adozona.hu
AVI 2012.7.73
AVI 2012.7.73
Az ingatlan átruházásából származó bevételből le kell vonni az értéknövelő beruházás kapcsán felmerült igazolt költséget is [1995. évi CXVII. tv. 62. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cs.-i 1748/5. helyrajzi szám alatti belterületi ingatlan 1/5-1/5 arányban a felperesek és szüleik tulajdonában állt úgy, hogy a II. és III. r. felperesek tulajdoni hányadát a szülők haszonélvezeti joga terhelte. Az ingatlan 2004. november 2-án 42 000 000 Ft-ért került értékesítésre. A gyámhatóság határozata értelmében az ingatlan értékesítésekor a kk. II. és III. r. felpereseket megillető részt a szülőket megillető haszonélvezeti jog ellenértéke csökkentette, ennek alapján az adásvételi sze...
AVI 2012.7.73 Az ingatlan átruházásából származó bevételből le kell vonni az értéknövelő beruházás kapcsán felmerült igazolt költséget is [1995. évi CXVII. tv. 62. § (1) bek.]
A cs.-i 1748/5. helyrajzi szám alatti belterületi ingatlan 1/5-1/5 arányban a felperesek és szüleik tulajdonában állt úgy, hogy a II. és III. r. felperesek tulajdoni hányadát a szülők haszonélvezeti joga terhelte. Az ingatlan 2004. november 2-án 42 000 000 Ft-ért került értékesítésre. A gyámhatóság határozata értelmében az ingatlan értékesítésekor a kk. II. és III. r. felpereseket megillető részt a szülőket megillető haszonélvezeti jog ellenértéke csökkentette, ennek alapján az adásvételi szerződés is módosításra került.Az I. r. felperes ingatlan-eladási árból 8 400 000 Ft, a II. és III. r. felpereseket pedig 5 040 000 Ft illette meg. A felperesek 2004. évre személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja.) bevallást nem nyújtottak be, ingatlanértékesítésből származó jövedelmet nem vallottak be.
Az értékesített ingatlan az 1998. május 28-án kelt adásvételi és telekhatár-rendezési szerződés alapján került kialakításra a 1748/2., 1748/5. és a 1748/4. helyrajzi szám alatti ingatlanok egy részéből összevonás útján.
A 1748/2. helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonosa a három felperes volt egymás közt egyenlő arányban, szüleik pedig haszonélvezeti joggal rendelkeztek. Ezt az ingatlant 1995. július 18-án 4 000 000 Ft-ért vásárolták meg, a felperesekre eső 1/3 rész értéke 1 333 333 Ft volt.
A régi 1748/5. helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdonosai a felperesek szülei voltak 1/2-1/2 arányban, akik az ingatlant 1993. december 31-én vásárolták meg 2 147 850 Ft-ért. A 1748/4. helyrajzi szám alatti ingatlan Cs. Község Önkormányzatának tulajdonában volt, amelynek megszerzésért a felperesek és szüleik ellenszolgáltatást nem fizettek.
A felperesek szülei a k.-i 981/2. helyrajzi szám alatti ingatlanon családi házat építettek, amelyhez 11 890 000 Ft kölcsönt vettek fel az E. Bank Rt.-től. Az ingatlan teljes építési költsége 26 990 000 Ft volt, az építkezéshez 3 200 000 Ft lakásépítési kedvezményt kaptak és 400 000 Ft adó-visszatérítést. Felhasználták a K. Városi Gyámhivatal 2004. február 17. napján kelt határozata szerint a felpereseket B. Pincegazdaság Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.-vel kötött szerződés felbontását követően megillető, személyenként 4 472 000 Ft (összesen 13 416 000 Ft) összeget is.
Az adóhatóság a felpereseknél szja adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatokat az alperes határozataiban helybenhagyta.
Az alperes az I. r. felperest kötelezte 848 000 Ft személyi jövedelemadó-különbözet, 254 000 Ft adóbírság, 20 000 Ft mulasztási bírság, 244 717 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes a II. r. felperes terhére 444 800 Ft személyi jövedelemadó-különbözet, 133 440 Ft adóbírság, 20 000 Ft mulasztási bírság és 128 358 Ft késedelmi pótlék előírásáról rendelkezett, és ugyanilyen tartalmú érdemi döntést hozott a III. r. felperes tekintetében is.
Az alperes a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 62. § (2) és (4) bekezdés d) pontja alapján az I. r. felperes 2004. évi ingatlanértékesítésből származó jövedelmét 4 240 000 Ft-ban, a II. r. és III. r. felperesekét pedig 2 224 000 Ft-ban állapította meg, a fizetendő adó mértékét pedig az Szja. tv. 63. § (1) bekezdése és (4) bekezdés c) pontja alapján 20%-os mértékben írta elő. Az alperes nem fogadta el a felperesek azon érvelését, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelmüket teljes egészében a keszthelyi 981/2. helyrajzi szám alatti családi ház építésére használták volna fel. Az volt a jogi álláspontja, hogy a 1748/5. helyrajzi szám alatti ingatlan szerzéskori értéke pontosan megállapítható volt, ezért az adóalapot az Szja. tv. 63. § (3) bekezdése alapján kellett meghatároznia. Rögzítette, hogy a felperesek nem tettek eleget szja. bevallási kötelezettségüknek, eljárásuk nem felelt meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. § (1) bekezdés c) pontjában, 26. § (1) bekezdésében, 31. § (1) bekezdésében, 1. sz. melléklet I/B/2/b) pontjában foglaltaknak sem.
A felperesek keresetükben az alperes határozatainak megváltoztatását és annak megállapítását kérték, hogy szja bevallásaik helyesek, adóhiányuk nincs, ezért adóbírság és késedelmi pótlékfizetési kötelezettség sem terheli őket. Másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérték.
A megyei bíróság a felperesek bírósági felülvizsgálat iránti kérelmei alapján indult ügyeket egyesítette és az egyesített ügyben a felperesek kereseteit elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes jogerős határozatai a felperesek által hivatkozott okokból nem jogszabálysértők. A felperesek által átruházott ingatlan megszerzésére fordított összeg megállapítható volt, ezért az Szja. tv. 62. § (3) bekezdésének alkalmazására nem kerülhetett sor. A felperesek nem igazolták a lakáscélú felhasználást sem. Az Szja. tv. 63. § (1) és (4) bekezdésének megfelelően a felpereseknek az ingatlanértékesítésből származó jövedelmüket és annak adóját a 2004. évi adóbevallásban meg kellett volna állapítaniuk és a bevallás benyújtására előírt határidőig meg kellett volna fizetniük, mivel nem rendelkeztek a lakáscélú felhasználás igazolására előírt okmányokkal, és a beruházási költségek igazolására szolgáló bizonylatokkal.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a megyei bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érveltek, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Szja. tv. 62. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mert az ingatlanértékesítés adójának megállapításánál az értéknövelő beruházások összegével nem csökkentette a vételár-bevételt. Hivatkoztak arra is, hogy a felújítás ténye az iratokból megállapítható volt, ezért számlák hiányában a költségeket becsléssel, vagy a KSH által közzétett ún. átlagos kivitelezési költségek figyelembevételével, a Vélemény, illetve igazságügyi szakértői vélemény alapján kellett volna megállapítani. Becsatolták Cs. Község Jegyzője, mint elsőfokú építési hatóság által 2000. július 14. napján kiadott, Cs.-i 1748/5. helyrajzi szám alatti ingatlanra vonatkozó fennmaradási engedélyt, illetve a jegyző által 2008. május 6. napján kiállított igazolást annak alátámasztására, hogy édesapjuk már 1997-ben felújította az épületet. Mellékelték az általuk felkért szakértő kiegészítő Véleményét is, mely az 1997. évi árszinten a felújítási költséget bruttó 32 616 208 Ft-ra dolgozta ki. Kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság - számlák hiányában - ezzel az összeggel csökkentse az ingatlanértékesítés adóalapját.
A felperesek ezt követően 3. sorszám alatt becsatolták a 1748/2. és 1748/3. helyrajzi szám alatti épület munkáiról 1996. szeptember 27-én, december 30-án, illetve 1997. december 5. napján kiállított szerződést, illetve a 12 475 000 Ft, és 19 000 000 Ft összegről szóló 25%-os áfát tartalmazó számlákat. Kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eladási árból ne csak a szerzéskor kifizetett 4 000 000 Ft-ot, hanem a két számla szerinti összeget is vonja le.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperesi felülvizsgálati kérelem kapcsán kifejtette, hogy nem alkalmazott becslést, a felperesek által benyújtott Vélemény, illetve annak kiegészítése és a rendkívüli jogorvoslati eljárásban becsatolt iratok nem szolgálhatnak költséglevonás alapjául.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nem lehet hivatkozni olyan új tényre, körülményre, bizonyítékra, jogcímre, amely nem volt az ezt megelőző eljárás tárgya [Pp. 270. § (1) bekezdése 275. § (1) bekezdése, BH 2002/653., BH 2002/283. és 447., BH 2001/172., BH 1996/372., BH 1996/205.].
A felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani, és meg kell jelölni benne, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben, milyen okból kívánja, meg kell jelölni azt a konkrét jogszabálysértést is, amelyre az előterjesztő felülvizsgálati kérelmét alapítja. A felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésre, indokra, bizonyítékra a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat, mivel a felülvizsgálati kérelmet nem lehet kiegészíteni [Pp. 272. § (1) és (2) bekezdése, BH 1997/196., BH 1998/83., és 588.].
A felülvizsgálati kérelemhez, illetve az ezt követően benyújtott beadványhoz (a felülvizsgálati kérelem kiegészítéséhez) mellékelt iratok és jogi érvelés nem képezte a jogerős ítélet meghozatalát megelőző peres eljárás tárgyát, ezért ezeket a Legfelsőbb Bíróság nem vonhatta értékelési körébe, és érdemben nem bírálhatta el. A Legfelsőbb Bíróság csak a felperesek által határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelem által meghatározott keretek között hozhatott érdemi döntést és e körben is csak azokat a tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, jogcímeket vizsgálhatta, amelyek már a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően a megyei bírósághoz is előterjesztésre kerültek. [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Az iratokból a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes - a felperesek érvelésével ellentétben - az adó alapját nem becsléssel állapította meg. Az Szja. tv. rendelkezései értelmében az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapítása során egyébként nem is alkalmazható becslés.
Az Szja. tv. 62. § (1) bekezdése szerinti szabályozásból következően az ingatlan átruházásából származó bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő azon igazolt költségeket, amelyeket a jogszabály nevesít. Ezek közé tartozik az értéknövelő beruházás kapcsán felmerült igazolt költség is.
Az Szja. tv. 62. § (1) bekezdése értelmében azonban nem az adóhatóságot, hanem a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy az általuk hivatkozott értéknövelő beruházások felmerültek-e, vagy sem, s ha igen, akkor milyen összegben. A felperesek kizárólag a fellebbezésükben állították először, hogy az ingatlanon értéknövelő beruházásokat végeztek, e körben azonban az adóigazgatási eljárás során az alperesi határozatok meghozataláig semmilyen olyan hitelt érdemlő bizonylatot vagy dokumentumot nem mutattak be, amely alkalmas lett volna a költségek igazolására annak ellenére, hogy az Art. 47. § (3) bekezdése értelmében az adó megállapításához való jog elévüléséig iratmegőrzési kötelezettségük állt fenn.
A felperesek keresetükben is csupán hivatkoztak értéknövelő beruházásokra, illetve felújítási munkálatokra azzal, hogy azok 2000. évre fejeződtek be, de az anyag, a munkadíj, illetve költségszámláik már nincsenek meg. A peres eljárás során későbbiekben benyújtott "Vélemény" - költségelszámolások és egyéb bizonylatok hiányában - a c.-i 1748/5. helyrajzi szám alatti ingatlan épületdiagnosztikai vizsgálatát és műszaki értékbecslését tartalmazza akként, hogy először a 2007. évi bekerülési költséggel számol és árkülönbözeti mutatók, árindexek, adó- és járulékterhek redukálásával, illetve aktualizálásával jut el az építési munkálatok 2004. évi beruházási költségéhez. Azon alperesi észrevételre, mely szerint a keresetben a felperesek arra hivatkoztak, hogy az építkezés 2000. évben fejeződött be, a felperesek által felkért szakértő átdolgozta "Véleményét" 2000. évi árszintre is.
Ilyen tényállás mellett az alperes és a megyei bíróság helytállóan nem fogadta el a "Véleményt", illetve az átdolgozott "Véleményt" az értéknövelő beruházások kapcsán felmerült költségek igazolására és jogszerűen utasította el a perben igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt is. A perben ugyanis nem abban a kérdésében kellett dönteni, hogy mi az ingatlan műszaki értéke, vagy hogy felújításra került-e, eszközöltek-e ezen beruházásokat vagy sem. Egy "Vélemény" - dokumentumok, bizonylatok, számlák hiányában - nem alkalmas annak igazolására, hogy egy esetleges értéknövelő beruházás során adóáthárításra és a felperesek részéről áfa megfizetésére is sor került volna. Nem bizonyítja továbbá azt sem, hogy konkrétan mikor és milyen összegű költség (anyag és munkadíj) merülhetett fel a felpereseknél. Ki kell emelni e körben azt is, hogy az ingatlan eladására 2004. november 2-án került sor, és a felperesek a beruházások idejét hol 2004-re, hol 2000. évre, hol ezt megelőző időpontra tették. Az ingatlan-átruházásból származó bevételből csak igazolt költséget lehet levonni. A szemlén, számításokon, aktualizáláson, értékbecslésen, KSH szerinti átlagos kivitelezési alapuló összeg nem tekinthető konkrét, felpereseknél ténylegesen felmerült igazolt költségnek. A felperesek a jogerős ítélet meghozataláig nem ajánlottak fel olyan bizonyítást, amely alkalmas lett volna az Szja. tv. 62. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltételek alátámasztására.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felperes felülvizsgálati kérelme által vitatott körben, azaz az értéknövelő beruházások tekintetében jogszerű döntést tartalmaz, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.281/2008.)