adozona.hu
EH 2013.04.M10
EH 2013.04.M10
I. Amennyiben a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerinti gazdasági és szociális érdek megállapítható és a tervezett sztrájk gyakorlását a Sztrájktv. 3. § (2) és (3) bekezdése kifejezetten nem tiltja, a sztrájkjog a munkavállalókat megilleti. II. Törvényi szabályozás és a felek megállapodása hiányában a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak a felek által megtett ajánlatok vizsgálatával és egyik fél által tett végső ajánlat elfogadásáról rendelkező határo
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező szakszervezetek - valamennyien a kérelmezett Rt.-nél működő érdek-képviseleti szervként - kérelmükben a kérelmezett munkáltató ellen két órás időtartamra és ezt követően üzemkezdettől határozatlan időre meghirdetett sztrájk megtartásához a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítását kérték a kérelmükben foglaltak szerint, melynek a munkaügyi bíróság végzésével részben helyt adott.
A megállapított tényállás szerint a kérelmezők jogsértőnek találták a korengedmé...
EH 2013.04.M10 I. Amennyiben a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerinti gazdasági és szociális érdek megállapítható és a tervezett sztrájk gyakorlását a Sztrájktv. 3. § (2) és (3) bekezdése kifejezetten nem tiltja, a sztrájkjog a munkavállalókat megilleti.
II. Törvényi szabályozás és a felek megállapodása hiányában a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak a felek által megtett ajánlatok vizsgálatával és egyik fél által tett végső ajánlat elfogadásáról rendelkező határozat meghozatalával lehetséges döntenie [Alkotmány 70/C. § (2) bekezdés, 1989. évi VII. törvény 1. § (1) bekezdés, 3. § (2) és (3) bekezdések, 5. § (1) bekezdés, 1992. évi XXII. törvény 194. § (1) bekezdés].
A kérelmező szakszervezetek - valamennyien a kérelmezett Rt.-nél működő érdek-képviseleti szervként - kérelmükben a kérelmezett munkáltató ellen két órás időtartamra és ezt követően üzemkezdettől határozatlan időre meghirdetett sztrájk megtartásához a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítását kérték a kérelmükben foglaltak szerint, melynek a munkaügyi bíróság végzésével részben helyt adott.A megállapított tényállás szerint a kérelmezők jogsértőnek találták a korengedményes és a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetésére, illetőleg átalakítására tervezett kormányintézkedéseket, ezért a Kormánynál, majd pedig valamennyi kérelmező a kérelmezett munkáltatónál kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett.
A felek között az egyeztetés során a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodás nem jött létre.
A munkaügyi bíróság döntése meghozatalakor figyelembe vette a sztrájk, mint nyomásgyakorló eszköz jellegét, ezzel összefüggésben azt az elvárást is, hogy a sztrájk gyakorlati megvalósítása ne lehetetlenítse el a kérelmezők kérelmének súlypontját, azonban ezzel párhuzamosan az aránytalan sérelem elkerülése is megvalósuljon a sztrájkkal közvetetten, vagy közvetlenül érintettek tekintetében. Eltúlzottnak találta a kérelmezett munkáltató által a még elégséges szolgáltatás mértékeként előterjesztett javaslatot, melynek értelmében a csúcsidőszak esetében a napi menetrend által előírt járatok 90%-os, csúcsidőn kívül 70%-os mértéke jelentené az alapvető szolgáltatási szintet.
A munkaügyi bíróság mérlegelési jogkörében határozta meg a sztrájk tartama alatti még elégséges szolgáltatás feltételeit.
A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmezők kérelmét elutasította. Jogi álláspontja szerint a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (továbbiakban: Sztrájktv.) 1. § (1) bekezdés és 2. § (1) bekezdés együttes értelmezéséből az következik, hogy a sztrájk csak olyan gazdasági és szociális érdekek érvényesítése iránt kezdeményezhető, amelyek a munkaviszonnyal összefüggésben kollektív munkaügyi vitában érvényesíthetők, a kérelmezők és a kérelmezett között az adott esetben ténylegesen nem folyt kollektív munkaügyi vita. Nem annak van ugyanis jelentősége, hogy a vitázó felek minek tekintik az egyeztetésük tárgyát, hanem annak, hogy a vita tárgya a munkajog alapján miként minősül. A másodfokú bíróság utalt még arra, hogy a Sztrájktv. 4. § (2) bekezdésében a még elégséges szolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezését kifejezetten a sztrájk jogának gyakorlásához kapcsolja, ezért a kollektív munkaügyi vita, valamint a sztrájkjog gyakorolhatóságának hiányában a kérelmezők jogalappal a munkaügyi bíróság előtt sem kérhették a munkáltatóval szemben a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítását.
A jogerős végzés ellen a kérelmezők nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság végzésének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérték.
Érvelésük szerint a jogerős döntés sérti a Sztrájktv. 4. § (3) és (4) bekezdését, az 5. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 3. § (2) bekezdését és 215. §-át.
A kérelmezők felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
I. Az európai uniós jog a kollektív alkuhoz való jog szabályozását a tagállamok hatáskörébe tartozónak tekinti. A 2009. évi VI. törvénnyel kihirdetett Módosított Európai Szociális Karta II. Rész 6. Cikkének 4. pontja és függelékének 6. cikke feljogosítja a munkavállalói és a munkáltatói oldalt érdekütközések esetén a kollektív cselekvésre, beleértve a sztrájkjogot, amely a korábban elfogadott kollektív egyezményekből fakadó kötelezettségek függvénye, azonban lehetővé teszi annak korlátozását is.
Az ügyben még irányadó Alkotmány 70/C. § (2) bekezdése szerint a sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni.
A Sztrájktv. a sztrájkjog gyakorlása tekintetében keretszabályozást ad, annak rendelkezései értelmezésénél a jogintézmény célját és rendeltetését figyelembe véve a sztrájkhoz való jog, mint alapvető munkavállalói jog alkotmányos elismeréséből kell kiindulni. A Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerint a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - megilleti a sztrájk joga. A Sztrájktv. munkavállalókat megillető jogot szabályoz és a szolidaritási sztrájk kivételével nem írja elő, hogy azt csak kollektív munkaügyi vita alanya kezdeményezheti. A sztrájk a magyar jogban tehát nem önálló szakszervezeti jogosítvány, azt ugyanis a munkavállalók és a szakszervezet egyaránt jogosultak kezdeményezni.
A Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésének értelmezésénél irányadó a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 368. számú elvi határozata, amely szerint azok az érdekek, amelyeket a munkavállalók a sztrájkjog gyakorlásával védelmezhetnek, nemcsak kedvezőbb munkafeltételekre, vagy foglalkoztatási jellegű kollektív igényekre irányulhatnak, hanem a munkavállalókat közvetlenül érintő gazdaság- és szociálpolitikai, valamint munkaügyi problémák megoldására is.
Az előbbiekre tekintettel a Kúria nem osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében szabályozott sztrájkjog gyakorlását a Sztrájktv. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kollektív munkaügyi vitára való utalás leszűkítené az 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: korábbi Mt.) 194. § (1) bekezdésében meghatározott fogalomra és emiatt az adott esetben a sztrájk joga nem volt gyakorolható.
A munkavállalókat megillető sztrájkjog fennállásáról a konkrétan megfogalmazott egyes sztrájkkövetelések alapján lehet dönteni. Amennyiben valamely követelés tekintetében a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerinti gazdasági és szociális érdek megállapítható és a tervezett sztrájk gyakorlását a Sztrájktv. 3. § (2) és (3) bekezdése kifejezetten nem tiltja, a sztrájkjog a munkavállalókat megilleti. A tervezett sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének kérdése erre irányuló kérelem alapján vizsgálható. Annak megállapítását a Sztrájktv. 5. § (1) bekezdése alapján az kérheti, akinek a jogszerűség, vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik.
Ezért a sztrájkjog gyakorlása, mint a munkavállalókat megillető alkotmányos alapjog kifejezett tiltó törvényi rendelkezés hiányában nem korlátozható, a kollektív munkaügyi vita alanyai között felmerült, jogvitának nem minősülő, munkaviszonnyal összefüggő, kollektív szerződéses, vagy annak minősülő megállapodás eléréséhez biztosított jogra nem szűkíthető. Ez az értelmezés következik a Sztrájktv. 2. § (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezésből is, miszerint amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Kormány öt napon belül kijelöli az egyeztető eljárásában résztvevő képviselőjét.
A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) eseti döntésében már állást foglalt abban a kérdésben, hogy a sztrájkjog nem kizárólag csak a munkáltató és a munkavállaló viszonylatában értelmezhető. A munkavállalók munkaviszonyával kapcsolatos (gazdasági és szociális) jogot, kötelezettséget ugyanis nemcsak a munkáltató, hanem kívülálló személy, vagy szerv is gyakorolhat, akinek az intézkedése ez esetben munkáltatói intézkedésnek minősül (Mfk. II. 10.900/2009/3.). A nemzetközi gyakorlat szerint is a sztrájk a munkavállalókat közvetlenül érintő gazdaság-, szociálpolitikai, és munkaügyi kérdések megoldását szolgálhatja.
II. A Sztrájktv. 4. § (2) bekezdése szerint annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél - csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. A Sztrájktv. 4. § (3) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény megállapíthatja. Törvényi szabályozás hiányában a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni; ebben az esetben a sztrájk akkor tartható meg, ha a felek a megállapodást megkötötték, vagy ennek meghiúsulása esetén bármelyikük kérelmére a munkaügyi bíróság jogerős határozata megállapította a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit.
Amennyiben a kérelmező kérelme a sztrájk megtarthatósága érdekében a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítására irányul, előkérdésként erre irányuló kérelem hiányában - minthogy a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében szabályozott jogot az előbbiek szerint nem kell a Sztrájktv. 2. § (1) bekezdés a) pontjával együtt értelmezni - nem kell a tervezett sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét vizsgálni.
A még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről a bíróságnak a felek által megtett ajánlatok külön-külön való vizsgálatával az egyik fél által tett ajánlat elfogadásáról rendelkező határozat meghozatalával lehetséges döntenie.
A nemperes eljárásra biztosított 5 munkanapos szűk határidőre tekintettel a felektől különösen elvárható, hogy - megállapodás hiányában - a bíróság előtti eljárásban a munkajogi alapelveknek (így a jóhiszeműség, tisztesség, kölcsönös együttműködési kötelezettség, rendeltetésszerű joggyakorlás) megfelelő, komoly, szakmailag kellően alátámasztott nyilatkozatot tegyenek a még elégséges szolgáltatás mértékére és feltételeire - amelyeket az előzetes egyeztetés során kölcsönösen értékeltek a megegyezés szándékával - annak tudatában, hogy amennyiben ennek, valamint a Sztrájktv. 3. § (3) bekezdése szerinti tilalomnak - miszerint nincs helye sztrájknak, ha az az életet, egészséget, a testi épséget, vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná - a végső ajánlat nem felel meg, a bíróság a döntését a másik fél végső javaslata szerint meghozhatja, vagy a kérelem elutasításáról dönthet.
A nemperes eljárásokra - eltérő rendelkezés hiányában - a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése értelmében a Pp.a> szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítását ugyan a törvény szerint bármelyik fél kérheti, ugyanakkor mivel - megállapodás hiányában - az arról való jogerős bírósági döntés a tervezett sztrájk megtarthatóságának törvényi feltétele, nyilvánvalóan az kérelmezi, akinek a sztrájk megtartásához érdeke fűződik, ezért nem elegendő csupán e körben a bírósági döntés kezdeményezése, a kérelemnek maradéktalanul meg kell felelnie a keresetlevéllel szemben támasztott Pp. 121. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek. Ebből következően az adott nemperes eljárásban is elengedhetetlen, hogy a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítására irányuló kérelem konkrétan tartalmazza a kérelmező szakmailag alátámasztott végső ajánlatát, amelyért felelősséget vállal. Ennek hiányában a kérelmezőt indokolt hiánypótlásra szükséges felhívni és amennyiben az eredménytelen, ennek jogkövetkezményét kell levonni.
A kérelmezettnek a kérelemben foglaltak ismeretében kell előterjesztenie az ellenkérelmét, melyben a Pp. 139. §-ában foglaltak szerint elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. Ez az adott eljárás keretei között feltételezi, hogy a kérelmezett - amennyiben az ellenkérelme nem az eljárás megszüntetésére irányul - a még elégséges szolgáltatás mértékére és feltételeire nézve megteszi a saját, szakmailag alátámasztott végső ajánlatát, amelyért felelősséget vállal.
A bíróság érdemi döntésének a kérelmezők kérelme, illetőleg a kérelmezett ellenkérelme szab határt (Pp. 215. §). A Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében ugyan a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, azonban a kérelmező által ajánlott nagyobb munkabeszüntetés lehetőségében a kérelmezett munkáltató által ajánlott esetleg kisebb munkabeszüntetés lehetősége (mint többen a kevesebb) benne foglaltatik, ezért nincs eljárásjogi akadálya a még elégséges szolgáltatás feltételei és mértéke megállapításának a kérelmezett végső ajánlata szerint, amennyiben az a munkaügyi bíróság megítélése szerint megalapozott.
A munkaügyi bíróságnak annak vizsgálata során, hogy a döntése alapjául elfogadja-e valamelyik fél végső ajánlatát, figyelemmel kell lennie valamennyi elé tárt szakmai és egyéb érvre, amely a felek között a megállapodás meghiúsulását megelőzően elhangzott, ezért az e körben folytatott tárgyalások jegyzőkönyvében foglaltak értékelése szükséges. A törvényhozó a sztrájkjog gyakorlását ellehetetlenítő magatartások megakadályozása érdekében rövid (öt munkanap) eljárásjogi határidőt határoz meg, amely határidő rövidsége részletes bizonyítás lefolytatására, szakvélemény beszerzésére, esetleg szakvélemények ütköztetésére nem ad módot, ezért a törvény rendeltetéséből következően a feleknek szükséges felelősséget vállalniuk a végső ajánlatuk komolyságáért, az abban foglaltak működőképességéért. A még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételét megállapító törvényi szabályozás hiányában csak ez esetben van lehetőség a sztrájk megtartására annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez.
Az irányadó - az adott jogvita eldöntéséhez elengedhetetlenül szükséges - elvek rögzítésével a jogerős végzés hatályon kívül helyezése és az eljárás megismétlése annak ellenére szükséges, hogy időközben hatályba lépett a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény, amely a jövőre nézve a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit megállapítja.
A megismételt eljárásban ezért - amennyiben a kérelmezők a korábban tervezett sztrájkra vonatkozó kérelmüket fenntartják - a még elégséges szolgáltatás mértékéről és felté-teleiről érdemben, valamelyik fél végső ajánlata elfogadásáról rendelkező határozat meghozatalával lehet dönteni. A - munkaügyi - bíróságnak azt szükséges vizsgálnia és értékelnie, hogy a még elégséges szolgáltatást a kérelemben, vagy az érdemi ellenkérelemben kidolgozott megoldás biztosítja-e. Amennyiben a kifejtett munkajogi alapelvek-nek sem a kérelmező, sem a kérelmezett végső ajánlata nem felel meg, a kérelem elutasításának van helye.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Mfv. II. 10.855/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 51.Mpkfv.636.580/2011/5. számú végzésével jogerősen befejezett nemperes eljárásban a kérelmezettek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
V é g z é s t
A Kúria a Fővárosi Bíróság 51.Mpkfv.636.580/2011/5. számú végzését a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 12.Mpk.50.098/2011/4. számú végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A kérelmezők és a kérelmezett felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét egyenként 10.000,- (Tízezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 5.000,- (Ötezer) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
A kérelmező szakszervezetek - valamennyien a kérelmezett Rt-nél működő érdek-képviseleti szervként - kérelmükben a kérelmezett munkáltató ellen 2011. június 29. napjára meghirdetett két órás időtartamra és ezt követően 2011. július 7-én üzemkezdettől határozatlan időre meghirdetett sztrájk megtartásához a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítását kérték a kérelmükben foglaltak szerint, melynek a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 12.Mpk.50.098/2011/4. számú végzésével részben helyt adott.Az érdemi döntés szerint:
"A kérelmezők által 2011. június 29-re meghirdetett, két órát meg nem haladó időtartamú figyelmeztető sztrájk idejére a még elégséges szolgáltatás feltételéül a kérelmezők által kérelmük 10. és 11. számú mellékleteként becsatolt okirat, az éjszakai buszjáratok közlekedését a figyelmeztető sztrájk idejére meghosszabbított menetrendje szerinti szolgáltatást állapítja meg.
A kérelmezők által 2011. június 29-re meghirdetett viszonylatonként két órás határozott időtartamú sztrájk idejére a még elégséges szolgáltatás feltételéül a kérelmezők által kérelmük 12. és 9. számú mellékleteként becsatolt okirat, az éjszakai buszjáratok közlekedését a határozott idejű sztrájk idejére meghosszabbított menetrendje szerint határozza meg.
A 2011. július 7-én üzemkezdettől határozatlan időre meghirdetett sztrájk tekintetében a még elégséges szolgáltatás feltételéül a kérelmezők kérelmének 13. és 9. számú mellékleteként becsatolt okirattal meghatározott éjszakai buszjáratok közlekedését a határozatlan időtartamú sztrájk idejére meghosszabbított menetrendje szerint határozza meg, ezek mellett előírja a metróvonalak (M2, M3), a 4 és 6 jelzésű villamosok és a 7 jelzésű buszjárat közlekedési útvonalán a közlekedés biztosítását az alábbiak szerint:
Hétköznapokon a reggeli (6-tól 9 óráig tartó) és délutáni (15-től 18 óráig tartó) csúcsidőszak tekintetében 10 perces követési időszakkal, napközi forgalom esetén 20 perces követési időszakkal, késő esti forgalom esetében (21 órától üzemzárásig) 40 perces követési időszakkal állapítja meg.
Hétvégi napokon hajnali (üzemkezdettől szombaton 7, vasárnap 8 óráig) és késő esti időszak tekintetében 90 percenkénti, délelőtti és délutáni napközi forgalom esetén 30 percenkénti követési időszakkal állapítja meg."
A megállapított tényállás szerint a kérelmezők súlyosan jogsértőnek találták a Magyar Köztársaság Kormánya által meghirdetett Széll Kálmán Tervben a korengedményes és a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetésére, illetőleg átalakítására tervezett intézkedéseket, ezért az I. rendű kérelmező 2011. május 16-án a Kormánynál, majd pedig valamennyi kérelmező 2011. június 3-án a kérelmezettnél kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett. A kérelmezők 2011. június 14-én kelt levelükben 2011. július 7-ére üzemkezdettől határozatlan idejű sztrájkot hirdettek meg, valamint kijelentették, hogy élni kívánnak a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztrájktv.) 2. § (3) bekezdése által biztosított 2 órát meg nem haladó sztrájk lehetőségével.
A sztrájkfelhívás az alábbi kérelmezői követeléseket tartalmazta:
- Ne szülessen döntés a közforgalmú járművezetői nyugdíjkorkedvezmény és korengedmény ügyében, amíg a V. Szövetségével és a sztrájkot bejelentő tagszervezeteivel nem folytak érdemi egyeztetések a tervezett intézkedésekről.
- Hozzák nyilvánosságra a nyugdíjkorkedvezménnyel és korengedményes nyugdíjazással kapcsolatos konkrét terveket.
- A kormányzat és a BKV Zrt. a jövőben is biztosítsa a közforgalmú járművezetők számára a korkedvezményes és korengedményes nyugdíj lehetőségét.
A felek között az egyeztetés során a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodás nem jött létre.
A munkaügyi bíróság döntése meghozatalakor figyelembe vette a sztrájk, mint nyomásgyakorló eszköz jellegét, ezzel összefüggésben azt az elvárást is, hogy a sztrájk gyakorlati megvalósítása ne lehetetlenítse el a kérelmezők kérelmének súlypontját, azonban ezzel párhuzamosan az aránytalan sérelem elkerülése is megvalósuljon a sztrájkkal közvetetten, vagy közvetlenül érintettek tekintetében. A munkaügyi bíróság ezért eltúlzottnak találta a kérelmezett által a még elégséges szolgáltatás mértékeként előterjesztett javaslatot, melynek értelmében a csúcsidőszak esetében a napi menetrend által előírt járatok 90 %-os, csúcsidőn kívül 70 %-os mértéke jelentené az alapvető szolgáltatási szintet.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a kérelmezetti javaslatban szereplő szolgáltatási mérték jóval meghaladja a még elégséges szintet és alkalmazása esetén a kérelmező szakszervezetek esetében a törvény által biztosított nyomásgyakorlást tenné kétségessé, egyben a kérelmezők kérelmének súlytalanná válását eredményezné. Ezért a munkaügyi bíróság mérlegelési jogkörében határozta meg a 2011. július 7-ére meghirdetett sztrájk tartama alatti még elégséges szolgáltatás feltételeit.
A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 51.Mpkfv.636.580/2011/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmezők kérelmét elutasította.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a még elégséges szolgáltatás teljesítése önmagában nem vizsgálható, az kizárólag a sztrájkjog gyakorlásához tartozó törvényi kötelezettség az egyeztető felekre nézve. Mind az egyeztetés alapját képező vitás kérdésről történő, mind a sztrájkról és a még elégséges szolgáltatásról történő tárgyalás ugyanazon kollektív munkaügyi vita részét képezi. Ezért a jogkövetkeztetése szerint a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdés és 2. § (1) bekezdés együttes értelmezéséből az következik, hogy a sztrájk csak olyan gazdasági és szociális érdekek érvényesítése iránt kezdeményezhető, amelyek a munkaviszonnyal összefüggésben kollektív munkaügyi vitában érvényesíthetők.
A másodfokú bíróság szerint a kérelmezők és a kérelmezett között az adott esetben ténylegesen nem folyt kollektív munkaügyi vita. Nem annak van ugyanis jelentősége, hogy a vitázó felek minek tekintik az egyeztetésük tárgyát, hanem annak, hogy a vita tárgya a munkajog alapján miként minősül. Jelen esetben a kérelmező szakszervezetek tévesen úgy tekintették, hogy a Kormánynak bejelentett követelésük alapján kollektív munkaügyi vitát kezdeményeztek. A másodfokú bíróság szerint a kérelmezők tévesen azonosították a követelésük és egyben a kollektív munkaügyi vita alanyait és az azok által megtárgyalható kérdéskört is.
A másodfokú bíróság határozata indokolásában kifejtette, miszerint a társadalombiztosítási jog a szociális jogok egyik alrendszere, amelynek működtetése állami feladat és alapja nem a munkaviszony, hanem a biztosítási jogviszony. A kérelmezők által vitatott kérdés ezért nem minősül kollektív munkaügyi vitának. Ennek csak az tekinthető, amely ha eredménnyel zárul és a felek megegyeznek, a megegyezésük az 1992. évi XXII. törvény (korábbi Mt.) 198. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján kollektív szerződéses megállapodásnak minősülhet.
A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a Sztrájktv. 4. § (2) bekezdésében a még elégséges szolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezését kifejezetten a sztrájk jogának gyakorlásához kapcsolja, ezért a kollektív munkaügyi vita, valamint a sztrájkjog gyakorolhatóságának hiányában a kérelmezők jogalappal a munkaügyi bíróság előtt sem kérhették a munkáltatóval szemben a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítását.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a munkaügyi bíróság egyik fél kérelmére sem állapíthatta volna meg nemperes eljárásban a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit. Erre tekintettel a másodfokú bíróság nem is foglalt állást abban a kérdésben, hogy az elsőfokú bíróság az általa meghatározott módon rendelkezhetett-e a sztrájk idejére.
A jogerős végzés ellen a kérelmezők nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság végzésének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérték.
A kérelmezők eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésre is hivatkoztak.
Érvelésük szerint a jogerős döntés sérti a Sztrájktv. 4. § (3) és (4) bekezdését, az 5. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 3. § (2) bekezdését és 215. §-át.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a Sztrájktv. 4. § (3) bekezdése a még elégséges szolgáltatás vonatkozásában a felek vitája esetén a végső döntést a bíróság hatáskörébe utalja, erre vonatkozóan különálló eljárást tesz lehetővé, amely eljárás elkülönül a törvény 5. § (1) bekezdésében szabályozott sztrájk jogszerűségének, jogellenességének megállapítására irányuló, szintén önállóan kezdeményezhető eljárási formától. Ezért álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a számára nyitva álló jogszabályi és a kérelmezők által előterjesztett kérelemben foglalt kereteken. A még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítására irányuló eljárásban a bíróság nem dönthet a sztrájkjog gyakorlásának, azaz a sztrájk jogszerűségének kérdésében, mert a Sztrájktv. 5. §-a a bíróság számára külön erre irányuló írásbeli kérelemmel induló eljárásban biztosít erre megfelelő lehetőséget.
A kérelmezők szerint a másodfokú bíróság helytelenül értelmezte a Sztrájktv. hatályos szövegét oly módon, hogy sztrájk csak olyan gazdasági és szociális érdekek érvényesítése iránt kezdeményezhető, amelyek a munkaviszonnyal összefüggésben kollektív munkaügyi vitában érvényesíthetők. A másodfokú bíróság ugyanis ezen érvelésével azt állította, hogy minden, munkáltatói kompetenciát meghaladó kérdésben kezdeményezett sztrájk jogellenesnek minősül, függetlenül attól, hogy érinti-e a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeit.
A másodfokú bíróság sztrájkjogot korlátozó jogszabályi értelmezése a kérelmezők szerint indokolatlan és szükségtelen csorbítását eredményezi a sztrájkhoz való alkotmányos jognak. A jogerős döntésben foglaltakkal ellentétben a kérelmezők értelmezése szerint a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése generális jelleggel szabályozza a sztrájkjog gyakorlásának célját, amely azonos a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az Európai Szociális Karta rendelkezéseivel. A Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése semmi olyan korlátozást nem tartalmaz, amely a gazdasági és szociális érdekérvényesítés lehetőségét a kollektív munkaügyi vitával érintett gazdasági és szociális munkavállalói érdekek körére szűkítené.
A kérelmezők a Sztrájktv. 2. § (2) bekezdésében foglaltak értelmezését is vitatták. E rendelkezésből szerintük az következik, hogy tartható olyan követelések miatt is sztrájk, amely követelések nem tartoznak a munkáltató hatáskörébe. Ezen rendelkezés helyes értelmezése teszi lehetővé, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek a Kormány szociális és gazdaságpolitikai döntéseivel szemben sztrájkkal is kifejezhessék elégedetlenségüket.
A kérelmezők álláspontja szerint a munkavállalókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására nemcsak a kollektív munkaügyi vita körét érintő kérdésekben illeti meg a sztrájkhoz való jog, hanem szélesebb körben. Hivatkozásuk szerint tévedett továbbá a másodfokú bíróság abban is, amikor valamennyi kérelmezői sztrájkkövetelést olyan gazdasági és szociális érdeknek minősítette, amelyek nem a munkaviszonnyal függnek össze, hanem a társadalombiztosítási jog körébe esnek.
A kérelmezett felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A kérelmezők a kérelmükben a felülvizsgálati eljárásban tárgyalás tartását kérték. A Pp. 274. § (1) bekezdése értelmében azonban végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetén tárgyalás tartása nem kérhető, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A kérelmezők felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
I.
A kérelmezők kérelmükben a 2011. június 29. napjára meghirdetett 2 órás időtartamra és ezt követően 2011. július 7-én üzemkezdettől határozatlan időre meghirdetett sztrájk megtartásához - megállapodás hiányában - a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítását kérték a kérelmükben foglaltak szerint.A munkaügyi bíróság a kérelmezők kérelméről érdemben döntött, a még elégséges szolgáltatás mértékét részben a kérelmezők kérelme szerint, részben mérlegeléssel állapította meg. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint azonban az adott esetben - kollektív munkaügyi vita hiányában - kizárt volt a sztrájkjog gyakorlása, így a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítására sem volt jogszabályi lehetőség, ezért a munkaügyi bíróság végzését megváltoztatva a kérelmezők kérelmét annak érdemi vizsgálata nélkül elutasította, mellyel a Kúria nem ért egyet.
Az európai uniós jog a kollektív alkuhoz való jog szabályozását a tagállamok hatáskörébe tartozónak tekinti. A 2009. évi VI. törvénnyel kihirdetett Módosított Európai Szociális Karta II. Rész 6. Cikkének 4. pontja és függelékének 6. cikke feljogosítja a munkavállalói és a munkáltatói oldalt érdekütközések esetén a kollektív cselekvésre, beleértve a sztrájkjogot, amely a korábban elfogadott kollektív egyezményekből fakadó kötelezettségek függvénye, azonban lehetővé teszi annak korlátozását is.
Az ügyben még irányadó Alkotmány 70/C. § (2) bekezdése szerint a sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni.
A Sztrájktv. a sztrájkjog gyakorlása tekintetében keretszabályozást ad, annak rendelkezései értelmezésénél a jogintézmény célját és rendeltetését figyelembe véve a sztrájkhoz való jog, mint alapvető munkavállalói jog alkotmányos elismeréséből kell kiindulni.
A Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerint a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - megilleti a sztrájk joga.
A Sztrájktv. munkavállalókat megillető jogot szabályoz és a szolidaritási sztrájk kivételével nem írja elő, hogy azt csak kollektív munkaügyi vita alanya kezdeményezheti. A sztrájk a magyar jogban tehát nem önálló szakszervezeti jogosítvány, azt ugyanis a munkavállalók és a szakszervezet egyaránt jogosultak kezdeményezni.
A Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésének értelmezésénél irányadó lehet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 368. számú elvi határozata, amely szerint azok az érdekek, amelyeket a munkavállalók a sztrájkjog gyakorlásával védelmezhetnek, nemcsak kedvezőbb munkafeltételekre, vagy foglalkoztatási jellegű kollektív igényekre irányulhatnak, hanem a munkavállalókat közvetlenül érintő gazdaság- és szociálpolitikai, valamint munkaügyi problémák megoldására is.
Az előbbiekre tekintettel a Kúria nem osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében szabályozott sztrájkjog gyakorlását a Sztrájktv. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kollektív munkaügyi vitára való utalás leszűkítené a korábbi Mt. 194. § (1) bekezdésében meghatározott fogalomra, ezért az adott esetben a sztrájk joga nem volt gyakorolható.
A munkavállalókat megillető sztrájkjog fennállásáról a konkrétan megfogalmazott egyes sztrájkkövetelések alapján lehet dönteni. Amennyiben valamely követelés tekintetében a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdése szerinti gazdasági és szociális érdek megállapítható és a tervezett sztrájk gyakorlását a Sztrájktv. 3. § (2) és (3) bekezdése kifejezetten nem tiltja, a sztrájkjog a munkavállalókat megilleti. A tervezett sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének kérdése erre irányuló kérelem alapján vizsgálható. Annak megállapítását a Sztrájktv. 5. § (1) bekezdése alapján az kérheti, akinek a jogszerűség, vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik.
Ezért a sztrájkjog gyakorlása, mint a munkavállalókat megillető alkotmányos alapjog kifejezett tiltó törvényi rendelkezés hiányában nem korlátozható, a Munka Törvénykönyve szerinti kollektív munkaügyi vita alanyai között felmerült, jogvitának nem minősülő, munkaviszonnyal összefüggő, kollektív szerződéses, vagy annak minősülő megállapodás eléréséhez biztosított jogra nem szűkíthető. Ez az értelmezés következik a Sztrájktv. 2. § (2)bekezdésében foglalt azon rendelkezésből is, miszerint amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Kormány öt napon belül kijelöli az egyeztető eljárásában résztvevő képviselőjét.
A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) eseti döntésében már állást foglalt abban a kérdésben, hogy a sztrájkjog nem kizárólag csak a munkáltató és a munkavállaló viszonylatában értelmezhető. A munkavállalók munkaviszonyával kapcsolatos (gazdasági és szociális) jogot, kötelezettséget ugyanis nemcsak a munkáltató, hanem kívülálló személy, vagy szerv is gyakorolhat, akinek az intézkedése ez esetben munkáltatói intézkedésnek minősül (Mfk.II.10.900/2009/3.). A nemzetközi gyakorlat szerint is a sztrájk a munkavállalókat közvetlenül érintő gazdaság-, szociálpolitikai, és munkaügyi kérdések megoldását szolgálhatja.
II.
A Sztrájktv. 4. § (2) bekezdése szerint annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél - csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. A Sztrájktv. 4. § (3) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény megállapíthatja. Törvényi szabályozás hiányában a sztrájkot megelőző egyeztetés során kell a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről megállapodni; ebben az esetben a sztrájk akkor tartható meg, ha a felek a megállapodást megkötötték, vagy ennek meghiúsulása esetén bármelyikük kérelmére a munkaügyi bíróság jogerős határozata megállapította a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit.Amennyiben a kérelmező kérelme a sztrájk megtarthatósága érdekében a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítására irányul, előkérdésként erre irányuló kérelem hiányában - minthogy a Sztrájktv. 1. § (1) bekezdésében szabályozott jogot az előbbiek szerint nem kell a Sztrájktv. 2. § (1) bekezdés a) pontjával együtt értelmezni - nem kell a tervezett sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét vizsgálni.
A még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről a bíróságnak a felek által megtett ajánlatok külön-külön való vizsgálatával az egyik fél által tett ajánlat elfogadásáról rendelkező határozat meghozatalával lehetséges döntenie.
A nemperes eljárásra biztosított szűk határidőre tekintettel a felektől különösen elvárható, hogy - megállapodás hiányában - a bíróság előtti eljárásban a munkajogi alapelveknek (így a jóhiszeműség, tisztesség, kölcsönös együttműködési kötelezettség, rendeltetésszerű joggyakorlás) megfelelő, komoly, szakmailag kellően alátámasztott nyilatkozatot tegyenek a még elégséges szolgáltatás mértékére és feltételeire - amelyeket az előzetes egyeztetés során kölcsönösen értékeltek a megegyezés szándékával - annak tudatában, hogy amennyiben ennek, valamint a Sztrájktv. 3. § (3) bekezdése szerinti tilalomnak - miszerint nincs helye sztrájknak, ha az az életet, egészséget, a testi épséget, vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná - a végső ajánlat nem felel meg, a bíróság a döntését a másik fél végső javaslata szerint meghozhatja, vagy a kérelem elutasításáról dönthet.
A nemperes eljárásokra - eltérő rendelkezés hiányában - a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése értelmében a Pp.</a> szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítását ugyan a törvény szerint bármelyik fél kérheti, ugyanakkor mivel - megállapodás hiányában - az arról való jogerős bírósági döntés a tervezett sztrájk megtarthatóságának törvényi feltétele, nyilvánvalóan az kérelmezi, akinek a sztrájk megtartásához érdeke fűződik, ezért nem elegendő csupán e körben a bírósági döntés kezdeményezése, a kérelemnek maradéktalanul meg kell felelnie a keresetlevéllel szemben támasztott Pp. 121. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek.
A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a keresetlevélben fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogra vonatkozó minden releváns tényt és azok bizonyítékait és a Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontja szerint a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ebből következően az adott nemperes eljárásban is elengedhetetlen, hogy a még elégséges szolgáltatás mértéke és feltételei megállapítására irányuló kérelem konkrétan tartalmazza a kérelmező szakmailag alátámasztott végső ajánlatát, amelyért felelősséget vállal. Ennek hiányában a kérelmezőt indokolt hiánypótlásra szükséges felhívni és amennyiben az eredménytelen, ennek jogkövetkezményét kell levonni.
A kérelmezettnek a kérelemben foglaltak ismeretében kell előterjesztenie az ellenkérelmét, melyben a Pp. 139. §-ában foglaltak szerint elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. Ez az adott eljárás keretei között feltételezi, hogy a kérelmezett - amennyiben az ellenkérelme nem az eljárás megszüntetésére irányul - a még elégséges szolgáltatás mértékére és feltételeire nézve megteszi a saját, szakmailag alátámasztott végső ajánlatát, amelyért felelősséget vállal.
A bíróság érdemi döntésének a kérelmezők kérelme, illetőleg a kérelmezett ellenkérelme szab határt (Pp. 215. §). A bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében ugyan a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, azonban a kérelmező által ajánlott nagyobb munkabeszüntetés lehetőségében a kérelmezett munkáltató által ajánlott esetleg kisebb munkabeszüntetés lehetősége (mint több-ben a kevesebb) benne foglaltatik, ezért nincs eljárásjogi akadálya a még elégséges szolgáltatás feltételei és mértéke megállapításának a kérelmezett végső ajánlata szerint, amennyiben az a munkaügyi bíróság megítélése szerint megalapozott.
A munkaügyi bíróságnak annak vizsgálata során, hogy a döntése alapjául elfogadja-e valamelyik fél végső ajánlatát, figyelemmel kell lennie valamennyi elétárt szakmai és egyéb érvre, amely a felek között a megállapodás meghiúsulását megelőzően elhangzott, ezért az e körben folytatott tárgyalások jegyzőkönyvében foglaltak értékelése szükséges. A törvényhozó a sztrájkjog gyakorlását ellehetetlenítő magatartások megakadályozása érdekében rövid (öt munkanap) eljárásjogi határidőt határoz meg, amely határidő rövidsége részletes bizonyítás lefolytatására, szakvélemény beszerzésére, esetleg szakvélemények ütköztetésére nem ad módot, ezért a törvény rendeltetéséből következően a feleknek szükséges felelősséget vállalniuk a végső ajánlatuk komolyságáért, az abban foglaltak működőképességéért. A még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételét megállapító törvényi szabályozás hiányában csak ez esetben van lehetőség a sztrájk megtartására annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez.
A kérelmezők meghatározott időpontban tervezett sztrájkhoz kapcsolódó kérelme ugyan már nem időszerű, de az irányadó - az adott jogvita eldöntéséhez elengedhetetlenül szükséges - elvek rögzítésével a jogerős végzés hatályon kívül helyezése és az eljárás megismétlése annak ellenére szükséges, hogy időközben hatályba lépett a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény, amely a jövőre nézve a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit megállapítja.
A megismételt eljárásban ezért - amennyiben a kérelmezők a kérelmüket fenntartják - a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről érdemben, valamelyik fél végső ajánlata elfogadásáról rendelkező határozat meghozatalával lehet dönteni. A közigazgatási és munkaügyi bíróságnak azt szükséges vizsgálnia és értékelnie, hogy a még elégséges szolgáltatást a kérelemben, vagy az érdemi ellenkérelemben kidolgozott megoldás biztosítja-e. Amennyiben a kifejtett munkajogi alapelveknek sem a kérelmező, sem a kérelmezett végső ajánlata nem felel meg, a kérelem elutasításának lehet helye.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült költség összegét és illetéket a Pp. 275. § (5) bekezdése szerint csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2013. február 13.
dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.855/2011.)