adozona.hu
BH+ 2013.1.37
BH+ 2013.1.37
Az orvos munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat az önként vállalt többlet munkavégzés keretében ellátott munkájáért a jogszabályban meghatározott díjazás 50 százalékkal megemelt összege illeti meg [2003. évi LXXXIV. törvény (Ettv.) 14. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek valamennyien közalkalmazotti viszonyban álltak az alperes jogelődjével orvos vagy szakorvos munkakörökben. Keresetükben 2004. május 1-jétől 2007. június 30-ig terjedő időre az általuk teljesített ügyeletek után ügyeleti díj különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket.
A perben az nem volt vitatott, miszerint az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló - perbeli időben hatályba...
BH+ 2013.1.37 Az orvos munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat az önként vállalt többlet munkavégzés keretében ellátott munkájáért a jogszabályban meghatározott díjazás 50 százalékkal megemelt összege illeti meg [2003. évi LXXXIV. törvény (Ettv.) 14. §].
A felperesek valamennyien közalkalmazotti viszonyban álltak az alperes jogelődjével orvos vagy szakorvos munkakörökben. Keresetükben 2004. május 1-jétől 2007. június 30-ig terjedő időre az általuk teljesített ügyeletek után ügyeleti díj különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket.A perben az nem volt vitatott, miszerint az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló - perbeli időben hatályban volt - 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletnek (továbbiakban: Kormányrendelet) 2007. június 30-át megelőző időre még alkalmazható ügyeleti díjazásra vonatkozó rendelkezései (12. és 12/A. §), valamint az azon alapuló kollektív szerződés szerint a felperesekkel elszámolt. A felperesek eredetileg az igényüket arra alapították, hogy az ügyelet teljes időtartamára az Mt. 147. §-a alapján a rendkívüli munkavégzés szabályai szerint jogosultak díjazásra. Utóbb azonban keresetüket módosították, és követelésüket leszállítva kizárólag az önként vállalt többlet munkavégzés keretében végzett munkaórák után az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (Ettv.) 14. §-ában előírtak alapján 50%-kal megemelt díjazást követeltek, melyet a munkáltatójuk nem fizetett meg a részükre.
A munkaügyi bíróság ítéletével - a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező körben - az alperest a felperesek módosított keresete szerint marasztalta: kötelezte az alperest, hogy az önként vállalt többletmunka után járó illetmény-különbözet címén meghatározott összegeket a felperesek javára fizesse meg.
A bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az Ettv. meghatározza az ügyelet fogalmát, a munkavégzés formáját, időtartamát és annak korlátaira vonatkozó rendszerszabályokat, a díjazásra azonban nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket, kivéve az önként vállalt többletmunka díjazásának mértékét. A felperesek által teljesített ügyelet mértéke rendszeresen meghaladta a rendkívüli munkavégzés felső határát és általuk önként vállalt többletmunka ellátására került sor. A munkáltató ezen ügyeleti rész díjazása vonatkozásában azonban nem tartotta be az Ettv. 14. §-ában előírtakat, nem fizetett 50%-kal magasabb mértékű ügyeleti díjat.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen kizárólag az alperes élt fellebbezéssel az ügyeleti pótlék különbözet megfizetésére vonatozó ítéleti döntéssel szemben.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - megváltoztatta és a felperesek ügyeleti díj különbözetére irányuló keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a Kormányrendelet 12. §-a a perbeli időben alkalmazható volt, és ezért az alperes helytállóan utalt az átalánydíj fizetése megengedhetősége körében az Mt. 48. § (2) bekezdésére, a Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontjára és a 72/2006. számú AB határozatra. Lényeges körülményként értékelte, hogy a felek között volt megállapodás a többletmunka végzésére és a kollektív szerződésben szabályozásra került, hogy az ügyeletért és a többletmunka végzéséért átalánydíj és szabadnap jár, amit felperesek megkaptak, ezért az Ettv. 14. §-a alapján a másodfokú bíróság szerint a felperesek többletigénye nem volt megállapítható.
A jogerős ítélet ellen iratellenességre és az Ettv. 14. §-ának megsértésére hivatkozva a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérték.
Érvelésük szerint a másodfokú bíróság nem észlelte, hogy az alperes által hivatkozott átalánydíj, mellyel elszámolt a felperesek felé, azonos volt a Kormányrendeletben meghatározott átalánydíjjal, melyet az alperesi kollektív szerződés átvett, ezért fogalmilag is kizárt, hogy be lett volna építve az Ettv. 14. §-a szerinti pótlék. A felperesek azt is sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság az önként vállalt többletmunka kompenzációjaként értékelte, hogy az ügyeletek után időnként megkapták az Ettv. 13. §-ában meghatározott pihenőidőt, vagy a hétvégén teljesített 24 órás ügyeletek után az Mt.</a> szerinti heti pihenőnapokat.
Értékelés nélkül maradt, miszerint az önként vállalt munka óráira nézve a munkáltató semmiféle, az egyéb munkaóráktól eltérő szabályt nem alkalmazott, az így teljesített időket nem tartotta nyilván, hiszen valamennyi felperesnél utóbb, a peres eljárásban kellett kiszámolni ezeket az órákat és erre a speciális munkavégzésre vonatkozó valamennyi törvényi előírást megszegte, mindössze egy egyoldalú nyilatkozat kiadását követelte meg, amely szerint a felperesek hajlandóak önként vállalt többletmunkát teljesíteni, ami az Ettv. 14. §-a szerinti magasabb díjazás megfizetése alól az alperest nem mentesítheti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperesek megállapíthatóan a perbeli időszakban a Kormányrendeleten alapuló kollektív szerződés szerint részesültek ügyeleti díjazásban. Az alperes a perben maga sem állította, hogy a kollektív szerződés a Kormányrendeletben előírtakat meghaladó díjazást biztosított volna.
A felperesek az elsőfokú eljárásban módosították az eredeti keresetüket és kizárólag az Ettv. 14. §-a szerinti magasabb díjazás megfizetését kérték, amely a Kormányrendeletben előírtakat meghaladó díjazás. Ezért igényük elbírálását egyáltalán nem érintő körülmény volt mindaz, amire az alperes a munkaügyi bíróság ítélete elleni fellebbezésében hivatkozott, amit a másodfokú bíróság nem észlelt és tévesen értékelt.
A felperesek módosított keresete folytán ugyanis már nem az volt a kérdés, hogy a perbeli időszakban alkalmazható volt-e az ügyeleti díjazásra vonatkozó átalánydíjas szabályozás, a Kormányrendelet vonatkozó szabályai sértik-e az uniós jogot, azt az Alkotmánybíróság határozatával milyen időponttal semmisítette meg, hanem az, hogy az alperes betartotta-e az Ettv.-nek az egészségügyi dolgozó által vállalt többlet munkavégzés keretében végzett munkára irányadó szabályait.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés helyes és jogszerű volt. Helytállóan alkalmazta az Ettv. 14. §-ában foglaltakat, mely szerint az önként vállalt többlet munkavégzés keretében végzett munka egy órára eső díjazásának mértéke a külön jogszabályban meghatározott díj 50%-kal megemelt összege (EBH 2008.1800.2.).
A munkaügyi bíróság ítélete azon alapult, hogy a munkáltató ezt a magasabb díjazást nem fizette ki, amely nem volt vitatott. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben helytállóan hivatkoztak arra is, hogy az alperes a módosított keresetükre észrevételt nem tett, az összegszerűséget nem vitatta, fellebbezésében ki sem tért az Ettv. 14. §-a szerinti pótlék kérdésére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletének azon rendelkezéseit, melyekkel az alperest illetmény-különbözet megfizetésére kötelezte felperesek részére, helybenhagyta. Ezt meghaladóan az önként vállalt többlet munkavégzés időtartamának megállapítása az Ettv. 43/A. § (1) bekezdése alapján) - fellebbezés hiányában - nem érintette. (Kúria Mfv.II.10.051/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 10.M.5713/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.639.617/2009/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.639.617/2009/2. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.5713/2006/34. számú ítéletének azon rendelkezéseit, melyekkel az I. rendű alperest illetmény-különbözet és késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte az I.-VIII. rendű felperesek részére, helybenhagyja. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét nem érinti.Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az I. és VII. rendű felpereseknek egyenként 40 000 (negyvenezer) forint és 10 800 (tízezer-nyolcszáz) forint Áfa, a II. és VIII. rendű felpereseknek egyenként 35 000 (harmincötezer) forint és 9 450 (kilencezer-négyszázötven) forint Áfa, a III. és V. rendű felpereseknek egyenként 30 000 (harmincezer) forint és 8 100 (nyolcezer-egyszáz) forint Áfa, a IV. és VI. rendű felpereseknek egyenként 20 000 (húszezer) forint és 5 400 forint Áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperesek valamennyien közalkalmazotti viszonyban álltak az alperes jogelődjével a M. Kórház és Központi Rendelőintézettel orvos vagy szakorvos munkakörökben. Keresetükben 2004. május 1-től 2007. június 30-ig terjedő időre az általuk teljesített ügyeletek után - többek között - ügyeleti díj különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket.A perben az nem volt vitatott, miszerint az alperes a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló - perbeli időben hatályban volt - 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2007. június 30-át megelőző időre még alkalmazható ügyeleti díjazásra vonatkozó rendelkezései (12. és 12/A. §), valamint az azon alapuló kollektív szerződés szerint a felperesekkel elszámolt. A felperesek eredetileg az igényüket arra alapították, hogy az ügyelet teljes időtartamára az Mt. 147. §-a alapján a rendkívüli munkavégzés szabályai szerint jogosultak díjazásra. Utóbb azonban keresetüket módosították, és követelésüket leszállítva kizárólag az önként vállalt többlet munkavégzés keretében végzett munkaórák után az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Ettv.) 14. §-ában előírtak alapján 50 %-kal megemelt díjazást követeltek, melyet a munkáltatójuk nem fizetett meg a részükre.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.5713/2006/34. számú ítéletével - a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező körben - az I. rendű alperest a felperesek módosított keresete szerint marasztalta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy az önként vállalt többletmunka után járó illetmény-különbözet címén fizessen meg az I. rendű felperesnek 788 907 forintot, a II. rendű felperesnek 632 869 forintot, a III. rendű felperesnek 402 355 forintot, a IV. rendű felperesnek 233 688 forintot, az V. rendű felperesnek 428 637 forintot, a VI. rendű felperesnek 218 749 forintot, a VII. rendű felperesnek 776 225 forintot, a VIII. rendű felperesnek 676 023 forintot és annak törvényes késedelmi kamatát.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megállapította, miszerint az Ettv. meghatározza az ügyelet fogalmát, a munkavégzés formáját, időtartamát és annak korlátaira vonatkozó rendszerszabályokat, a díjazásra azonban nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket, kivéve az önként vállalt többletmunka díjazásának mértékét. A felperesek által teljesített ügyelet mértéke rendszeresen meghaladta a rendkívüli munkavégzés felső határát és általuk önként vállalt többletmunka ellátására került sor. A munkáltató ezen ügyeleti rész díjazása vonatkozásában azonban nem tartotta be az Ettv. 14. §-ában előírtakat, nem fizetett 50 %-kal magasabb mértékű ügyeleti díjat.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen kizárólag az I. rendű alperes élt fellebbezéssel az ügyeleti pótlék különbözet megfizetésére vonatozó ítéleti döntéssel szemben.
A Fővárosi Bíróság 49.Mf.639.617/2009/2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - megváltoztatta és a felperesek ügyeleti díj különbözetére irányuló keresetét elutasította.
Ítélete indokolásában - nem észlelve, hogy a felperesek módosították a keresetüket - részletezte, miszerint a Kormányrendelet 12. §-a a perbeli időben alkalmazható volt, és ezért az alperes helytállóan utalt az átalánydíj fizetése megengedhetősége körében az Mt. 48. § (2) bekezdésére, a Kjt. 59. § (2) bekezdés b) pontjára és a 72/2006. számú AB határozatra. Lényeges körülményként értékelte, hogy a felek között volt megállapodás a többletmunka végzésére és a kollektív szerződésben szabályozásra került, hogy az ügyeletért és a többletmunka végzéséért átalánydíj és szabadnap jár, amit megkaptak, ezért az Ettv. 14. §-a alapján a másodfokú bíróság szerint a felperesek többletigénye nem volt megállapítható. A felek között létrejött megállapodásra tekintettel az EBH 2008.1800. számú eseti döntésben foglaltakat sem találta alkalmazhatónak.
A jogerős ítélet ellen iratellenességre és az Ettv. 14. §-ának megsértésére hivatkozva a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérték.
Érvelésük szerint a másodfokú bíróság nem észlelte, hogy az I. rendű alperes által hivatkozott átalánydíj, mellyel elszámolt a felperesek felé, azonos volt a Kormányrendeletben meghatározott átalánydíjjal, melyet az alperesi kollektív szerződés átvett, ezért fogalmilag is kizárt, hogy be lett volna építve az Ettv. 14. §-a szerinti pótlék. A felperesek azt is sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság az önként vállalt többletmunka kompenzációjaként értékelte, hogy az ügyeletek után időnként megkapták az Ettv. 13. §-ában meghatározott pihenőidőt, vagy a hétvégén teljesített 24 órás ügyeletek után az Mt.</a> szerinti heti pihenőnapokat.
Értékelés nélkül maradt, miszerint az önként vállalt munka óráira nézve a munkáltatójuk semmiféle, az egyéb munkaóráktól eltérő szabályt nem alkalmazott, az így teljesített időket nem tartotta nyilván, hiszen valamennyi felperesnél utóbb, a peres eljárásban kellett kiszámolni ezeket az órákat és erre a speciális munkavégzésre vonatkozó valamennyi törvényi előírást megszegte, mindössze egy egyoldalú nyilatkozat kiadását követelte meg, amely szerint a felperesek hajlandóak önként vállalt többletmunkát teljesíteni, ami az Ettv. 14. §-a szerinti magasabb díjazás megfizetése alól az I. rendű alperest nem mentesítheti.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperesek megállapíthatóan a perbeli időszakban a Kormányrendeleten alapuló kollektív szerződés szerint részesültek ügyeleti díjazásban. Az I. rendű alperes a perben maga sem állította, hogy a kollektív szerződés a Kormányrendeletben előírtakat meghaladó díjazást biztosított volna.
A felperesek 33. sorszám alatti beadványukban módosították az eredeti keresetüket és kizárólag az Ettv. 14. §-a szerinti magasabb díjazás megfizetését kérték, amely a Kormányrendeletben előírtakat meghaladó díjazás. Ezért igényük elbírálását egyáltalán nem érintő körülmény volt mindaz, amire az I. rendű alperes a munkaügyi bíróság ítélete elleni fellebbezésében hivatkozott, amit a másodfokú bíróság nem észlelt és tévesen értékelt.
A felperesek módosított keresete folytán ugyanis már nem az volt a kérdés, hogy a perbeli időszakban alkalmazható volt-e az ügyeleti díjazásra vonatkozó átalánydíjas szabályozás, a Kormányrendelet vonatkozó szabályai sértik-e az uniós jogot, azt az Alkotmánybíróság határozatával milyen időponttal semmisítette meg, hanem az, hogy az alperes betartotta-e az Ettv.-nek az egészségügyi dolgozó által vállalt többlet munkavégzés keretében végzett munkára irányadó szabályait.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés helyes és jogszerű volt. Helytállóan alkalmazta az Ettv. 14. §-ában foglaltakat, mely szerint az önként vállalt többlet munkavégzés keretében végzett munka egy órára eső díjazásának mértéke a külön jogszabályban meghatározott díj 50 %-kal megemelt összege (EBH 2008.1800.2.).
A munkaügyi bíróság ítélete azon alapult, hogy a munkáltató ezt a magasabb díjazást nem fizette ki, amely nem volt vitatott. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben helytállóan hivatkoztak arra is, hogy az I. rendű alperes a módosított keresetükre észrevételt nem tett, az összegszerűséget nem vitatta, fellebbezésében ki sem tért az Ettv. 14. §-a szerinti pótlék kérdésére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság azon rendelkezéseit, melyekkel az I. rendű alperest illetmény-különbözet és késedelmi kamata valamint perköltség megfizetésére kötelezte az I.-VIII. rendű felperesek részére helybenhagyta. Ezt meghaladóan (II. rendű alperessel szemben a per megszüntetése, az önként vállalt többlet munkavégzés időtartamának megállapítása az Ettv. 43/A. § (1) bekezdése alapján) - fellebbezés hiányában - nem érintette.
A pervesztes I. rendű alperest a Pp. 78. § (1) bekezdésének alkalmazásával együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezte az I.-VIII. rendű felperesek részére, míg a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2012. február 29.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Földényi Gyuláné s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.051/2011.)