adozona.hu
BH+ 2012.11.484
BH+ 2012.11.484
A kötelezettségszegés gyanújának kivizsgálása vagy a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetése közötti választás lehetőségének biztosítása esetén a jogi végzettségű köztisztviselő jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését kérő jognyilatkozatát akarathibára hivatkozva sikertelenül támadta [1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 7. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében saját jognyilatkozata érvénytelenségének megállapítása mellett a közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatásra, elmaradt illetménye, egyéb járandóságai és költségei megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését lelki nyomásgyakorlás hatására kérte, és már másnap írásban közölte az alperessel az előző nap...
BH+ 2012.11.484 A kötelezettségszegés gyanújának kivizsgálása vagy a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetése közötti választás lehetőségének biztosítása esetén a jogi végzettségű köztisztviselő jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését kérő jognyilatkozatát akarathibára hivatkozva sikertelenül támadta [1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 7. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében saját jognyilatkozata érvénytelenségének megállapítása mellett a közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatásra, elmaradt illetménye, egyéb járandóságai és költségei megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését lelki nyomásgyakorlás hatására kérte, és már másnap írásban közölte az alperessel az előző napi nyilatkozatától való elállást.Az alperes ellenkérelmében azt állította, hogy a felperes a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését minden külső befolyástól mentesen, önként választotta, ezért a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1997. február 15-én létesített az alperessel közszolgálati jogviszonyt, és az Eljárási- és A. Nyilvántartási Főosztály szervezeti egységnél jogász munkakörben dolgozott. 2010. június 9-én közvetlen felettese a felperes számítógépének könyvtárában olyan adatokat talált, amelyekről a munkakörében eljárva nem szerezhetett tudomást, és minderről tájékoztatta a főosztályvezetőt, valamint az igazgatót. Az ügy tisztázása érdekében ugyanaznap délután az igazgató a felperest közvetlen felettese és a főosztályvezetője jelenlétében meghallgatta, amelynek során elé tárta, hogy az alpereshez postán érkezett egyes beadványok (fizetéskönnyítés iránti kérelem, panaszbeadvány, ellenőrzési észrevétel) a felperes számítógépéből kinyomtatott fájlokkal szó szerinti vagy részbeni egyezést mutatnak. Ezután az igazgató arról tájékoztatta a felperest, hogy nyilatkozatától függően elrendeli az ügy részletes kivizsgálását, illetve a felperes kérheti a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését.
A felperes ezt követően saját kézírásával 2010. június 9-ei nappal a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését kérte, amit a felperes igazgatója átvett, az okiratra a hozzájáruló nyilatkozatát és a dátumot rávezette, majd felhívta a felperest munkakörének átadására, az eszközökkel való elszámolásra és a belépő kártyái leadására.
A munkaügyi bíróság mindezek alapján a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni rendelt Mt. 7. §-ában meghatározott törvényi feltételek meglétét vizsgálta. Megállapította, hogy a felperes a saját jognyilatkozatát a törvényben előírt módon és határidőben megtámadta [Mt. 7. § (3) és (4) bekezdés]. A jognyilatkozat megtámadásának további törvényi feltételeit illetően a munkaügyi bíróság utalt arra a következetes bírói gyakorlatra, mely szerint jogszerű eljárás kilátásba helyezése nem minősül jogellenes fenyegetésnek.
A perbeli esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója okiratok alapján a felperest kötelezettségszegés gyanúja felmerülésével szembesítette és felvetette a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének lehetőségét, de biztosította számára az észrevételei és védekezése előterjesztését, valamint az ügy részletes kivizsgálásának lehetőségét. A jogi végzettségű felperes nyilvánvalóan fel tudta mérni nyilatkozata jogkövetkezményeit, azt pedig a bizonyítékok nem támasztották alá, hogy a nyilatkozat megírására az igazgató felszólította, illetve annak tartalmát diktálta volna. A felperes a perben döntése meghozatala előtt gondolkodási idő kérésére és annak elutasítására nem hivatkozott.
A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes a felperest az akaratának megfelelő döntés meghozatalában nem akadályozta, az orvosszakértő bevonására vonatkozó felperesi indítványt pedig azért mellőzte, mert a felperes pszichiátriai kezelése saját nyilatkozata szerint is a közszolgálati jogviszonya megszűnését követő két hónap elteltével kezdődött.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelés szerint a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséhez szükséges hármas jogszabályi követelmény egyidejű teljesülése nem állt fenn, mivel hiányzott a felek egyező akarata. A felperesnek nem állt szándékában a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetése. Tény, hogy a jognyilatkozatot saját kezűleg írta és aláírta, azonban azt lelki nyomásgyakorlás, vagyis kényszer hatására tette, egyáltalában nem tudta felmérni és kezelni a kialakult helyzetet. Teljesen életszerűtlen a jelen gazdasági helyzetben a megélhetését biztosító 17 éves jogviszony megszüntetésének saját elhatározásból való kérése. Az utóbbi bizonyítékául az alperessel közszolgálati jogviszonyban álló és ezért nem elfogulatlan tanúk vallomása nem szolgálhat. A bíróságok figyelmen kívül hagyták azt az eseti döntésben foglalt iránymutatást, miszerint, ha a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének módja tekintetében az azonnali döntésre való felszólítással olyan helyzetet teremt, amely alkalmas arra, hogy az a munkaviszony megszüntetésének jogi feltételeiben járatlan munkavállalóra kényszerítőleg hasson, őt megfélelmítse vagy megtévessze, az e magatartása folytán létrejött megállapodás érvénytelen. Jogi végzettsége ellenére a munkajog területén az ismeretei hiányoznak, ezért az adott kényszerhelyzetben nem volt tisztában a jogaival és lehetőségeivel. Az elsőfokú bíróság az orvosszakértői vizsgálatot sem látta szükségesnek, holott az bizonyítékul szolgálhatott volna arra, hogy az adott helyzetben az akarata nem érvényesült, akarathajlító kényszerhelyzet alakult ki. A kényszerhelyzet későbbi következménye volt a pszichiátriai kezelés.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló kérelmet saját maga fogalmazta és saját kezűleg írta, azt a munkáltatói jogkör gyakorlója elfogadta, és ezzel a felek között a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetése tárgyában a megállapodás létrejött.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. § (2) bekezdés a) pontja szerint a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 7. § (1) bekezdése a megállapodás megtámadását akarathiba esetén teszi lehetővé (tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés), amelyek közül a felperes lelki nyomásgyakorlást állítva jogellenes fenyegetésre hivatkozott.
Az eljárt bíróságok által levont jogkövetkeztetés - miszerint a felperes a megállapodást akarathiány okából sikertelenül támadta - helytálló.
A per adatai szerint kétségtelen, hogy az alperes igazgatója a felperest választás elé állította azzal, hogy kéri-e a számítógépéből kinyomtatott dokumentumok ügyféli beadványokkal való részbeni, egészbeni egyezősége okán az ügy kivizsgálását, vagy a jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését. A jelenlévő osztályvezető és főosztályvezető egybehangzó perbeli tanúvallomása szerint a felperes egy rövid gondolkodás után akként nyilatkozott, hogy nem kéri a vizsgálatot, ehelyett a jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését választja. Abból önmagában, hogy a tanúk az alperes köztisztviselői, az elfogultságukra nem vonható le következtetés. A bizonyítékok értékelése során az elsőfokú bíróság helytállóan tulajdonított annak jelentőséget, hogy nem merült fel olyan adat, miszerint a felperes a válasz átgondolt megadása érdekében gondolkodási időt kért volna, amit az alperes elutasított, ilyet a perben maga a felperes sem állított.
Nem fogadható el az a felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes jogi végzettsége ellenére a következmények felismerésében és a jogai tekintetében járatlan "munkavállaló"-nak tekintendő, mivel egy felsőfokú végzettségű köztisztviselőről munkajogi ismeretek hiányában sem feltételezhető, hogy nem ismerné fel a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének mibenlétét. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékű bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást teljes körűen feltárta, ezért az orvosszakértő bevonására irányuló felperesi indítvány elutasítása az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértést nem alapoz meg.
A fenti indokolásra tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján jogszabálysértést nem tárt fel, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.II.10.273/2011.)