adozona.hu
EH 2012.07.M2
EH 2012.07.M2
A polgármesterrel szemben érvényesített kártérítési igény elévülésének időtartama attól függ, hogy foglalkoztatási jogviszonyban, vagy társadalmi megbízatásúként látja-e el a tisztségét [1994. évi LXIV. tv. 13. § (1) bekezdés, Ktv. 71. § (2) bekezdés, Mt. 11. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes képviselő-testülete határozatában a község művelődési házának felújításáról döntött. A felújítás megvalósításához szükséges költségek biztosítása érdekében - a rendelkezésre álló saját forrás mellett - pályázatot nyújtottak be a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz (MTT), amelyet a felperes képviselőjeként a polgármester alperes írt alá. A pályázat részletesen rögzítette a tervezett fejlesztés tartalmát, amelyben szerepelt több...
EH 2012.07.M2 A polgármesterrel szemben érvényesített kártérítési igény elévülésének időtartama attól függ, hogy foglalkoztatási jogviszonyban, vagy társadalmi megbízatásúként látja-e el a tisztségét [1994. évi LXIV. tv. 13. § (1) bekezdés, Ktv. 71. § (2) bekezdés, Mt. 11. §].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes képviselő-testülete határozatában a község művelődési házának felújításáról döntött. A felújítás megvalósításához szükséges költségek biztosítása érdekében - a rendelkezésre álló saját forrás mellett - pályázatot nyújtottak be a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz (MTT), amelyet a felperes képviselőjeként a polgármester alperes írt alá. A pályázat részletesen rögzítette a tervezett fejlesztés tartalmát, amelyben szerepelt többek között 150 nm-es térburkolat készítése, nem tartalmazta azonban a művelődési ház mögött található romos épület elbontását. A pályázat eredményeként az MTT 2006. július 20-án támogatási szerződést kötött a felperessel, és 2006. évre 1 800 000 forint vissza nem térítendő támogatást bocsátott a rendelkezésére.2006. október 16-án az MTT által megtartott utóellenőrzésen megállapították, hogy a térburkolat nem készült el, ehelyett a művelődési ház mögötti romos épület lebontására került sor. A Megyei Területfejlesztési Tanács emiatt a felperest összesen 571 200 forint visszafizetésére kötelezte.
A felperes 2006. június 15-én a kivitelezéssel megbízott G. Kft. részére a bontási munkáért 957 600 forintot fizetett ki.
A felperes első esetben 2007. március 9-én nyújtott be keresetet a Városi Bírósághoz, amelyben összesen 1 178 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kár összegét részben az MTT határozata alapján visszafizetett 571 200 forint, részben pedig a bontási munkák túlfizetéséből adódó 597 000 forint alapulvételével határozta meg.
A keresetlevél áttételére tekintettel eljárt munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította hivatkozva arra, hogy a felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy kár érte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette a Pp. 251. § (1) bekezdése, a Pp. 157. §-a, illetve a 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján utalva arra, hogy a polgármester a képviselő-testület felhatalmazása nélkül indított pert a korábbi polgármesterrel szemben.
Ezt követően 2009. november 17-én a felperes ismét keresetet nyújtott be az alperessel szemben, és a korábbi keresetében foglaltak szerint kérte kártérítés megfizetésére kötelezni. A keresetéhez csatolta a képviselő-testület azon határozatát, amely a kártérítési igény érvényesítéséről rendelkezett.
A munkaügyi bíróság részítéletével a felperes keresetét az 597 000 forint kár és járulékai vonatkozásában elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes kártérítési igénye elévült az 1994. évi LXIV. törvény 13. § (1) bekezdése, valamint az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 11. § (1) bekezdése alapján, amely szerint a munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el, az elévülés pedig az esedékessé válástól kezdődik. A munkaügyi bíróság a részítéletben elbírált kárigény tekintetében az esedékesség napját 2006. június 15-ében határozta meg, mivel a kár az eltúlzott mértékű díj kifizetésével következett be. Az elévülési idő 2009. június 15. napján eltelt, mivel sem az elévülés nyugvását, sem megszakadását eredményező körülmény nem következett be. Nem értékelte ilyenként a felperes korábbi keresetlevele alapján indult bírósági eljárást sem a felek azonosságától függetlenül. Utalt arra, hogy a felhatalmazás nélkül eljárt polgármester jognyilatkozatai, keresetindítása nem eredményezhette az elévülés megszakadását, mivel az fogalmilag csak a követelés jogosultjához, illetve kötelezettjéhez köthető, harmadik személyek képviseleti jogosultság hiányában ilyen hatályú nyilatkozatot nem tehetnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.
A felperes fellebbezése miatt utalt arra, hogy a 2007. március 7-étől (az első kereset benyújtása) 2009. október 13-áig (a másodfokú végzés meghozatala) eltelt időszak nem volt alkalmas az elévülés nyugvásának megállapítására, mivel a képviselő-testület a 2006. november 15-ei képviselő-testületi ülést követően felhatalmazást adhatott volna az új polgármesternek az igény érvényesítésére, a jogszerű igényérvényesítésben a felperest semmi nem akadályozta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését a munkaügyi bíróság részítéletére is kiterjedően és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok részítéletei törvénysértők, mivel a jelen esetben az esedékesség időpontja nem 2006. június 15-e, hanem a 2007. március 7-én érkezett keresetlevél beadását megelőző időpont, így a 2009. november 17-én benyújtott kereset is "időben érkezettnek tekintendő". 2006. október végéig az alperes volt a polgármester, ami kizárta az igényérvényesítés lehetőségét, a túlfizetés csak közvetlenül 2007. március 7-e előtt jutott a felperes tudomására. Az eljárt bíróságok helytelenül értelmezték az Mt. 11. § (4) bekezdését is. Az igénynek a korábbi bíróság előtti érvényesítése az elévülést megszakította, az a jogerős másodfokú végzés meghozatalát követően 2009. október 14-én újraindult. Az alperesnek eredetileg kézbesített keresetlevél a per megszüntetésétől függetlenül megfelel az Mt. 11. § (4) bekezdése szerinti írásbeli felszólításnak a "felperesi önkormányzatot vezető polgármester" részéről. Mindezeken túlmenően a felperes 2007. március 7-étől 2009. október 13-áig menthető okból nem tudta az igényét új keresettel érvényesíteni, mivel az a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazását eredményezte volna, így az elévülés a fenti időszakban nyugodott.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Annak eldöntéséhez, hogy a felperes által érvényesített igény elévült-e, az ügyben eljárt bíróságoknak elsősorban az elévülési idő tartama kérdésben kellett állást foglalniuk. Ezt három évben határozták meg a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről, és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 13. § (1) bekezdése, valamint a Ktv. 71. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Mt. 11. § (1) bekezdése alapján.
Az 1994. évi LXIV. törvény 13. § (1) bekezdése csak foglalkoztatási jogviszony [1. § (1) - (2) bekezdés] esetében teszi lehetővé a Ktv. 71. § (2) bekezdése alapján az Mt. 11. §-ának alkalmazását.
A társadalmi megbízatású polgármester tevékenységével kapcsolatos kártérítési igény elbírálása is a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az esetében alkalmazható lenne az Mt. 11. §-a.
Az eljárt bíróságoknak ennek megfelelően elsősorban azt kellett volna tisztázniuk, hogy az alperes foglalkoztatási jogviszonyban látta-e el a polgármesteri tevékenységét, ugyanis csak ekkor irányadó a vonatkozásában érvényesített kártérítés esetén az Mt.</a> szerinti elévülési idő. A társadalmi megbízatású polgármester esetében az 1994. évi LXIV. törvény fenti rendelkezéseit figyelembe véve a kártérítési igény érvényesítésénél a Ptk. szerinti elévülési szabályok [Ptk. 324. § (1) bekezdés] az alkalmazandók.
A fent kifejtettektől függetlenül az Mt.</a> szabályait alkalmazva is tévesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes igénye elévült.
Az Mt. 11. § (4) bekezdése szerint az igény érvényesítésére irányadó írásbeli felszólítás, illetve az igény bíróság előtti érvényesítése az elévülést egyaránt megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülés megszakadását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újrakezdődik.
Helytállóan rögzítették a bíróságok, hogy jelen esetben a kártérítés a kár bekövetkezésekor esedékessé vált [Ptk. 360. § (1) bekezdés].
A PK. 51. számú állásfoglalás szerint az elévülés minden esetben az esedékességtől kezdődik, a későbbi tudomásszerzés a nyugvás körében vehető figyelembe.
A perbeli esetben a felperes túlfizetésen alapuló kártérítési igénye tehát 2006. június 15-én esedékessé vált, az elévülési idő ezen a napon elkezdődött. A felperes ehhez képest a 2007. március 9-én érkezett keresetlevélben érvényesítette az igényét (első esetben) az alperessel szemben.
A kártérítési igény jogosultja kétséget kizáróan a felperes, tehát tévesen hivatkoztak az eljárt bíróságok arra, hogy az igény érvényesítésére nem a jogosult részéről került sor. A képviselő-testület a kereset benyújtását megelőzően ugyan nem hozott formális határozatot a kártérítési igény érvényesítéséről, de a rendelkezésre álló iratokból, többek között a képviselő-testületi határozatból is egyértelműen megállapítható, hogy a per megindítására a tudtával került sor.
Az elévülés jogintézményének célja az, hogy nem kívánatos a kötelezettet hosszú időn át bizonytalanságban hagyni a követelés érvényesítése felől, illetve az idő múlásával a bizonyítás is nehézségekbe ütközik. A jelen esetben az alperes a 2007. március 9-én benyújtott keresetlevélben egyértelműen értesült arról, hogy a felperes kártérítési igényt kíván vele szemben érvényesíteni, e tárgykörben éveken keresztül per volt folyamatban a felek között. Önmagában az, hogy a másodfokú bíróság a pert megszüntette, nem változtat ezen a tényen.
A követelést tartalmazó keresetlevélnek a bíróság általi kézbesítése a per megszűnése esetén is megszakítja az elévülést (BH 2007/408.).
Az elévülés jogintézményének fentebb megjelölt céljával összhangban mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a Gf. I. 31.524/1993. számú határozatában, hogy a jogosultnak az igény érvényesítésére vonatkozó írásbeli felszólítása, illetőleg a kereset előterjesztése abban az esetben is alkalmas az elévülés megszakítására, ha a felszólítást a kötelezett önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységének küldték, illetve a keresetet vele szemben terjesztették elő (BH 1994/428.).
A polgármester mint a képviselő-testület törvényes képviselője adott meghatalmazást az eljáró ügyvédnek a keresetlevél benyújtására, amely keresetlevél mindenképpen alkalmas volt arra, hogy az alperesnek jelezze, a felperesnek kártérítési igénye van vele szemben, így az elévülés megszakadására tekintettel a felperes igénye az újabb keresetlevél benyújtásának időpontjában nem évült el a három éves elévülési idő esetén sem.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú részítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét érdemben kell vizsgálnia és a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatva kell döntenie a kereseti kérelem megalapozottságáról.
(Kúria Mfv. I. 10.449/2011.)