adozona.hu
BH+ 2013.1.35
BH+ 2013.1.35
A Gépjárművezetők Szolgálati Szabályzata a szolgálatteljesítés teljes ideje, így az eközbeni pihenőidő alatt is tiltja az alkohol fogyasztását. Ennélfogva a véralkoholszint mértékétől függetlenül megállapítható a munkavállaló kötelezettségszegése, ha maga által is beismerten a pihenőidejében szeszesitalt fogyasztott [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. § (1) bekezdés, MK 122. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását is igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2007. december 11-én jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, azt hatályon kívül helyezve kimondta, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének nap...
BH+ 2013.1.35 A Gépjárművezetők Szolgálati Szabályzata a szolgálatteljesítés teljes ideje, így az eközbeni pihenőidő alatt is tiltja az alkohol fogyasztását. Ennélfogva a véralkoholszint mértékétől függetlenül megállapítható a munkavállaló kötelezettségszegése, ha maga által is beismerten a pihenőidejében szeszesitalt fogyasztott [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. § (1) bekezdés, MK 122. számú állásfoglalás].
A felperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását is igényelte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2007. december 11-én jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, azt hatályon kívül helyezve kimondta, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabérként 4 018 141 forintot, végkielégítésként 1 646 310 forintot, felmentési időre járó átlagkeresetként 823 155 forintot, átalánykártérítésként 1 097 540 forintot. A bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1976 óta állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában gépjárművezető munkakörben. 2007. november 28-án kezdte meg a fuvarfeladatát, amely során Nagy-Britanniában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban és Lengyelországban végzett fuvarozást az alperes megbízásából.
2007. december 3-án a lengyel útellenőrök az autópálya kijáratánál a vezetési időt ellenőrizték és a felperest 1850 zlotyra megbüntették. A helyszínen jelenlévő rendőrök megszondáztatták, és a felperes vérében 0,17 ezrelék véralkoholt állapítottak meg. Mivel ezt nem fogadta el és tagadta az alkoholfogyasztást, a rendőrök lezáratták a kamiont, a felperest pedig beszállították a rendőrkapitányságra, majd a városi kórházba vérvételre, amelynek eredménye 0,04 ezrelék lett.
A felperest a slupcai kerületi bíróság 1010 zloty büntetéssel sújtotta és hat hónapra eltiltotta a járművezetéstől. A kamion parkolásával kapcsolatban további 2.143,98 zlotyt kellett a felperesnek kifizetni.
2007. december 11-én a munkáltató a felperest meghallgatta, majd ezen a napon a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint 2007. december 3-án fuvarfeladat teljesítése közben Lengyelországban megszondáztatták, a vizsgálat eredménye 0,17 ezrelék milligramm/liter véralkoholszintet mutatott. Magatartásával veszélyeztette testi épségét, a közlekedést, a gondjaira bízott árut, súlyos gondatlanságával jelentős mértékben megszegte a munkaköri kötelezettségét, a gépjárművezetők szolgálati szabályzatának V.1.6. pontjában foglaltakat.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás során igazságügyi orvosszakértőt vont be, nyilatkozata értelmében a szakértői intézet 13. számú módszertani levele alapján a 0,2 ezrelék véralkoholszint alatti mérési eredménynél célszerű alkoholmentes állapotot vélelmezni, mert nem bizonyítható, hogy a vizsgált személy fogyasztott-e alkoholt. Ennek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem tudta igazolni, miszerint a felperes ittasan vezetett, ezért nem állapítható meg a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegése sem.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a fellebbezés nem érintette az elsőfokú ítéletnek a rendkívüli felmondáson kívüli egyéb elutasító rendelkezéseit, valamint a marasztalás összegét, ezért a másodfokú bíróság felülvizsgálata csak a fellebbezéssel érintett rendkívüli felmondással kapcsolatos ítéleti rendelkezésekre terjed ki.
A bíróság egyetértett abban, hogy a perben nem nyert igazolást, miszerint a felperes ittasan végzett munkát. A felperesnél az első vizsgálat 0,17 ezrelék alkoholszintet állapított meg, míg a kontrollként elvégzett véralkohol vizsgálat már csak 0,04 ezreléket.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a szakértő véleményét, személyes nyilatkozatát, a szakvélemény alapját képező módszertani levelet, ugyanis a felperes esetében a véralkohol vizsgálat 0,04 ezrelékes véralkoholszintet mutatott, de az első szondázás útján mért eredmény is a módszertani levél által meghatározott határértéken belül volt. Egyik mérési eredmény sem támasztotta alá a felperes alkoholos befolyásoltságát.
Így a perben nem nyert bizonyítást, hogy a rendkívüli felmondásban meghatározott alperesi indokolás valós tényeken és megállapításokon alapult. Az alperes érvelése nem helytálló abban sem, hogy a felperessel 2007. december 11-én felvett meghallgatási jegyzőkönyvben a munkavállaló elismerte volna az ittasság tényét.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányult, a felperes keresetének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes alkoholfogyasztása nem kétséges és nem vitatható tekintettel arra, hogy a szakvélemény szerint az emberi szervezet nem termel alkoholt, így amennyiben a vérben bármilyen mértékű alkoholszint mutatható ki, annak valamely külső forrásból, azaz alkoholfogyasztásból kell származnia. Mivel a felperesnél egyrészt a szonda, másrészt a szondáztatás utáni vérvizsgálat eredménye is pozitív alkoholértéket mutatott, így az, hogy az ő szervezetében alkohol volt, nem tehető vitássá.
A gépkocsivezetőkre vonatkozó szolgálati szabályzat szigorúan tiltja a szolgálatteljesítés teljes ideje alatt az alkohol fogyasztását, a kollektív szerződés a rendkívüli felmondás minősített esetének tekinti ha a munkavállaló munkaidő alatt ittas állapotba került. A nemzetközi gépjárművezetői munkakör mindenkor teljes alkoholmentességet igényel. Amikor a módszertani levél megállapítja, hogy 0,2 ezrelékes véralkoholszint alatti mérték nem alkalmas a visszaszámlálásra, az nem egyenlő azzal az állítással, hogy a 0,2 ezrelék alatti véralkoholszint nem jelent alkoholfogyasztást. A szolgálati szabályzat a teljes fuvarfeladat, így a pihenőidő alatt is tiltja az alkohol fogyasztását. Amennyiben a felperes "vasárnap ebéd után" fogyasztotta el a két sört, úgy azt pihenőidő alatt tette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy ittasan vezetett és ezért nem állapítható meg a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegése.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ebből adódóan a felülvizsgálati eljárás tárgyát kizárólag a rendkívüli felmondás jogellenessége és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények vizsgálata képezhette.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A munkáltató 2007. december 11-én kelt rendkívüli felmondása nem kizárólag azt rótta a felperes terhére, hogy a 2007. december 3-án történt szondáztatás során a műszer elszíneződött, illetve az ellenőrző mérés is alkoholfogyasztást mutatott, hanem intézkedését a Gépjárművezetők Szolgálati Szabályzatának V.1.6. pontjában foglaltak megsértésével is indokolta.
A szabályzat hivatkozott pontja szerint "a szolgálati teljesítés teljes ideje alatt (vezetés előtt, közben, pihenőidő alatt) alkoholt fogyasztani, kábítószert, káros doppingszert használni tilos". Ebből következően helytállóan utalt az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a munkavállalóknak a fuvarfeladat elvégzésének ideje alatt teljes alkoholmentes állapotban kell lenniük, szeszes italt fogyasztaniuk egyáltalán nem szabad.
A 2007. december 11-én kelt meghallgatási jegyzőkönyvben a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy "vasárnap ebéd után két üveg sört fogyasztottam el". Mindez egyértelműen alátámasztja azt az alperesi hivatkozást, hogy a felperes a Gépjárművezetők Szolgálati Szabályzatában foglaltakat megszegte, mivel alkoholt fogyasztani még pihenőidőben is tilos volt. Ebből következően közömbös a véralkohol vizsgálat eredménye, továbbá az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levelének azon iránymutatása, amely szerint az alkoholos befolyásoltság megállapításánál a 0,2 ezrelék megállapítása esetén az alkoholfogyasztás nem bizonyítható. A felperes már azon magatartásával elkövette a rendkívüli felmondásban felrótt kötelezettségszegést, hogy szolgálatteljesítése ideje alatt, ugyan pihenőidejében, de szeszes italt fogyasztott.
Mindebből következően a munkáltató a jogszabályoknak megfelelően alkalmazta a rendkívüli felmondást jogkövetkezményként [Mt. 96. § (1) bekezdés] figyelemmel az 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdés és 60. §-ában foglaltakra, valamint az MK 122. számú állásfoglalásban rögzítettekre is. A cselekmény súlyának megítélése során nyomatékosan kellett értékelni a felperes munkakörének fokozottan veszélyes jellegét.
A kifejtettekre tekintettel a rendkívüli felmondás körében a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján. (Kúria Mfv. I. 10.551/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 31.M.1132/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.630.551/2010/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 55.Mf.630.551/2010/5.. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, nem érinti, egyebekben hatályon kívül helyezi.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 31.M.1132/2008/30. számú ítéletét - a rendkívüli felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei körében - megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 200 000 (kettőszázezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 199 556 (egyszázkilencvenkilencezer-ötszázötvenhat) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
A felperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását is igényelte. Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 31.M.1132/2008/30. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes 2007. december 11-én jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, azt hatályon kívül helyezve kimondta, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabérként 4 018 141 forintot, végkielégítésként bruttó 1 646 310 forintot, felmentési időre járó átlagkeresetként 823 155 forintot, átalánykártérítésként 1 097 540 forintot, részperköltségként pedig 200 000 forintot. A bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, a feleket részilleték viselésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1976. óta állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában gépjárművezető munkakörben. 2007. november 28-án kezdte meg a fuvarfeladatát, amely során N.-ben, F.-ben, B.-ban, H.-ban, N.-ban és L.-ben végzett fuvarozást az alperes megbízásából.
2007. december 3-án a lengyel útellenőrök az autópálya kijáratánál a vezetési időt ellenőrizték és a felperest 1.850 zlotyra megbüntették. A helyszínen jelenlévő rendőrök megszondáztatták, és a felperes vérében 0,17 ezrelék véralkoholt állapítottak meg. Mivel ezt nem fogadta el és tagadta az alkoholfogyasztást, a rendőrök lezáratták a kamiont, a felperest pedig beszállították a rendőrkapitányságra, majd a városi kórházba vérvételre, amelynek eredménye 0,04 ezrelék lett.
A felperest az s.-i kerületi bíróság 1.010 zloty büntetéssel sújtotta és hat hónapra eltiltotta a járművezetéstől. A kamion parkolásával kapcsolatban további 2.143,98 zlotyt kellett a felperesnek kifizetni.
2007. december 11-én a munkáltató a felperest meghallgatta, majd ezen a napon a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint 2007. december 3-án fuvarfeladat teljesítése közben Lengyelországban megszondáztatták, a vizsgálat eredménye 0,17 ezrelék milligramm/liter véralkoholszintet mutatott. Magatartásával veszélyeztette testi épségét, a közlekedést, a gondjaira bízott árut, súlyos gondatlanságával jelentős mértékben megszegte a munkaköri kötelezettségét, a gépjárművezetők szolgálati szabályzatának V.1.6. pontjában foglaltakat.
A munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás során igazságügyi orvosszakértőt vont be, nyilatkozata értelmében a szakértői intézet 13. számú módszertani levele alapján a 0,2 ezrelék véralkoholszint alatti mérési eredménynél célszerű alkoholmentes állapotot vélelmezni, mert nem bizonyítható, hogy a vizsgált személy fogyasztott-e alkoholt. Ennek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem tudta igazolni, miszerint a felperes ittasan vezetett, ezért nem állapítható meg a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegése sem.
Az elsőfokú bíróság az üzemanyag megtakarítás címén kifizetett összegeket munkabérnek minősítette, és így számolta el a felperes járandóságait. Az alperes igényét az ösztönző rendszer alapján járó 263 521 forintot illetően a bíróság beszámításra alkalmasnak találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.630.551/2010/5.. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy az alperes a 4.018.141 forint lejárt munkabér után köteles megfizetni 2009. december 31-étől a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a kamatigényt elutasította és az alperest 80 000 forint és áfa másodfokú perköltség fizetésére kötelezte 199 556 forint fellebbezési illeték viselése mellett.
A másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a fellebbezés nem érintette az elsőfokú ítéletnek a rendkívüli felmondáson kívüli egyéb elutasító rendelkezéseit, valamint a marasztalás összegét, ezért a másodfokú bíróság felülvizsgálata csak a fellebbezéssel érintett rendkívüli felmondással kapcsolatos ítéleti rendelkezésekre terjed ki.
A bíróság egyetértett abban, hogy a perben nem nyert igazolást, miszerint a felperes ittasan végzett munkát és ennek tényét elismerte. A felperesnél az első vizsgálat 0,17 ezrelék alkoholszintet állapított meg, míg a kontrollként elvégzett véralkohol vizsgálat már csak 0,04 ezreléket. Az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő a szakvéleményében utalt az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levelében foglaltakra is.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a szakértő véleményét, személyes nyilatkozatát, a szakvélemény alapját képező módszertani levelet, ugyanis a felperes esetében a véralkohol vizsgálat 0,04 ezrelékes véralkoholszintet mutatott, de az első szondázás útján mért eredmény is a módszertani levél által meghatározott határértéken belül volt. Egyik mérési eredmény sem támasztotta alá a felperes alkoholos befolyásoltságát.
A perben nem nyert bizonyítást, hogy a rendkívüli felmondásban meghatározott alperesi indokolás valós tényeken és megállapításokon alapult. Az alperes érvelése nem helytálló abban sem, hogy a felperessel 2007. december 11-én felvett meghallgatási jegyzőkönyvben a munkavállaló elismerte volna az ittasság tényét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítás az alperest terhelte, aki ennek nem tett eleget, a lengyel bíróságtól az iratok beszerzését meg sem kísérelte. Az alperes a kereset összegszerűségét nem vitatta, ezért ebben a körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által alkalmazott számítási módot fogadta el.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára irányult, azaz a felperes keresetének elutasítását kérte a felperes perköltségben marasztalása mellett.
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes alkoholfogyasztása nem kétséges és nem vitatható tekintettel arra, hogy a szakvélemény szerint az emberi szervezet nem termel alkoholt, így amennyiben a vérben bármilyen mértékű alkoholszint mutatható ki, annak valamely külső forrásból, azaz alkoholfogyasztásból kell származnia. Mivel a felperesnél egyrészt a szonda, másrészt a szondáztatás utáni vérvizsgálat eredménye is pozitív alkoholértéket mutatott, így az, hogy az ő szervezetében alkohol volt, nem tehető vitássá.
A felülvizsgálati hivatkozás szerint a gépkocsivezetőkre vonatkozó szolgálati szabályzat szigorúan tiltja a szolgálatteljesítés teljes ideje alatt az alkohol fogyasztását, a kollektív szerződés a rendkívüli felmondás minősített esetének tekinti ha a munkavállaló munkaidő alatt ittas állapotba ...került (KSZ.III.2.).
A nemzetközi gépjárművezetői munkakör mindenkor teljes alkoholmentességet igényel, így az, hogy a módszertani levélben rögzítettek szerint számított, elsősorban a büntetőjogi felelősség mértékét meghatározó és a cselekmény elkövetésekor fennálló alkoholos "befolyásoltság" megállapítható-e, továbbá annak konkrét mértéke irreleváns.
A módszertani levél azt is megállapítja, hogy 0,2 ezrelékes véralkoholszint alatti mérték nem alkalmas a visszaszámlálásra. Ez azonban nem egyenlő azzal az állítással, hogy a 0,2 ezrelék alatti véralkoholszint nem jelent alkoholfogyasztást. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy a felperest 2007. december 3-án, hétfőn Lengyelországban ellenőrizték, vasárnap pedig a pihenőidejét töltötte. A szolgálati szabályzat azonban a teljes fuvarfeladat alatt (pihenőidőt kiemelten) tiltja az alkohol fogyasztását. Így amennyiben a felperes "vasárnap ebéd után" fogyasztotta el a két sört, úgy azt pihenőidő alatt tette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes ittasan vezetett és ezért nem állapítható meg a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegése sem. A perben beszerzett szakértői vélemény megállapította, hogy 0,04 ezrelékes véralkohol esetében alkoholos befolyásoltságot nem lehet vélelmezni, továbbá hogy ilyen véralkohol koncentráció esetén az alkohol fogyasztása nem bizonyítható. Ezzel tehát az alperes felmondásának oka szűnt meg.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ebből adódóan a jelen eljárás tárgyát kizárólag a rendkívüli felmondás jogellenessége és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények vizsgálata képezhette.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A munkáltató 2007. december 11-én kelt rendkívüli felmondása nem kizárólag azt rótta a felperes terhére, hogy a 2007. december 3-án történt szondáztatás során a műszer elszíneződött, illetve az ellenőrző mérés is alkoholfogyasztást mutatott, hanem intézkedését a Gépjárművezetők Szolgálati Szabályzatának V.1.6. pontjában foglaltak megsértésével is indokolta.
A szabályzat hivatkozott pontja szerint "a szolgálati teljesítés teljes ideje alatt (vezetés előtt, közben, pihenőidő alatt) alkoholt fogyasztani, kábítószert, káros doppingszert használni tilos" (4/2. számú beadvány). Ebből következően helytállóan utalt az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a munkavállalóknak a fuvarfeladat elvégzésének ideje alatt teljes alkoholmentes állapotban kell lenniük, szeszes italt fogyasztaniuk egyáltalán nem szabad.
A másodfokú bíróság tévesen értékelte ítéletében a 2007. december 11-én kelt meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltakat, amikor csak azt rögzítette, hogy a felperes nem ismerte el az ittasság tényét, vitatta a szondáztatás eredményét. Ehhez képest a felperes maga is úgy nyilatkozott a jegyzőkönyv 1. oldalának tartalmából megállapíthatóan, hogy "vasárnap ebéd után két üveg sört fogyasztottam el". Mindez pedig egyértelműen alátámasztja azt az alperesi hivatkozást, hogy a felperes a Gépjárművezetők Szolgálati Szabályzatában foglaltakat megszegte, mivel alkoholt fogyasztani még pihenőidőben is tilos volt. Ebből következően közömbös a véralkohol vizsgálat eredménye, továbbá az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levelének azon iránymutatása, amely szerint az alkoholos befolyásoltság megállapításánál a 0,2 ezrelék megállapítása esetén az alkoholfogyasztás nem bizonyítható. A felperes már azon magatartásával elkövette a rendkívüli felmondásban felrótt kötelezettségszegést, hogy szolgálatteljesítése ideje alatt, ugyan pihenőidejében, de szeszes italt fogyasztott.
Mindebből következően a munkáltató a jogszabályoknak megfelelően alkalmazta a rendkívüli felmondást jogkövetkezményként [Mt. 96. § (1) bekezdés] figyelemmel az 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdés és 60. §-ában foglaltakra, valamint az MK.122. számú állásfoglalásban rögzítettekre is. A cselekmény súlyának megítélése során nyomatékosan kellett értékelni az alperes által végzett tevékenység fajtáját, illetve a felperes munkakörének fokozottan veszélyes jellegét.
A kifejtettekre tekintettel a rendkívüli felmondás körében a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján kell fizetnie.
Budapest, 2012. május 16.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.551/2011.)