adozona.hu
ÍH 2012.175
ÍH 2012.175
MUNKAVISZONYBAN ÁLLÓ VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ELLENI KÁRTÉRÍTÉSI PERRE MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE - MEGHATALMAZÁS TARTALMI KÖVETELMÉNYEI - KERESETLEVÉL IDÉZÉS KIBOCSÁTÁSA NÉLKÜLI ELUTASÍTÁSA I. A Gt.-nek a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos rendelkezései folytán az Mtv.-nek a munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályai abban az esetben sem alkalmazhatóak, ha a vezető tisztségviselő a feladatait munkaszerződés alapján látta el. Mindez a társasággal szembeni fokozott helytállási kö
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kártérítési per felperese a T. Kereskedelmi Kft., I. r. alperese Jasmina S., II. rendű alperes az E. Ltd., III. rendű alperes az L. Ltd., IV. rendű alperes az N. Ltd., V. rendű alperes John K., VI. rendű alperes a K. Ltd., VII. rendű alperes Dragan S. és VIII. rendű alperes az S. Kft.
A felperes jogi képviselője útján 2010. június 16-án indított keresetet az alperesekkel szemben 5 210 000 euró és ezen összegnek a "2010. január 14-ei felszólítás kézhezvételét követő naptól" a megfizetésig j...
ÍH 2012.175 MUNKAVISZONYBAN ÁLLÓ VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ELLENI KÁRTÉRÍTÉSI PERRE MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE - MEGHATALMAZÁS TARTALMI KÖVETELMÉNYEI - KERESETLEVÉL IDÉZÉS KIBOCSÁTÁSA NÉLKÜLI ELUTASÍTÁSA
I. A Gt.</a>-nek a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos rendelkezései folytán az Mtv.-nek a munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályai abban az esetben sem alkalmazhatóak, ha a vezető tisztségviselő a feladatait munkaszerződés alapján látta el. Mindez a társasággal szembeni fokozott helytállási kötelezettséget jelent, de a munkaviszonnyal összefüggésben fennálló jogvitát - így a kártérítési követelés elbírálását - nem vonja ki a munkaügyi bíróság hatásköre alól [Gt. 30. § (2) bek., Pp. 22. § (2) bek., 349. §].
II. A meghatalmazás akkor szabályos, ha annak tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a felhatalmazás kiterjed a per megindítását is magában foglaló per vitelére, vagy egyes perbeli eljárási cselekményekre. A keresetlevél hiánypótlási felhívás mellőzésével történő, idézés kibocsátása nélküli elutasítására akkor van lehetőség, ha a jogi képviselő a keresetlevél benyújtásakor az ügyvédi meghatalmazást egyáltalán nem csatolja. A meghatalmazás tartalmi hiányosságai miatt a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye, hanem hiánypótlási felhívást kell kiadni [Pp. 70. § (1) bek., 95. §, 121. § (1) bek., 124. § (2) bek.].
III. Ha a főkövetelés tekintetében a kereseti kérelem elbírálható, a járulékokra vonatkozó kérelem hiányosságai önmagukban nem képezik az idézés kibocsátásának akadályát, ezért a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának jogszabályi feltételei nem állnak fenn [Pp. 121. § (1) bek., 124. § (2) bek.].
A kártérítési per felperese a T. Kereskedelmi Kft., I. r. alperese Jasmina S., II. rendű alperes az E. Ltd., III. rendű alperes az L. Ltd., IV. rendű alperes az N. Ltd., V. rendű alperes John K., VI. rendű alperes a K. Ltd., VII. rendű alperes Dragan S. és VIII. rendű alperes az S. Kft.
A felperes jogi képviselője útján 2010. június 16-án indított keresetet az alperesekkel szemben 5 210 000 euró és ezen összegnek a "2010. január 14-ei felszólítás kézhezvételét követő naptól" a megfizetésig járó késedelmi kamata, valamint perköltségeinek megfizetése iránt. Előadta, hogy az I. rendű alperes önálló cégjegyzési és képviseleti jogosultsággal 2003. november 24-től 2010. január 14-ig a felperes ügyvezetője volt. Tisztségéből a felperes tagja 2010. január 14-én visszahívta, munkaviszonyát ugyanekkor rendkívüli felmondással megszüntette és felszólította arra, hogy a felmondás közlésétől számított öt napon belül térítsen meg a felperesnek 5 900 000 euró kárt. Előadta, hogy az I. rendű alperes a felperes bankszámláiról a II., III. és IV. rendű alperes részére jogosulatlan kifizetéseket teljesített. A II. és III. rendű alperesek az I. rendű alperes érdekeltségébe tartoznak, amelyek a Brit Virgin Szigetek joga szerint bejegyzett cégek, képviseletüket az I. rendű alperes látja el. Az I. rendű alperes ezzel a magatartásával szándékosan kárt okozott a felperesnek és megszegte a társaság létesítő okiratának 10.2. s) alpontját is. A felperes a kérelmét a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (2) bekezdésére és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdésre alapította, állítása szerint az I. rendű alperes a kereseti kérelemben meghatározott 5 210 000 eurót az alperesi pertársaság tagjainak személyes használatára fordította. Előadta, hogy az átutalások közvetett kedvezményezettjei az I., V., VII. és VIII. rendű alperesek. A III. rendű alperes - amelynek képviseletében az I. és VII. rendű alperes járt el - több átutalást teljesített az I. és VII. rendű alperes részére. A II. rendű alperes képviseletében az I. rendű és VII. rendű alperes az I., V. és VI. rendű alperes részére teljesített átutalásokat. Az átutalások kedvezményezettjei az I. rendű alperesen túl az I. rendű alperessel rokoni vagy személyes szerelmi viszonyban állnak, illetve az I. rendű alperes által tulajdonoltak, irányítottak vagy képviseltek, így tudhattak a felperesnek okozott kárról, és a felperes megkárosításában, valamint az okozott kár nyomon követhetőségének elfedésében közrehatottak.
A felperes a keresetlevél mellékleteként csatolta az I. rendű alperessel szemben kibocsátott 2010. január 14. napján kelt rendkívüli felmondást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot, amelyben a felperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 96. § (1) bekezdése alapján az I. rendű alperes munkaviszonyát megszüntette. Felszólította, hogy az okozott 5 900 000 euró összegű kárt 5 napon belül térítse meg. A rendkívüli felmondás tartalmazta, hogy a felperes és az I. rendű alperes között 2008. január 1. napja óta áll fenn határozatlan időre szóló ügyvezetői munkakörre vonatkozó munkaviszony.
Az elsőfokú bíróság a 2010. július 14-én kelt végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem jelölte meg határozottan a késedelmi kamat igényének kezdő időpontját (a felszólítás kézhezvételének napját nem közölte), míg meghatalmazása szerint a felperes a jogi képviselőt az alperesekkel szembeni követelésének érvényesítése során történő képviseletre jogosítja fel, amely a per megindítására vonatkozó felhatalmazást nem tartalmazza. A jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelében nem jelölte meg egyértelműen a késedelmi kamat igényének kezdő időpontját, így a kereseti kérelme e tekintetben nem határozott. Az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset elbírálására a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 22. § (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróságnak van hatásköre. A keresetlevél, mint a pert megindító beadvány, csak egységesen ítélhető meg, ezért a bíróságnak állást kellett foglalnia abban, hogy az I. rendű alperessel szemben a pertársaság feltételei fennállnak-e. Jelen ügyben kizárólag a Pp. 51. § c) pontja szerinti pertársaságról lehetne szó, de az alperesek jelen esetben nem perelhetőek együtt, mert a perbeli követelések nem hasonló jogi alapból erednek. Az I. rendű alperes esetében munkajogi, míg a II-VIII. rendű alperesek esetében polgári jogi, így a bíróság illetékessége mindegyik alperessel szemben nem áll fenn. Az illetékességnek csak hatáskörrel rendelkező bíróság közötti kérdésekben van jelentősége. A Pp. 22. § (2) bekezdése szerinti munkaügyi perek a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak. A fentiekre tekintettel az I. rendű alperes vonatkozásában hatáskör, míg a II-VIII. rendű alperesek tekintetében a Pp. 129. §-ának alkalmazhatósága hiányában a Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja szerint döntött. Hivatkozott a Pp. 130. § (1) bekezdésének i) pontjára, a 121. § (1) bekezdésére, a 121/A. § (2) bekezdésének a) pontjára, és a 121. § (1) bekezdésének e) pontjára is.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Előadta, hogy a felperes által adott meghatalmazás szabályszerű volt, míg a Pp. 130. § (1) bekezdésének i) pontja alapján a bíróság a keresetlevelet akkor utasíthatja el idézés kibocsátása nélkül, ha a jogi képviselő egyáltalán nem csatolta a meghatalmazását. Az ügyvédi törvény rendelkezéseinek az ügyvédi meghatalmazás megfelelt, a szövegezés tartalmazza azt, hogy a felperes a jogi képviselőt arra hatalmazta fel, hogy a követelések érvényesítése során az ügyvédi törvényben szabályozott jogkörrel képviselje az alperesekkel szemben. Hivatkozott az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 26. § (4) és (5) bekezdéseire. Állította, hogy kamatfizetés kezdő időpontja kifejezetten szerepel a keresetlevélben. A keresetlevél 8. pontja határozott kereseti kérelmet tartalmaz, feltünteti a főkövetelést, a jogcímét és a késedelmi kamatigényt, megjelölve annak kezdő időpontját is. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására nem kerülhetett volna sor abból az okból, hogy a kamatfizetés kezdő időpontjának megjelölése nem naptárilag történt. Ha az elsőfokú bíróság nem találja ezt egyértelműnek, a Pp. 95. § (2) bekezdése alapján hiánypótlást kell kiadni.
A felperes a fellebbezésében utalt arra, hogy a kártérítés a károkozás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kereseti kérelem 6. pontja és az ahhoz kapcsolódó mellékletek a felperest ért károk bekövetkezésének időpontját világosan tartalmazzák, tehát még abban az esetben is, ha a késedelmi kamat igénye kezdő időpontját a felperes nem jelöli meg, a kártérítés összege és ennek késedelmi kamatára irányuló marasztalási kereset nem veszíti el határozott voltát. Az I. rendű alperessel szemben a felperes polgári jogi igényt érvényesített, és az alperesek a Pp. 51. § szerinti pertársaságot alkotnak. A Fővárosi Bíróság hatáskörrel és illetékességgel is rendelkezik a jogvita elbírálására. Iratellenes, hogy a felperes munkaviszonyból származó kártérítési igényt kíván érvényesíteni az I. rendű alperessel szemben. A felperes kifejezetten megjelölte, hogy a Gt.</a> alapján kíván a Ptk. szerinti követelést érvényesíteni. Hivatkozott a Gt. 30. § (2) bekezdésére, az Mtv. 192/A. § (1) bekezdésére és a 191. §-ában foglaltakra.
A felperes követelése az alperesek által közösen okozott kár megtérítésére irányul. A követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek, ezért a Pp. 51. § b) pontja szerinti pertársaság áll fenn. A Fővárosi Bíróság illetékessége a Pp. 40. §-ának alkalmazása nélkül is mindegyik alperessel szemben megállapítható, így az alperesek legalábbis a Pp. 51. § c) pontja szerinti pertársaságot alkotnak.
A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a kereset elbírálására a joghatósága fennáll, és a Pp. 23. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hatáskörrel is rendelkezik. A Pp. 349. §-a alapján a per nem minősül munkaügyi pernek. Ha a követelés érvényesítése munkaügyi pernek is minősülne, a Pp. 23. § (2) bekezdése szerint a megyei bíróság hatásköre fennáll, így a Pp. 23. § (2) bekezdése alkalmazható. A hatáskörrel rendelkező bíróságok közül az illetékes bíróság megállapítása sem ütközik akadályba. I., VII. és VIII. rendű alperesek budapesti székhelyűek, a II., III., IV., V. és VI. rendű alperesekkel szemben belföldi lakóhely, székhely hiányában a felperes budapesti székhelyére tekintettel a Pp. 29. § (2) bekezdése és 30. § (2) bekezdése értelmében a budapesti károkozás, míg a kár B.-n történt bekövetkezésére tekintettel pedig a Pp. 37. §-a alapján, valamint a több alperesre irányadó illetékességi szabályokra tekintettel a Pp. 40. §-a szerint fennáll az elsőfokú bíróság illetékessége. A II., III. és IV. rendű alperesekkel szemben a Pp. 32. § (3) bekezdését is alkalmazni kell, mert budapesti vagyonnal, bankszámla-követelésekkel rendelkeznek.
A felperes a fellebbezésében előadta, hogy az I. rendű alperes 2003. december 15-től a 2010. január 14-ei visszahívásáig volt a felperes ügyvezetője. A károkozó magatartások 2006. június 19. és 2009. december 14. között történtek. A Gt. 22. § (2) bekezdésének 2006. július 1-je és 2007. szeptember 1-je között hatályos szövege szerint az ügyvezetői tisztség munkaviszonyban nem volt betölthető. Az I. rendű alperes munkaviszonya 2008. január 1-je előtt egyébként sem állhatott fenn, így a 2006. június 19. és 2007. december 31. közötti időszakban történt károkozások csak és kizárólag az ügyvezetőnek a Ptk. és a Gt.</a> rendelkezésein alapuló jogviszonyával lehettek kapcsolatban. 2008. január 1-jét követően az I. rendű alperes nem rendelkezett aláírt munkaszerződéssel, csak egy tervezet volt fellelhető, így bizonyítás tárgyát képezi, hogy egyáltalán volt-e érvényes munkaviszonya, ezért az I. rendű alperessel szemben támasztott követelés ugyanúgy polgári jogi igény, mint a többi alperessel szemben. Az alperesek pertársaságot alkotnak és az elsőfokú bíróság hatásköre és illetékessége fennáll. Az egyetemleges marasztalási igényre tekintettel a követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek, ezért a Pp. 51. § b) pontja, de legalábbis az 51. § c) pontja szerinti pertársaság fennáll.
A IV. rendű alperes a fellebbezésre tett észrevételében előadta, hogy a felperes jogi képviselője nem igazolta megfelelően a képviseleti jogosultságát, és az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A meghatalmazások nem tartalmazzák a jogi képviselő elfogadó nyilatkozatát sem. A fentiek mellett az elsőfokú bíróság is helytállóan döntött a meghatalmazást érintően, és a Pp. 124. § (2) bekezdését okszerűen alkalmazta. Véleménye szerint a Fővárosi Bíróságnak nincs hatásköre a kereset elbírálására. Hivatkozott a Pp. 349. § (1) bekezdésére és 22. § (2) bekezdésére. A felperes azon érvelése, hogy a Gt.</a> rendelkezése alapján a Ptk. szerint kell elbírálni a keresetet, nem helytálló, mert mindez nem változtat azon az eljárás jogi jelentőségű tényen, hogy a követelés munkaviszonyból származik. Alaptalan a felperesnek a Pp. 23. § (2) bekezdésére történő hivatkozása, ez a rendelkezés csak arra szolgál, amikor pertársaság esetén egyes pertársakra helyi bíróság, másokra a megyei bíróság rendelkezik hatáskörrel, de a szabály nem értelmezhető kiterjesztően. Ha a helyi bíróság által nem tárgyalt munkaügyi pert a megyei bíróság nem bírálhatja el, a Pp. 51. § c) pontjában foglalt feltételek sem állnak fenn, mert a IV. rendű és az I. rendű alperessel szembeni követelés ténybeli alapja és az érvényesített jog még csak nem is hasonló egymáshoz. A keresetlevélben nem került feltüntetésre, hogy a IV. rendű alperes hogyan okozott kárt a felperesnek, így a Pp. 121. § (1) bekezdésének c) pontjában írt feltételeknek a keresetlevél nem felel meg.
Az V. és VI. rendű alperesek a fellebbezésre előterjesztett észrevételükben arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperessel szemben a követelés elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, így az alperesek között a pertársaság feltételei nem állnak fenn, a Pp. 23. § (2) bekezdése pedig nem alkalmazható.
A II. rendű, a III. rendű és VII-VIII. rendű alperesek, valamint a perbehívott a fellebbezésre észrevételt nem tettek.
A fellebbezés megalapozatlan.
A Pp. 124. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve, ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását vagy elmulasztották az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését.
A felperes a keresetlevelet jogi képviselője útján terjesztette elő. A keresetlevél mellékleteként csatolt, 2010. június 10-én kelt - a felperes jogi képviselőjének ellenjegyzésével ellátott - meghatalmazás tárgya az alperesekkel szembeni követelések érvényesítése. A Pp. 70. § (1) bekezdése szerint a meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselekményekre szólhat. A Pp.</a>-nek ez utóbbi rendelkezése alapján a meghatalmazottnak a polgári peres eljárásban benyújtott meghatalmazása abban az esetben szabályos, ha annak tartalmából egyértelműen, és kétséget kizáró módon kitűnik, hogy a felhatalmazás kiterjed a per megindítását is magában foglaló per vitelére, vagy egyes perbeli eljárási cselekményekre. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes által benyújtott meghatalmazás a Pp. 70. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket teljes körűen nem tartalmazza.
A Pp. 124. § (2) bekezdése alapján a keresetlevél - hiánypótlási felhívás kiadásának mellőzése mellett - abban az esetben utasítható el idézés kibocsátása nélkül, ha a jogi képviselő a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg ügyvédi meghatalmazást egyáltalán nem csatolt. A rendelkezés kiterjesztően nem értelmezhető, ezért a benyújtott meghatalmazás hiányossága esetén a Pp. 95. §-a szerinti hiánypótlási eljárást le kell folytatni. Mindezekre tekintettel a meghatalmazás tartalmában fennálló hiányosságok alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításának az eljárásjogi feltételei nem álltak fenn.
A Pp. 121. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében a keresetlevélben fel kell tüntetni a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet. Az elsőfokú bíróságnak a marasztalást tartalmazó ítélet rendelkező részét úgy kell megfogalmaznia, hogy az minden tekintetben magában foglalja a bírósági végrehajtáshoz szükséges adatokat, míg a Pp. 215. §-a alapján a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen, és ez a szabály a főkövetelés járulékaira is vonatkozik. A bíróság a kereseti kérelemnek a járulékokat érintő részében a Pp. 215. §-ának alkalmazásával kizárólag abban az esetben hozhat érdemi döntést, ha a felperes a késedelmi kamat kezdetét naptári nap szerint, míg annak mértékét a végrehajtáshoz elégséges módon megjelöli. Ha a kamatfizetés kezdetét eseménytörténeti tényhez (írásbeli felszólítás kézhezvétele) köti, és a kamat mértékét sem határozza meg, a járulékokra vonatkozó kérelem a Pp. 121. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt feltételeknek nem felel meg, míg az elsőfokú bíróságnak nem képezi eljárási kötelezettségét, hogy a keresetlevél mellékleteiként benyújtott okiratokból a hiányzó adatokat kikeresse és megjelölje. A Pp. 121. § (1) bekezdésének c) pontja alapján az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket a felperesnek kell megjelölnie és ehhez képest a határozott kereseti kérelmét a bíróság döntéséhez szükséges módon kell előterjesztenie. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes kereseti kérelme nem minden vonatkozásban felel meg a Pp. 121. § (1) bekezdése e) pontjában foglalt előírásoknak.
A felperes keresetlevele a kártérítésre irányuló követelését egyértelműen tartalmazta, mert az alperesek 5 210 000 forint kártérítésben történő marasztalására a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet terjesztett elő, ezért a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a felperes a főkövetelést az idézés kibocsátásához és a kérelem elbírálásához szükséges módon a Pp. 121. § e) pontja szerint megjelölte. Ha a főkövetelés tekintetében a kereseti kérelem elbírálható, a járulékokra vonatkozó kérelem hiányosságai az idézés kibocsátásának akadályát önmagában nem eredményezik, ezért a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításának jogszabályi feltételei a Pp. 121. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt hiányosságok miatt - figyelemmel a Pp. 124. § (2) bekezdésére - sem álltak fenn.
A Pp. 349. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonyból származó perekben (munkaügyi perek) a Pp.</a> I-XIV. Fejezet rendelkezéseit a Pp.</a>-nek a munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekre vonatkozó XXIII. Fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, és a Pp. 349. §-ában meghatározott munkaügyi perek a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak [Pp. 22. § (2) bekezdés]. A Gt. 30. § (2) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társasággal szemben a polgári jog általános szabályai szerint felelnek. A Gt.</a>-nek a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó rendelkezése alapján az Mtv. VIII. fejezetének a munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályai abban az esetben sem alkalmazhatóak, ha a vezető tisztségviselő a gazdasági társasággal munkaszerződéssel létrehozott munkaviszony alapján látja el a feladatát. Mindez a társasággal szembeni fokozott helytállási kötelezettséget jelent, de az eltérő ténybeli alapokon nyugvó fokozott kártérítési felelősséget tartalmazó rendelkezés a munkaviszonnyal összefüggésben fennálló jogvitát - így a kártérítési követelés elbírálását - nem vonja ki a munkaügyi bíróság hatásköre alól.
A bíróság saját hatáskörének vizsgálata során hivatalból jár el, és hatáskörének hiányát is hivatalból köteles figyelembe venni (Pp. 28. §). A Pp. 121. § (1) bekezdésének d) pontja alapján azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható, a keresetlevélben fel kell tüntetni. Ennek hiányában a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevelét a Pp. 124. § (2) bekezdése értelmében - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani.
Az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor nem hagyta figyelmen kívül, hogy a keresetlevél mellékleteként csatolt rendkívüli felmondás tanúsága szerint az I. rendű alperes 2008. január 1-jétől munkaviszony keretében látta el a tisztségét, különös tekintettel arra is, hogy a felperes által benyújtott ügyvédi meghatalmazás az I. rendű alperest volt ügyvezetőként/munkavállalóként tünteti fel. Mindehhez képest a felperes a keresetlevélben az I. rendű alperessel szemben érvényesített jog alapjául a Gt. 30. § (2) bekezdését jelölte meg, azonban azt nem adta elő, hogy az I. rendű alperes a felperes ügyvezetőjeként a tisztségét munkavállalóként vagy megbízottként látta el, ezért a keresetlevélben foglalt kereseti kérelem, valamint az annak mellékleteként benyújtott okiratok együttes tartalma alapján az elsőfokú bíróság hatáskörére vonatkozó adatok nem állapíthatók meg.
A keresetlevél az idézés kibocsátására abban az esetben alkalmas, ha abban a felperes egyértelműen és pontosan megjelöli azokat az adatokat, amelyekből az elsőfokú bíróság hatásköre megállapítható. A felperes által benyújtott a keresetlevél a Pp. 121. § (1) bekezdésének d) pontjában foglaltaknak nem felel meg, mert nem tünteti fel azokat az adatokat, amelyekből az elsőfokú bíróság hatásköre megállapítható, amelynek következtében az elsőfokú bíróság végzése a Pp. 124. § (2) bekezdése alapján érdemben helytálló.
Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az indokolás fentiek szerint történő megváltoztatása mellett a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 252. § (3) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A Pp. 228. § (1) bekezdése szerint azok a határidők, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történő közlésétől kezdődnek, így a Pp. 132. § (1) bekezdésének alkalmazásával a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja, vagy a követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.012/2011/3.)