adozona.hu
BH 2013.3.78
BH 2013.3.78
A szakszervezet jogosult választott tisztségviselője részére munkaidő-kedvezményt kérni és annak felhasználásáról dönteni, azonban ezen jogosultság gyakorlása a rendvédelmi tevékenységet végző munkáltató speciális működésének és alapvető feladata ellátásának figyelembevétele nélkül rendeltetésszerűen nem gyakorolható [1996. évi XLIII. törvény 5. § (1) bekezdés, 27. § (2) bekezdés, 32. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmező szakszervezeti kifogás jogszerűségének megállapítására irányuló kérelmét elutasította.
A tényállás szerint a kérelmező 15 megbízott szakszervezeti tisztségviselőt kért ki meghatározott szakszervezeti feladat ellátására. A kérelmezett 8 fő részére engedélyezte a szakszervezeti teendők ellátását.
A kérelmező szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezett vezetőjéhez arra hivatkozva, hogy az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 32. § (1) és (2) bekezdé...
BH 2013.3.78 A szakszervezet jogosult választott tisztségviselője részére munkaidő-kedvezményt kérni és annak felhasználásáról dönteni, azonban ezen jogosultság gyakorlása a rendvédelmi tevékenységet végző munkáltató speciális működésének és alapvető feladata ellátásának figyelembevétele nélkül rendeltetésszerűen nem gyakorolható [1996. évi XLIII. törvény 5. § (1) bekezdés, 27. § (2) bekezdés, 32. § (2) bekezdés].
A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmező szakszervezeti kifogás jogszerűségének megállapítására irányuló kérelmét elutasította.A tényállás szerint a kérelmező 15 megbízott szakszervezeti tisztségviselőt kért ki meghatározott szakszervezeti feladat ellátására. A kérelmezett 8 fő részére engedélyezte a szakszervezeti teendők ellátását.
A kérelmező szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezett vezetőjéhez arra hivatkozva, hogy az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 32. § (1) és (2) bekezdése alapján a kérelmezett nem tagadhatja meg a szakszervezeti tisztségviselők szolgálatmentességének biztosítását, a munkaidő kedvezmény felhasználásáról kizárólag a szakszervezet dönt.
A kérelmezett a kifogással nem értett egyet, és az e kérdésben történő egyeztetést sem tartotta szükségesnek. Közölte továbbá, hogy további 3 fő részére tudja a szolgálatmentességet biztosítani, 4 személyt érintően azonban nem tudja átszervezni a szolgálatot, a végrehajtói állomány 40 százalékát kitevő megbízott tisztviselők munkaidő-kedvezményét az idő rövidsége miatt nem tudta biztosítani.
A kérelmező álláspontja szerint azzal, hogy a munkáltató a munkaidő-kedvezményt valamennyi bejelentett szakszervezeti tisztségviselő részére nem biztosította jogsértést követett el és súlyosan beavatkozott a szakszervezet belső ügyeibe, a Hszt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a kérelmezett mérlegelési jogkörben dönthetne a szolgálatmentesség biztosításáról.
A munkaügyi bíróság a végzése indokolásában tett megállapítása szerint a kérelmező az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. § (1) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettségét megsértette, amikor az általa megjelölt 15 szakszervezeti tisztviselő számára kért munkaidő-kedvezmény biztosítását olyan időpontban jelentette be a kérelmezettnek, amikor az idő rövidsége miatt az érintettek szolgálati beosztásának átszervezése már nem volt megoldható annak érdekében, hogy a munkáltató zavartalan működése biztosított legyen, továbbá a szolgálati érdek ne sérüljön.
A kérelmező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és megfelelő jogi következtetést vont le. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény igénybevételére a kérelmezettnek kizárólag tudomásulvételi joga van, ugyanakkor a szakszervezet részéről az igény érvényesítése nem lehet korlátlan, mert figyelembe kell vennie a munkáltató működőképességének fenntartását is.
Önmagában az a körülmény, hogy a kérelmezett a szakszervezeti kifogással nem értett egyet, és ezért az ezzel kapcsolatos egyeztetés megtartását sem tartotta indokoltnak, nem járt a kérelmező jogsérelmével, mert az irányadó bírói gyakorlat alapján, valamint a Hszt. 31. § (4) bekezdése szerint az eredménytelenséget követően öt napon belül jogosult volt bírósághoz fordulni.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, továbbá a szakszervezeti kifogás jogszerűségének megállapítását kérte.
Nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak az Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére történő hivatkozását, mert az Mt.</a> ezen rendelkezése egy olyan általános szabályt fogalmaz meg, amelyhez képest a Hszt. ide vonatkozó rendelkezése speciálisnak, vagyis elsődlegesnek tekinthető. Érvelése szerint a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény biztosítása kötelező.
A kérelmezett eljárása sérti a nemzetközi jogi elveket is, így az ILO 87. számú Egyezményének 3. cikkét, mivel belügyeikbe súlyosan beavatkozott és korlátozta azon jogokat, hogy a tisztségviselők a szakszervezet által rendezett demonstráción részt vegyenek, illetve a tisztségükből adódó feladataikat ellássák.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Hszt. 32. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján - a kérelmezett által sem vitatottan - a szakszervezeti tisztségviselőknek a jogszabályban foglalt mértékű munkaidő-kedvezmény jár, amelynek felhasználásáról a szakszervezet jogosult dönteni. A jogvita eldöntésénél azonban - a munkáltató által ellátott rendvédelmi tevékenységre tekintettel - nem lehetett eltekinteni 23/2008. (OT. 14.) ORFK utasítás 5. pontjában előírt, a szolgálatteljesítési időbeosztás előzetes közlésére vonatkozó előírásaitól, ezért a Hszt. 27. § (2) bekezdésében foglalt és a szakszervezetet is terhelő együttműködési kötelezettség, valamint a Hszt. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás elvei alapján a kérelmezőtől elvárható volt, hogy a választott és megbízott tisztségviselők személyéről, illetve a munkaidő-kedvezmény igényéről kellő időben teljes körű tájékoztatást adjon a kérelmezett munkáltatónak.
Az eljáró bíróságok ezért jogszerűen állapították meg, hogy a kérelmező szolgálatmentesítésre vonatkozó kérelme a fenti alapelveknek nem felelt meg.
A rendeltetésszerű joggyakorlás olyan általános jogelvnek tekinthető, amely a valamely jogosultsággal az erre vonatkozó speciális előírás alapján élő félre is alkalmazandó, és minden esetben vizsgálandó, hogy a fél részére biztosított jog alkalmazása, illetőleg megállapított kötelezettség teljesítése a jogszabály céljával, illetőleg a szabályozás rendeltetésével összhangban áll-e. Az adott esetben bár a szakszervezet jogosult volt választott tisztségviselője részére munkaidő-kedvezményt kérni és annak felhasználásáról dönteni, azonban ezen jogosultság gyakorlása a rendvédelmi tevékenységet végző kérelmezett speciális működésének és alapvető feladata ellátásának figyelembevétele nélkül rendeltetésszerűen nem volt gyakorolható.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.832/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 3.Mpkf.21.088/2011/1. számú végzésével jogerősen befejezett nemperes eljárásában a kérelmező által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 3.Mpkf.21.088/2011/1. számú végzését hatályában fenntartja.Kötelezi a kérelmezőt, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a kérelmezettnek 10.000,- Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálat eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A Kaposvári Munkaügyi Bíróság a 7.Mpk.50.017/2011/4. számú végzésével a kérelmező szakszervezeti kifogás jogszerűségének megállapítására irányuló kérelmét elutasította.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmező 2011. május 20-án kelt, a kérelmezetthez ugyanezen a napon 10 óra 50 perckor érkezett kérelmében 15 megbízott szakszervezeti tisztségviselőt kért ki meghatározott szakszervezeti feladat ellátására 2011. május 23. napján 00 órától 24 óráig. Valamennyi tisztségviselő szolgálati helye a Somogy Megyei Rendőr-főkapitány Bevetési Osztálya volt. A kérelmezett ugyanezen a napon kelt válasziratában 8 fő részére engedélyezte a szakszervezeti teendők ellátását.
A kérelmező 2011. május 20-án alatt szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezett vezetőjéhez arra hivatkozva, hogy az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 32. § (1) és (2) bekezdése alapján a kérelmezett nem tagadhatja meg a szolgálatmentesség biztosítását, a munkaidő kedvezmény felhasználásáról kizárólag a szakszervezet dönt.
A kérelmezett május 23-án kelt válaszában a kifogással nem értett egyet, és az e kérdésben történő egyeztetést sem tartotta szükségesnek. Közölte továbbá, hogy további 3 fő részére tudja a szolgálatmentességet biztosítani, 4 személyt érintően azonban nem tudja átszervezni a szolgálatot. Hivatkozott a 23/2008.(OT.14.)ORFK utasítás 5. pontjára, és közölte, hogy miután az érintettek megbízására vonatkozóan nem kapott tájékoztatást a szakszervezettől, ezért a végrehajtói állomány 40 százalékát kitevő megbízott tisztviselők munkaidő-kedvezmény biztosítását az idő rövidsége miatt nem tudta biztosítani.
A kérelmező a 2011. május 30-án a bírósághoz benyújtott, majd hiánypótlást követően június 6. napján pontosított kérelmében a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság határozatát kifogásolta. Álláspontja szerint azzal, hogy a munkáltató a munkaidő-kedvezményt valamennyi bejelentett szakszervezeti tisztségviselő részére nem biztosította jogsértést követett el és súlyosan beavatkozott a szakszervezet belső ügyeibe. Érvelése szerint a Hszt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a kérelmezett mérlegelési jogkörben dönthetne a szolgálatmentesség biztosításáról.
A munkaügyi bíróság a végzése indokolásában tett megállapítása szerint a kérelmező az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. § (1) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettségét megsértette, amikor az általa megjelölt 15 szakszervezeti tisztviselő számára kért munkaidő-kedvezmény biztosítását olyan időpontban jelentette be a kérelmezettnek, amikor az idő rövidsége miatt az érintettek szolgálati beosztásának átszervezése már nem volt megoldható annak érdekében, hogy a munkáltató zavartalan működése biztosított legyen, továbbá a szolgálati érdek ne sérüljön. Megállapította, hogy a fentiek alapján a kérelmezett nem sértette meg a Hszt. 32. § (1) és (2) bekezdésében írt, a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosítandó munkaidő-kedvezménnyel kapcsolatos kötelezettségét.
A kérelmező fellebbezése alapján eljárt Somogy Megyei Bíróság a 3.Mpkf.21.088/2011/1. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és megfelelő jogi következtetést vont le. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény igénybevételére a kérelmezettnek kizárólag tudomásulvételi joga van, ugyanakkor a szakszervezet részéről az igény érvényesítése nem lehet korlátlan, mert figyelembe kell vennie a munkáltató működőképességének fenntartását is.
Önmagában az a körülmény, hogy a kérelmezett a szakszervezeti kifogással nem értett egyet, és ezért az ezzel kapcsolatos egyeztetés megtartását sem tartotta indokoltnak, nem járt a kérelmező jogsérelmével, mert az irányadó bírói gyakorlat alapján, valamint a Hszt. 31. § (4) bekezdése szerint az eredménytelenséget követően öt napon belül jogosult volt bírósághoz fordulni.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős végzés - az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályú - hatályon kívül helyezését, továbbá a szakszervezeti kifogás jogszerűségének megállapítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, továbbá a kérelmezett első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a kérelmezett megsértette a Hszt. 32. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét, mert a 2010. május 20-án, a kérelmezetthez beadott szakszervezeti kikérőben feltüntetett 15 szakszervezeti tisztségviselő részére nem biztosította a kért munkaidő-kedvezményt, holott a jogszabály rendelkezése alapján ebben a körben csupán tudomásvételi joga volt. Annak eldöntése, hogy a szakszervezet mely tisztségviselők részére veszi igénybe a kedvezményt, kizárólagosan belső ügynek tekinthető, ezért a kérelmezett intézkedése a szakszervezet belső ügyeibe történő beavatkozást jelenti.
A felülvizsgálati érvelés szerint a kérelmezett további jogsértést követett el akkor, amikor a kifogás benyújtását követően nem kezdte meg az egyeztető tárgyalásokat, továbbá nem függesztette fel a szakszervezeti kifogásban sérelmezett intézkedést sem. Nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak az Mt. 3. § (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére történő hivatkozását sem, mert az Mt.</a> ezen rendelkezése egy olyan általános szabályt fogalmaz meg, amelyhez képest a Hszt. ide vonatkozó rendelkezése speciálisnak, vagyis elsődlegesnek tekinthető. Érvelése szerint a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény időpontját minden esetben a szakszervezet főtitkára jogosult meghatározni, amelynek biztosítása a törvényi rendelkezések értelmében kötelező. A Hszt. ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek alapján a kérelmezett mérlegelési jogkörben dönthetne a szolgálatmentesség biztosításáról. Sérelmezte, hogy kérelmezett a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény igénybevétele kapcsán a szervezet autonómiáját figyelmen kívül hagyva értelmezte és alkalmazta a Hszt. 32. § (2) bekezdésében foglaltakat.
A kérelmezett eljárása sérti a nemzetközi jogi elveket is, konkrétan az ILO 87. számú Egyezményének 3. cikkét, mivel belügyeikbe súlyosan beavatkozott és korlátozta azon jogokat, hogy a tisztviselők a szakszervezet által rendezett demonstráción részt vegyenek, illetve a tisztségükből adódó feladataikat ellássák.
Végül arra hivatkozott, hogy általános gyakorlatnak számít a rendvédelmi szférában, hogy a szakszervezet rövid határidőn belül (kettő-öt nap) kéri ki tagjait a munkáltatótól. Ennek a szakszervezetek autonómiája és tagjaik helyzetének védelme szempontjából van garanciális jelentősége.
A kérelmezett a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában történő fenntartását és a kérelmező felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Hszt. 32. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján - a kérelmezett által sem vitatottan - a szakszervezeti tisztségviselőknek a jogszabályban foglalt mértékű munkaidő-kedvezmény jár, amelynek felhasználásáról a szakszervezet jogosult dönteni. A jogvita eldöntésénél azonban - a munkáltató által ellátott rendvédelmi tevékenységre tekintettel - nem lehetett eltekinteni 23/2008.(OT.14.) ORFK utasítás 5. pontjában előírt, a szolgálatteljesítési időbeosztás előzetes közlésére vonatkozó előírásaitól, ezért a Hszt. 27.§ (2) bekezdésében foglalt és a szakszervezetet is terhelő együttműködési kötelezettség, valamint a Hszt. 5.§ (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás elvei alapján a kérelmezőtől elvárható volt, hogy a választott és megbízott tisztségviselők személyéről, illetve a munkaidő-kedvezmény igényéről kellő időben teljes körű tájékoztatást adjon a kérelmezett munkáltatónak.
Az eljáró bíróságok ezért jogszerűen állapították meg, hogy a kérelmező 2011. május 20-án kelt és május 23-ára szóló, az állomány 40 százalékát érintő szolgálatmentesítésre vonatkozó kérelme a fenti alapelveknek nem felelt meg.
A kérelmezett a késedelmes előterjesztés ellenére első válaszában nyolc fő, majd további három fő részére, az idő rövidsége ellenére biztosította a szolgálatmentességet, négy fő vonatkozásában azonban azt a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből következően jogszerűen tagadta meg.
A kérelmezett alaptalanul hivatkozott a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény felhasználására vonatkozó speciális rendelkezések elsőbbségére. A rendeltetésszerű joggyakorlás ugyanis olyan általános jogelvnek tekinthető, amely a valamely jogosultsággal az erre vonatkozó speciális előírás alapján élő félre is alkalmazandó, és minden esetben vizsgálandó, hogy a fél részére biztosított jog alkalmazása, illetőleg megállapított kötelezettség teljesítése a jogszabály céljával, illetőleg a szabályozás rendeltetésével összhangban áll-e. Az adott esetben bár a szakszervezet jogosult volt választott tisztségviselője részére munkaidő-kedvezményt kérni és annak felhasználásáról dönteni, azonban ezen jogosultság gyakorlása a rendvédelmi tevékenységet végző kérelmezett speciális működésének és alapvető feladata ellátásának figyelembevétele nélkül rendeltetésszerűen nem volt gyakorolható. A kérelmező 2011. május 20-án délelőtt 10 óra 50 perckor előterjesztett kérelmében május 23-án 00 órától kérte 15 tag esetében a szolgálatmentesség biztosítását, amely időtartam kevesebb, mint 72 órát jelentett.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kérelmezett jogsértést követett el, amikor a kifogás tárgyában nem tartott egyeztetést. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az egyeztetés hiánya nem járt a kérelmező jogsérelmével, mert a Hszt. 31. § (4) bekezdése alapján jogosult volt annak eredménytelenségére hivatkozással bírósághoz fordulni.
Ugyancsak alaptalan a kérelmező intézkedés felfüggesztésének hiányára utaló kérelme, mert az adott esetben nem munkáltatói intézkedés megtételéről volt szó, hanem egy szakszervezet által benyújtott munkaidő-kedvezmény biztosítására irányuló kérelem részbeni elutasításáról. A kérelmezett részéről a szolgálatmentesítés részbeni elutasítása tehát nem minősül aktív tevékenységnek, munkáltatói intézkedésnek, ezért a felfüggesztés nem volt értelmezhető.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A kérelmező a Pp. 78. §-a alapján köteles megfizetni a kérelmezett felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az államot terheli.
Budapest, 2012. november 28.
dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Mfv.II.10.832/2011.)