adozona.hu
BH+ 2012.12.530
BH+ 2012.12.530
Ha a hivatásos állomány tagja az eredeti beosztásába tartozó feladatokat ténylegesen nem látta el, mert a tartósan távollevő magasabb beosztású személyt helyettesítette, a szabályszerű mentesítés hiányában is megilleti a ténylegesen betöltött beosztás szerinti illetmény [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. augusztus 1-jétől hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel beosztott tűzoltó, majd híradós beosztásban. 2002. január 1-jétől ismét beosztott tűzoltó lett, de a beosztására vonatkozó parancsban a munkaköre mellett feltüntetésre került, hogy hírközpont-kezelő. Ezen időszakban a híradó-ügyelet (hírügyelet) vezetői beosztás be volt töltve. A híradó-ügyelet vezető beosztást betöltőt egy-egy műszakon belül rövid időre a beosztott tűzoltói állomány tagjai közül a hírközpon...
BH+ 2012.12.530 Ha a hivatásos állomány tagja az eredeti beosztásába tartozó feladatokat ténylegesen nem látta el, mert a tartósan távollevő magasabb beosztású személyt helyettesítette, a szabályszerű mentesítés hiányában is megilleti a ténylegesen betöltött beosztás szerinti illetmény [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (3) bekezdés].
A felperes 1996. augusztus 1-jétől hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel beosztott tűzoltó, majd híradós beosztásban. 2002. január 1-jétől ismét beosztott tűzoltó lett, de a beosztására vonatkozó parancsban a munkaköre mellett feltüntetésre került, hogy hírközpont-kezelő. Ezen időszakban a híradó-ügyelet (hírügyelet) vezetői beosztás be volt töltve. A híradó-ügyelet vezető beosztást betöltőt egy-egy műszakon belül rövid időre a beosztott tűzoltói állomány tagjai közül a hírközpont-kezelők helyettesítették.A szolgálati csoport híradó-ügyelet vezetője B. K. Cs. 2007. júliustól kezdődően egészségi állapota miatt tartósan távol volt, majd nyugállományba vonult. 2007. július 1. és 2008. október 31. közötti időszakban a szolgálati csoportnál a híradó-ügyelet vezetői feladatokat az esetek túlnyomó többségében a felperes látta el. A felperes egyéb, beosztott tűzoltói feladatokat ebben az időszakban csupán esetenként akkor látott el, amikor híradó-ügyelet helyettesként volt beosztva.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 2007. július 1-jétől 2008. október 31-ig terjedő időszakra a többletszolgálatáért az illetményalap 100%-ának megfelelő díjazás megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozással, hogy a beosztása ellátásában tartósan akadályozott személyt eredeti beosztása mellett helyettesített.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra az esetre, ha a bíróság a helyettesítés tényét megállapítaná, a felperes részére a perrel érintett időszakra kifizetett 273 290 forint veszélyességi pótlék beszámítását kérte.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét és az alperes beszámítási kifogását is alaposnak találta és ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 477 533 forint elmaradt illetményt és annak 2008. március 25-től a kifizetésig járó késedelmi kamatát.
A munkaügyi bíróság a munkaköri leírások és az ügyrend alapján megállapította, miszerint híradó-ügyelettel kapcsolatos feladatokat ugyan beosztott tűzoltó is elláthatott, de a híradó-ügyelet vezetését ellátó személy feladatai, a döntési jogosultság és felelősség tekintetében lényegesen eltért a beosztott tűzoltók híradó-ügyelettel kapcsolatos feladataitól. Tanúvallomását és a csatolt szolgálati beosztások alátámasztották azt a felperesi állítást, mely szerint a perbeli időszakban túlnyomórészt hírügyelet-vezetői feladatokat látott el. Ezért a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperest a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkörrel bízták meg, amikor a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személyt helyettesített. A megbízás tényén nem változtat, hogy azt az alperes nem adta írásban parancsba, és az sem, hogy a felperest nem mentesítették az eredeti beosztása alól, mert ténylegesen azokon a szolgálati napokon, amikor a híradó-ügyeletet vezette más, beosztott tűzoltói feladatokat nem látott el.
Minthogy a felperest megállapíthatóan a perbeli időszakban csupán az egyik beosztásból eredő feladatok terhelték, ténylegesen a híradó-ügyelet vezetői beosztást az eredeti beosztása alóli mentesítéssel látta el, ezért a munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint őt nem a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (4) bekezdése, hanem a (3) bekezdése szerinti díjazás illeti meg. Mindemellett a munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a felperest híradó-ügyelet vezetőként veszélyességi pótlék nem illette volna meg, ezért a felperesnek járó illetmény összegébe a részére kifizetett veszélyességi pótlék összegét beszámította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen kizárólag az alperes élt fellebbezéssel. A felperes az alperesi beszámítási kifogás alapossága körében az elsőfokú ítéletet fellebbezéssel nem támadta.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéseit pedig helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A másodfokú bíróság helytállónak találta azt a megállapítást, mely szerint a felperes a beosztott tűzoltói munkakör helyett a perbeli időszakban túlnyomórészben B. K. Cs. híradó-ügyelet vezető feladatait látta el, saját tűzoltói munkakörébe tartozó feladatok ellátása nélkül. Így a felperest megilleti a perbeli időszakban az általa megbízással ténylegesen ellátott beosztás szerinti illetmény.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Vitatta azt a jogerős ítéleti következtetést, mely szerint a híradó-ügyelet vezető és a beosztott tűzoltó híradóval kapcsolatos feladatai lényegesen eltértek egymástól. Érvelése szerint semmilyen lényegi eltérés nincs a híradó-ügyelet vezető és a beosztott tűzoltó híradóval kapcsolatos feladatai között. Ezért a felperes kizárólag a saját munkakörébe is beletartozó feladatokat látott el akkor is, amikor a híradósi feladatokat a saját szolgálati csoportjában egyedül látta el, hiszen a ténylegesen kialakult állapot, gyakorlat azt mutatta, hogy a híradó-ügyelet vezetői feladatokat a felperes is elláthatta, mint a saját szolgálati beosztásába is tartozó feladatokat, figyelemmel arra, hogy a felperest a vonulási feladatok alól mentesítették.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a perbeli esetben a Hszt. 50. §-ának alkalmazása jogszabálysértő, mert a felperes szolgálati beosztásába beletartoztak a híradó-ügyeleti feladatok is, így a perbeli esetben nem értelmezhető a helyettesítés fogalma.
A híradó-ügyelet ügyrendje nem rögzíti, hogy a híradó-ügyelet vezető kizárólag tiszti rendfokozatú tűzoltó lehet, ezért az alperes szerint nem értelmezhető a beosztáshoz tartozó illetmény sem. A távollévő B. K. Cs.-t megillető magasabb illetményt kizárólag a tiszti rendfokozat alapozta meg, melyre a felperes mint tiszt-helyettes nem lehetett jogosult.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a perbeli időszakban túlnyomórészt a beosztott tűzoltó beosztása helyett a hírügyelet-vezető beosztás szolgálati feladatait látta el a hivatásos állománynak e beosztásba kinevezett, távollévő tisztje helyett.
E tényállás alapján az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül következtettek a Hszt. 50. § (1) és (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételek fennállására.
A Hszt. 50.§ (1) bekezdése szerint az ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, illetőleg a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatköre ellátásával a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható. E szakasz (3) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a megbízott személyt az eredeti beosztás ellátása alól mentesítették, részére a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél.
Az a körülmény, hogy a felperes korábban a munkaköri leírása alapján "egyéb kapcsolt feladat"-ként, mint beosztott tűzoltó (hírközpont-vezető) kinevezett hírügyelet-vezető mellett, híradóval kapcsolatos feladatokat is ellátott, a Hszt. 50. § (1) bekezdésére alapított igénye megalapozottságát nem érinti. Helytállóan foglaltak ugyanis állást az eljárt bíróságok abban a kérdésben, hogy a feladatok részbeni azonossága ellenére sem azonos az ügyeletvezető és a hozzá beosztott személy jogköre és felelőssége.
Az előbbieket kellően alátámasztja a csatolt munkaköri leírások tartalma. Ezekből kitűnően a hírügyelet-vezető (főelőadó) beosztás képesítési követelménye egyetem vagy főiskola volt és felsőfokú tűzoltó szakmai képzettség.
Nem helytálló tehát az az alperesi érvelés, mely szerint e beosztást nemcsak tiszti rendfokozatú tűzoltó tölthette be. Érvelése ellentétes a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek és az önkormányzati tűzoltóság hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjaival kapcsolatos munkáltatói jogkörök szabályozásáról, valamint e szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1997. (II. 18.) BM rendeletnek a Belügyminisztériumnál és a BM irányítása alá tartozó szerveknél (egyéb szerveknél) rendszeresített hivatásos státuszok munkaköri jegyzékéről szóló 3. számú Mellékletében foglaltakkal, amely szerint "ügyeletvezető" vagy "főelőadó" beosztás a I. besorolási osztályba tartozik és egyetem vagy főiskola az előírt képesítési követelménye.
Jóllehet a perbeli esetben a felperest az alperes az eredeti beosztásának ellátása alól szabályszerűen nem mentesítette, ténylegesen azonban - az eljárt bíróságok által helyesen megállapítottan - ez megtörtént, mert a felperes döntően és túlnyomórészt a magasabb beosztás szerinti feladatokat látta el. Ez esetben pedig erre irányuló döntés hiányában is megállapítható a mentesítés.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.II.10.759/2011.)