hogy a felperes elismerte, hogy ezen a tüntetésen is rövid ideig részt vett, nem tulajdonított jelentőséget. A felperesnek ugyanis saját elmondása szerint nem volt köze a cikkel illusztrált eseményhez, a cikk tartalma által kijelölt nyilvános közszereplési helyzethez, azaz az egyházi vezetők tüntetés ideje alatti inzultáláshoz. Az egyházi vezetők inzultálásánál, illetve az ahhoz kapcsolódó konkrét eseményeknek a felperes ezáltal nem volt nyilvános közszereplője.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a Ptk. 2:48. § (1), (2) bekezdéseinek nem lehet olyan kiterjesztő értelmezést adni, amely szerint bárkiről nyilvános közszereplése alkalmával készített fénykép akármilyen egyéb, ugyancsak nyilvános közszereplésnek tekinthető eseményhez kapcsolódóan felhasználásra kerülhetne.
A személyes adatok védelméhez fűződő jog megsértése miatti kereset kapcsán az Info tv. 3. § 1. pontja, 3. § 10. pontja, 4. § (1) és (2) bekezdése, 5. § a), b) pontjai, 6. § (7) bekezdése alapján kiemelte, hogy ezen rendelkezések alapján a személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. A felperest a perbeli képmás egyedileg azonosítható módon mutatta be, és mivel a 2018. május 8-i tüntetésen a felperes a képhez fűzött szöveg szerinti nyilvános közszereplésen nem vett részt, a felperesi képmás felhasználása a felperes személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát sértette. Mivel a felperes nem kérte ezen személyiségi jog megsértésének megállapítását, ezért indokolása szerint ez a sérelemdíj igénye megalapozottságánál jöhetett figyelembe.
A becsülethez való jog megsértése kapcsán a Ptk. 2:45. § (1) bekezdését vizsgálta. Kifejtette, hogy a PK 12. számú állásfoglalásra figyelemmel a képmást együtt kellett vizsgálni a teljes cikkel. A szöveg és a képmás is a 2018. május 8-i tüntetésen történt egyházi vezetőkkel szembeni inzultusra utalt. Megállapította, hogy a "lincselt volna a csőcselék" cím mellett jelent meg a felperes képe, ahhoz közvetlen közel. Ez pedig egyfelől arra utal, hogy a felperes a támadókhoz, tehát a csőcselékhez tartozott, másfelől arra is, hogy a felperes egy erőszakos cselekményben vett részt (lincselés). Mivel a csőcselék és a lincselés kifejezések az érintett társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas kifejezések, melyekhez a közgondolkodás lealacsonyító, megszégyenítő tartalmat társít, a csőcselék szó kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. Fentiek alapján megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes becsülethez fűződő jogát a cikk címében foglalt szöveg és a mellette bemutatott felperesi képmással egységben.
A jóhírnév sérelme kapcsán megállapította, hogy mivel a perbeli cikk arról értekezik, hogy a b.-i Kossuth téren összeverődött tüntetők egy csoportja református egyházi vezetőket inzultált, bántalmazott, az illusztrációként bemutatott felperesi képmás és a szöveg együttesen a cselekmény elkövetőjeként láttatja a felperest. Az alperes sem vitatta, hogy a felperes az inzultusban nem vett részt, ezért a kép és a szöveg azt a valótlan tényt állítja a felperes tekintetében, hogy a felperes az egyházi vezetők elleni támadás cselekvő részese volt. Ez a felperesre vonatkozó közlés a képmására is tekintettel ugyancsak sértő, mivel a közfelfogás általánosan elítéli mások bántalmazását. Mivel a közlés objektíve valótlan, ezért a Ptk. 2:45. § (2) bekezdése alapján megállapította a jóhírnév megsértését.
A Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján valamennyi sérelmezett személyiségi jog tekintetében megállapította a jogsértést.
A sérelemdíjról a Ptk. 2:52. § (1), (2) bekezdése alapján határozott. Rögzítette, hogy a személyiségi joga megsértésének megállapítására tekintettel a felperesnek megnyílt a joga sérelemdíj követelésére. Az alperes a korábban kifejtettek alapján alaptalanul hivatkozott magatartása jogszerűségére. Bár a cikk kétségtelenül véleménycikk, ugyanakkor a műfaji meghatározás nem ad arra alapot, hogy a bíróság ne annak értelme szerint bírálja el az adott szövegtartalmat. Az alperes erre hivatkozással a felelősség alól nem mentesülhetett. Mivel a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges a sérelemdíjra való jogosultsághoz, ezért nem látta szükségét további joghátrány bizonyításának.
Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a rendelkezésre álló adatok és körülmények mérlegelésével határozta meg a felperest illető sérelemdíj összegét a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján. Figyelembe vette, hogy az alperes régóta működő sajtószerv, mely tudomással kell bírjon a működésére vonatkozó jogszabályi keretekről. Saját nyilatkozata szerint is tisztában volt azzal, hogy az általa illusztrációként felhasznált képmás nem a cikkben szereplő eseményhez kapcsolódóan készült. Hátrányára értékelte ezért, hogy a jogsértést jobb tudomása ellenére követte el. Figyelembe vette azt is, hogy a cikk egy országos napilapban jelent meg, így a nyilvánosság nagyon nagy számú személyek körét öleli fel, a szöveget más internetes hírportál is átvette. Mindezek alapján a jogsértések számát is értékelve, nem találta eltúlzottnak a felperes által igényelt 300 000 forintos sérelemdíj követelést és a kereset szerint marasztalta az alperest. A felperes által felajánlott tanúbizonyítási indítványt, mint szükségtelent mellőzte. A perköltségről a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján határozott.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Állította, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe ítélete meghozatala során azt a védekezést, mely szerint a cikk és a hozzá illusztrációként kapcsolt fényképfelvétel politikai, társadalmi vitát kiváltó eseményt feldolgozó véleménycikként jelent meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az alperes által hivatkozott alkotmánybírósági határozatokban foglaltakat, a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban, valamint a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban kifejtetteket. Hivatkozott az ellenkérelmében már megjelölt 165/2011. (XII. 20.) AB határozatban foglaltakra is, amely kiemeli a véleménynyilvánítási jog és a sajtószabadság jelentőségét a demokratikus közvélemény alakításában, valamint megerősíti a sajtó ellenőrző, tájékoztató szerepét.
Kiemelte, az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az alperes elismerte azt, hogy a felperest egyedileg és azonosítható módon mutatta be a fénykép. Ezzel szemben az alperes kifejezetten arra hivatkozott, hogy a felperesi képmás nem jelenik meg a felvételen, mivel az tömegfelvétel, a tárgya pedig a tüntetők és rendőrök szembenállásának jelenete. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint az a körülmény, hogy a felperes személye ezen a felvételen esetlegesen beazonosítható, még nem teszi egyedivé a felvételt. Azon ugyanis több más személy is egyedileg beazonosítható módon tűnik fel. Az pedig, hogy a felperes az a személy, aki a kamera objektívéhez legközelebb eső személy, nem befolyásolja a felvétel tömegfelvétel jellegét.
Hivatkozott arra is, hogy a felvétel olyan nyilvános eseményen, közterületen készült, ahol szokásos képfelvétel készítése. Aki egy ilyen eseményen részt vesz, annak számolnia kell azzal, hogy személyét esetleg felismerhetően megörökítik. Megítélése szerint a sérelmezett képfelvétel a nyilvános közéleti szereplés egyedibb esetét örökíti meg, nevezetesen a tüntetők és a rendőrök határvonalát, nem az egyes képen szereplő személyeken van a hangsúly. Tévesen jutott az elsőfokú bíróság ezen alperesi érvelés figyelmen kívül hagyásával arra a következtetésre, hogy a fénykép felhasználásához a felperes hozzájárulására volt szükség.
Hangsúlyozta, a tüntetésen való részvétel közéleti szereplésnek minősül, ezért a felhasználásra a felperes hozzájárulása nélkül is volt jogosultsága. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a védekezést is, hogy a felperes ráutaló magatartással adta meg a fényképfelvétel felhasználásához a hozzájárulását, mivel részt vett az érintett tüntetésen, és tudomással bírt arról, hogy róla fényképfelvétel készülhet, amelyet tudósítás, újságcikkek elkészítése során felhasználhatnak.
Megalapozatlannak tartotta azt az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy a felperes rövid ideig való jelenléte a tüntetésen közömbös. Álláspontja szerint ez kellő ténybeli alapot szolgáltatott arra, hogy az újságíró olyan fényképfelvételt használjon a véleménycikkében kifejtett események illusztrálásához, amelyen esetleg felperes beazonosítható. Az, hogy az események erőszakba fordultak a 2018. májusi tüntetésen, és az a tény, hogy felperes magán a tüntetésen jelen volt, de az erőszakban nem vett részt, nem zárja ki és nem teszi jogellenessé, hogy alperes olyan fényképfelvételt használjon fel, amelyen felperes egy tüntetésen vesz részt.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a fényképfelvételnél az átlagolvasó szemszögét. Állította, a fénykép nem pontosan és azonosíthatóan láttatja a felperest, egy átlagolvasó számára a felperes személye beazonosításra alkalmatlan. Erre tekintettel vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését is, hogy a felperest egyedileg jól beazonosítható módon ábrázolta a perbeli fényképfelvétel.
A becsülethez való jog megsértése kapcsán is arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a cikk politikai-társadalmi vitát kiváltó eseményt dolgoz fel. Nem értékelte a cikk műfaji sajátosságait, vagyis hogy véleménycikk lévén megengedett, hogy hangneme kissé túlzó legyen. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza pontosan, hogy a kép hol, milyen tartalmú bekezdés, szöveg mellett helyezkedik el. Ennek azért van jelentősége, mert az illusztráció - a PK 12. számú állásfoglalásban foglaltakra tekintettel - együtt vizsgálandó a teljes cikkel. A képet is akként kell megítélni, hogy a teljes szövegen belül hol helyezkedik el, hiszen ez pontosítja, hogy az adott pillanatkép a teljes cikk mely részéhez kapcsolódik szorosan. Bár a kép a cím és a lead alatt jelent meg, azonban a bevezető szöveg mellett, ami azt jelenti, hogy a szerző a bevezető szöveget kívánta kép illusztrációval ábrázolni. A bevezető szöveg pedig semmilyen felperesre utaló becsületsértő jelentéstartalmat nem hordoz.
A jóhírnév sérelme kapcsán a képmáshoz fűződő személyiségi jog, és a becsületsértés kapcsán kifejtetteket kérte figyelembe venni. Kiemelte, hogy kiterjesztő az az értelmezés, mely szerint a felperes is részese volt annak a tömegnek, amely az egyházi személyek inzultálásában tevőlegesen részt vett. Az, hogy egy írás mit sugall, nem lehet személyiségi jogsértés alapja. Álláspontja szerint a képfelvétel egy adott helyzetet, szituációt illusztrált. Azt a nyilvános közszereplés során egyedi esetet örökített meg, amikor a tüntetők és a rendőrök egymással szembehelyezkedtek. Az elsőfokú bíróság ezért a jóhírnév sértés tekintetében is téves következtetéseket vont le.
Állította, hogy indokolatlan a sérelemdíj megítélése, annak összege mindenképp eltúlzott. A felperes, és az elsőfokú bíróság sem hívott fel semmilyen körülményt annak igazolására, alátámasztására, hogy felperes személyére, környezetére az esetleges jogsértés milyen hatással volt. Az elsőfokú bíróság kizárólag azt értékelte, hogy az alperes jobb tudomása ellenére követte el a jogsértést, illetve az elért nagy nyilvánossági kört, valamint a cikk átvételét.
Kiemelte, hogy a felperes a személyét ért semmilyen konkrét sérelmet nem nevezett meg. Érvelése szerint az egységes gyakorlat az, hogy hátrány bizonyítási kötelezettségnek a hiánya nem jelenti azt, hogy ne kellene ilyen hátrányt, konkrét sérelmet a felperesnek megneveznie. Elhanyagolható sérelmek esetén sérelemdíj megítélésére nincs lehetőség. A konkrét nem vagyoni sérelem, immateriális hátrány megjelölésének hiányában az elsőfokú bíróság sem volt abban a helyzetben, hogy egy esetleges sérelem köztudomású jellegéről állást foglaljon. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes megkeresésére az alperes az érintett képfelvételt rövid időn belül eltávolította.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását - annak helyes indokaira tekintettel - indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtáblának a fellebbezésben foglaltakra és a fellebbezés korlátaira tekintettel abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szenved-e olyan hiányosságban, ami a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 381. § szerinti hatályon kívül helyezést tenne szükségessé a tényállás kiegészítése, illetve a megállapított tényekből a fellebbezésben írtak alapján eltérő következtetés levonása miatt.
Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság nem vétett olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely miatt az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése lenne indokolt. Az elsőfokú bíróság kellő mélységgel foglalkozott a felek által felvetett jogi érvekkel, döntésének alapja és indokai az ítéletből megismerhetők. A döntése indokolása nem szenvedett a Pp. 346. § (4), (5) bekezdését sértő olyan hibában, ami a határozat felülbírálatát akadályozná. A képmáshoz való jog kapcsán az alkotmányos szempontú elemzés hiánya a szükséges körben a másodfokú eljárásban pótolható, az alperes egyéb indokolással kapcsolatos hivatkozásai az ügy érdemére nem hatottak ki és nem tették szükségessé az eljárás megismétlését a Pp. 381. § alapján.
Az elsőfokú bíróság a releváns tényállást helyesen állapította meg. A megállapított tényállás kiegészítésére, módosítására a fellebbezésben írt okokból nem volt indok. Az elsőfokú bíróság megjelölte, hogy hol helyezkedett el a kifogásolt kép. A további részletezés a PK 12. számú állásfoglalásra figyelemmel a cím, a szöveg és a kép egészének összefüggésére figyelemmel szükségtelen volt. Nem volt annak sem jelentősége, hogy a felperes képmása mennyire élesen látszik, milyen széles kör számára ismerhető fel. A felismerhetőséget a kereshetőségi jog szempontjából kell vizsgálni, amelyre a PK 12. számú állásfoglalás nem tartalmaz iránymutatást. Az érintett akkor is érvényesíthet igényt a képmása kapcsán, ha csak az őt ismerők ismerhetik fel a felvétel alapján.
Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálására irányadó jogszabályokat helyesen jelölte meg, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével és nagyobb részt annak indokaival is egyetértett.
A fellebbezésre tekintettel a következőket emeli ki.
A cikk tárgyát képező felvétel a felperesről nem vitásan közszereplés alkalmával, a 2017-es tüntetésen készült, a készítéshez ezért a Ptk. 2:48. § (2) bekezdése alapján nem volt szükség a felperes hozzájárulására. A felperesnek számolnia kellett azzal is a Ptk. 2:48. § (2) bekezdése alapján, hogy a közéleti esemény bemutatásával kapcsolatban ezt felhasználhatják. Közömbös volt a tömegfelvétellel kapcsolatos fellebbezési érvelés: a készítés és a felhasználás lehetőségét a felperes közszereplése biztosította. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság helyes indokokkal állapította meg, hogy a felperes képmása a perbeli felvételen nem tömegfelvételként, hanem egyediesítve szerepelt. Az egyediségét a képen a felperes kiemelt, középpontba helyezett figurája és felismerhető félprofilja adja, nem a kép üzenete, vagy az a meghatározó, hogy milyen széles körben ismerik fel.
Nem volt ügydöntő jelentősége annak sem a képmással való önrendelkezés korlátai vizsgálata szempontjából, hogy a 2018-as tüntetésen a felperes milyen esemény tekintetében minősült közszereplőnek, azon való jelenléte közszereplésnek minősült-e vagy sem. A felhasznált képmás ugyanis nem a 2018-as tüntetésen készült, a Ptk. 2:48. § (2) bekezdése a felvétel készítésénél kívánja meg a nyilvános közszereplést. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor azt helyesen állapította meg, hogy a Ptk. 2:48. § (1)-(2) bekezdéseiből nem vonható le olyan következtetés, hogy egy közszereplés alkalmával készült felvétel bárhol, bármilyen körülmények között szabadon felhasználható.
A Ptk. 2:48. § (1) bekezdése alapján a törvény változatlanul tiltja az olyan magatartásokat, amelyek kívül esnek a megadott hozzájárulás címzettjein, tárgyán, jogszabályi, illetve az érintett által meghatározott korlátain. A közszereplés a Ptk. 2:48. § (2) bekezdése alapján kivétel a hozzájárulás fő szabálya alól, amely csak abban a körben érvényesülhet, amit az érintett a közszereplésével összefüggésben kell, hogy elviseljen. Ennek hiányában a hozzájárulás követelményének kell, hogy megfeleljen a felhasználás. Nem szakadhat el azonban a konkrét közszerepléssel összefüggéstől a hozzájárulás nélküli felhasználás, nem lehet pl. kereskedelmi célú sem.
Az alperes kétségtelenül társadalmi-politikai tárgyú témában, közügyekre vonatkozóan fejtette ki álláspontját, és a mondanivaló illusztrációjaként felhasznált felperesről készült felvétel közszereplés alkalmával készült. Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy nem hagyható figyelmen kívül az írás publicisztikai, véleménycikk jellege, és a közügy érintettsége, a közügyre vonatkozó véleménynyilvánítás szabadságát az alperes által hivatkozott AB határozatok, valamint a 7/2014. (III. 7.) AB határozat is kiemelten védik. A felperesnek ezzel összefüggően a Ptk. 2:44. § és a 7/2014. (III. 7.) AB határozat [43]-[50] bekezdéseiben foglaltak alapján nagyobb volt a tűrési kötelezettsége. Ez azonban nem teszi a felhasználást automatikusan jogszerűvé, csak az egyik figyelembe veendő szempont a képmás közszerepléssel összefüggő felhasználásának jogszerűsége vizsgálatánál. A felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott 3348/2018. (XI. 12.) AB határozat [34] bekezdése is megerősíti, hogy vizsgálni kell azt is a közügyre vonatkozó véleménynyilvánításon túl, hogy milyen a felhasznált képmás és a szöveg kapcsolata.
A sajtóban megjelent szöveg és kép kapcsolata, jelentéstartalma vizsgálata során megfelelően alkalmazható a PK 12. számú állásfoglalás, melyre figyelemmel ezeket az elemeket nem kiragadva, hanem belső összefüggéseikre, és az átlagolvasó értelmezésére tekintettel kell értékelni. Nem volt ügydöntő jelentősége ezért annak, hogy mely bekezdés mellett látható a kép.
A publicisztikai tárgyú véleménycikk címe egy konkrét, a 2018. májusi tüntetésen történt eseményhez kapcsolódik, ahol egyházi méltóságokat inzultáltak ("lincselt volna a csőcselék"). Az írás a tüntetők rövid jellemzése után ennek részleteit ismerteti, egy videofelvétel alapján, illetve következtetéseket von le a fizikai erőszak 2018. májusi tüntetésen történt megjelenése kapcsán. Ehhez az íráshoz mellékelt az alperes bármilyen magyarázat, képaláírás nélkül a felperest egy tüntetésen ábrázoló fényképet, amelyen a felperes az öklét magasba emelve látható. Ebből arra következtet az átlagolvasó, hogy a cikkben konkrétan szereplő 2018. májusi tüntetés egyik erőszakos mozzanatát látja, ami a cikkben szereplő inzultáláshoz kapcsolódik. Nem foghatott helyt a rendőrsorfal és a tüntetők szembenállásának ábrázolására vonatkozó alperesi érvelés, ezt a cikk tartalma cáfolja, amely kifejezetten egy meghatározott tüntetésen történt konkrét, fizikai erőszakba torkolló eseménnyel és abból levont tanulságokkal foglalkozik. Közömbös volt ezért az is, hogy a felperes egyébként jelen volt a 2018. májusi tüntetésen, nem volt vitatott, hogy a felperesnek semmi köze nem volt az erőszakos, és általa is elítélt jelenethez.
A kép az olvasó számára egy adott eseményt illusztrál, miközben nem tájékoztatás, hiszen nem ott készült. A felvételen egy más témájú, más körülmények között felháborodott tüntető látható, miközben a cikk egy egyházi személyeket ért atrocitás erőszakos motívumát mutatja be. A felperesről bemutatott kép és a cikk tartalma között hiányzik a valós kapcsolat. A cikk közügyre vonatkozó tárgyához, egy konkrét tüntetésen történt inzultushoz a felperesről készült kép bemutatásának nem volt köze. Az összekapcsolás a fentiek szerint megtévesztő, ezáltal a felperes képmásának felhasználása nem abba a körbe tartozik, amellyel a felperes számolhatott, illetve amelyet a Ptk. 2:48. § (2) bekezdése alapján közszereplésével összefüggően el kellene viselnie.
Az érintettre nézve félrevezető és sértő tartalmú, a cikk tárgyát képező, bemutatott konkrét eseménnyel összefüggésbe nem hozható, ezért a közügyre vonatkozó részében is félrevezető perbeli képmás közlés nem tekinthető a közügyre vonatkozó véleménynyilvánítás szabadságának érvényesüléséhez szükséges és azzal arányos korlátozásnak a Ptk. 2:44. § és a 7/2014. (III. 7.) AB határozat alapján sem. A szöveg szerint rendelkezésre állt az eseményt valósan illusztráló videó, a közügyekre vonatkozó vitát a képi tájékoztatásnak nem minősülő, magyarázat nélkül félrevezető illusztráció nem szolgálja.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a Ptk. 2:48. § alapján a képmáshoz fűződő jog megsértését.
Ugyanezen okokból volt helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja a személyes adatok védelméhez való jog megsértése kapcsán az Info tv. 4. § (1) bekezdés szerinti tisztességes és célhoz kötött adatkezelés, illetve a 6. § (5) és (7) bekezdése szerinti jogalapok teljesülése hiányában.
Egyebekben az elsőfokú bíróság indokolásával a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett, azokat szükségtelennek tartja megismételni.
A Ptk. 2:45. § (1) bekezdése szerinti becsület megsértése kapcsán azt emeli ki a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel, hogy nem annak van jelentősége, hogy a cikkben szereplő, erőszakos magatartást tanúsító tüntetők nevezhetők-e csőcseléknek, megnyilvánulásuk lincseléssel kapcsolatba hozható-e vagy sem. Elfogadható érv a felperes fellebbezési ellenkérelméből, hogy a cikket nem a szövege, hanem annak illusztrációja miatt tartja jogsértőnek. A becsülethez való jog megsértését abból a szempontból kellett vizsgálni a szöveg és a kép fentebb kifejtett egységére, és a PK 12. számú állásfoglalás alapján az átlagolvasó értelmezésére figyelemmel, hogy a felperesre nézve mennyiben minősül indokolatlanul bántó véleménynyilvánításnak a csőcselék, illetve a lincselés kifejezés. Mivel a felperes nem vitásan nem volt jelen a tüntetés cikk tárgyát képező erőszakos megnyilvánulásánál, a tüntetőkénti részvételének csőcselék kifejezéssel minősítése indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.
Mivel a képet és a szöveget egységként kellett értelmezni, a jóhírnévhez való jog megsértésének vizsgálatánál is irányadó volt, és a PK 12. számú állásfoglalásnak megfelelt az elsőfokú bíróság által adott szövegértelmezés, az nem terjeszkedett túl a szöveg tartalmán. A kép és a szöveg alapján az átlagolvasó arra következtet, hogy a felperes is az erőszakos megnyilvánulás részese volt, ami valótlan és sértő, ezért a Ptk. 2:45. § (1) bekezdése alapján a jóhírnév megsértésére is helyes következtetést vont le az elsőfokú bíróság.
Az ítélőtábla egyetértett a sérelemdíjjal kapcsolatos elsőfokú bírósági döntéssel is. A Ptk. 2:52. § (1), illetve (3) bekezdés alapján nem szükséges az, hogy a felperes a sérelmeit, hátrányait külön megjelölje ahhoz, hogy a sérelemdíj megítélhető legyen számára. A képmással, illetve személyes adattal összefüggő jogsértés jellegére figyelemmel az önrendelkezés lehetőségétől megfosztás önmagában olyan sérelem, ami a sérelemdíjat indokolttá teszi. A hasonló jellegű, sajtóban megjelenő tartalom miatti jóhírnév, illetve becsület sérelménél köztudomásúnak tekinthető, hogy a felperes ismerősei körében magyarázkodásra szorulhatott, kérdéseket kaphatott. Az alperes bagatellre, illetve sérelem hiányára hivatkozása megalapozatlan volt.
A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése az összes körülmény figyelembevételét írja elő, a felsorolás a sérelemdíj összegszerűsége megállapításának szempontjaira ad a "különösen" kifejezés használatával példálózó felsorolást. Az elsőfokú bíróság olyan körülményeket értékelt a felróhatóság, a nyilvánosság széles köre körében, amely a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésének megfeleltek, és azokat kellő súllyal értékelte. A felperes nem adott elő olyan konkrét hátrányokat, amelyek a perbeli jellegű jogsértéssel köztudomásúan megállapítható hatásokon, hátrányokon túlmutatna, ilyet az elsőfokú bíróság sem vett figyelembe. Az elsőfokú bíróság által megállapított sérelemdíj összege - még a törlés figyelembevételével is - megfelelt a közéleti megszólalással összefüggő, jóhírnév és becsület megsértésével együtt járó, önrendelkezési jogot sértő jogtalan képmás felhasználás miatt, a Pp. 279. § (3) bekezdése alapján indokoltan megállapítható összegnek. A hasonló ügyekben megítélt sérelemdíjakra figyelemmel sem volt eltúlzottnak tekinthető, nem volt jogszabályi alap az elsőfokú bíróság által megállapított összeg felülmérlegelésére.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatására a fellebbezésben írt okokból nem volt lehetőség.
Az ítélőtábla a Pp. 383. § (6) bekezdése alapján hivatalból bírálta felül az illetékre vonatkozó elsőfokú bírósági rendelkezést. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdés b) pontja értelmében, ha a per tárgyának értéke nem meghatározható, a törvényszék előtti eljárásban 600 000 forintot kell figyelembe venni. Az Itv. 40. § (1) bekezdése alapján pedig az előterjesztett igények együttes értékét kellett figyelembe venni. Mivel a felperesnek az alperessel nemcsak sérelemdíj, hanem jogsértés megállapítása iránti, azaz meg nem határozható pertárgy értékű keresete is volt, és ennek a kérelemnek a pertárgyértéke a sérelemdíj iránti kereset pertárgyértékét meghaladta, az illeték alapjának meghatározásánál az Itv. 39. § (3) bekezdését kellett alkalmazni. Az elsőfokú eljárásban fizetendő kereseti illeték mértéke ezért az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja értelmében 36 000 forint és nem 18 000 forint volt.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján kizárólag az illetékre vonatkozó rendelkezés tekintetében részben megváltoztatta a rendelkező részben foglaltak szerint, egyebekben - utalva a Pp. 386. § (4) bekezdése alapján annak fentiek szerint helyes indokaira is - az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.348/2019/5-II.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.