adozona.hu
BH+ 2012.8.354
BH+ 2012.8.354
A munkavállalónak a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó nyilatkozata esetén, ha a felek a jogviszony-megszüntetés időpontjáról írásban nem állapodtak meg, és a munkáltató a munkavállaló ajánlatát nyomban nem fogadta el, a közös megegyezés érvényesen nem jött létre [Mt. 87. § (1) bekezdés a) pont, Ptk. 211. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2008. december 31-ei dátummal jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, mert közöttük közös megegyezés nem jött létre. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, valamint 49 902 forint betegszabadság idejére járó díjazás, és ezen összeg kamatainak megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát 2008. december 31-év...
BH+ 2012.8.354 A munkavállalónak a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó nyilatkozata esetén, ha a felek a jogviszony-megszüntetés időpontjáról írásban nem állapodtak meg, és a munkáltató a munkavállaló ajánlatát nyomban nem fogadta el, a közös megegyezés érvényesen nem jött létre [Mt. 87. § (1) bekezdés a) pont, Ptk. 211. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 2008. december 31-ei dátummal jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, mert közöttük közös megegyezés nem jött létre. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, valamint 49 902 forint betegszabadság idejére járó díjazás, és ezen összeg kamatainak megfizetésére.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát 2008. december 31-ével - közös megegyezéssel - jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest a felperes 2009. január 1-jétől történő továbbfoglalkoztatására, a felperes 45 napi táppénzellátás megfizetésére irányuló keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2007. április 24-től eladó munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felperes 2008. szeptember 30-án - időpont megjelölése nélkül - kérte a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyre ezt követően nem került sor. A munkáltató először októberig, majd novemberig, később december végéig, illetve előadása szerint 2009. január 31-éig hajlandó lett volna a jogviszony meghosszabbítására, ha a felperes ismételten írásban nyilatkozik, hogy a megszüntetést milyen időponttól kéri.
A felperes nem nyilatkozott a munkáltatónak arról, hogy munkaviszonyát mely időpontig kívánja fenntartani, 2008. december 31-én pedig veszélyeztetett terhessége miatt betegállományba került, amelyről képviselője útján értesítette az alperest.
Az alperes 2008. december 31-ei dátummal kelt levelében közölte a felperessel, hogy munkaviszonya 2008. december 31-ével megszűnik.
A felperes 2009. január 6-án írásban is értesítette az alperest, hogy 2008. december 30-ától betegállományban van, valamint bejelentette személyi adatainak megváltozását is.
Az alperes 2009. január 20-án megküldte a felperes munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatos okiratokat, aki ezt nem fogadta el, visszaküldte a munkáltatónak.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a 2008. szeptember 30-án beadott nyilatkozatában kérte munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését, ennek konkrét időpontjában azonban a felek írásban nem állapodtak meg. A felperes élet körülményeiben 2008. szeptember 30-át követően lényeges változás következett be, és családi körülményei miatt már nem kívánt a korábbi tervek szerint D.-ba költözni. Ez a tény, továbbá az, hogy 2008. év végén a felperes veszélyeztetett terhes lett, azt eredményezte, hogy a felperesnek már nem állt szándékában a korábbiak szerinti munkaviszony megszüntetés, írásbeli közös megállapodás aláírására ezért nem került sor.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazva a jogviszonyát helyreállította, valamint elutasította a felperesnek a 45 nap betegszabadságra járó távolléti díj megfizetése iránti kérelmét.
A peres felek fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást annyiban pontosította, hogy a felperes 2008. szeptember 30-án azért kérte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, mert a férjével D.-ba akart költözni, és ott akart munkát vállalni. Mivel elképzelése megvalósítása egy hónapot vett volna igénybe, ezért október 31-ével kívánta a munkaviszonyát megszüntetni. Az alperes a felperes ajánlatát elfogadta, és utasította könyvelőjét a munkaügyi iratok ilyen dátummal történő kiállítására. A költözés azonban több időt igényelt, ezért a felperes szóban hosszabbítást kért, először november 30-áig, majd december 31-éig. A munkáltató ennek megfelelően újra elkészíttette a módosított igazolásokat, és a felperes várható kiesése miatt gondoskodott másik munkavállaló felvételéről. December 27-én azonban a felperes újabb hosszabbítást igényelt 2009. január 31-ig, amelyet azonban a munkáltató csak akkor fogadott volna el, ha az igényét a felperes írásban beadja. Mivel ezt a felperes nem teljesítette, az alperes a 2008. szeptember 30-ai felperesi bejelentésre hivatkozással a munkaviszonyát az utolsó szóbeli megállapodás szerinti dátummal, azaz 2008. december 31-ével szüntette meg.
A megyei bíróság álláspontja szerint a bizonyítási eljárás adataiból az állapítható meg, hogy a felek minden lényeges kérdésben megállapodtak. A felperes maga kérte munkaviszonya megszüntetését, ehhez az alperes hozzájárult, és annak időpontja vonatkozásában - amely lényeges mellőzhetetlen eleme a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésnek - a felek szóban, illetőleg ráutaló magatartással állapodtak meg a 2008. december 31-ei időpontban. A felperes tett ajánlatot a január 31-ei újabb időpont meghatározására, azonban erre az alperes már csak feltételes választ adott, amely feltétel nem következett be, mert a felperes írásban nem adta be a hosszabbítás iránti kérelmét, ezért e körben a felek között megegyezés nem jött létre. A megyei bíróság szerint, miután a felperes korábban elfogadta a december 31-ei időpontot, újabb megállapodás hiányában ezt kell a tárgyalási folyamat utolsó állomásának, vagyis az utolsó megállapodásnak tekinteni.
A másodfokú bíróság érvelése szerint a felek közötti megállapodás alaki szempontból is érvényes volt, mert a felperes 2008. szeptember 30-ai kérelme a megállapodás megkötésére vonatkozó írásbeli ajánlatnak minősült, amely az alperes elfogadó nyilatkozata alapján együttesen jelentette a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésében való megállapodást.
A fentiek alapján a felek között érvényes megállapodás jött létre a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről, ezért a megyei bíróság a keresetet teljes egészében elutasította.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresete szerinti új határozat hozatalát, másodlagosan pedig az első-, és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontjába, a (2) és (3) bekezdésébe ütközik, mert a munkaviszony megszüntetésére közös megegyezés érvényesen nem jött létre a felek között, az alperes jogszerű egyoldalú nyilatkozat hiányában, tehát jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát.
Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a munkajogi jogelveket sértő módon alkalmazta a Ptk.-t, mivel a munkaviszony érvényes megszüntetésének kötelező írásbeliséghez kötöttsége szabályát áttörve írásbeli megszüntetés hiányában utasította el a munkaviszony jogellenes megszüntetésére irányuló keresetét. A másodfokú bíróság ítélete ezen túl sérti a Ptk. 211. § (1)-(2), a 213. § (1)-(2), 214. § (1)-(2), 216. § (2) bekezdéseit, és közvetve a Ptk. 218. § (1) bekezdését is.
A jogerős ítélet ellentétes a Pp. 220. § (1) bekezdésével és a Pp. 221. § (1) bekezdésével is. A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság ugyanis nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mert egyrészt általánosságokban hivatkozik tanúvallomásokra, másrészt pedig nem adta annak indokát, hogy miért fogadott el valónak alperesi nyilatkozatokat, és miért nem tette ezt meg az ő esetében, valamint azt sem indokolta, hogy az általa előterjesztett bizonyítási indítványokat miért utasította el.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú ítélet továbbá sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését is, mert a megállapított tényállás több ponton iratellenes volt, valamint kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat is. A per során soha nem állította azt, hogy 2008. október 31-én akart kilépni, mert a 2008. szeptember 30-ai nyilatkozatában időpontot nem jelölt meg, az alperes pedig nem bizonyította a perben, hogy bármilyen megegyezés létre jött volna közöttük akár szóban is a november 30-ai, illetve a december 31-ei meghosszabbításra nézve. Az alperes nem azt kérdezte tőle, hogy mikor akar kilépni, hanem végig úgy nyilatkozott, hogy döntse el mit akar.
A közös megegyezésnek lényegi eleme, a munkaviszony megszűnése időpontjának meghatározása hiányában a jognyilatkozat érvénytelennek tekinthető. Az általa tett ajánlat kötöttsége megszűnt, miután a másik fél azt nyomban nem fogadta el. Az ajánlati kötöttség nem tarthatott három hónapos időtartamig, amelynek vizsgálatára azonban a másodfokú eljárás során nem került sor, a bíróság ennek értékelésekor a bizonyítási teherre vonatkozó felhívást elmulasztotta, amely eljárásával sértette a Pp. 3. § (3) bekezdését is.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontja szerint a munkaviszony a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével megszüntethető.
A felek írásba foglalt, egybehangzó, befolyásmentes akaratnyilvánítással a munkaviszonyt bármikor megszüntethetik. Az erre vonatkozó nyilatkozatban kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot, és annak pontos időpontját. A megállapodás alapján a felek a munkaviszonyt vagy azonnali hatállyal, vagy a jövőre nézve szüntetik meg, visszamenőleges megszüntetésre nincs törvényes lehetőség.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a közös megegyezésnek nem érvényességi feltétele, hogy a felek jognyilatkozata egy okiratba kerüljön írásba foglalásra, lehetőség van arra, hogy az egyik fél erre irányuló ajánlatát a másik fél egy külön okiratban elfogadja. A jognyilatkozat érvényességéhez azonban minden esetben szükség van arra, hogy a felek szándéka egy meghatározott időpontban való megszüntetésre irányuljon, vagyis a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés érvényességi feltétele az, hogy a felek a munkaviszony megszüntetésének időpontjában határozottan, írásban állapodjanak meg.
Nem volt vitatott a per során, hogy a felperes 2008. szeptember 30-án kérte a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését, családi okokra történő hivatkozással. Az alperes munkáltató azonban a 2008. szeptember 30-ai felperesi nyilatkozatot írásban nem fogadta el, majd csak állítólagos többszöri szóbeli hosszabbítást követően - 2008. december 31-én - járult hozzá a felperes kérelméhez, és állapította meg a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését.
Helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy pontos időpont meghatározásának hiányában a felek között a megszüntetésre vonatkozó megállapodás érvényesen nem jött létre.
Ugyancsak helytállóan hivatkozott a felperes arra is, hogy a jogerős ítélet sértette az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 211. § (1) és (2) bekezdését is.
A Legfelsőbb Bíróság a 258. számú elvi határozatában kimondta, hogy a Ptk. rendelkezése alkalmazható munkaviszonyból származó jogvita elbírálásánál, ha a kérdésről az Mt.</a> nem rendelkezett, és a Ptk. alkalmazása a munkajogi elveket nem sérti. E feltételek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló szerződésnél az említett határozat szerint fennállnak, következésképpen az ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell. Ennek figyelembevételével az adott esetben a Ptk. 211. § (2) bekezdése alapján kell állást foglalni arról, hogy a felperest a 2008. szeptember 30-án tett nyilatkozatában foglalt ajánlati kötöttség milyen időpontig terhelte. A jogszabály rendelkezéséből következően miután a munkavállaló ajánlatát a munkáltató nyomban nem fogadta el, ezért az ahhoz való kötöttség sem állt már fenn az alperes 2008. december 31-én tett elfogadó nyilatkozata idején.
A fentiekből következően megállapítható, hogy miután a felek a munkaviszony megszüntetésének pontos időpontja vonatkozásában írásban nem állapodtak meg, továbbá a felperes ajánlatát az alperes a Ptk. 211. § (2) bekezdésben foglalt időpontig nem fogadta el, arra csak három hónappal később tett elfogadó nyilatkozatot, ezért a felek közötti megállapodás érvényesen nem jött létre. Az alperes ebből következően a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a felperes munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányuló keresetét elutasító, a felperest perköltség fizetésére kötelező, továbbá az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.035/2010.)