BH 2012.6.157

Jóerkölcsbe ütköző - a társadalmilag elvárt erkölcsi normákat célzatosan megsértő - munkaszerződés semmis, ezért az abból eredő jogokat és kötelezettségeket nem lehet úgy elbírálni, mintha a szerződés érvényes lett volna [Mt. 10. § (1) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesek keresetükben öt havi munkabérük megfizetésére kérték kötelezni az alperes munkáltatót havi 1 045 767 forint figyelembevételével. Arra hivatkoztak, hogy a munkaviszonyuk fennállása alatt nem részesültek munka­bérben.
Az alperes ellenkérelme szerint a felperesek nála mint jogutódnál egyetlen napon álltak alkalmazásban, a munkahelyen nem jelentek meg, azonnali hatályú felmondásukat nem vették át, munkát nem végeztek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasítot...

BH 2012.6.157 Jóerkölcsbe ütköző - a társadalmilag elvárt erkölcsi normákat célzatosan megsértő - munkaszerződés semmis, ezért az abból eredő jogokat és kötelezettségeket nem lehet úgy elbírálni, mintha a szerződés érvényes lett volna [Mt. 10. § (1) bekezdés].
A felperesek keresetükben öt havi munkabérük megfizetésére kérték kötelezni az alperes munkáltatót havi 1 045 767 forint figyelembevételével. Arra hivatkoztak, hogy a munkaviszonyuk fennállása alatt nem részesültek munka­bérben.
Az alperes ellenkérelme szerint a felperesek nála mint jogutódnál egyetlen napon álltak alkalmazásban, a munkahelyen nem jelentek meg, azonnali hatályú felmondásukat nem vették át, munkát nem végeztek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperesek 2009. január 5-én kötöttek munkaszerződést az alperesi jogelőd sz.-i székhelyű D. S. céggel. Az I. és a IV. rendű felperes marketing igazgató, a II. rendű felperes kommunikációs és hálózati igazgató, a III. rendű felperes pedig oktatási igazgató munkakörre szerződött 1750 euró havi munkabérért, azzal, hogy a munkáltató a szerződésben garantált nettó munkabért a munkavállaló részére havi rendszerességgel 2009. április hónaptól folyósítja.
A felperesek 2009. április 1-jétől az alperessel mint jogutóddal újabb munkaszerződést kötöttek, melyben megállapodtak, hogy az alperes a D. S. alkalmazotti állományából a korábbi foglalkoztató által munkaszerződésben vállalt kötelezettségekkel együtt őket jogutódként átveszi saját alkalmazotti állományába, így a felperesek munkaviszonya a munkáltatónál 2009. január 5-től folyamatosnak tekintendő.
A D. S. és az alperes kft. a biztosításközvetítő tevékenységet úgy kívánták kifejteni, hogy a belépő munkavállalók munkabérük terhére havi megtakarításos biztosítást kötnek, melynek összegét befizetik, és ezután az alperes a biztosító cégektől jutalékban részesül. Az alperes ügyvezetője együttműködési megállapodást kötött az A. Zrt.-vel biztosításközvetítői tevékenységre, és e célból - noha az a 2003. évi LX. törvénybe ütközött - a G. Zrt.-vel is tárgyalt. A megkötött együttműködési megállapodást a biztosító cégek megszüntették, mert az alperes és jogelődje a munkavállalók bérből levont befizetései után biztosítási díjat nem fizettek, valójában egyetlenegy biztosítást sem közvetítettek, illetve jogellenesen másik biztosítóval is szerződtek.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli munkaszerződések semmisek. A kikötött, az alperesi 3 millió forint törzstőkéhez képest aránytalanul magas összegű "nettó munkabér" megállapítása mögött ugyanis a felperesek nem fejtettek ki tényleges munkavégzést, mivel a biztosításközvetítés jogszabályi feltételeinek az alperes kft. nem tudott megfelelni. Ezért a munkaszerződések színlelt szerződések voltak, illetve a jó erkölcsbe ütköztek, mert harmadik személy, a biztosító társaságok megtévesztésére irányultak. A munkaügyi bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 2003/956. számú elvi döntésére, valamint a BH 1998/506. számú eseti döntésre.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 2009. január 5. és május 30. közötti időre fizessen meg az I-III. rendű felpereseknek személyenként 5 133 765 forint munkabért, míg a IV. rendű felperesnek 2009. január 5. és április 30. közötti időre 4 087 998 forint munkabért és annak 2009. április 1-jétől kifizetésig járó késedelmi kamatát. Egyebekben a felperesek keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya 2009. január 5-én létrejött és ezt követően alperesnél folyamatosan fennállt, amíg a IV. rendű felperes 2009. május elején, az I-III. rendű felperesek május végén fel nem hagytak a munkavégzéssel. A felperesek és a meghallgatott tanúk előadása szerint a feladatuk nem a biztosítási szerződések megkötése, közvetítése volt, hanem az alperes biztosításközvetítői tevékenysége megkezdéséhez szükséges feltételek megteremtése. Az alperes nem vitatta, hogy munkabért a felpereseknek nem fizetett, csupán egy alkalommal, fejenként 50 000 forint összegű költségtérítést teljesített.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal, miszerint a perbeli munkaszerződések, noha formailag és tartalmilag megfeleltek a jogszabályoknak, semmisek, mert a felek által közösen elérni kívánt jogszabálysértő célra, a biztosító társaságok megtévesztésére irányultak, ennélfogva a jóerkölcsbe ütköztek. Az alperes kft. ugyanis nem valódi munkaszervezetet szándékozott kiépíteni, hanem az alkalmazottaival kívánta a biztosítási szerződéseket megkötni, és ezek jutalékaiból bevételt szerezni.
A másodfokú bíróság az előbbiekhez képest eltérő érdemi döntését azzal indokolta, miszerint az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően a Munka Törvénykönyve tételes szabályt tartalmaz, így az Mt. 10. § (1) bekezdése értelmében - a Ptk. semmisségre vonatkozó szabályaival ellentétben - az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna, ezért az érvénytelen megállapodás alapján a munkáltató nem mentesülhet a bérfizetési kötelezettsége alól.
Jogszabályba ütközött a felperesekkel 2009. január 5-én megkötött munkaszerződések azon kitétele, hogy a munkabér havi rendszerességgel 2009. áprilistól kerül folyósításra, mivel az az Mt. 155. § (1) bekezdésében előírtaktól a munkavállaló hátrányára tért el. A felperesek nem kötötték volna meg a munkaszerződést, ha a feladataikat 2009. januártól áprilisig ellentételezés nélkül kellett volna végezniük. Ezért ezen hónapokra is megilleti őket a szerződésekben megállapított személyi alapbér. A másodfokú bíróság a 2009. január 1-je és 5-e közötti időszak tekintetében előterjesztett munkabérigényeket elutasította, ezt meghaladóan a kereseteknek helyt adott.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta jelen ügyre az Mt. 10. § (1) bekezdésében, valamint az Mt. 141. §, 142. § valamint 151. § (4) bekezdésében foglaltakat és helytelenül vonta le azon következtetését, miszerint a jóerkölcsbe ütközés miatt semmis megállapodás alapján a munkáltató nem mentesül a bérfizetési kötelezettség alól.
Az alperes azt hangsúlyozta, hogy az irányadó tényállás szerint tényleges munkavégzés a felperesek részéről nem történt. Az, hogy a felperesek nem végeztek munkát, nem abból adódott, hogy a munkáltató nem tudta őket munkával ellátni, hanem abból, hogy a jogviszony eleve színlelt volt. A visszterhesség szabályai miatt is a jogalkotó szándékával nyilvánvalóan ellentétes a perbeli tényállásra az Mt. 10. § (1) bekezdésének alkalmazása.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
Arra hivatkoztak, hogy a biztosításközvetítői tevékenység szervezeti kialakítására, megszervezésére, illetve jövőbeni működtetésére alkalmazta őket az alperes. A perbeli adatok alátámasztják, miszerint a biztosító társaságok képviselői velük, mint az alperesi cég alkalmazottaival álltak munkakapcsolatban az együttműködési megállapodások előkészítése, valamint az oktatások megszervezése során. A biztosító társaságok megtévesztése nem a felperesekkel megkötött munkaszerződésekre vezethető vissza, hanem arra, hogy az alperes nem tartotta be a biztosító társaságokkal kötött megállapodást, illetve más, a biztosító társaságokétól eltérő feltételekkel, díj, illetve jutalékfizetési konstrukcióval akarta a biztosításközvetítői tevékenységet végezni, illetve a közvetítői hálózatot kiépíteni. Végül ez vezetett arra, hogy a felperesek munkavégzése ellehetetlenült.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
A másodfokú bíróság téves jogértelmezéssel, megalapozatlanul alkalmazta az Mt. 10. § (1) bekezdésében foglaltakat, mely szerint az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. A másodfokú bíróság a keresetek elbírálása szempontjából releváns körülményeket, melyeket a munkaügyi bíróság helytállóan értékelt, figyelmen kívül hagyott.
Eszerint a felperesek nem valódi munkaszervezetet építettek, az "alkalmazottak" felvételének (toborzásának és oktatásának) valódi célja nem a Munka Törvénykönyvében szabályozott munkaviszony létesítése, hanem a felvett személyekkel (alkalmazottak) biztosítási szerződés megkötése, ezen keresztül a biztosító társaságok megtévesztése és a jutalék megszerzése volt. Ezt támasztja alá a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás, mely szerint az alperes jogelődje 3 millió forint törzstőkével alakult, a megalakuláskor a felperesek magas összegű munkabérét a később befolyó jutalékokból és a felvett "alkalmazottak" munkaszerződésében kikötött, a munkaviszony kezdetekor fizetendő biztosítási díjból kívánták fedezni, és e célból kötöttek olyan szerződéseket, miszerint a 2009. januári jogviszony kezdethez képest csak áprilistól veszik fel a bérüket. Az alperes a saját "alkalmazottain" kívül biztosítási szerződést mással nem kötött, nem felelt meg a biztosításközvetítésre vonatkozó jogszabályi feltételeknek, a jogosulatlanul felvett jutalékokat nem fizette vissza.
A másodfokú bíróság nem értékelte megfelelően a felperesek vezetői voltát, munkaszervezetnek nevezett, de valójában biztosítási díjak és jutalék megszerzésére irányuló tevékenység végzésében vezetőként (szervezőként) való részvételét, noha egyetértett a munkaügyi bíróságnak a felperesek munkaszerződése jóerkölcsbe ütközéséről levont jogi következtetésével.
A munkaügyi bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a felek szerződéses szabadsága nem korlátlan, a törvény nem fogadja el érvényesnek az általánosan kialakult erkölcsi normákat nyilvánvalóan sértő szerződéseket [Ptk. 200. § (2) bekezdés, EBH 2003/956.]. Mindezek munkaügyi jogvitákban sem hagyhatók figyelmen kívül, a jóerkölcsbe ütköző munkaszerződés éppúgy semmis, mint más szerződés. A jóerkölcsbe ütköző munkaszerződés fogalmilag a mindkét fél részéről fennálló, a társadalmilag elvárt erkölcsi zsinórmérték célzatos megsértésére, az Mt.</a> rendeltetésével ellentétes tevékenységre irányul, ennélfogva nem alkalmazható a tilos tevékenység ellenértékeként az Mt.</a> valamely szabályába ütközés miatt érvénytelen munkaszerződés keretében tényleges munkavégzést végző munkavállalóra vonatkozó Mt. 10. § (1) bekezdés.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, mellyel a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a felperesek javára elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság felperesek keresetét elutasító rendelkezéseit helybenhagyta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a keresetet elutasító részében nem érintette [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Kúria Mfv. II. 11.057/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.