adozona.hu
BH+ 2013.2.78
BH+ 2013.2.78
Ha a munkáltató a prémium kiírására vállalt kötelezettségét határidőben nem teljesíti, ez a mulasztás a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére okot adó jelentős súlyú kötelezettségszegésnek nem minősül [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kontrolling igazgató munkakörű alperes, a munkáltatói jogkörgyakorló magyar ügyvezető és a gazdasági igazgató 2006. május 15-én megbeszélést tartott, ahol az alperes távozási szándékát jelentette be. A munkáltató részéről jelenlévők közölték, hogy a távozását tudomásul veszik, de a felmondási idő letöltéséhez ragaszkodnak tekintettel arra, hogy új munkavállaló alkalmazása válik szükségessé. A megbeszélésen a prémiumkiírásról nem volt szó.
Az alperes 2006. május 17-én a munkaviszonyát rendk...
BH+ 2013.2.78 Ha a munkáltató a prémium kiírására vállalt kötelezettségét határidőben nem teljesíti, ez a mulasztás a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére okot adó jelentős súlyú kötelezettségszegésnek nem minősül [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pont].
A kontrolling igazgató munkakörű alperes, a munkáltatói jogkörgyakorló magyar ügyvezető és a gazdasági igazgató 2006. május 15-én megbeszélést tartott, ahol az alperes távozási szándékát jelentette be. A munkáltató részéről jelenlévők közölték, hogy a távozását tudomásul veszik, de a felmondási idő letöltéséhez ragaszkodnak tekintettel arra, hogy új munkavállaló alkalmazása válik szükségessé. A megbeszélésen a prémiumkiírásról nem volt szó.Az alperes 2006. május 17-én a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette közölve, hogy a következő naptól nem végez munkát, de rendelkezésre áll a munkakör átadása érdekében. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a hatályos munkaszerződése alapján a munkáltató részére legkésőbb minden tárgyév február 28-áig írásban kiadja az előzetesen egyeztetett prémium célkitűzéseket, és meghatározza a prémium összegét. A 2006-os évre ezen kötelezettségét a munkáltató nem teljesítette, ennek következtében a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése indokolt.
A felperes közölte az alperessel, hogy a rendkívüli felmondását tudomásul vette, és felhívta, hogy 2006. május 24-én a munkakörét adja át, majd az alperes helyébe lépő új munkavállaló betanítását segítse. Az alperes a megadott napon bement a munkahelyére, de az új munkavállaló foglalkoztatásának elősegítésétől elzárkózott.
A felperes munkáltató a keresetében az Mt. 101. §-ának (1) bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését a felmondási időre járó munkabér megfizetésére, 3 052 690 forint összegben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő az Mt. 96. § (7) bekezdése alapján. A felperestől 3 027 420 forint felmondási időre járó átlagkeresetet, továbbá 1 009 140 forint végkielégítés megfizetését igényelte kamatokkal együtt.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy átalánykártérítés címén fizessen meg a felperesnek 3 052 690 forintot, míg az alperesnek az illetmény iránti viszontkeresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint - utalva az Mt. 96. § (1) és (7) bekezdésében, valamint az Mt. 100. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - előkérdésnek tekintette annak vizsgálatát, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogszerű volt-e. Megállapította, hogy a munkavállaló a felperesnek a prémium kiírásával kapcsolatos nem határidőben teljesített gyakorlatát nem kifogásolta, azt elfogadta. A bíróság megítélése szerint ha a munkáltató valamely kérdésben helytelen (határidőt be nem tartó) gyakorlatot folytat, és azt a munkavállaló nem kifogásolja, hallgatólagosan elfogadja, akkor csak abban az esetben lehet a munkáltató lényeges kötelezettségszegésének tekinteni, amennyiben erre írásban felhívja a figyelmet.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen az alperesnek hat havi felmondási időre járó átlagkereset címén 3 052 690 forintot, két havi végkielégítés címén 1 017 563 forintot és ezen összegek késedelmi kamatát.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság végzésével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint téves a másodfokú bíróság azon hivatkozása, miszerint a munkáltató a rendkívüli felmondást elfogadta, így az abban foglalt indokok vizsgálata az eljárás során már szükségtelen volt. Az elfoglalt jogi álláspontja miatt tehát a másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogszerűségét nem bírálta el, így azt a megismételt eljárás során vizsgálat tárgyává kell tennie.
A megismételt eljárást követően a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Kifejtette, hogy a felperesi munkáltató a per során nem vitatta, miszerint a rendkívüli felmondás indoka - vagyis, hogy a munkaszerződésben rögzítettek ellenére nem történt meg a tárgyév február 28. napjáig az alperesi munkavállaló részére a prémium kifizetése - a valóságnak megfelel, azonban jogszerűnek nem tekinthető, mert a munkáltató mulasztása nem olyan súlyú, ami a rendkívüli felmondást megalapozná. Annak közlésekor az üzleti évből csak két és fél hónap telt el, a hátralévő időben a prémiumkitűzésre a felperesnek még lehetősége lett volna.
Az alperes a per során állította, hogy a prémium kiírás elmaradását többször sérelmezte a közvetlen felettesénél, K. L.-nél, azonban intézkedés ennek ellenére nem történt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek azért nincs különösebb jelentősége, mivel a munkáltatói mulasztás súlyának értékelését nem befolyásolja az, hogy a munkavállaló a munkáltatói magatartást sérelmezte-e vagy sem.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató azon mulasztása, miszerint az alperes részére a munkaszerződésében meghatározott időpontig, azaz 2006. február 28-áig nem történt meg a prémium kitűzése, nem tekinthető olyan súlyú kötelezettségszegésnek, ami az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján a rendkívüli felmondás alapjául szolgálhat.
A prémium kiírás elmaradása, illetve késedelme nem hozza a munkavállalót olyan súlyosan hátrányos helyzetbe, mint például a munkabér kifizetés elmaradása, ami a rendkívüli felmondás jogszerű alapjául szolgálhat a következetes bírói gyakorlat szerint. A munkavállaló nem került létbizonytalan helyzetbe, hiszen a havi 504 570 forint munkabérét nem vitatottan megkapta, így önmagában a prémium kitűzés késedelmessége, illetve elmaradása a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését nem alapozza meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a felperes keresetének elutasítására és a viszontkeresetnek való helytadásra irányult.
Hivatkozása szerint a jogszerű rendkívüli felmondást annak teljes tartalmával a felperesi munkáltató külön levélben tudomásul vette és elfogadta. A prémiumfeladat késedelmes kiírása a munkavállalóra nézve hátrányokkal járhat, amennyiben ugyanis a jelentős késedelemmel kitűzött feladatot nem tudja teljesíteni, úgy a prémiumnak csak egy részét kapja meg, vagyis önhibáján kívül anyagilag jelentős hátrány éri. A későn kitűzött prémiumfeladatok és az abból egyenesen következő "feladatteljesítési lehetetlenülés" kizárólag a felperesnek felróható jogellenes magatartás egyenes következménye. Elfogadhatatlan, hogy a munkáltató rendkívüli felmondást megelőző jogsértő magatartása a korábbi folyamatos, nem megfelelő gyakorlatra hivatkozással menthető lenne. A másodfokú bíróság ítélete alapján az alperes számára kifizetett összeget felélte, azt tanfolyamokra, illetve a családjára költötte. Az újabb jogerős ítélet alapján az alperesnek a kézhezvételt követő tizenöt napon belül 3 052 690 forintot kellene visszafizetnie, amelyre anyagilag képtelen. Megtakarítása nincs, ingatlanvagyonnal vagy bármilyen más, nagy értékű ingósággal nem rendelkezik.
A felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a megelőző eljárásban hozott végzésében már kifejtette, hogy a rendkívüli felmondás tudomásul vétele nem jelenti azt is, hogy az abban foglaltak indokával, nevezetesen a prémium kitűzés elmaradásával is egyetértett a munkáltató. Ebből következően a megismételt eljárásban a bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a rendkívüli felmondásban közölt indok megfelelt-e az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában rögzítetteknek.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a prémium kiírásának késedelme az adott esetben nem hozta a munkavállalót olyan helyzetbe, amely a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését jogszerűvé tenné. Az alperes maga sem tartotta ezen munkáltatói magatartást olyan jelentős súlyúnak, amelyet a munkaviszonya fennállása alatt kifogásolt volna, csupán akkor hivatkozott rá, amikor a jogviszony megszüntetését kezdeményezte, a munkáltató pedig ragaszkodott a felmondási idő letöltéséhez.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott "feladatteljesítési lehetetlenülés" elszámolási vita alapját képezhette volna, a rendkívüli felmondást azonban nem alapozta meg, ezért a felperesnek az Mt. 101. §-ára alapított igénye jogszerű volt.
Az a körülmény, hogy az alperes anyagi helyzete mellett a visszafizetési kötelezettségének hogyan tud eleget tenni, végrehajtási eljárásra tartozó kérdés, annak a jogvita eldöntésére nem lehet kihatása.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Kúria Mfv. I. 10.550/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 17.M.3105/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.632.003/2010/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.632.003/2010/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 60 000 (hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A kontrolling igazgató alperes, a munkáltatói jogkörgyakorló magyar ügyvezető és a gazdasági igazgató 2006. május 15-én megbeszélést tartott, ahol az alperes távozási szándékát jelentette be. A munkáltató részéről jelenlévők közölték, hogy a távozását tudomásul veszik, de a felmondási idő letöltéséhez ragaszkodnak tekintettel arra, hogy új munkavállaló alkalmazása válik szükségessé. A megbeszélésen a prémiumkiírásról nem volt szó.Az alperes 2006. május 17-én a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette közölve, hogy a következő naptól nem végez munkát, de rendelkezésre áll a munkakör átadása érdekében. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a 2003. december 23-án aláírt, és 2004. január 1-jétől hatályos munkaszerződése 4/b. pontja alapján a munkáltató a munkavállaló részére legkésőbb minden tárgyév február 28-áig írásban kiadja az előzetesen egyeztetett prémium célkitűzéseket, és meghatározza a prémium összegét. A 2006-os évre ezen kötelezettségét a munkáltató nem teljesítette, ennek következtében a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése indokolt.
A felperes közölte az alperessel, hogy a rendkívüli felmondását tudomásul vette, és felhívta, hogy 2006. május 24-én a munkakörét adja át, majd az alperes helyébe lépő új munkavállaló betanítását segítse. A felperes a megadott napon bement a munkahelyére, de az új munkavállaló foglalkoztatásának elősegítésétől elzárkózott.
A felperes a keresetében az alperes kötelezését az Mt. 101. §-ának (1) bekezdése alapján kérte a felmondási időre járó munkabér megtérítését igényelve 3.052.690 forint összegben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő az Mt. 96. § (7) bekezdése alapján. A felperestől 3.027.420 forint felmondási időre járó átlagkeresetet, továbbá 1.009.140 forint végkielégítés megtérítését igényelte kamatokkal együtt.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 17.M.3105/2006/10. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy átalánykártérítés címén fizessen meg a felperesnek 3.052.690 forintot, míg az alperesnek az illetmény iránti viszontkeresetét elutasította, és 300.000 forint perköltség viselésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint - utalva az Mt. 96. § (1) és (7) bekezdésében, valamint az Mt. 100. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra - előkérdésnek tekintette annak vizsgálatát, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogszerű volt-e. Megállapította, hogy a munkavállaló a felperesnek a prémium kiírásával kapcsolatos nem határidőben teljesített gyakorlatát nem kifogásolta, azt elfogadta. A bíróság megítélése szerint ha a munkáltató valamely kérdésben helytelen (határidőt be nem tartó) gyakorlatot folytat, és azt a munkavállaló nem kifogásolja, hallgatólagosan elfogadja, akkor csak abban az esetben lehet a munkáltató lényeges kötelezettségszegésének tekinteni, amennyiben erre írásban felhívja a figyelmet.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.301/2008/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen az alperesnek hat havi felmondási időre járó átlagkereset címén 3 052 690 forintot, két havi végkielégítés címén 1.017.563 forintot és ezen összegek után 2006. május 18-ától a kifizetésig járó késedelmi kamatot.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.981/2008/3. számú végzésével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint az volt megállapítható, hogy az alperes rendkívüli felmondásának indokolásával a munkáltató nem értett egyet, az abban foglaltakat vitatta, csupán az alperes munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékát vette tudomásul. A fentiekből következően téves a másodfokú bíróság azon hivatkozása, miszerint a munkáltató a rendkívüli felmondást elfogadta, így az abban foglalt indokok vizsgálata az eljárás során már szükségtelen volt. Az elfoglalt jogi álláspontja miatt tehát a másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogszerűségét nem értékelte, így azt a megismételt eljárás során vizsgálat tárgyává kell tennie.
A megismételt eljárást követően a Fővárosi Bíróság 49.Mf.632.003/2010/2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Kifejtette, hogy a felperesi munkáltató a per során nem vitatta, miszerint a rendkívüli felmondás indoka - vagyis, hogy a munkaszerződés 4/B. pontjában rögzítettek ellenére nem történt meg a tárgyév február 28. napjáig az alperesi munkavállaló részére a prémium kifizetése - a valóságnak megfelel, azonban jogszerűnek nem tekinthető. A munkáltató mulasztása nem olyan súlyú, ami a rendkívüli felmondást megalapozná. Annak közlésekor az üzleti évből csak két és fél hónap telt el, a hátralévő időben a prémiumkitűzésre a felperesnek még lehetősége lett volna.
Az alperes a per során állította, hogy a prémium kiírás elmaradását többször sérelmezte a közvetlen felettesénél, K. L.-nél, azonban intézkedés ennek ellenére nem történt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek azért nincs különösebb jelentősége, mivel a munkáltatói mulasztás súlyának értékelését nem befolyásolja az, hogy a munkavállaló a munkáltatói magatartást sérelmezte-e vagy sem.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató azon mulasztása, miszerint az alperes részére a munkaszerződésében meghatározott időpontig, azaz 2006. február 28-áig nem történt meg a prémium kitűzése, nem tekinthető olyan súlyú kötelezettségszegésnek, ami az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján a rendkívüli felmondás alapjául szolgálhat.
A prémium kiírás elmaradása, illetve késedelme nem hozza a munkavállalót olyan súlyosan hátrányos helyzetbe, mint például a munkabér kifizetés elmaradása, ami a rendkívüli felmondás jogszerű alapjául szolgálhat a következetes bírói gyakorlat szerint. A munkavállaló nem került létbizonytalan helyzetbe, hiszen a havi 504.570 forint munkabérét nem vitatottan megkapta, így önmagában a prémium kitűzés késedelmessége, illetve elmaradása a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését nem alapozza meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a felperes keresetének elutasítására és a viszontkeresetnek való helytadásra irányult.
Hivatkozása szerint a jogszerű rendkívüli felmondást annak teljes tartalmával a felperesi munkáltató külön levélben tudomásul vette és elfogadta.
A prémiumfeladat késedelmes kiírása a munkavállalóra nézve hátrányokkal járhat, amennyiben ugyanis a jelentős késedelemmel kitűzött feladatot nem tudja teljesíteni, úgy a prémiumnak csak egy részét kapja meg, vagyis önhibáján kívül anyagilag jelentős hátrány éri. A későn kitűzött prémiumfeladatok és az abból egyenesen következő "feladatteljesítési lehetetlenülés" kizárólag a felperesnek felróható jogellenes magatartás egyenes következménye.
Elfogadhatatlan, hogy a munkáltató rendkívüli felmondást megelőző jogsértő magatartása a korábbi folyamatos, nem megfelelő gyakorlatra hivatkozással menthető lenne.
A másodfokú bíróság 49.Mf.631.301/2008/4. számú ítélete alapján az alperes számára kifizetett összeget felélte, azt tanfolyamokra, illetve a családjára költötte. Az újabb jogerős ítélet alapján az alperesnek a kézhezvételt követő tizenöt napon belül 3.052.690 forintot kellene visszafizetnie, amelyre anyagilag képtelen. Megtakarítása nincs, ingatlanvagyonnal vagy bármilyen más, nagy értékű ingósággal nem rendelkezik.
A felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.981/2008/3. számú végzésében már kifejtette, hogy a "rendkívüli felmondás tudomásul vétele nem jelenti azt is, hogy az abban foglaltak indokával, nevezetesen a prémium kitűzés elmaradásával is egyetértett a munkáltató" (5. oldal 5. bekezdés). Ebből következően a megismételt eljárásban a bíróságoknak már csak azt kellett vizsgálniuk, hogy a rendkívüli felmondásban közölt indok megfelelt-e az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában rögzítetteknek.
A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a prémium kiírásának késedelme az adott esetben nem hozta a munkavállalót olyan helyzetbe, amely a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését jogszerűvé tenné. Az alperes maga sem tartotta ezen munkáltatói magatartást olyan jelentős súlyúnak, amelyet a munkaviszonya fennállása alatt kifogásolt volna, csupán akkor hivatkozott rá, amikor a jogviszony megszüntetését kezdeményezte, a munkáltató pedig ragaszkodott a felmondási idő letöltéséhez.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott "feladatteljesítési lehetetlenülés" elszámolási vita alapját képezhette volna, a rendkívüli felmondást azonban nem alapozta meg, a felperesnek az Mt. 101. §-ára alapított igénye pedig jogszerű volt.
Az a körülmény, hogy az alperes anyagi helyzete mellett a visszafizetési kötelezettségének hogyan tud eleget tenni, végrehajtási eljárásra tartozó kérdés, annak a jogvita eldöntésére nem lehet kihatása.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg az illetéket az állam viseli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés f) pontja, valamint a 13. §-a és a 14. §-a alapján.
Budapest, 2012. június 13.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.550/2011.)