adozona.hu
BH+ 2012.10.442
BH+ 2012.10.442
A munkáltatónak a hatósággal szemben fennálló bejelentési kötelezettsége elmulasztása esetén az ezért fennálló felelősségét az nem érinti, ha az előbbiekre is kiterjedő adminisztrációs feladatok ellátásával másik gazdasági társaságot bízott meg. Erre tekintettel a kiszabott munkaügyi bírság mérséklésére nincs lehetőség [2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4) bekezdés a) pont, 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 8/A. § (4) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a munkaügyi felügyelőség ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes 14 munkavállaló tekintetében nem tett eleget a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettségének, és emiatt 500 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. Az alperes elnöke a felperesnek az elsőfokú határozat elleni fellebbezését elutasította, mivel nem fogadta el a munkáltatói felelősség alóli mentesítő körülményként, hogy a mulasztást a felperes könyvelését végző függetl...
BH+ 2012.10.442 A munkáltatónak a hatósággal szemben fennálló bejelentési kötelezettsége elmulasztása esetén az ezért fennálló felelősségét az nem érinti, ha az előbbiekre is kiterjedő adminisztrációs feladatok ellátásával másik gazdasági társaságot bízott meg. Erre tekintettel a kiszabott munkaügyi bírság mérséklésére nincs lehetőség [2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4) bekezdés a) pont, 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 8/A. § (4) bekezdés b) pont].
Az irányadó tényállás szerint a munkaügyi felügyelőség ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes 14 munkavállaló tekintetében nem tett eleget a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettségének, és emiatt 500 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. Az alperes elnöke a felperesnek az elsőfokú határozat elleni fellebbezését elutasította, mivel nem fogadta el a munkáltatói felelősség alóli mentesítő körülményként, hogy a mulasztást a felperes könyvelését végző független vállalkozás, a C. A. Bt. követte el.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte, továbbra is arra hivatkozott, hogy a bejelentés elmulasztásáért a másik vállalkozást terheli a felelősség.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A C. A. Bt. a felperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott, és a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Beismerte, hogy a felperesi teljes körű adatszolgáltatás ellenére elmulasztotta a perbeli munkavállalók bejelentését, ezért álláspontja szerint a felperes nem volt bírságolható.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtatta meg, hogy a munkaügyi bírság összegét 250 000 forintra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság egyetértett az alperes jogi álláspontjával, miszerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a felperesre, mint munkáltatóra háruló bejelentési kötelezettséget nem érinti, hogy a számviteli, könyvelési tevékenység elvégzésére harmadik személlyel vállalkozási szerződést kötött. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 8/A. § (4) bekezdés b) pontja értelmében ezt a körülményt értékelve a közigazgatási határozat megváltoztathatja. Mindezek alapján a munkaügyi bírságot 250 000 forintra mérsékelte.
Az alperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontját és a Met. 8/A.§ (4) bekezdés b) pontját, mivel a közigazgatási határozatok nem voltak jogsértőek, a bírság összegét a Met. 7. § (7) bekezdésében meghatározott szempontok értékelésével hozta meg. Utalt a bírói gyakorlatra is, miszerint a kiszabott bírság összegét a bíróság gazdasági vagy egyéb körülményekre tekintettel nem mérsékelheti, méltányossági jogkörrel nem rendelkezik.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a kereseti kérelmének teljes mértékben helyt adó határozat hozatalát kérte. Hivatkozása szerint munkaügyi bírság kiszabására csak a vállalkozóval szemben kerülhetett volna sor, aki a felelősséget több alkalommal is elismerte. Felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlanságára hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A munkaügyi bíróság a nem vitatott jogerős ítéleti tényállás alapján helyesen következtetett arra, hogy az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a munkáltatót terheli a bejelentési kötelezettség az általa foglalkoztatott természetes személy adatairól a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, a foglalkoztatás megkezdése előtt. A bejelentésre vonatkozó kötelezettséget a törvény munkáltatói kötelezettségként nevesíti, amit nem érint, ha a munkáltató a bejelentésre vonatkozó tevékenység végzésére más vállalkozással vállalkozási szerződést köt. A munkáltatónak a hatósággal szemben fennálló bejelentési kötelezettsége nem száll át az adminisztrációs tevékenység vállalkozásba adásával, a vállalkozó mulasztása esetén a jogkövetkezmények továbbra is a munkáltatót terhelik, és ettől különböző kérdés, hogy az esetlegesen okozott kár miatt egymással miként számolnak el.
A Pp. 339. § (2) bekezdés q) pontja szerint a közigazgatási határozat akkor változtatható meg, ha törvény azt megengedi. A Met. 8/A. § (4) bekezdés b) pontja arról rendelkezik, hogy a bíróság a munkaügyi hatóság bírságot megállapító határozatát megváltoztathatja, ha a határozat jogszabálysértő, és a közigazgatási határozatot megváltoztató döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak.
A munkaügyi bíróság az alperesi határozatot olyan okból változtatta meg, amelynek értékelését az előbbi, a bíróság által hivatkozott jogszabályok nem teszik lehetővé, minthogy az a körülmény, hogy a felperes által megbízott könyvelő vállalkozás mulasztása miatt nem történt meg a felperesi munkavállalók bejelentése, nem minősül a bírságot kiszabó alperesi határozat megváltoztatását megalapozó jogszabálysértésnek.
Az alperes helytállóan hivatkozott az EBH 2005.1348. számú elvi határozatban kifejtettekre, miszerint a kiszabott munkaügyi bírság összegét a bíróság csak jogszabálysértés esetén mérsékelheti, a mérlegelés jogszabálysértő voltát megalapozó körülmény hiányában a bírság összege nem csökkenthető a munkáltató gazdasági körülményeire tekintettel.
A perben nem volt vitatott, hogy a bejelentés elmaradása miatt az alperesnek a Met. 3. § (1) bekezdés b) pontja és a 6/A. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a munkaügyi bírságot kötelezően ki kellett szabnia. A kiszabott munkaügyi bírság mértékét a felperes csak jogszabálysértésre hivatkozva támadhatta, az általa hivatkozottak azonban jogszabálysértésnek nem minősülnek, az alperes a bírság összege megállapításánál a Met. 7. § (7) bekezdésében előírtakat megtartotta, ennélfogva az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal sérelmezte a jogszabálysértés nélkül megállapított munkaügyi bírság összegének mérséklését. A munkaügyi bíróság a bírság összegét az általa felhívott jogszabályok téves értelmezésével csökkentette, a hivatkozott jogszabályok a közigazgatási határozatok megváltoztatására a perbeli okból nem adtak alapot.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az alperes jogerős határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - részben megváltoztató és a munkaügyi bírság összegét 250 000 forintra mérséklő rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította. A jogerős ítéletet ezt meghaladóan hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.II.10.060/2011.)