adozona.hu
BH+ 2013.6.259
BH+ 2013.6.259
A kollektív szerződés a hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, azt nem teheti terhesebbé, valamint nem vonhat el, illetve nem korlátozhat jogot [1992. évi XXII. törvény 13. § (2) bekezdés, 38. § (1) bekezdés, 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2)-(3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az I. r. felperes 1990. szeptember 3-ától területi mérnök, a II. r. felperes 1993. december 8-tól szakaszmérnök munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felperesek 2003., 2004. év óta rendelkeztek államilag elismert C-típusú középfokú nyelvvizsgával.
Az alperes 2009. január 1-jétől hatályos Kollektív Szerződésének 49. §-a szerint azon munkavállalók részére kellett nyelvtudási pótlékot megállapítani, akik rendelkeztek államilag elis...
BH+ 2013.6.259 A kollektív szerződés a hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, azt nem teheti terhesebbé, valamint nem vonhat el, illetve nem korlátozhat jogot [1992. évi XXII. törvény 13. § (2) bekezdés, 38. § (1) bekezdés, 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2)-(3) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az I. r. felperes 1990. szeptember 3-ától területi mérnök, a II. r. felperes 1993. december 8-tól szakaszmérnök munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felperesek 2003., 2004. év óta rendelkeztek államilag elismert C-típusú középfokú nyelvvizsgával.Az alperes 2009. január 1-jétől hatályos Kollektív Szerződésének 49. §-a szerint azon munkavállalók részére kellett nyelvtudási pótlékot megállapítani, akik rendelkeztek államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont által kiállított közép-, vagy felsőfokú C-típusú nyelvvizsga bizonyítvánnyal, igazolták az államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont által kiállított dokumentummal, hogy sikeres szintfelmérő vizsgát tettek a nyelvtudási pótlék megállapításánál figyelembe vehető idegen nyelvből, továbbá a munkáltatóval írásba foglalt megállapodásban kötelezettséget vállaltak arra, hogy a munkáltató olyan feladatok (tolmácsolás, fordítás) elvégzésére is kötelezheti őket, amelyhez a nyelvpótlék megállapításánál figyelembe vett idegen nyelv ismerete szükséges. Az alperes a Kollektív Szerződés ezen rendelkezése alapján a felperesek részére nem folyósított nyelvtudási pótlékot.
Az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-a szerint 2010. február 1-jét követően nyelvtudási pótlék nem állapítható meg, ugyanakkor ezen időponttól kezdődően a munkavállaló - amennyiben az általa betöltött munkakörben nem alkalmazási feltétel a nyelvtudás - személyi alapbérének megállapításánál igazolt nyelvtudására tekintettel a középfokú C-típusú nyelvvizsga esetén 7%-os, míg felsőfokú C-típusú nyelvvizsga esetén 10%-os mértékű bérkiegészítést kell figyelembe venni angol, francia, német és orosz nyelvvizsga megléte esetén. A Kollektív Szerződés rendelkezése szerint akkor minősül igazoltnak a nyelvtudás, ha a felsorolt nyelvek valamelyikének ismeretét államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont által kiállított közép-, vagy felsőfokú C-típusú nyelvvizsga bizonyítvánnyal (illetve a jogszabály által ezzel egyenértékűnek elismert nyelvtudást igazoló okirattal) igazolja. A felperesek a fenti feltételeknek megfeleltek.
Az alperesnél 2011. február 1-jével hatályba lépő Kollektív Szerződés 49. §-a továbbra is tartalmazta, hogy 2010. február 1-jét követően nem állapítható meg nyelvtudási pótlék. Fenntartották azon szabályozást, hogy ezen időponttól kezdődően a munkavállaló munkabérét - amennyiben az általa betöltött munkakörben nem alkalmazási feltétel a nyelvtudás - igazolt nyelvtudásra tekintettel 7%-kal emelt mértékben kell megállapítani, angol nyelvből szerzett középfokú nyelvvizsga esetén. A Kollektív Szerződés ezen módosítása bevezetett egy új szabályt, mely szerint azon munkakörök esetében, amelyek betöltésének feltétele az állami felsőfokú iskolai végzettség, akkor is alkalmazási feltételnek kell tekinteni a nyelvtudást, ha a végzettség megszerzéséhez - az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján - nem volt kötelező feltétel az igazolt nyelvtudás. A Kollektív Szerződés 73. § 10. pontja szerint a 49. § 2. pontjában rögzített kitételt a felek 2010. február 1. napjával visszamenőlegesen léptetik hatályba arra tekintettel, hogy a megállapodásuk szándéka már akkor is a jelen módosítás szerinti 49. § 2. pontjában foglaltakra irányult. A szabályozás szerint tehát ha a munkavállaló munkakörének betöltéséhez egyébként nem lenne feltétel a nyelvtudás, de az állami felsőfokú iskolai végzettség igen, akkor függetlenül attól, hogy a nyelvvizsga megszerzése előfeltétele volt-e az állami felsőfokú iskolai végzettséget igazoló oklevél megszerzésének vagy sem, nem lehet a személyi alapbér megállapításánál figyelembe venni a meglévő nyelvvizsga bizonyítványokat.
A felperesek 2010. március hónapban az akkor hatályban lévő Kollektív Szerződés rendelkezéseire hivatkozva kérték a nyelvtudási pótlék 2010. január 1-jével történő megállapítását, majd a munkáltató elutasítását követően keresetet terjesztettek elő a munkaügyi bíróságon. A felperesek 2010. február 1-jétől kérték annak megállapítását, hogy jogosultak a 7%-os alapbér kiegészítésre és ezért 344 344 Ft, valamint 276 270 Ft megfizetésére kérték kötelezni az alperest középarányos időtől kezdődő kamatfizetési kötelezettség megállapításával.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 291 368 Ft-ot, a II. r. felperesnek 233 772 Ft-ot, valamint ezen összegek kamatait.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában hivatkozott az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 36. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra és megállapította, hogy a Kollektív Szerződés időbeli hatálya kezdetének meghatározását a törvény a felek szabad megállapodására bízza. Amennyiben a felek nem élnek ezzel a jogukkal, úgy a szerződés a kihirdetéssel lép hatályba. Az alperesnél 2011. évre szóló Kollektív Szerződés hatályba léptető rendelkezései ezt a szabályt tükrözték, kivéve a 73. § 10. pontját, amely visszamenőlegesen módosította a 2010. február 1-jével hatályos 49. § 1. és 2. pontjában meghatározott "nyelvtudási pótlékra" vonatkozó rendelkezéseket. Ezzel összefüggésben a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy jogszabály, de megállapodás sem állapíthat meg a hatályba lépését megelőző időre kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el, vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat valamilyen magatartást jogellenessé. Ezen általános alapelvet figyelembe véve álláspontja szerint az alperesi Kollektív Szerződés 73. § 10. pontja semmis, azt 2010. február 1-jétől 2011. február 1-jéig nem lehet alkalmazni. Az ezt követő időszakban a Kollektív Szerződés módosításával a felek már megállapodhattak az előző évekhez képest eltérő, szigorúbb jogosultsági szabályokban. Mindezek alapján a felperesek 2010. évre az akkor hatályos Kollektív Szerződés alapján jogosultak voltak a személyi alapbér 7%-os emelésére nyelvvizsga bizonyítványuk alapján, míg 2011. február 1-jétől a szigorúbb rendelkezések alapján keresetük megalapozatlan volt. A munkaügyi bíróság a fentiek alapján az I. és II. r. felperesek esetén 1 éves időszakra állapította meg az alperes fizetési kötelezettségét.
Az alperes a felperesek keresetének elutasítására irányuló fellebbezése alapján eljárt Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a 2011. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 73. § 10. pontjával összefüggő álláspontját helytállóan fejtette ki. Az Mt. 13. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket a jogszabályi kötöttségek megtartásával kollektív szerződés szabályozhatja. A munkaviszonyra vonatkozó szabályon törvény, törvényi felhatalmazáson alapuló egyéb jogszabály mellett kollektív szerződést is érteni kell. Megállapította, hogy a kollektív szerződés a személyi hatályát tekintve a szerződő feleken túlmutató, az adott munkáltatónál érvényben lévő legmagasabb szintű belső norma. Kötelező a munkáltatóra és valamennyi munkavállalóra, rájuk vonatkozó szabályokat és kötelezettségeket állapít meg. Ebből következően okszerű volt az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a kollektív szerződéssel szemben is felállítható az az alapvető elvi követelmény, hogy a hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettségeket, azokat nem teheti terhesebbé, valamint nem vonhat el, vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. Hatályba lépésének időpontját pedig úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az alkalmazására való felkészülésre [2010. évi CXXX. törvény 2. § (2), (3) bekezdés].
A fentiek alapján az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 73. § 10. pontja a visszamenőleges hatály kimondásával az Mt. 13. § (2) bekezdésébe, illetve a 38. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis. Ez pedig kizárja, hogy az alperes a semmis rendelkezésre jogot alapítson. Ennek hiányában a felperesek igényét 2010. február 1-jétől 2011. február 1-jéig hatályos Kollektív Szerződés alapján kellett megítélni, ezért ezen időtartamban megilleti őket idegennyelv tudásuk alapján - kizáró ok hiányában - a 7%-os bérkiegészítés.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első-, vagy másodfokú bíróság új tárgyalásra, valamint új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-a alapján a felperesek igazolt nyelvtudásukra figyelemmel jogosulttá váltak a 7%-os mértékű személyi alapbér kiegészítésére. A 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-ának 2. pontja szerint ugyanis - mivel a felperesek munkaköre (területi mérnök, szakaszmérnök) betöltésének feltétele az állami felsőfokú iskolai végzettség, ezért a nyelvtudás is -, így számukra a pótlék nem állapítható meg. A másodfokú ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív szerződés 73. § 10. pontja a visszamenőleges hatály kimondásával az Mt. 13. § (2) bekezdésébe, illetve a 38. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis. A Kollektív Szerződés hivatkozott rendelkezése nem ellentétes semmilyen jogszabállyal, mert új kötelezést, kötelezettséget, hátrányos rendelkezést nem tartalmaz, pusztán egy értelmező rendelkezés, amely egyértelművé teszi az addig is hatályos szöveget.
Érvelése szerint az Mt. 38. § (1) bekezdésének szabályozása lehetővé teszi azt, hogy az életbe léptetni szándékozott szabályozásait bármely időpontban hatályba helyezheti. Az Mt.</a> nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely megtiltaná egy értelmező rendelkezés visszamenőleges alkalmazhatóságát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogvita elbírálása során elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesnél 2010. február 1-jétől, valamint 2011. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-ának rendelkezése azonos szabályozást tartalmazott-e a nyelvtudási pótlékra való jogosultság megállapítása vonatkozásában. A 2010. február 1-jétől hatályos szabályozás a meglévő nyelvvizsga bizonyítványt feltételezve abban az esetben zárta ki a nyelvtudási pótlék folyósítását, ha a munkakör betöltésének feltétele volt a nyelvtudás. A 2011. február 1-jei módosítás ezt a rendelkezést akként módosította, hogy az olyan munkakörök esetében, amelynek betöltési feltétele az állami felsőfokú iskolai végzettség, alkalmazási feltételnek kell tekinteni a nyelvtudást abban az esetben is, ha a végzettség megszerzéséhez ez még nem volt kötelező feltétel.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a 2011. február 1-jétől hatályos szűkítő rendelkezés nem tekinthető a 2010. február 1-jétől hatályos rendelkezés értelmezésének, mert annál szigorúbb feltételeket állapít meg. Köztudomású, hogy korábban a felsőfokú végzettség megszerzésének nem volt feltétele igazolt nyelvvizsga megléte, amelyből az következik, hogy az egyetemi oklevéllel rendelkező munkavállaló ennek hiányában is betölthetett felsőfokú iskolai végzettséghez kötött munkaköröket, kivéve abban az esetben, ha a munkakör betöltésének külön feltételét jelentette a nyelvvizsga megléte. A felperesek 1990-től, illetőleg 1993-tól álltak az alperes alkalmazásában, nyelvvizsgájukat pedig 2003. és 2004. évben szerezték, vagyis munkaviszonyuk létesítésekor alkalmazásuknak (felsőfokú végzettségüknek) nem volt feltétele a nyelvvizsga megléte. Ebből következően a 2010. február 1-jétől hatályos szabályozás alapján részükre a Kollektív Szerződés rendelkezése alapján nyelvtudási pótlékot kellett megállapítani.
A jogerős ítélet helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mt. 13. § (2) bekezdésében, továbbá az Mt. 38. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás alapján a Kollektív Szerződéssel szemben is elvi követelmény, amelyet a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) és (3) bekezdése szabályoz. Eszerint a kollektív szerződés rendelkezése, amely a munkáltatónál érvényben lévő legmagasabb szintű belső norma, a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettségeket, azokat nem teheti terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. A 2011. évi módosítás a nyelvtudási pótlék tekintetében 2010. évre nézve visszamenőleges hatállyal szűkítette a jogosultság körét, vagyis jogot vont el az érintettektől, ezért a rendelkezés az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján semmis volt.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv. II. 10.357/2012)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.349/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.369/2011/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.369/2011/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 52 500,- Ft (Ötvenkétezer-ötszáz forint) felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az I. rendű felperes 1990. szeptember 3-ától területi mérnök, a II. rendű felperes 1993. december 8-tól szakaszmérnök, a III. rendű felperes 1985. szeptember 1-jétől gazdálkodási szakelőadó és a IV. rendű felperes 1998. július 31-től általános ügyviteli előadó munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felperesek 2003., 2004., 1975. és 2010. év óta rendelkeztek államilag elismert C-típusú középfokú nyelvvizsgával.Az alperes 2009. január 1-jétől hatályos Kollektív Szerződésének 49. §-a szerint azon munkavállalók részére kellett nyelvtudási pótlékot megállapítani, akik rendelkeztek államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont által kiállított közép-, vagy felsőfokú C-típusú nyelvvizsga bizonyítvánnyal, igazolták az államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont által kiállított dokumentummal, hogy sikeres szintfelmérő vizsgát tettek a nyelvtudási pótlék megállapításánál figyelembe vehető idegen nyelvből, továbbá a munkáltatóval írásba foglalt megállapodásban kötelezettséget vállaltak arra, hogy a munkáltató olyan feladatok (tolmácsolás, fordítás) elvégzésére is kötelezheti őket, amelyhez a nyelvpótlék megállapításánál figyelembe vett idegen nyelv ismerete szükséges. Az alperes a Kollektív Szerződés ezen rendelkezése alapján a felperesek részére nem folyósított nyelvtudási pótlékot.
Az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-a szerint 2010. február 1-jét követően nyelvtudási pótlék nem állapítható meg, ugyanakkor ezen időponttól kezdődően a munkavállaló - amennyiben az általa betöltött munkakörben nem alkalmazási feltétel a nyelvtudás - személyi alapbérének megállapításánál igazolt nyelvtudására tekintettel a középfokú C-típusú nyelvvizsga esetén 7 %-os, míg felsőfokú C-típusú nyelvvizsga esetén 10 %-os mértéket kell figyelembe venni angol, francia, német és orosz nyelvvizsga megléte esetén. A Kollektív Szerződés rendelkezése szerint akkor minősül igazoltnak a nyelvtudás, ha a felsorolt nyelvek valamelyikének ismeretét államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont által kiállított közép-, vagy felsőfokú C-típusú nyelvvizsga bizonyítvánnyal (illetve a jogszabály által ezzel egyenértékűnek elismert nyelvtudást igazoló okirattal) igazolja. A felperesek a fenti feltételeknek megfeleltek.
Az alperesnél 2011. február 1-jével hatályba lépő Kollektív Szerződés 49. §-a továbbra is tartalmazta, hogy 2010. február 1-jét követően nem állapítható meg nyelvtudási pótlék. Fenntartották azon szabályozást, hogy ezen időponttól kezdődően a munkavállaló munkabérét - amennyiben az általa betöltött munkakörben nem alkalmazási feltétel a nyelvtudás - igazolt nyelvtudásra tekintettel 7 %-kal emelt mértékben kell megállapítani, angol nyelvből szerzett középfokú nyelvvizsga esetén. A Kollektív Szerződés ezen módosítása bevezetett egy új szabályt, mely szerint azon munkakörök esetében, amelyek betöltésének feltétele az állami felsőfokú iskolai végzettség, akkor is alkalmazási feltételnek kell tekinteni a nyelvtudást, ha a végzettség megszerzéséhez - az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján - nem volt kötelező feltétel az igazolt nyelvtudás. A Kollektív Szerződés 73. § 10. pontja szerint a 49. § 2. pontjában rögzített kitételt a felek 2010. február 1. napjával visszamenőlegesen léptetik hatályba arra tekintettel, hogy a megállapodásuk szándéka már akkor is a jelen módosítás szerinti 49. § 2. pontjában foglaltakra irányult. A szabályozás szerint tehát ha a munkavállaló munkakörének betöltéséhez egyébként nem lenne feltétel a nyelvtudás, de az állami felsőfokú iskolai végzettség igen, akkor függetlenül attól, hogy a nyelvvizsga megszerzése előfeltétele volt-e az állami felsőfokú iskolai végzettséget igazoló oklevél megszerzésének vagy sem, nem lehet a személyi alapbér megállapításánál figyelembe venni a meglévő nyelvvizsga bizonyítványokat.
A felperesek 2010. március hónapban az akkor hatályban lévő Kollektív Szerződés rendelkezéseire hivatkozva kérték a nyelvtudási pótlék 2010. január 1-jével történő megállapítását, majd a munkáltató elutasítását követően keresetet terjesztettek elő a munkaügyi bíróságon. Az I. és II. rendű felperes 2010. február 1-jétől kérte annak megállapítását, hogy jogosultak a 7 %-os alapbér kiegészítésére és ezért 344 344,- Ft, valamint 276 270,- Ft megfizetésére kérték kötelezni az alperest középarányos időtől kezdődő kamatfizetési kötelezettség megállapításával. A III. és IV. rendű felperesek kereseti kérelmüket az alperes elismerésére tekintettel módosították és a per során részükre megfizetett elmaradt munkabér vonatkozásában az alperes kamatfizetési kötelezettségének megállapítását kérték.
A Pécsi Munkaügyi Bíróság a 2.M.349/2011/7. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 291.368,- Ft-ot, a II. rendű felperesnek 233.772,- Ft-ot, valamint ezen összegek kamatait, a III. rendű felperesnek 182.600,- Ft vonatkozásában 2010. október 1-jétől, a IV. rendű felperesnek 134.400,- Ft vonatkozásában szintén 2010. október 1-jétől számított kamatait.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában hivatkozott az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 36. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra és megállapította, hogy a Kollektív Szerződés időbeli hatálya kezdetének meghatározását a törvény a felek szabad megállapodására bízza. Amennyiben a felek nem élnek ezzel a jogukkal, úgy a szerződés a kihirdetéssel lép hatályba. Az alperesnél 2011. évre szóló Kollektív Szerződés hatályba léptető rendelkezései ezt a szabályt tükrözték, kivéve a 73. § 10. pontját, amely visszamenőlegesen módosította a 2010. február 1-jével hatályos 49. § 1. és 2. pontjában meghatározott nyelvtudási pótlékra vonatkozó rendelkezéseket. Ezzel összefüggésben a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy jogszabály, de megállapodás sem állapíthat meg a hatályba lépését megelőző időre kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el, vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat valamilyen magatartást jogellenessé. Ezen általános alapelvet figyelembe véve álláspontja szerint az alperesi Kollektív Szerződés 73. § 10. pontja semmis, azt 2010. február 1-jétől 2011. február 1-jéig nem lehet alkalmazni. Az ezt követő időszakban a Kollektív Szerződés módosításával a felek már megállapodhattak az előző évekhez képest eltérő, szigorúbb jogosultsági szabályokban. Mindezek alapján a felperesek 2010. évre az akkor hatályos Kollektív Szerződés alapján jogosultak voltak a személyi alapbér 7 %-os emelésére nyelvvizsga bizonyítványuk alapján, míg 2011. február 1-jétől a szigorúbb rendelkezések alapján keresetük megalapozatlan volt. A munkaügyi bíróság a fentiek alapján az I. és II. rendű felperesek esetén 1 éves időszakra állapította meg az alperes fizetési kötelezettségét, a perben tett elismerő nyilatkozatra tekintettel a III. és IV. rendű felperesek vonatkozásában a már kifizetett összeg után kamat fizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes az I. és II. rendű felperesek keresetének elutasítására irányuló fellebbezése alapján eljárt Pécsi Törvényszék az 1.Mf.21.369/2011/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a 2011. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 73. § 10. pontjával összefüggő álláspontját helytállóan fejtette ki. Az Mt. 13. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket a jogszabályi kötöttségek megtartásával kollektív szerződés szabályozhatja. A munkaviszonyra vonatkozó szabályon ezért törvény, törvényi felhatalmazáson alapuló egyéb jogszabály mellett kollektív szerződést is érteni kell. Megállapította, hogy a kollektív szerződés a személyi hatályát tekintve a szerződő feleken túlmutató, az adott munkáltatónál érvényben lévő legmagasabb szintű belső norma. Kötelező a munkáltatóra és valamennyi munkavállalóra, rájuk vonatkozó szabályokat és kötelezettségeket állapít meg. Ebből következően okszerű volt az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a kollektív szerződéssel szemben is felállítható az az alapvető elvi követelmény, hogy a hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettségeket, azokat nem teheti terhesebbé, valamint nem vonhat el, vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. Hatályba lépésének időpontját pedig úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az alkalmazására való felkészülésre [2010. évi CXXX. törvény 2. § (2), (3) bekezdés].
A fentiek alapján az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 73. § 10. pontja a visszamenőleges hatály kimondásával az Mt. 13. § (2) bekezdésébe, illetve a 38. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis. Ez pedig kizárja, hogy az alperes a semmis rendelkezésre jogot alapítson. Ennek hiányában az I. és II. rendű felperesek igényét 2010. február 1-jétől 2011. február 1-jéig hatályos Kollektív Szerződés alapján kellett megítélni, ezért ezen időtartamban megilleti őket idegennyelv tudásuk alapján - kizáró ok hiányában - a 7 %-os bérkiegészítés.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és az I. és II. rendű felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első-, vagy másodfokú bíróság új tárgyalásra, valamint új határozat hozatalára történő utasítását, valamint a felperesek perköltségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-a alapján az I. és II. rendű felperesek igazolt nyelvtudásukra figyelemmel jogosulttá váltak a 7 %-os mértékű személyi alapbér kiegészítésére. A 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-ának 2. pontja szerint ugyanis - mivel a felperesek munkaköre (területi mérnök, szakaszmérnök) betöltésének feltétele az állami felsőfokú iskolai végzettség, ezért a nyelvtudás is volt - így számukra a pótlék nem állapítható meg. A másodfokú ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperesnél 2010. február 1-jétől hatályos Kollektív szerződés 73. § 10. pontja a visszamenőleges hatály kimondásával az Mt. 13. § (2) bekezdésébe, illetve a 38. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis. Az Mt. 13. § (2) bekezdése szerint kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó bármelyik kérdésről rendelkezhet, de jogszabállyal ellentétes nem lehet. A Kollektív Szerződés hivatkozott rendelkezése nem ellentétes semmilyen jogszabállyal, mert új kötelezést, kötelezettséget, hátrányos rendelkezést nem tartalmaz, pusztán egy értelmező rendelkezés, amely egyértelművé teszi az addig is hatályos szöveget. Önmagában a nyelvpótlék szabályait pedig nem tekinthetjük jogszabályellenesnek, a munkavállalókra nézve hátrányosnak, mert az érdekükben születtek, többletjövedelmet biztosítva számukra. Az értelmezési szándékot bizonyítja az is, hogy azt 6 szakszervezeti képviselő is elfogadta. Márpedig, ha a rendelkezés a munkavállalókra hátrányos lett volna, ahogy ezt a bíróságok megállapították, vagy már megszerzett jogot, jogosultságot vont volna el, ennek aláírására nem került volna sor.
Érvelése szerint az Mt. 38. § (1) bekezdésének szabályozása lehetővé teszi azt, hogy az életbe léptetni szándékozott szabályozásait bármely időpontban hatályba helyezheti. A Munka Törvénykönyv kommentárja is úgy fogalmaz, hogy "a kollektív szerződésbeli jogosultságok és kötelezettségek tekintetében fontos, hogy mikortól hatályos a megállapodás. Ezt a felek meghatározhatják a szerződésben is, de ha erre nem térnek ki, akkor a Munka Törvénykönyve alapján a kihirdetés dátuma az irányadó". Az Mt.</a> nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely megtiltaná egy értelmező rendelkezés visszamenőleges alkalmazhatóságát. A fentiekből következően az alperes semmilyen jogszabályi rendelkezést nem szegett meg, ezért a vitatott rendelkezés sem lehet semmis.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogvita elbírálása során elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesnél 2010. február 1-jétől, valamint 2011. február 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés 49. §-ának rendelkezése azonos szabályozást tartalmazott-e a nyelvtudási pótlékra való jogosultság megállapítása vonatkozásában. A 2010. február 1-jétől hatályos szabályozás a meglévő nyelvvizsga bizonyítványt feltételezve abban az esetben zárta ki a nyelvtudási pótlék folyósítását, ha a munkakör betöltésének feltétele volt a nyelvtudás. A 2011. február 1-jei módosítás ezt a rendelkezést akként módosította, hogy az olyan munkakörök esetében, amelynek betöltési feltétele az állami felsőfokú iskolai végzettség, alkalmazási feltételnek kell tekinteni a nyelvtudást abban az esetben is, ha a végzettség megszerzéséhez ez még nem volt kötelező feltétel.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a 2011. február 1-jétől hatályos szűkítő rendelkezés nem tekinthető a 2010. február 1-jétől hatályos rendelkezés értelmezésének, mert annál szigorúbb feltételeket állapít meg. Köztudomású, hogy korábban a felsőfokú végzettség megszerzésének nem volt feltétele igazolt nyelvvizsga megléte, amelyből az következik, hogy az egyetemi oklevéllel rendelkező munkavállaló ennek hiányában is betölthetett felsőfokú iskolai végzettséghez kötött munkaköröket, kivéve abban az esetben, ha a munkakör betöltésének külön feltételét jelentette a nyelvvizsga megléte. Az I. és II. rendű felperesek 1990-től, illetőleg 1993-tól álltak az alperes alkalmazásában, nyelvvizsgájukat pedig 2003. és 2004. évben szerezték, vagyis munkaviszonyuk létesítésekor alkalmazásuknak (felsőfokú végzettségüknek) nem volt feltétele a nyelvvizsga megléte. Ebből következően a 2010. február 1-jétől hatályos szabályozás alapján részükre a Kollektív Szerződés rendelkezése alapján nyelvtudási pótlékot kellett megállapítani.
A jogerős ítélet helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mt. 13. § (2) bekezdésében, továbbá az Mt. 38. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás alapján a Kollektív Szerződéssel szemben is felállítható az az alapvető elvi követelmény, amelyet a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) és (3) bekezdése szabályoz. Eszerint a kollektív szerződés rendelkezése, amely a munkáltatónál érvényben lévő legmagasabb szintű belső norma, a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettségeket, azokat nem teheti terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat magatartást jogellenessé. A 2011. évi módosítás a nyelvtudási pótlék tekintetében szűkítette a jogosultság körét, vagyis jogot vont el az érintettektől, ezért a rendelkezés az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján semmis volt.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2013. április 17.
dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.357/2012.)