adozona.hu
AVI 2012.12.141
AVI 2012.12.141
A teremgarázs részre nem vonatkozik az Itv. 102. § (1) bekezdésének f) pontja [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. f) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2007. április 12. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az eladó tulajdonában lévő ingatlanon megépítendő társasházban, a 6415/1/A/318 hrsz.-ú lakást, a 6415/1/A/173 hrsz.-ú tárolót, és a szerződés 1/E pontjában a felek megállapodtak abban, hogy "az eladó az ingatlanon a közös tulajdonban lévő, a C) pontban hivatkozott 2007. március 26. napján kelt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, feljegyzett társasház tulajdont alapító okirat II/A/CX. pontjában megjelölt t...
AVI 2012.12.141 A teremgarázs részre nem vonatkozik az Itv. 102. § (1) bekezdésének f) pontja [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. f) pont]
A felperes a 2007. április 12. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az eladó tulajdonában lévő ingatlanon megépítendő társasházban, a 6415/1/A/318 hrsz.-ú lakást, a 6415/1/A/173 hrsz.-ú tárolót, és a szerződés 1/E pontjában a felek megállapodtak abban, hogy "az eladó az ingatlanon a közös tulajdonban lévő, a C) pontban hivatkozott 2007. március 26. napján kelt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, feljegyzett társasház tulajdont alapító okirat II/A/CX. pontjában megjelölt teremgarázsban a személygépkocsi parkolók közül a P 97. szám alatti vonatkozásában a vevő részére kizárólagos használati jogot biztosít".A felek a vételárat 16 321 800 Ft-ban határozták meg, amelyből a lakás vételára 13 343 400 Ft, az erkély vételára 588 000 Ft, a tárolóé 290 400 Ft, és a parkoló kizárólagos használati jogának ellenértékét pedig 2 100 000 Ft-ban állapították meg.
A szerződés 9/C pontjában a vevő kijelentette, hogy a lakás vonatkozásában az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés f) pontjában szabályozott illetékmentességet igénybe kívánja venni.
Az APEH Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2007. július 24. napján kelt fizetési meghagyásával a 30 000 000 Ft vételárat meg nem haladó forgalmi értékű lakástulajdon megszerzése után illetéket nem szabott ki, a parkoló és a tároló megszerzése után, 2 390 400 Ft illetékalap és 10%-os illetékkulcs alkalmazásával a felperest 239 040 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. szeptember 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában az Itv. 1. §-a, 18. §-ának (1) bekezdése, 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja, 102. §-ának (1) bekezdés a) és f) pontjai, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 139. §-ának (1) bekezdése, 578/I. §-ának (1) bekezdése, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 1. §-ának (1) bekezdése, 2. §-ának (1)-(2) bekezdései, 3. §-ának (1) bekezdése, 23. §-ának (1)-(2) bekezdései, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alkalmazásával azt állapította meg, hogy a felperes a társasházi osztatlan közös tulajdonban álló teremgarázsból résztulajdonjogot vásárolt, a gépkocsi-beálló nem minősül lakásnak, ezért a megszerzése illetékköteles.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását és a teremgarázs vonatkozásában az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja alkalmazását kérte, mivel álláspontja szerint az alapító okirat alapján a teremgarázs a lakáshoz tartozó közös tulajdon része, önállóan forgalomképtelen dolog. Másodlagosan a határozatok megváltoztatását, és a gépkocsi-beállóra vonatkozóan a vagyonszerzési illeték megállapítását a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzésére vonatkozó, az Itv. 23. §-ában foglalt szabályozás alapján kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a perbeli gépkocsibeálló az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján nem minősül lakástulajdonnak, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség körébe tartozik, és így a garázs jogi sorsát osztja. A megszerzésére ezért az új lakás tulajdonjogának megvásárlására vonatkozó, az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt szabályozás nem alkalmazható, utána visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni. Az adóhatóság ezért a gépkocsibeálló megszerzése utáni vagyonátruházási illetéket 10%-os mértékkel jogszerűen szabta ki.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletét az Itv. alkalmazott jogszabályhelyeinek téves értelmezésével hozta meg, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §-ának (2) bekezdését megsértve a másodlagos kereseti kérelméről nem döntött. A felperes lényegében fenntartotta és megismételte a kereseti kérelmében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét, továbbá az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az Itv. 1. §-a alapján visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni, és illetékköteles az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlan visszteher mellett történő vagyonszerzése is. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10% [Itv. 19. § (1) bekezdés].
Az Itv. a lakástulajdon megszerzése körében szabályoz illetékkedvezményeket, illetékmentességet, amelyek között a 26. § (1) bekezdés f) pontja akként rendelkezik, hogy mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület átalakításával, továbbá a lakóépület bővítésével (pl. tetőtér-beépítéssel) létesített - 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Amennyiben az új lakás forgalmi értéke nem haladja meg a 30 millió forintot és a vagyonszerző másik lakástulajdon eladását nem igazolja, akkor a 21. § (1) bekezdés szerint megállapított illetékből nem kell megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke 15 millió forint lenne. Ilyen lakás tulajdoni hányada esetén a kedvezmény a 15 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos részére illeti meg a vagyonszerzőt.
Az Itv. a 102. § (1) bekezdés f) pontjában határozza meg a lakástulajdon fogalmát: e törvény alkalmazásában lakástulajdon a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet - a hozzá tartozó kivett területtel együtt - lakástulajdonnak kell tekinteni. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak.
Az illetékhatóságnak az illeték kiszabása során, az illeték alapját képező forgalmi érték megállapítása miatt pontosan meg kell határoznia a megszerzett lakástulajdont.
A felperes a benyújtott adásvételi szerződése szerint társasházban vásárolt lakást.
A Thtv. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész a külön tulajdonba tartozó lakás alkotórészét képezi, azzal együtt minősül önálló ingatlantulajdonnak. A Thtv. 1. §-ának (1) bekezdése meghatározza a közös tulajdon tárgyát, amely az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épület-berendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetőleg lakás - különösen: a gondnoki, a házfelügyelői lakás. A közös tulajdonra vonatkozó, az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányad és a lakásra, a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó tulajdonjog - az e törvényben meghatározott esetek kivételével - egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg [Thtv. 2. § (2) bekezdés]. A társasháztulajdon valójában sajátosan osztott külön tulajdoni forma, amelyben a műszakilag elkülönített, önálló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek a tulajdonostársak külön tulajdonában, az épület többi része és a földrészlet közös tulajdonban van. A külön tulajdon és a közös tulajdonból az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányad együtt önálló ingatlan, egymástól függetlenül nem ruházható át és nem terhelhető meg.
Abban a társasházban, amelyben a felperes lakást vásárolt, a társasház alapító okiratának II/A. pontja alapján a tulajdonostársak közös tulajdonában maradt (a lépcsőházakkal, közlekedőkkel, folyosókkal együtt) a teremgarázs. A társasházi teremgarázst, mint helyiséget az Itv. nem definiálja, a köznapi értelemben a társasház épületének belső térelválasztó falakkal meg nem osztott olyan helyisége, amelynek meghatározott területrészein gépjárműveket parkolnak/tárolnak. A felperes megvásárolt lakásingatlana ebből következően a lakásból, és az annak alkotórészét képező, függetlenül át nem ruházható, közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrészből (amelyben benne foglaltatik a teremgarázsrész is) áll.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az Alkotmánybíróság 724/B/1994. AB számú határozata szerint e minősítés azonban nem módosítja - nem is érinti - a felek közötti polgári jogi szerződést, hanem csak a jognyilatkozat adóügyi minőségét határozza meg. Az alperes helytállóan állapította meg határozatában, hogy a felperes a társasházi osztatlan közös tulajdonban álló teremgarázsból résztulajdonjogot vásárolt. Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése alapján azonban arra nem volt jogosultsága, hogy felperesnek a lakásingatlan szerzésétől elkülönülő, a teremgarázsban konkrétan meghatározott parkoló használatára vonatkozó jogügyletet adásvételnek minősítse.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította - figyelemmel arra, hogy az Itv. nem határozza meg a teremgarázs fogalmát, és e törvényben külön, a teremgarázsra vonatkozó rendelkezés sem található, illetve, hogy a perbeli ügy konkrét tényállása szerint a felperes által megvásárolt teremgarázsrész önállóan forgalomképtelen, ezáltal önállóan vagyonszerzés tárgya nem lehet és utána önállóan vagyonszerzési illeték sem szabható ki, illetve alkotórésze a felperes által megvásárolt lakásingatlannak -, az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontban az utolsó mondatnak a garázzsal kapcsolatos szabályozása a felperes lakásingatlanára, és abban a teremgarázsrészre nem vonatkozik.
Az alperesnek tehát az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontját a felperes perbeli vagyonszerzésére akként kellett volna alkalmaznia, hogy a felperes lakásingatlanának alkotórésze, mint közös tulajdon tárgya, a teremgarázsrész, ezért illetékjogilag osztja a lakás jogi sorsát. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontjával, 102. §-ának (1) bekezdés f) pontjával és teremgarázs megszerzéssel kapcsolatos, a perbeli felülvizsgálati eljárás ítélethozatalát megelőző időszakban meghozott legfelsőbb bírósági ítéleteket, és megállapította, hogy tény- és ügyazonos perben a Legfelsőbb Bíróság nem hozott ítéletet.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, továbbá a másodfokú és az elsőfokú határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a felperes által megvásárolt teremgarázs részt a megvett lakásához tartozó közös tulajdoni hányadként köteles értékelni, és a megszerzése után külön illetéket nem szabhat ki.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.159/2008.)