adozona.hu
BH+ 2012.7.312
BH+ 2012.7.312
A szaktanári munkakörre előírt képesítés hiányában szaktanári feladatokat ellátó szakoktatónak kinevezett közalkalmazottat nem illeti meg a szaktanári illetmény. Ez nem jelent a munka díjazása szempontjából indokolatlan megkülönböztetést, mert az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülhetnek [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bekezdés, 1993. évi LXXIX. tv. 128. § (8) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 2007. január 1-je és 2009. július 1-je közötti időszakra 1 954 000 forint elmaradt illetmény-különbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes szakoktatónak nevezte ki, ennek ellenére a szaktanári képesítése megszerzéséig ténylegesen és a munkaköri leírása szerint is szaktanárként foglalkoztatta.
Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket mindvégig betartotta, és a felperest...
BH+ 2012.7.312 A szaktanári munkakörre előírt képesítés hiányában szaktanári feladatokat ellátó szakoktatónak kinevezett közalkalmazottat nem illeti meg a szaktanári illetmény. Ez nem jelent a munka díjazása szempontjából indokolatlan megkülönböztetést, mert az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülhetnek [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bekezdés, 1993. évi LXXIX. tv. 128. § (8) bekezdés].
A felperes keresetében 2007. január 1-je és 2009. július 1-je közötti időszakra 1 954 000 forint elmaradt illetmény-különbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes szakoktatónak nevezte ki, ennek ellenére a szaktanári képesítése megszerzéséig ténylegesen és a munkaköri leírása szerint is szaktanárként foglalkoztatta.Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket mindvégig betartotta, és a felperest a képesítésének megfelelően sorolta be, ezért a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint az alperes 2002. augusztus 21-én létesített a felperessel határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt, szakoktató munkakör betöltésére. Az okirat szerint a felperes legmagasabb iskolai végzettsége ekkor szakközépiskolai érettségi volt. A felperes az oktatási intézményben a 9-től 12. évfolyamokon rajz- és vizuális nevelés, továbbá mozgókép és média ismeret, valamint művészettörténet tantárgyakat oktatott. Az alperes a felperest kinevezésekor a "D" fizetési osztály 12. fizetési fokozatba sorolta be. A felperes munkaköre az illetményének összegét érintő ezt követő átsorolásokról szóló okiratok szerint mindvégig szakoktató volt. A felperes 2009-ben szaktanári képesítést szerzett, ezért az alperes kinevezte tanári munkakörbe és 2009. július 1-jétől ennek megfelelően besorolta és az illetményét megállapította.
A munkaügyi bíróság az így megállapított tényállásból azt a jogkövetkeztetést vonta le, hogy a felperes illetmény-különbözetre nem jogosult. A munkaügyi bíróság hivatkozott a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Kt.) 128. § (8) bekezdésében foglaltakra, miszerint azt a közalkalmazott pedagógust, akinek nincs pedagógus-szakvizsgája, az iskolai végzettsége és szakképzettsége alapján kell besorolni. A felperes a szaktanári munkakörbe való besoroláshoz szükséges törvényi feltétellel nem rendelkezett, ezért az alperes nem sértett jogszabályt, amikor szakoktatóként sorolta be, és ennek megfelelő illetményt fizetett részére.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy igénye nem a besorolás megváltoztatására, hanem a szakoktató és a szaktanár munkakörhöz tartozó illetmény-különbözet megfizetésére irányult, miután ténylegesen szaktanári feladatot látott el. Az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jog alkotmányban kimondott alapelvére, valamint a Ptk. 361. § (1) bekezdésére hivatkozott, mivel álláspontja szerint az alperes a szakoktatói besorolásnak megfelelő alacsonyabb illetmény kifizetése folytán jogalap nélkül gazdagodott. Az alperes a többletmunkát illetménykiegészítés, illetménypótlék vagy keresetkiegészítés adásával is kompenzálhatta volna.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel utalt arra, hogy az eltérő iskolai végzettségű és az azt kifejező eltérő besorolású közalkalmazottak az összehasonlítás szempontjából nem tekinthetők azonos helyzetben lévőknek, így például az iskolai végzettség, szakképzettség szempontjából eltérő feltételek azonos munka esetén is eltérő besorolásra és díjazásra adnak alapot.
A felperes az alperes marasztalását jogalap nélküli gazdagodás címén nem kérte, és az sem képezte az eljárás tárgyát, hogy az alperes a többletmunkát milyen módon kompenzálhatta volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. A Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott, mivel a bíróságok a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén előterjesztett kereseti kérelmét nem bírálták el. Nem vitatta, hogy a keresetlevelében előterjesztett igényének jogcímét nem jelölte meg, azonban a tárgyaláson a "munkabér" követelésének jogcímeként jogalap nélküli gazdagodásra már hivatkozott, és később derült ki, hogy ez a jegyzőkönyvben nem szerepel. Az alperes kevesebb illetménnyel járó szakoktatói besorolása ellenére éveken keresztül szaktanári munkakörben foglalkoztatta, és ezáltal rovására vagyoni előnyhöz jutott, vagyis jogalap nélkül gazdagodott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel a felperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésre nem hivatkozott, a jegyzőkönyv kijavításának vagy kiegészítésének jogával pedig nem élt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében eljárási jogszabálysértésre hivatkozott, a Kúria azonban a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lévő eljárási jogszabálysértést [Pp. 275. § (3) bekezdés] nem tárt fel.
A felperes a keresetében alperessel szemben előterjesztett igényének jogcímét nem jelölte meg, és az ügyben megtartott tárgyaláson a keresetét az írásbelivel egyezően változatlanul fenntartotta.
A perben egy tárgyalásra került sor, és a jegyzőkönyv tartalmából megállapíthatóan követelése jogcímeként a felperes jogalap nélküli gazdagodásra nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét annak tartalma alapján bírálta el, miszerint a felperes a középiskolai végzettséghez kötött "D" fizetési osztályba sorolt szakoktatói munkakörhöz tartozó illetmény és az "F" fizetési osztályba sorolandó tanári munkakörhöz tartozó illetmény közti különbözet megfizetését kérte a peresített időszak tekintetében. Ezt az igényét arra alapozta, hogy ténylegesen szaktanári munkakörbe tartozó feladatot látott el.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 61. §-ának (1) bekezdése kogens rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy a közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz a jogszabályban előírt iskolai végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján fizetési osztályokba tagozódnak. A felperes általa sem vitatottan a szaktanári kinevezéshez szükséges végzettséggel nem rendelkezett, és a perben sem szaktanári munkakörbe történő kinevezését, sem annak alapján a besorolása jogszerűségét nem vitatta. A munkaügyi bíróság ennek alapján jutott arra a jogkövetkeztetésre,hogy a felperes illetménye a peresített időszakban a besorolásában foglaltaknak megfelelt.
A felperes csupán a másodfokú eljárásban hivatkozott az alperes jogalap nélküli gazdagodására, mint a követelését alátámasztó érvelések egyikére. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására azonban csak akkor kerülhet sor, ha a jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem bírálható el.
A felek közti jogvita eldöntésére az eljárt bíróságok helyesen a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 128. § (8) bekezdésében foglaltakat, valamint a Kjt.-nek a munkakörök besorolására vonatkozó kógens szabályait alkalmazták, és a másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a munka díjazása során nem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv.II.10.071/2011.)