adozona.hu
BH+ 2013.3.124
BH+ 2013.3.124
A munkaidő-nyilvántartás tényszerűtlen, a valós tartalom megállapítására alkalmatlan vezetése a munkaügyi bírság kiszabását megalapozó kötelezettségszegés [1992. évi LXXV. törvény 140/A. § (1) bekezdés a) pont, 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 3. § (1) bekezdés c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi felügyelőség 2009. szeptember 10-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes telephelyén. Az ellenőrzés során a felügyelőség a jelenléti ívet lefényképezte. A felügyelőség hivatalos helyiségében 2009. október 14-én a felperes meghatalmazottjának meghallgatásával folytatódott az eljárás, amely során a lefényképezett jelenléti ívtől eltérő tartalmú jelenléti íveket és szabadságengedélyt csatolt be a felperes. Ez alapján a felügyelőség határozatában megállapította, hogy a felperes té...
BH+ 2013.3.124 A munkaidő-nyilvántartás tényszerűtlen, a valós tartalom megállapítására alkalmatlan vezetése a munkaügyi bírság kiszabását megalapozó kötelezettségszegés [1992. évi XXII. törvény 140/A. § (1) bekezdés a) pont, 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 3. § (1) bekezdés c) pont].
A munkaügyi felügyelőség 2009. szeptember 10-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes telephelyén. Az ellenőrzés során a felügyelőség a jelenléti ívet lefényképezte. A felügyelőség hivatalos helyiségében 2009. október 14-én a felperes meghatalmazottjának meghallgatásával folytatódott az eljárás, amely során a lefényképezett jelenléti ívtől eltérő tartalmú jelenléti íveket és szabadságengedélyt csatolt be a felperes. Ez alapján a felügyelőség határozatában megállapította, hogy a felperes tényszerűtlenül vezette a munkaidő nyilvántartást a megnevezett munkavállalók vonatkozásában. A fényképfelvételek szerint az érintett munkavállalóknak a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapra szabadságot írt ki a felperes, azonban a felügyelőségen becsatolt nyilvántartáson 2009. augusztus 21. napja pihenőnap volt, és 2009. augusztus 29. napjára adta ki a szabadságot. Szintén a 2009. október 14-én bemutatott munkaidő-nyilvántartás adatai szerint B. S. munkavállaló 2009. augusztus 18. napján 18 órától 6 óráig munkavégzésre volt beosztva, ezzel szemben a fényképfelvételek, illetve a szabadságengedélyek alapján az érintett munkavállaló számára e napra szabadságot adtak ki.A felügyelőség a feltárt munkaügyi szabálytalanságok miatt 200 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki, és kötelezte a felperest, hogy az érintett munkavállalók munkaidejéről vezessen tényszerű adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartást (1. pont), és a munkaidő-beosztás szerinti a pihenőnapon végzett munkáért járó pótlékot fizesse meg (2. pont).
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a második kötelezési pontot megsemmisítette, egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
Ezt követően a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, illetve annak megváltoztatását és a munkaügyi bírság mellőzését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A per adatai alapján megállapította, hogy a 2009. szeptember 10-én lefényképezett augusztusi munkaidő-nyilvántartás adatai és az azt követően a felperes képviselője által becsatolt nyilvántartás adatai eltérőek. Kifejtette, hogy a közigazgatási határozat nem annak megállapítására irányult, miszerint a munkavállalók ténylegesen végeztek-e munkát az adott napon, ha távol voltak, akkor az milyen jogcímen történt, illetve helyesen használták-e a munkaidő-nyilvántartáson a munkavállalók az egyes jelöléseket. Az alperes határozata azon alapult, hogy a felperes által csatolt jelenléti ív adatai eltértek a helyszíni vizsgálat során lefényképezett adatoktól, így azok hitelessége, tényszerű, valós tartalma nem állapítható meg. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a munkaidő-nyilvántartást tényszerűtlenül, a valós tartalmat nem megállapíthatóan és követhetetlenül vezette, mellyel megszegte az Mt. 140/A. § (1) bekezdésének a) pontját.
Nem fogadta el a bíróság a felperes azzal kapcsolatos kifogását sem, miszerint az alperes megszegte a tényállás tisztázási kötelezettségét. Megállapítása szerint az alperesi határozatok valós tényállást állapítottak meg, feltárták az ellenőrzéssel érintett felperesi mulasztást, a szabályszegések tényét, annak lényeges körülményeit, illetve mindazon körülményeket, amelyeket az alperes a jogszabályok alapján a mérlegelése tárgyává köteles tenni, így az alperes a bírság kiszabása során megtartotta az erre vonatkozó jogszabályi előírásokat.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte akként, hogy a Kúria adjon helyt a kereseti kérelmének.
Álláspontja szerint az eljárt bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat helytelenül, okszerűtlenül és iratellenesen értékelte, és ezzel megszegte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Fenntartotta, hogy az alperes megszegte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 3. § (1) bekezdésében, 50. § (1) és (4) bekezdésében előírt tényállás tisztázási kötelezettségét. Amennyiben ennek eleget tesz, arra a megállapításra kellett volna jutnia, hogy a felperesnek éppen a tényszerűség miatt kellett javítania a munkavállalók által "hibásan kitöltött" jelenléti íveket. A jelenléti ív ugyanis B. S. vonatkozásában a várható munkaidőre vonatkozó előzetes adatokat tartalmazta, azt a munkavállaló nem írta alá, így nem állapítható meg, hogy 2009. augusztus 18-án dolgozott. Megjegyezte továbbá, hogy mivel a másodfokú közigazgatási határozat módosította az elsőfokú határozatot, ezt a bírság kiszabása során is értékelnie kellett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a jogsértést abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelte, így téves következtetés alapján hozta meg ítéletét. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemét érintő jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. Az ítéleti tényállás kapcsán olyan eljárási jogszabálysértés, amely az ügy érdemét érinti, csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, kirívóan okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. A bíróság mérlegelési körébe tartozó ténykérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére, értékelésére.
Az adott esetben a bíróság mérlegelésében jogszabálysértést megalapozó, nyilvánvalóan helytelen következtetés nem állapítható meg.
Helytállóan hivatkozott az eljárt bíróság arra, hogy az alperes a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogszerűen vizsgálta a munkáltató nyilvántartási kötelezettségének teljesítését, és megalapozottan következtetett arra, hogy a felperes tíz munkavállalót érintően a 2009. augusztus havi munkaidő-nyilvántartást tényszerűtlenül, a valós tartalmat nem meg állapíthatóan és követhetetlenül vezette, ezzel megszegte az Mt. 140/A. § (1) bekezdésének a) pontját. Az Mt. 140/A. § (1) bekezdése a munkáltató kötelezettségévé teszi a valós adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartás vezetését, így a felperes eredménnyel nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállalók helytelen bejegyzése miatt kellett utóbb javításokat eszközölnie azon.
Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy egy előre kitöltött jelenléti ív nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, a várható munkaidőre vonatkozó előzetes kitöltése nem jelenti a jelenléti ív tényszerű, naprakész, hiteles vezetését. Az úgynevezett "várható munkaidő" a munkaidő előzetes beosztását jelenti, ettől azonban el lehet térni a jogszabályban meghatározott következmények mellett. A munkaidő-beosztástól való eltérést a munkaidő-nyilvántartásnak tényszerűen és naprakészen tartalmaznia kell, ennek azonban a felperesi nyilvántartások nem feleltek meg.
Az alperes eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének, a határozatában említett jogsértéssel kapcsolatos tényt és adatot a szükséges mértékben feltárta, és nem kellett vizsgálnia azt, hogy az adott időpontokban történt-e ténylegesen munkavégzés, illetve, hogy mi az oka eltérő bejegyzéseknek, mivel a vizsgálat tárgya az volt, hogy a felperes a 2009. augusztus havi munkaidő-nyilvántartást tényszerűen vezette-e. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság álláspontját a bírság mértékének meghatározása vonatkozásában is, ítélete e tekintetben sem tekinthető jogsértőnek.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv. II. 10.246/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 27.M.4380/2010/12. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán- tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 27.M.4380/2010/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint külön felhívásra a magyar államnak 36 000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség K. Munkaügyi Felügyelősége 2009. szeptember 10-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes S., T. utca telephelyén. Az ellenőrzés során a felügyelőség a jelenléti ívet lefényképezte. A felügyelőség hivatalos helyiségében 2009. október 14-én a felperes meghatalmazottjának meghallgatásával folytatódott az eljárás, amely során a lefényképezett jelenléti ívtől eltérő tartalmú jelenléti íveket és szabadságengedélyt csatolt be a felperes. Ez alapján a felügyelőség határozatában megállapította, hogy a felperes tényszerűtlenül vezette a munkaidő nyilvántartást a megnevezett munkavállalók vonatkozásában. A fényképfelvételek szerint az érintett munkavállalóknak a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapra szabadságot írt ki a felperes, azonban a felügyelőségen becsatolt nyilvántartáson 2009. augusztus 21. napja pihenőnap volt, és 2009. augusztus 29. napjára adta ki a szabadságot. Szintén a 2009. október 14-én bemutatott munkaidő-nyilvántartás adatai szerint B. S. munkavállaló 2009. augusztus 18. napján 18 órától 6 óráig munkavégzésre volt beosztva, ezzel szemben a fényképfelvételek, illetve a szabadságengedélyek alapján az érintett munkavállaló számára e napra szabadságot adtak ki.A felügyelőség a feltárt munkaügyi szabálytalanságok miatt 200.000 forint munkaügyi bírságot szabott ki, és kötelezte a felperest, hogy az érintett munkavállalók munkaidejéről vezessen tényszerű adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartást, és a munkaidő-beosztás szerinti a pihenőnapon végzett munkáért járó pótlékot fizesse meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a második kötelezési pontot megsemmisítette, egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
Ezt követően a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, egyúttal annak megváltoztatását és a munkaügyi bírság mellőzését kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 27.M.4380/2010/12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A per adatai alapján megállapította, hogy a 2009. szeptember 10-én lefényképezett augusztusi munkaidő-nyilvántartás adatai és az azt követően a felperes képviselője által becsatolt nyilvántartás adatai eltérőek. Kifejtette, hogy a közigazgatási határozat nem annak megállapítására irányult, miszerint a munkavállalók ténylegesen végeztek-e munkát az adott napon, ha távol voltak, akkor az milyen jogcímen történt, illetve helyesen használták-e a munkaidő-nyilvántartáson a munkavállalók az egyes jelöléseket. Az alperes határozata azon alapult, hogy a felperes által csatolt jelenléti ív adatai eltértek a helyszíni vizsgálat során lefényképezett adatoktól, így azok hitelessége, tényszerű, valós tartalma nem állapítható meg. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a munkaidő-nyilvántartást tényszerűtlenül, a valós tartalmat nem megállapíthatóan és követhetetlenül vezette, mellyel megszegte az Mt. 140/A. § (1) bekezdésének a) pontját.
Nem fogadta el a bíróság a felperes azzal kapcsolatos kifogását sem, miszerint az alperes megszegte a tényállás tisztázási kötelezettségét. Megállapítása szerint az alperesi határozatok valós tényállást állapítottak meg, feltárták az ellenőrzéssel érintett felperesi mulasztást, a szabályszegések tényét, annak lényeges körülményeit, illetve mindazon körülményeket, amelyeket az alperes a jogszabályok alapján a mérlegelése tárgyává köteles tenni, így az alperes a bírság kiszabása során megtartotta az erre vonatkozó jogszabályi előírásokat.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte akként, hogy a Kúria adjon helyt a kereseti kérelmének, és marasztalja az alperest a perköltségben.
Álláspontja szerint az eljárt bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat helytelenül, okszerűtlenül és iratellenesen értékelte, és ezzel megszegte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. S. G.-né tanúvallomását illetően nem vette figyelembe, hogy a kérdéses eset és a vallomás megtétele között hosszabb idő telt el, illetve életszerűtlennek tartotta, hogy az adott körülményre a tanú emlékezhetett. Fenntartotta, hogy az alperes megszegte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 3. § (1) bekezdésében, 50. § (1) és (4) bekezdésében előírt tényállás tisztázási kötelezettségét. Amennyiben ennek eleget tett volna, arra a megállapításra kellett volna jutnia, hogy a felperesnek éppen a tényszerűség miatt kellett javítania a munkavállalók által "hibásan kitöltött" jelenléti íveket. A jelenléti ív ugyanis B. S. vonatkozásában a várható munkaidőre vonatkozó előzetes adatokat tartalmazta, azt a munkavállaló nem írta alá, így nem állapítható meg, hogy 2009. augusztus 18-án dolgozott. Megjegyezte továbbá, hogy mivel a másodfokú közigazgatási határozat módosította az elsőfokú határozatot, ezt a bírság kiszabása során is értékelnie kellett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, és a felperes költségekben való marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a jogsértést abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelte, így téves következtetés alapján hozta meg ítéletét. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemét érintő jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. Az ítéleti tényállás kapcsán olyan eljárási jogszabálysértés, amely az ügy érdemét érinti, csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, kirívóan okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. A bíróság mérlegelési körébe tartozó ténykérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére, értékelésére.
Az adott esetben a bíróság mérlegelésében jogszabálysértést megalapozó, nyilvánvalóan helytelen következtetés nem állapítható meg.
Helytállóan hivatkozott az eljárt bíróság arra, hogy az alperes a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogszerűen vizsgálta a munkáltató nyilvántartási kötelezettségének teljesítését, és megalapozottan következtetett arra, hogy a felperes tíz munkavállalót érintően a 2009. augusztus havi munkaidő-nyilvántartást tényszerűtlenül, a valós tartalmat nem meg állapíthatóan és követhetetlenül vezette, ezzel megszegte az Mt. 140/A. § (1) bekezdésének a) pontját. Az Mt. 140/A. § (1) bekezdése a munkáltató kötelezettségévé teszi a valós adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartás vezetését, így a felperes eredménnyel nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállalók helytelen bejegyzése miatt kellett utóbb javításokat eszközölnie azon.
Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy egy előre kitöltött jelenléti ív nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, a várható munkaidőre vonatkozó előzetes kitöltése nem jelenti a jelenléti ív tényszerű, naprakész, hiteles vezetését. Az úgynevezett "várható munkaidő" a munkaidő előzetes beosztását jelenti, ettől azonban el lehet térni a jogszabályban meghatározott következmények mellett. A munkaidő-beosztástól való eltérést a munkaidő-nyilvántartásnak tényszerűen és naprakészen tartalmaznia kell, ennek azonban a felperesi nyilvántartások nem feleltek meg.
Az alperes eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének, a határozatában említett jogsértéssel kapcsolatos tényt és adatot a szükséges mértékben feltárta, és nem kellett vizsgálnia azt, hogy az adott időpontokban történt-e ténylegesen munkavégzés, illetve, hogy mi az oka eltérő bejegyzéseknek, mivel a vizsgálat tárgya az volt, hogy a felperes a 2009. augusztus havi munkaidő-nyilvántartást tényszerűen vezette-e. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság álláspontját a bírság mértékének meghatározása vonatkozásában is, ítélete e tekintetben sem tekinthető jogsértőnek.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási költséget megfizetni, a felperes illetékfizetési kötelezettsége az 1990. évi XCIII. törvény 43. §-a és 39. § (3) bekezdése d) pontján alapul.
Budapest, 2012. november 7.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Stark Marianna bíró
(Kúria Mfv. II. 10.246/2012.)