adozona.hu
BH+ 2013.5.213
BH+ 2013.5.213
I. Ha a fegyveres szerv tagját a kinevezése szerinti beosztás ellátása alól ugyan nem mentesítették, de ténylegesen ahelyett egy magasabb beosztásban teljesített szolgálatot, az eltérő foglalkoztatásra tekintettel az illetmény-különbözet megilleti [Hszt. 50. § (3) bekezdés]. II. A szolgálati panaszban nem szerepelt követelésre vonatkozó kereseti kérelem tárgyában a per megszüntetésének van helye [Hszt. 196. § (1) bekezdés a) pont, Pp. 157. § (1) bekezdés a) pont, 130. § (1) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hivatásos szolgálati viszonyban álló felperest az alperes vezetője 2000. január 1-jei hatállyal őrparancsnoknak nevezte ki. A középfokú végzettségű felperes besorolására a II. besorolási osztályban került sor. Az alperes vezetője 2000. február 16-tól az eredeti beosztásának meghagyása mellett a Hszt. 50. §-a alapján megbízta az alosztályvezetői feladatok ellátásával, az ezért járó díjazását a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján állapította meg.
A felperes az alosztályvezetői feladatait 2008....
BH+ 2013.5.213 I. Ha a fegyveres szerv tagját a kinevezése szerinti beosztás ellátása alól ugyan nem mentesítették, de ténylegesen ahelyett egy magasabb beosztásban teljesített szolgálatot, az eltérő foglalkoztatásra tekintettel az illetmény-különbözet megilleti [Hszt. 50. § (3) bekezdés].
II. A szolgálati panaszban nem szerepelt követelésre vonatkozó kereseti kérelem tárgyában a per megszüntetésének van helye [Hszt. 196. § (1) bekezdés a) pont, Pp. 157. § (1) bekezdés a) pont, 130. § (1) bekezdés c) pont].
A hivatásos szolgálati viszonyban álló felperest az alperes vezetője 2000. január 1-jei hatállyal őrparancsnoknak nevezte ki. A középfokú végzettségű felperes besorolására a II. besorolási osztályban került sor. Az alperes vezetője 2000. február 16-tól az eredeti beosztásának meghagyása mellett a Hszt. 50. §-a alapján megbízta az alosztályvezetői feladatok ellátásával, az ezért járó díjazását a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján állapította meg.A felperes az alosztályvezetői feladatait 2008. május 15-ig ilyen formában adott megbízásokkal látta el, majd 2008. május 16-ától a kinevezésének módosítására került sor olyan módon, hogy vezetője alosztályvezetői beosztás ellátásával bízta meg. A felperes ettől az időponttól kezdődően az I. besorolási osztályba került.
A szolgálati panaszában a 2005. szeptember 1-jétől 2008. május 15-ig terjedő időtartamra az általa ténylegesen ellátott alosztályvezetői beosztás szerinti illetmény, és az általa kapott őrparancsnoki beosztáshoz tartozó illetmény közötti különbözet megfizetését kérte a részére kifizetett megbízási díj beszámításával. Ezen túlmenően a 2006. és 2007. évre járó 13. havi illetmény-különbözetre is igényt tartott.
A szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében ennek megfelelően 759 043 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Hszt. 50. § (3) bekezdése alapján, hivatkozva arra, hogy ténylegesen az eredeti beosztását nem látta el, teljes egészében alosztályvezetői feladatokat végzett.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, utalva arra, hogy a felperes az alosztályvezetői beosztáshoz tartozó I. besorolási osztályba előírt képesítési követelményeknek a perbeli időszakban nem felelt meg.
A megyei bíróság végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy vizsgálni kell azt, hogy a felperes a perbeli időszakban az alosztályvezetői feladatait az őrparancsnoki beosztáshoz tartozó feladatok mellett végezte-e.
A megismételt eljárásban a felperes a korábban érvényesített illetmény-különbözeten túlmenően 202 844 Ft illetménykiegészítés-különbözet, 61 280 Ft többletszolgálat után járó illetmény-különbözet és a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözetet is figyelembe véve összesen 191 064 Ft 13. havi illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Tekintettel arra, hogy a megismételt eljárásban a felperes már ellenezte az illetmény-különbözet összegének az általa megkapott megbízási díj összegével történő csökkentését, a teljes kereseti követelését 2 353 618 Ft-ban és kamataiban jelölte meg.
Az alperes elsődlegesen a felperes keresetének jogalapját vitatta, hivatkozva arra, hogy a felperes a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján volt jogosult a díjazásra, amelyet meg is kapott. Ezen túlmenően "beszámítási kifogást" terjesztett elő 1 287 365 Ft-ra vonatkozóan, amelyet megbízási díjként és veszélyességi pótlékként fizetett ki felperesnek.
A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte, utalva arra, hogy az alperes a Hszt. 106. § (3) bekezdése alapján a jogalap nélkül kifizetett illetményt 60 napon belül követelhette volna vissza, amely időtartam a beszámítási kifogás előterjesztéséig eltelt.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 929 007 Ft illetmény-különbözetet, valamint ezen összeg kamatait. A felperesnek az ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes bizonyította azt, hogy ténylegesen alosztályvezetőként volt foglalkoztatva annak ellenére, hogy a megbízásáról szóló parancsok az eredeti beosztásának ellátása alól nem mentesítették, ténylegesen ez mégis megtörtént.
Ha a fegyveres testület tagja az elöljáró parancsára olyan magasabb beosztást lát el, amelyhez egyébként nem rendelkezik az előírt iskolai végzettséggel, nem igényelheti a rendfokozatának megfelelő besorolási osztálytól eltérő besorolását, ez azonban nem zárja ki, hogy az eltérő foglalkoztatására tekintettel ne igényelhetne illetmény-különbözetet a magasabb beosztásban teljesített szolgálata alapján.
Mindezekre tekintettel a felperest az alosztályvezetői beosztás és a kinevezése szerinti beosztás közötti illetmény-különbözet megilleti.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes az illetménykiegészítés-különbözet, a túlszolgálatért járó illetmény-különbözet, valamint a 13. havi illetmény-különbözet iránti igényét csak 2009. június 25-én érvényesítette, így a hivatalból figyelembe veendő elévülésre tekintettel a felperes keresete 137 246 Ft-ra vonatkozóan elévült. Ugyanakkor megalapozottnak találta az alperes beszámítási kifogását, így a felperes teljes kereseti követeléséből (2 353 618 Ft) a fenti 137 246 forinton túlmenően levonta az alperes által beszámítási kifogásként érvényesített 1 287 365 forintot is, így összesen 929 007 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.
A felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes kötelezését 847 259 Ft-ra leszállította.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást érdemben helytállóan állapította meg, a levont jogi következtetései túlnyomórészt megalapozottak voltak. A felperes keresetének jogalapja körében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.
Az összegszerűség vonatkozásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Hszt. 196. § (1) bekezdését, amely szerint kereset benyújtására a szolgálati panasz elutasítását követően van lehetőség.
A felperes szolgálati panaszának nem képezte tárgyát az illetménykiegészítés-különbözet, a többletszolgálatért járó illetmény-különbözet, valamint a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözet sem, így a felperes részére 717 723 Ft illetmény-különbözet, valamint a 2006. és 2007. évre járó 13. havi illetmény-különbözet (2×64 768 Ft) ítélhető meg.
Az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel minősítette beszámítási kifogásnak az alperesnek azt az elszámolási igényét, amely a felperes részére kifizetett megbízási díj, illetve veszélyességi pótlék figyelembevételére vonatkozott. A szolgálati panaszában a megbízási díj elszámolását maga a felperes sem ellenezte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az első- és másodfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezései tekintetében történő megváltoztatását és az alperes 2 353 618 Ft illetmény-különbözet és kamatai megfizetésére kötelezését.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hszt. 50. §-ába, valamint a 106. § (3) bekezdésébe ütközik. A másodfokú bíróság a tényállást kellő alapossággal állapította meg, de a tények jogi értékelését tévesen végezte el, ezért a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes döntést hozott.
Az illetmény-kiegészítés valamint a többletszolgálatból eredő illetmény-különbözet az eredeti kereseti kérelem jogalapjához tartoznak, nem olyan önálló követelések, amelyek vonatkozásában szolgálati panaszt kellett volna előterjeszteni. Amennyiben az illetmény-különbözet megilleti a felperest, a járulékos követelések automatikusan járnak a részére.
Téves a jogerős ítélet abban a tekintetben is, hogy helybenhagyta a megbízási díj beszámításán alapuló elsőfokú ítéleti rendelkezést. Az alperes által e jogcímen kifizetett illetmény a Hszt. 106. § (3) bekezdése alapján jogalap nélkül kifizetett illetménynek minősül, így 60 napon belül írásbeli felszólítással lett volna visszakövetelhető. A Hszt., mint a felperes szolgálati viszonyára irányadó jogszabály, a beszámítási kifogást nem ismeri. Az alperes a 2005. szeptember 1. és 2008. május 16. közötti időszakra előterjesztett beszámítási kifogást csak 2010. október 26-án terjesztette elő, így az a Hszt. 12. § (1) bekezdése alapján elévült.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítéletet hatályában fenntartani. Álláspontja szerint a megyei bíróság helyesen állapította meg a felperest megillető illetmény-különbözet mértékét, az alperes elszámolási igényének helyt adva a megbízási díj tekintetében. A szolgálati panaszt elutasító határozatban foglaltak bírósági felülvizsgálata csak a panaszban megjelölt illetményekre terjedhet ki.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. 196. § (1) bekezdésének a) pontja a hivatásos állomány tagja részére - abban az esetben, ha szolgálati panasz benyújtására van mód - a bírósági út igénybevételét kizárólag akkor teszi lehetővé, ha a szolgálati panaszt elutasították.
Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság az ítéletében arra, hogy a felperes a megismételt eljárásban olyan kereseti kérelmeket is érvényesített, amelyek nem képezték a szolgálati panasz részét.
Téves a felperes felülvizsgálati kérelmének az a hivatkozása, hogy az illetménykiegészítés-különbözetre, a többletszolgálatért járó illetmény-különbözetre, illetve a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözetre a felperes automatikusan jogosult azáltal, hogy a Hszt. 50. § (3) bekezdése alapján vált jogosulttá a megbízása kapcsán díjazásra. A fenti jogszabályi rendelkezés csupán a megbízással betöltött beosztás szerinti illetményre jogosít és minden egyéb juttatás tekintetében természetesen vizsgálni kell a jogosultság fennállását megalapozó egyéb körülményeket is.
Az alperes által a felülvizsgálati ellenkérelmében is utalt körülmények (a többletszolgálat teljesítésének módja stb.) az alperes korábbi hivatkozásai ellenére sem képezték az eljárás tárgyát. A munkaügyi bíróság a felperes jogosultságát e tekintetben szolgálati panasz hiányában a körülmények részletes vizsgálata nélkül állapította meg.
Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság az ítéletének indokolásában egyértelműen kifejtette azt az álláspontját, hogy a szolgálati panasz elbírálásának hiányában nincs mód a kereseti kérelem meghatározott részei érdemi elbírálására, a permegszüntetésről ebben a körben azonban ennek ellenére elmulasztott rendelkezni, így a Kúria e vonatkozásban az ítélet rendelkező részét pontosította és a pert a Pp. 157. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel megszüntette.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság az ítéletében azt is, hogy az alperesnek az az igénye, amely szerint a felperes keresetének történő helyt adás esetén kérte figyelembe venni az általa kifizetett megbízási díj összegét, valójában nem tekinthető beszámítási kifogásnak [Ptk. 296. § (1) bekezdése].
Jelen esetben az alperesnek nem volt követelése a felperessel szemben, az általa beszámítási kifogásként előterjesztett igény ténylegesen tartalma szerint a felperes kereseti kérelmének összegszerűségét vitató ellenkérelem, amely megalapozott, hiszen a felperes ugyanazon a tevékenységéért kétféle címen [Hszt. 50. § (3) bekezdés és (4) bekezdés] nem tarthat igényt díjazásra. Amennyiben az eljárt bíróságok a felperes kereseti követelésének elbírálásánál nem vették volna figyelembe a részére a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján kifizetett összeget, úgy az a felperes vonatkozásában jogalap nélküli gazdagodást eredményezett volna.
Téves a felperesnek a Hszt. 106. § (3) bekezdésére történő hivatkozása is, hiszen jelen esetben az alperes szándéka a fentiek szerint nem jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésére irányult.
A szolgálati panaszként is elbírált kereseti kérelmek vonatkozásában helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes 847 259 Ft illetmény-különbözetre jogosult.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján azzal tartotta fenn hatályában, hogy az illetménykiegészítés-különbözet, a többletszolgálat után járó illetmény-különbözet, valamint a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözet tárgyában a pert megszüntette. (Kúria Mfv. II. 11.004/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 1.M.985/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.220/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett számú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.220/2011/4. számú ítéletét azzal tartja fenn hatályában, hogy az illetménykiegészítés-különbözet, a többletszolgálat után járó illetmény-különbözet, valamint a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözet tárgyában a pert megszünteti.A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A hivatásos szolgálati viszonyban álló felperest az alperes vezetője 2000. január 1-jei hatállyal őrparancsnoknak nevezte ki a K. Megyei Rendőr-főkapitányság T.-i Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Fogda- és Kísérőőri Alosztály állományába. A középfokú végzettségű felperes besorolására a II. besorolási osztályban került sor. Az alperes vezetője 2000. február 16-tól az eredeti beosztásának meghagyása mellett a Hszt. 50. §-a alapján megbízta az alosztályvezetői feladatok ellátásával, az ezért járó díjazását a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján állapította meg.A felperes az alosztályvezetői feladatait 2008. május 15-ig ilyen formában adott megbízásokkal látta el, majd 2008. május 16-ától a kinevezésének módosítására került sor olyan módon, hogy a T.-i Rendőrkapitányság vezetője parancsával "alosztályvezetői beosztás ellátásával bízta meg". A felperes ettől az időponttól kezdődően az I. besorolási osztályba került.
A szolgálati panaszában a 2005. szeptember 1-től 2008. május 15-ig terjedő időtartamra az általa ténylegesen ellátott alosztályvezetői beosztás szerinti illetmény, és az általa kapott őrparancsnoki beosztáshoz tartozó illetmény közötti különbözet megfizetését kérte a részére kifizetett megbízási díj beszámításával. Ezen túlmenően a 2006. és 2007. évre járó 13. havi illetmény-különbözetre is igényt tartott.
A szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében ennek megfelelően 759 043,- Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Hszt. 50. § (3) bekezdése alapján, hivatkozva arra, hogy ténylegesen az eredeti beosztását nem látta el, teljes egészében alosztályvezetői feladatokat végzett.
A Tatabányai Munkaügyi Bíróság az 1.M.665/2008/5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, utalva arra, hogy a felperes az alosztályvezetői beosztáshoz tartozó I. besorolási osztályba előírt "képzési követelményeknek" a perbeli időszakban nem felelt meg.
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2.Mf.20.361/2009/12. számú végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy vizsgálni kell azt, hogy a felperes a perbeli időszakban az alosztályvezetői feladatait az őrparancsnoki beosztáshoz tartozó feladatok mellett végezte-e.
A megismételt eljárásban a felperes a korábban érvényesített illetmény-különbözeten túlmenően 202 844,- Ft illetménykiegészítés-különbözet, 61 280,- Ft többletszolgálat után járó illetmény-különbözet és a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözetet is figyelembe véve összesen 191 064,- Ft 13. havi illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Tekintettel arra, hogy a megismételt eljárásban a felperes már ellenezte az illetmény-különbözet összegének az általa megkapott megbízási díj összegével történő csökkentését, a teljes kereseti követelését 2 353 618,- Ft-ban és kamataiban jelölte meg.
Az alperes elsődlegesen a felperes keresetének jogalapját vitatta, hivatkozva arra, hogy a felperes a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján volt jogosult a díjazásra, amelyet meg is kapott. Ezen túlmenően "beszámítási kifogást" terjesztett elő 1 287 365,- Ft-ra vonatkozóan, amelyet megbízási díjként és veszélyességi pótlékként fizetett ki felperesnek.
A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte, utalva arra, hogy az alperes a Hszt. 106. § (3) bekezdése alapján a jogalap nélkül kifizetett illetményt 60 napon belül követelhette volna vissza, amely időtartam a beszámítási kifogás előterjesztéséig eltelt.
A Tatabányai Munkaügyi Bíróság az 1.M.985/2009/23. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 929 007,- Ft illetmény-különbözetet, valamint ezen összeg kamatait. A felperesnek az ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította. Kötelezte továbbá az alperest perköltség megfizetésére és megállapította, hogy a feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad.
Az ítéletének indokolása szerint a felperes bizonyította azt, hogy ténylegesen alosztályvezetőként volt foglalkoztatva annak ellenére, hogy a megbízásáról szóló parancsok az eredeti beosztásának ellátása alól nem mentesítették ténylegesen, ez mégis megtörtént.
Ha a fegyveres testület tagja az elöljáró parancsára olyan magasabb beosztást lát el, amelyhez egyébként nem rendelkezik az előírt iskolai végzettséggel, nem igényelheti a rendfokozatának megfelelő besorolási osztálytól eltérő besorolását, ez azonban nem zárja ki, hogy az eltérő foglalkoztatására tekintettel ne igényelhetne illetmény-különbözetet a magasabb beosztásban teljesített szolgálata alapján. (BH 2000.178.)
Mindezekre tekintettel a felperest az alosztályvezetői beosztás és a kinevezése szerinti beosztás közötti illetmény-különbözet megilleti.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes az illetménykiegészítés-különbözet, a túlszolgálatért járó illetmény-különbözet, valamint a 13. havi illetmény-különbözet iránti igényét csak 2009. június 25-én érvényesítette, így a hivatalból figyelembe veendő elévülésre tekintettel a felperes keresete 137 246,- Ft-ra vonatkozóan elévült. Ugyanakkor megalapozottnak találta az alperes beszámítási kifogását, így a felperes teljes kereseti követeléséből (2 353 618,- Ft) a fenti 137 246,- forinton túlmenően levonta az alperes által beszámítási kifogásként érvényesített 1 287 365,- forintot is, így összesen 929 007,- Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest.
A felek fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2.Mf.20.220/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes kötelezését 847 259,- Ft-ra leszállította, a kamatfizetés kezdő időpontját 2008. május 1. napjában határozta meg. Megállapította, hogy a felek a költségeiket maguk viselik, az első- és a másodfokú eljárási illeték pedig az államot terheli.
Az ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást érdemben helytállóan állapította meg, a levont jogi következtetései túlnyomórészt megalapozottak voltak. A felperes keresetének jogalapja körében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.
Az összegszerűség vonatkozásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Hszt. 196. § (1) bekezdését, amely szerint kereset benyújtására a szolgálati panasz elutasítását követően van lehetőség.
A felperes szolgálati panaszának nem képezte tárgyát az illetménykiegészítés-különbözet, a többletszolgálatért járó illetmény-különbözet, valamint a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözet sem, így az 1.M.985/2009/18. számú alperesi előkészítő iratban megjelölt és a felperes által nem vitatott összegszerűséget alapul véve a felperes részére 717 723,- Ft illetmény-különbözet, valamint a 2006. és 2007. évre járó 13. havi illetmény-különbözet (2x64 768,- Ft) ítélhető meg.
Az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel minősítette beszámítási kifogásnak az alperesnek azt az elszámolási igényét, amely a felperes részére kifizetett megbízási díj, illetve veszélyességi pótlék figyelembevételére vonatkozott. A szolgálati panaszában a megbízási díj elszámolását maga a felperes sem ellenezte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az első- és másodfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezései tekintetében történő megváltoztatását és az alperes 2 353 618,- Ft illetmény-különbözet és kamatai megfizetésére kötelezését.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hszt. 50. §-ába, valamint a 106. § (3) bekezdésébe ütközik. A másodfokú bíróság a tényállást kellő alapossággal állapította meg, de a tények jogi értékelését tévesen végezte el, ezért a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes döntést hozott.
Az illetmény-kiegészítés valamint a többletszolgálatból eredő illetmény-különbözet az eredeti kereseti kérelem jogalapjához tartoznak, nem olyan önálló követelések, amelyek vonatkozásában szolgálati panaszt kellett volna előterjeszteni. Amennyiben az illetmény-különbözet megilleti a felperest, a járulékos követelések automatikusan járnak a részére.
Téves a jogerős ítélet abban a tekintetben is, hogy helybenhagyta a megbízási díj beszámításán alapuló elsőfokú ítéleti rendelkezést. A szolgálati panasz benyújtásakor a felperes még megegyezésre törekedett, ezért vette figyelembe az igényének érvényesítése során az alperes által kifizetett megbízási díjat. Az alperes által e jogcímen kifizetett illetmény a Hszt. 106. § (3) bekezdése alapján jogalap nélkül kifizetett illetménynek minősül, így 60 napon belül írásbeli felszólítással lett volna visszakövetelhető. Ezt követően az általános elévülési időn belül csak akkor, ha a hivatásos állomány tagja a kifizetés jogtalanságáról tudott, vagy arról tudnia kellett volna. Az alperes nem bizonyította azt, hogy 60 napon belül írásbeli felszólítást intézett a felpereshez.
A Hszt. háttérszabályának tekintendő Mt. 164. § (4) bekezdése szerint a munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabér-követeléssel szemben, vagy egyébként ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja. A Hszt., mint a felperes szolgálati viszonyára irányadó jogszabály, a beszámítási kifogást nem ismeri.
Az alperes a 2005. szeptember 1. és 2008. május 16. közötti időszakra előterjesztett beszámítási kifogást csak 2010. október 26-án terjesztette elő, így az a Hszt. 12. § (1) bekezdése alapján elévült.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítéletet hatályában fenntartani. Álláspontja szerint a megyei bíróság helyesen állapította meg a felperest megillető illetmény-különbözet mértékét, az alperes elszámolási igényének helyt adva a megbízási díj tekintetében. A szolgálati panaszt elutasító határozatban foglaltak bírósági felülvizsgálata csak a panaszban megjelölt illetményekre terjedhet ki. Az illetmény-kiegészítés mértéke a Hszt. 103. §-a alapján az iskolai végzettségtől és a szervezeti hovatartozástól függ. Felperes középfokú végzettséggel rendelkezett és helyi szervnél teljesített szolgálatot, így 10 %-os illetmény kiegészítésére volt jogosult, amelyet nem vitatottan megkapott.
A többletszolgálatért járó illetmény-különbözet iránti igény szintén megalapozatlan, mivel a felperes a túlszolgálata során őrparancsnoki feladatokat is ellátott, ekkor viszont tiszti feladatokat nem végzett, így erre az időtartamra illetmény-különbözetre nem jogosult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. 196. § (1) bekezdésének a) pontja a hivatásos állomány tagja részére - abban az esetben, ha szolgálati panasz benyújtására van mód - a bírósági út igénybevételét kizárólag akkor teszi lehetővé, ha a szolgálati panaszt elutasították.
Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság az ítéletében arra, hogy a felperes a megismételt eljárásban olyan kereseti kérelmeket is érvényesített, amelyek nem képezték a szolgálati panasz részét.
Téves a felperes felülvizsgálati kérelmének az a hivatkozása, hogy az illetménykiegészítés-különbözetre, a többletszolgálatért járó illetmény-különbözetre, illetve a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözetre a felperes automatikusan jogosult azáltal, hogy a Hszt. 50. § (3) bekezdése alapján vált jogosulttá a megbízása kapcsán díjazásra. A fenti jogszabályi rendelkezés csupán a megbízással betöltött beosztás szerinti illetményre jogosít és minden egyéb juttatás tekintetében természetesen vizsgálni kell a jogosultság fennállását megalapozó egyéb körülményeket is.
Az alperes által a felülvizsgálati ellenkérelmében is utalt körülmények (a többletszolgálat teljesítésének módja, stb.) az alperes korábbi hivatkozásai ellenére sem képezték az eljárás tárgyát. A munkaügyi bíróság a felperes jogosultságát e tekintetben szolgálati panasz hiányában a körülmények részletes vizsgálata nélkül állapította meg.
Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság az ítéletének indokolásában egyértelműen kifejtette azt az álláspontját, hogy a szolgálati panasz elbírálásának hiányában nincs mód a kereseti kérelem meghatározott részei érdemi elbírálására, a permegszüntetésről ebben a körben azonban ennek ellenére elmulasztott rendelkezni, így a Kúria e vonatkozásban az ítélet rendelkező részét pontosította és a pert a Pp. 157. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel megszüntette.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság az ítéletében azt is, hogy az alperesnek az az igénye, amely szerint a felperes keresetének történő helyt adás esetén kérte figyelembe venni az általa kifizetett megbízási díj összegét, valójában nem tekinthető beszámítási kifogásnak. A Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabályt kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.
Jelen esetben az alperesnek nem volt követelése a felperessel szemben, az általa beszámítási kifogásként előterjesztett igény ténylegesen tartalma szerint a felperes kereseti kérelmének összegszerűségét vitató ellenkérelem, amely megalapozott, hiszen a felperes ugyanazon a tevékenységéért kétféle címen (Hszt. 50. § (3) bekezdés és (4) bekezdés) nem tarthat igényt díjazásra. Amennyiben az eljárt bíróságok a felperes kereseti követelésének elbírálásánál nem vették volna figyelembe a részére a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján kifizetett összeget, úgy az a felperes vonatkozásában jogalap nélküli gazdagodást eredményezett volna.
Téves a felperesnek a Hszt. 106. § (3) bekezdésére történő hivatkozása is, hiszen jelen esetben az alperes szándéka a fentiek szerint nem jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésére irányult.
A szolgálati panaszként is elbírált kereseti kérelmek vonatkozásában helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes 847 259,- Ft illetmény-különbözetre jogosult. Az alperesnek az erre vonatkozó számítását (1.M.985/2009/18. számú irat) önmagában a felperes sem vitatta.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján azzal tartotta fenn hatályában, hogy az illetménykiegészítés-különbözet, a többletszolgálat után járó illetmény-különbözet, valamint a 2005. évre járó 13. havi illetmény-különbözet tárgyában a pert megszüntette.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban költségigényt nem érvényesített, így az erről történő rendelkezést a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte.
A felperes a Pp. 359/A. §-a alapján munkavállalói költségkedvezményben részesült, így a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2013. január 16.
dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 11.004/2011.)