adozona.hu
BH+ 2012.11.485
BH+ 2012.11.485
A munkavállaló munkakörét érintő átszervezésre hivatkozó felmondási indok nem felel meg az okszerűség követelményének, ha a munkáltató lényegében azonos munkaköri feladatok ellátására új munkavállalókat alkalmaz [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka nem valós, nem világos és nem okszerű.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1976. december 16-tól állt az alperes alkalmazásában, munkáját mindvégig értékesíté...
BH+ 2012.11.485 A munkavállaló munkakörét érintő átszervezésre hivatkozó felmondási indok nem felel meg az okszerűség követelményének, ha a munkáltató lényegében azonos munkaköri feladatok ellátására új munkavállalókat alkalmaz [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka nem valós, nem világos és nem okszerű.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1976. december 16-tól állt az alperes alkalmazásában, munkáját mindvégig értékesítési területen végezte. A munkaszerződése szerint munkaköre előbb értékesítési csoportvezető, majd értékesítési osztályvezető volt. Az alperes a 2007. november 19-én kelt rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát az értékesítési igazgatósághoz tartozó feladatok átszervezésére hivatkozással szüntette meg, amely szerint a piaci partnerek szerinti munkamegosztást és az erre épülő szervezeti felépítést a szakfeladatok (értékesítés, marketing, revenue) szerinti tagozódás váltja fel. Az átszervezés a tevékenységek átcsoportosítását, a feladatok racionalizálását és munkakörök megszűnését is eredményezi és érinti a felperes munkakörét is. A vezetői struktúra változás következtében csökken az osztályvezetők száma.
A felmondás indokának valósága körében az elsőfokú bíróság vizsgálta a felperes tényleges, a felmondást megelőzően betöltött munkakörét, és a felek egyező előadása alapján megállapította, hogy a felperes valójában értékesítési előadó volt. Erre tekintettel a továbbiakban arra folytatta le a bizonyítást, hogy a felperes értékesítési előadó munkakörét hogyan érintette az átszervezés.
Megállapította, hogy a felmondás indokolásában foglaltak szerinti átszervezés megvalósult, amelynek következtében az értékesítésen belül három feladat szerinti tagozódású osztályszintű szervezeti egység (turizmus, cégkapcsolatok és rendezvényszervezés, gyógyászat-wellness) jött létre és az utóbbi vezetésével az alperes új munkavállalóként M. Sz.-t bízta meg. A korábbi 5 osztályvezető helyett a szervezeti egység 3 osztályvezetővel működött tovább, így valós a felmondásnak az az indoka, hogy csökkent az osztályvezetők száma, bár ez a tény a felperes munkakörét nem érintette, mivel ő ténylegesen értékesítési előadó volt, és főként az osztrák piacot érintő gyógyászati célú értékesítéssel foglalkozott. Az alperes ezen a területen továbbra is korábbi munkavállalóit foglalkoztatta. A turizmus területére alkalmazta új munkavállalóként P. R.-t, aki az on-line értékesítéssel foglalkozott, így a bíróság nem állapította meg a munkaköri feladatainak a felperesével való azonosságát.
A munkáltató az átszervezést követően a cégkapcsolatok és rendezvényszervezés területére két új munkavállalót alkalmazott értékesítési előadóként, ezt azonban azért hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság, mert a felperes saját előadása szerint sem foglalkozott korábban ezzel a területtel. Így megállapítható, hogy a felperes munkakörét is érintő átszervezés megvalósult az alperesnél.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a 2007. november 19-én kelt felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az 2011. május 21-én szűnt meg. Az anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a felmondás indokaként az alperes az értékesítési igazgatóság feladatainak átszervezését, ennek kapcsán a munkakörök megszűnését, az osztályvezetők számának csökkenését jelölte meg, amivel összefüggésben a felperes munkaköre is megszüntetésre került. A felmondás nem jelölte meg kifejezetten a felperes munkakörét, így nem egyértelmű, hogy az alperes álláspontja szerint melyik munkakör (osztályvezetői, értékesítési előadói) megszüntetése folytán vált szükségtelenné a felperes munkaviszonyának fenntartása. Ugyanakkor nem vitatott, hogy a felperes, bár munkaszerződése szerint osztályvezető volt, ténylegesen értékesítési előadói tevékenységet látott el, így a felmondás indokolásában hivatkozott az az egyébként valós tény, hogy az osztályvezetők száma csökkent, nem áll okozati összefüggésben a felperes munkájának feleslegessé válásával. Erre tekintettel azt kellett vizsgálni, hogy az egyébként bizonyítottan megvalósult szervezeti átalakítással járó átszervezés, mennyiben érintette a felperes tényleges munkakörét, az valóban megszüntetésre került-e. A három új munkavállaló felvételére a felperessel azonos munkakörben (értékesítési előadó) került sor, és a munkaköri leírások szerint a feladatok jellegének lényegi azonossága is megállapítható, így az átszervezésre alapított munkakör megszűnés a felmondás valós és okszerű indokául nem fogadható el.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által a felmondást megelőzően végzett munkafeladatok képezhetik a bizonyítás tárgyát. A felperesnek az osztrák piac kezelését jelentő munkaköre megszűnt, a gyógyturizmus területén a korábbi 5 fő helyett 4-et alkalmazott az alperes az átszervezés után. Felperes az utolsó érvényes munkaszerződése szerint osztályvezető volt, az osztályvezetők száma pedig az indokolásban foglaltak szerint csökkent. Nem helytálló, hogy a másodfokú bíróság a funkció (cégkapcsolatok, rendezvényszervezés, turizmus, gyógyászat-wellness) szerinti osztályszintű szervezeti egységek között egybemossa az értékesítési előadói feladatokat. A munkaköri elnevezés azonossága nem elegendő alap a munkakörök azonosságának megállapításához. Tényállás ellenes a másodfokú bíróság azon megállapítása, amely szerint az értékesítési igazgatóság új feladatkörben alkalmazott munkatársainak munkaköre és a felperes munkaköre jellegében, és lényegi tartalmában megegyezik. P. R. a turizmus szakterületére érkezett és az on-line piacokért volt felelős. V. E. nem volt új munkavállaló, mert korábban is gyakornokként alperes alkalmazásában állt, az "állandó státuszba vételét" követően gyógyturizmussal már nem foglalkozott. F. Zs. sem felperes osztályszervezetében került foglalkoztatásra.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 89. § (2) bekezdésében megfogalmazottak szerint a felmondás indokolásának világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie. A felmondási indok valóságának követelménye azt jelenti, hogy a tényeknek nem megfelelő indokolása esetén a munkáltatói felmondás eleve nem fogadható el. A felmondási oknak azonban valósága mellett egyszersmind okszerűnek is kell lennie. A tényeknek megfelelő felmondási indok okszerűségéből lehet ugyanis megállapítani azt, hogy az adott esetben a munkavállaló munkájára a munkáltatónál a felhozott indok következtében valóban nincs szükség.
Ezt figyelembe véve az alperesnek nem csupán azt kellett bizonyítania az eljárás során, hogy átszervezést hajtott végre, de azt is, hogy ez az átszervezés a felperes munkakörét úgy érintette, hogy az ő munkájára a munkáltatónak már nem volt szüksége. Abban az esetben, ha a munkáltató átszervezésre hivatkozással megszünteti egyes munkavállalók munkaviszonyát, a fenti követelmény nyilvánvalóan csak akkor valósul meg, ha ugyanakkor nem létesít lényegét tekintve azonos munkaköri feladatok ellátására új munkaviszonyt. Helyesen utaltak az eljárt bíróságok arra, hogy e kérdés eldöntésénél nem a munkakör elnevezésének, hanem a ténylegesen ellátott munkaköri feladatoknak van jelentősége.
Az alperes a felmondásban nem jelölte meg egyértelműen a felperes munkakörét, a felperes munkaviszonyának a megszüntetését azonban végső soron azzal hozta összefüggésbe, hogy a szervezeti struktúra átalakítása következtében csökkent az osztályvezetők száma. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes az alperes által sem vitatottan a felmondást megelőzően ténylegesen nem értékesítési osztályvezetőként, hanem értékesítési előadóként volt foglalkoztatva, a felmondás jogszerűsége szempontjából érdektelen az a körülmény, hogy az osztályvezetők száma hogyan alakult. Az alperes erre történő hivatkozása azonban ezen túlmenően is megalapozatlan, hiszen éppen a gyógyászati szakterületre alkalmazott az alperes M. Sz. személyében új értékesítési osztályvezetőt.
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy ha átszervezésre, létszámleépítésre hivatkozással szüntetik meg a munkavállaló munkaviszonyát, a felmondás jogszerűsége szempontjából jelentősége van annak, hogy az ezt követően alkalmazott új munkavállalók által ellátott munkafeladatok (a végzendő munka jellege, a beosztási szint) mennyiben azonosak az elküldött munkavállalóéval.
Abban az esetben, ha azonos beosztási szint mellett a feladatok jellegének lényegi azonossága megállapítható, a felmondás nem lehet jogszerű (BH 2003.87.). Jelen esetben V. E.-t, F. Zs.-t és P. R.-t is értékesítési előadóként alkalmazták, mindhármuk foglalkoztatására a felperes munkaviszonyának megszüntetését követően került sor ebben a munkakörben. E szempontból lényegtelen az, hogy V. E. korábban gyakornokként már végzett munkát az alperesnél, az értékesítési előadóként történő foglalkoztatására csak az átszervezést követően került sor. Tekintettel arra, hogy a felperes ténylegesen ellátott munkakörének és az új munkavállalók munkakörének az elnevezése ugyanaz, vitathatatlan, hogy az azonos beosztási szinten történő foglalkoztatásuk megvalósult.
Az alperes által nem vitatott felperesi munkaköri feladatok jegyzékéből és a 3 új munkavállaló munkaköri leírásából pedig helytállóan következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a feladatok jellegének a lényegi azonossága is megállapítható. Az értékesítési előadói tevékenység lényege (a meglévő adatbázis kezelése, karbantartása, új ügyfelek felkutatása, kapcsolattartás ügyfelekkel, cégekkel, konferenciaszervezőkkel, szakmai rendezvényeken, vásárokon történő megjelenés, ajánlatok továbbítása, szerződések előkészítése) mindegyik munkaköri leírás része és független attól, hogy ezt milyen speciális szakterületen végzik. Felperesnek az alperesnél töltött több évtizedes munkaviszonya alatt az értékesítési tevékenységet alapvetően minden területre kiterjedően kellett végeznie, hiszen korábban nem is szakfeladatok szerinti munkafelosztás volt.
Ezt figyelembe véve a felmondás indokolásában foglaltak nem felelnek meg az Mt. 89. § (2) bekezdésében és az MK 95. számú állásfoglalásban megfogalmazott okszerűség követelményének, abból nem állapítható meg, hogy a felperesre, mint értékelési előadóra miért nincs a továbbiakban szükség az alperesnél.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.I.10.958/2011.)