adozona.hu
BH+ 2012.6.265
BH+ 2012.6.265
Az álláskeresési járadék folyósítási időtartama szempontjából irányadó, az álláskeresővé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött idő megállapításánál a négy éves időtartam csak a törvényben meghatározott esetekben hosszabbodik meg, egyéb jogcímen a meghosszabbítás nem lehetséges [1991. évi IV. tv. (Flt.) 27. § (1) bekezdés]. A munkaviszony megszűnése önmagában nem jelenti azt, hogy az érintett személy álláskeresőnek minősül, ehhez az is szükséges, hogy kérelmére az állami foglalkoztatási szerv
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2010. április 2-án álláskeresési járadék iránt benyújtott kérelme alapján a K. Regionális Munkaügyi Központ Pályakezdő és Diplomás Álláskeresők Közvetítő Iroda határozatával megállapította, hogy felperes 2010. április 2-ától álláskeresési járadékra jogosult 185 napig. A határozat indokolása szerint a felperes álláskeresővé válását megelőző négy éven belül 923 nap munkaviszonyban töltött idővel rendelkezik. A felperes fellebbezése folytán eljárt K. Regionális Munkaügyi Központ határ...
BH+ 2012.6.265 Az álláskeresési járadék folyósítási időtartama szempontjából irányadó, az álláskeresővé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött idő megállapításánál a négy éves időtartam csak a törvényben meghatározott esetekben hosszabbodik meg, egyéb jogcímen a meghosszabbítás nem lehetséges [1991. évi IV. tv. (Flt.) 27. § (1) bekezdés].
A munkaviszony megszűnése önmagában nem jelenti azt, hogy az érintett személy álláskeresőnek minősül, ehhez az is szükséges, hogy kérelmére az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántartásba vegye [Flt. 54. § (11) bekezdés, 58. § (5) bekezdés d) pont].
A felperes 2010. április 2-án álláskeresési járadék iránt benyújtott kérelme alapján a K. Regionális Munkaügyi Központ Pályakezdő és Diplomás Álláskeresők Közvetítő Iroda határozatával megállapította, hogy felperes 2010. április 2-ától álláskeresési járadékra jogosult 185 napig. A határozat indokolása szerint a felperes álláskeresővé válását megelőző négy éven belül 923 nap munkaviszonyban töltött idővel rendelkezik. A felperes fellebbezése folytán eljárt K. Regionális Munkaügyi Központ határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás kifejtette, hogy az 1991. évi IV. törvény (Flt.) 27. § (1) bekezdése alapján az ellátás megállapításánál figyelembe vehető négyéves időtartam 2006. április 2-án kezdődött, az ezt megelőzően, 2005. június 30-án megszűnt munkaviszony nem vehető figyelembe.A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát arra hivatkozva kérte, hogy a munkaviszonya 2005. június 30-án való megszűnését a bíróság hosszú pereskedés után, 2009. szeptember 1-jén hozott ítéletével állapította meg. A peres időszakot az álláskeresési járadék megállapításánál a Ptk. és az Mt.</a> elévülési szabályai szerint az elévülés nyugvásának analógiájára kellett volna figyelembe venni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes munkaviszonyát a munkáltatója 2004. december 1-jén kelt intézkedéssel megszüntette, ennek jogellenességét és a munkaviszony 2005. június 30-i megszűnését a bíróság jogerős ítélete megállapította, erről a bíróság felperest a 2009. november 20-án kelt értesítésben tájékoztatta. Ezt követően a felperes 2010. április 2-án terjesztette elő álláskeresési járadék iránti kérelmét.
A bíróság e tényállás figyelembevételével az Flt. 27. § (1) bekezdése alapján az álláskeresővé válást megelőző négy év figyelembevételét illetően a támadott határozatot jogszerűnek ítélte. Kifejtette, hogy a Ptk. és az Mt.</a> elévülési szabályai az ügyben nem voltak értelmezhetők, illetve alkalmazhatók.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaügyi perben 2009. november 5-én jogerőre emelkedett ítélet szerint a munkaviszonya nem 2004. november 30-án, hanem 2005. június 30-án szűnt meg, így munkanélkülivé ezen időpontban vált, de erről csak 2009. november 5-én szerzett tudomást, ekkor került abba a helyzetbe, hogy álláskeresési járadék iránti igényét előterjessze. Bár keresetében az Flt. 54/A. § (4) bekezdésére nem hivatkozott, a perben mindvégig azt kérte, hogy vegyék figyelembe az előbbieket. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, miszerint esetében az álláskeresővé válás napja nem azonos az igényérvényesítés napjával, ezért a bíróság a négyéves időszakot tévesen állapította meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Az Flt. 25. § és 27. § rendelkezéseivel érvelt, az 54/A. § (4) bekezdése tekintetében pedig kifejtette, hogy e rendelkezés - az (1) bekezdéssel összhangban - a munkaügyi hatóságnak a jogalap nélkül kifizetett ellátások, támogatások iránti igénye érvényesítésére vonatkozik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes 2007. augusztus 22-étől 2010. március 1-jéig munkaviszonyban állt. Álláskeresési járadék megállapítását az állami foglalkoztatási szervnél 2010. április 2-án kérelmezte.
Álláskeresési járadék azt illeti meg, aki álláskereső, és az álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább 365 nap jogosultsági idővel rendelkezik [Flt. 25. § (1) bekezdés a) és b) pontja].
Az Flt. alkalmazásában álláskeresőnek az a személy minősül, aki - az egyéb feltételek mellett - munkaviszonyban nem áll, és az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart [Flt. 58. § (5) bekezdés d) pont 4. és 6. alpontja]. Önmagában tehát - e törvény értelmében - a munkaviszony megszűnésével az érintett nem válik álláskeresővé, ehhez az is szükséges, hogy az állami foglalkoztatási szervnél jelentkezzék és kérje az álláskeresőként való nyilvántartásba vételét az Flt. 54. § (11) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati kérelem e törvényi rendelkezéssel ellentétesen vitatta az álláskeresővé válásának időpontját (2010. április 2.) a munkaviszonya 2005. június 30-i megszűnésére hivatkozva. A felperes álláskeresővé akkor vált, amikor a munkaviszonya 2010. március 1-jei megszűnését követően az illetékes munkaügyi központ kirendeltségénél az ellátás iránti kérelem előterjesztésekor, 2010. április 2-án álláskeresőként nyilvántartásba vették.
Ennélfogva az Flt. 27. § (1) bekezdésének megfelelően az álláskeresővé válásának ezen időpontját megelőző négy év alatt munkaviszonyban töltött idejét helyesen vette figyelembe mind az elsőfokú, mind az azt helybenhagyó másodfokú közigazgatási határozat. A négyéves időtartam meghosszabbításának eseteit a törvény meghatározza [Flt. 27. § (1) bekezdés a)-h) pont], és ezek a felperes esetében nem álltak fenn. Így a négyéves időtartamot megelőzően munkaviszonyban töltött ideje figyelembevételére törvényes lehetőség nincs.
Az Flt. 54/A. § (3) bekezdésébe ütköző törvénysértést is alaptalanul panaszolt a felülvizsgálati kérelem, mert nem vette figyelembe, hogy a munkanélküli ellátást megállapító, illetve folyósító szerv törvényen, jogszabályon alapuló igénye elévülésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza az 54/A. §, a (3) bekezdés csak az (1) bekezdéssel összhangban értelmezhető.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felperes keresetét jogszabálysértés hiányában elutasító jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Mfv.III.10.481/2011.)